A gyalázatos szerződésekről - levél Dr. Orbán Viktorhoz

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.

Nyílt levél Dr. Orbán Viktor Elnök Úr részére

Tisztelt Elnök Úr!

2010. július 7-én a „nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozat” nevű dokumentumnak kifüggesztésével kapcsolatosan Ön a következőket nyilatkozta:

„Továbbra sem nyugszom bele abba, hogy akárcsak egy olyan állami alkalmazott is legyen Magyarországon, aki azt gondolja, hogy lehet folytatni azt, mint ami az elmúlt nyolc évben Magyarországon történt.

Ezt a változást minden állami alkalmazottnak látnia kell: nincs lopás, nincs hatalmaskodás, nincs több olyan, hogy az állampolgárt nem segítségre szoruló ügyfélnek tekintik, hanem alávetettnek.”

Írásom további részében kívánom bizonyítani azt, hogy ennek e kijelentésének semmiféle realitása sincs.

===================

Fenti címzéssel – és idézettel – először 2006. július 23-án írtam Önnek levelet, ezt követően 2006. augusztus végén, majd 2008. április 9-én az alábbiak szerint fejeztem be „Fogd a pénzt és ha hagyják fuss” című szintén Önnek írt tényfeltáró írásomat:

„Tisztelt Elnök Úr!

…nincs abban a helyzetben, hogy a leírtakkal kapcsolatban ne tegyen semmit, én pedig nem vagyok abban a helyzetben, hogy a 2006-os Önhöz intézett jajkiáltásom eredménytelensége után sértődött legyek.

Szerintem még semmiféle peres határidőt nem mulasztottunk el és az utóbbi történésekre, ingatlaneltűnésekre, átalakulásokra, luxemburgi és egyéb cégek megjelenésére tekintettel végre hozzá kell fogni a 2004. június 2-i részvényeladási szerződés érvénytelenségét megállapító peres eljáráshoz.

Semmiségre hivatkozással már korábbi irataimban ismertettem a per, a keresetlevél vázát, de arra mindenképpen ügyelni kell, hogy az eredeti állapot helyreállításának kérelmezése esetén szóba kerülhet az elévülés kérdése annak ellenére, hogy a semmiségre a Ptk. szerint mindenki határidő nélkül hivatkozhat.

Szerintem a peres eljárást ezért legkésőbb 2009. június 1. napjáig lehet eredményesen megindítani.”

Írtam ezt Önnek azzal a 2004. június 2-án aláírt gyalázatos szerződéssel kapcsolatosan, mely szerint a Budapest XII. ker. Csörsz u. 43. sz alatti székhelyű SCD cégcsoport úgy vásárolta meg a korábban állami, illetve önkormányzati tulajdonban lévő Siotour Rt. részvényeit közel 2,5 milliárd forint törvénytelen OTP kölcsön felhasználásával összesen 3,1 millárd forint vételáron, hogy a Siotour tulajdonában lévő ingatlanok forgalmi értéke a szerződés aláírásakor meghaladta a 70 milliárd forintot. Mindhárom iratom elsősorban ezzel a témával azért foglalkozott, mert az események ismeretében előttem teljesen világos volt az, hogy az SCD cégcsoportjának megjelenése a Balatonnál az idegenforgalomra alkalmas balatoni ingatlanoknak végleges elvesztését jelenti a nemzet számára.

Nem csak én foglalkoztam ezzel a témával, hiszen a Heti Válasz 2006. július 6-i számában „Szigorúan titkos villatulajdonos” című írásában többek között az alábbiak közölte:

„A kifürkészhetetlen hátterű SCD-csoport 2004. nyarán, Medgyessy Péter kormányfői periódusa alatt vehette meg a déli part kemping- és szállodaipari nagyvállalatát, a Siotourt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt-től. Egy évvel korábban ugyancsak Medgyessy avatta fel az SCD referencia-beruházásaként emlegetett – később a Leisztinger Tamás féle Hunguest szállodaláncba olvasztott – tapolcai Perion Hotelt.

Mindazonáltal túlzás volna csípőből MSZP közeli társaságnak nevezni az SCD-t. A 3,12 milliárd forintos Siotour-bevásárlás után egy évvel a cég további 4,04 milliárdot fizetett a Veszprém Megyei Önkormányzatnak az északi parti testvérvállalatért,k a Balatontourist Rt-ért, majd a Zalatour Kft-ért cserébe a jobboldali vezetésű Zala Megyei Önkormányzatnak is jutott 1,23 milliárd forint. Mára tehát kis túlzással a fél Balaton-part – és ezzel együtt a térség fejlesztésének kvázi monopoljoga – az SCD kezébe került.”

Az írás idézett része alapján nem meggyőző állítás az, hogy „…túlzás lenne csípőből MSZP közeli társaságnak nevezni az SCD-t.”, ellenben a 2008. áprilisában közzétett, Önnek címzett írásomra küldött 2008. április 14-i üzenet ennek a megállapításnak már elegendő alapját adhatja:

„Lehmann úr

tetszett legutóbbi, Orbán Viktornak írt levél, egyben téved egy

nagyot, hogy OV bármit is tenni fog. Ugyanis az SCD egy

Fideszhez is közel álló cég, tudom, mert dolgozom nekik.

Jászai úrhoz személyesen szokott OV bejárni.

Tehát ne reméljen megoldást, mert a haverokat minden oldal védi.”

Abban pedig tévedett a Heti Válasz cikkírója, hogy a fél Balaton part az SCD kezébe került. Ugyanis mára kiderült, hogy az újság szerint is kifürkészhetetlen hátterű SCD cégcsoport nem a cégcsoport kezébe kívánta juttatni a fél Balaton partot, hanem a kifürkészhetetlen hátterű társasághoz tartozóknak úgy, hogy közben a gyalázatos ügyletet lehetővé tevő néhány állami alkalmazott is jól járjon. Utóbbiakról a Heti Válasz említett cikke a következőket írta:

„A cég – SCD – jogi képviselője, Tomcsányi Tamás is megerősítette lapunknak, hogy a kempingek esetében az SCD-t vagyonmegőrzési kötelezettség terheli, ám mint mondta, vannak a birtokunkban más jellegű ingatlanok, amelyek eladása szóba jöhet. Medgyessy Péter egy vevőnk a sok közül – érvel az ügyvéd, és emlékeztetett: az SCD nemrég 218 apartmant épített Siófokon, melynek többsége már gazdára talált.

Tomcsányiék állításával szemben viszont minden jel arra utal, hogy Medgyessy, illetve két zamárdi szomszédja korántsem egy a sok közül. Egyfelől: a jelenlegi utazó nagykövet 1998 decemberétől egy éven át felügyelő-bizottsági tag volt a Siotour Rt-ben, vagyis idejekorán szert tehetett helyismeretre a déli parton. Másrészt a Medgyessy- birtok kifejezetten alkalmas a fejlesztésre (mint írtuk, éppen fejlesztés alatt áll), ráadásul közvetlenül a vízparton fekszik. Továbbá: az SCD balatoni értékesítési gyakorlatától idegen, hogy nem lakást, hanem teljes projektet (telket és ráépülő házat) származtat tovább a vevőnek.

A logika azt diktálja, hogy ha Medgyessy ilyen különleges lehetőséghez juthatott, két szomszédjának ugyancsak szerepelnie kell az SCD virtuális-VIP listáján. S valóban: egyikük az a Tamás András (és neje), akit – a cégbírósági iratok szerint – M&E Lízing Zrt. nevű cégén keresztül szerződéses kapcsolat fűz az SCD csoporthoz. Az SCD tulajdonosaival baráti viszonyban vagyunk – válaszolt a kötődés mélységét firtató kérdésünkre Tamási.

Medgyessy túloldali telekszomszédja pedig – a Zamárdiban terjedő pletykával szemben – nem a rendszerváltozás előtti utolsó miniszterelnök Németh Miklós, hanem annak névrokona, az OTP – SCD Lízing Zrt igazgatósági tagja.” (Részletesebben ezzel a témával internetoldalamon „Medgyessy szerzése a Siotour vagyonból” cimű írásomban foglalkoztam.)

Ami pedig az egyéb jellegű haszonhoz jutást valószínűsíti, megemlítem azt, hogy a gyalázatos szerződés előkészítésének idején pénzügyminiszterként tevékenykedő László Csaba a szerződés aláírása után négy hónappal – 2004. október 1-től – annak a KPMG Tanácsadó Kft-nek lett az ügyvezetője, amelyik cég az építészfórum hirujság tájékoztatása szerint az SCD Csoport Balaton térségi fejlesztési programját készíti.

Vagy azt, hogy Dr. Gyenesei István vezérigazgatóként miniszteri kinevezéséig a Siotournál feltehetően nem csekély javadalmazással még akkor is maradhatott, amikor a cégnek 2007. december 12-től ingatlanvagyona a Balatontól távoli Gamásza Kempingre zsugorodott.

------------------------

Természetesen kérdezhető tőlem az, hogy miért nevezem a 2004. június 2-i Siotour részvényeladási szerződést gyalázatos szerződésnek. A válaszom erre az, hogy ugyanazon az alapon, amiért a trianoni békediktátumot is gyalázatos szerződésnek nevezik velem együtt a hozzám hasonlóan gondolkozó magyar emberek.

Szerintem minden olyan szerződés a gyalázatos jelzővel indokoltan minősíthető, amelyik tartalma szerint a magyar nemzetnek, vagy vagyonának pusztítására törekszik a magyar nemzet érdekeivel szembenálló érdekeltségű hatalmon lévő személyek közreműködése által. Márpedig a 2004. június 2-án aláírt szerződés ilyen az alábbiakkal indokolva.

Induljunk ki abból, hogy a Siotour Zrt a részvényeladás időpontjában – 2004. június 2-án – összesen 2,5 millió m2 nagyságú, 37 db. ingatlanból, ezeken összesen 52.000 m2 területű épülettel rendelkezett. Olyan értékű ingatlanokkal, melyekből egy, mondjuk a közel 10 hektáros balatonszemesi Vadvirág Kemping elérte azt az értéket, amennyi a gyalázatos szerződésben a teljes részvénycsomag vételáraként lett megjelölve.

Induljunk ki abból, hogy a Siotour Zrt vagyonából 2007. december 12-i cégbejegyzés szerint a 37 db. ingatlanból 36 db. eltűnt és a cégből kiválás jogcímén létrejött 14 db. Kft-nek elosztva jutott a korábbi Siotour ingatlanokból 27 db. A többi ingatlan pedig szerintem a Medgyessy szerzési módszerhez hasonló módon egyszerűen eltűnt.

Induljunk ki abból, hogy miután a Siótour vagyonát a Gamásza Kempingre zsugorítva 14 db. Kft a Siotourból kivált, a kiválást követően 19 nappal ebből 10 db. Kft tulajdonjogát – üzletrészét – teljes egészében továbbadták az

SCD Balaton Development S.A.

LU- 1145 Luxemburg rue des Aubépines 180. jelölésű luxemburgi cégnek.

Majd ennek a luxemburgi cégnek tulajdonába került 10 db. Kft cégkivonatára 2008. június 12-én üzletrészen alapuló zálogjogot jegyeztek be az MKB Bank Zrt., CIB Bank Zrt., Raiffeisen Bank Zrt., HYPO Alpe-Adria Leasing Zrt javára. Tehát a Magyar Állam tulajdonában volt 27 db. Siotour ingatlant 2008. június 12-től az ismeretlen hátterű luxemburgi tulajdonosnak sikerült értéktelenné tenni

A hasonló sorsú Cooptourist, valamint Zalatour tulajdonában volt ingatlanokat is figyelembe véve számomra ez az ismertetés annyit jelent, hogy megközelítőleg 5 millió m2 balatonpart tulajdonjoga többek között a 2004. június 2-i szerződés eredményeként után úgy tűnt el a magyar nemzet, illetve a magyar nemzethez tartozók számára, hogy most még azt sem tudjuk, hogy ténylegesen kik gyakorolják a hatalmat ezen az 5 millió m2 területű balatonparton. Gyalázatos. Megismétlem, gyalázatos.

Egyébként pedig ne zavarja az Elnök urat az, hogy a már idézettek szerint az SCD jogi képviselője a történteket meghazudtolva 2006-ban még arról szónokolt, hogy „az SCD-t ingatlan-megőrzési kötelezettség terheli.” Tudomásul kell vennünk azt, hogy hazánkban az erkölcsi hullákat nem csak a Gyurcsányt Balatonöszödön hallgató és hazugságok terjesztését haszon fejében elfogadóknál lehetséges találnunk.

===================

Gondolom az Elnök Úr is belátja az ismertetés alapján azt, hogy a 2004. június 2-i részvény-adásvételi szerződést indokolt gyalázatosnak tartanom a trianoni szerződés erkölcstelenségéhez hasonló erkölcstelenség – mindenáron elveszem a magyar nemzettől azt, ami nem az enyém – megállapíthatósága folytán. Valamint azt is belátja, hogy a sukorói ügy a Balaton partján lévő 5 millió m2 földnek fentiek szerinti eltüntetéséhez képest egy ártalmatlan babazsúr kísérletének is tekinthető.

És azt is belátja, hogy tisztességes magyar ember a fentiek ismeretében nem nyugszik abba bele, hogy 5 millió m2 területű balatonpartot ilyen gyalázatos módon a magyar nemzettől elvegyenek.

Illetve ebben az utóbbi belátásában bizonytalan vagyok.

------------------------

Hiszen ha belátná azt, hogy tisztességes magyar ember a nemzet vagyonának fentiekben leírt gyalázatos módon történt elvételébe nem nyugszik bele, akkor azzal a ténnyel, hogy az általam három alkalommal Önhöz címzett értesítésem, kérelmem, könyörgésem ellenére a következőkben olvasható válasziratán kívül semmit nem tett a gyalázatos szerződés általam javasolt, vagy más módon történő megsemmisítése érdekében, akár arra is következtethetne bárki, hogy Ön nem tisztességes magyar ember.

Az Elnök úr számára három lehetőség maradt fenti üggyel kapcsolatosan. Elsősorban az, hogy agyonhallgatja az ügyet éppúgy, mint ahogy eddig tette, másodsorban az, hogy megmagyarázza azt, hogy a nemzet számára az a leghasznosabb, hogy 5 millió m2 balatonpart részben ellopva, részben több pénzintézet által elzálogosítva a magyar nemzet vagyonából kikerült, harmadsorban az, hogy a Balatonpart fejlesztésének nevezve Miniszterelnökként olyan mértékű pénz juttatását éri el a költségvetésből, hogy ennek a pénznek eltüntetése fejében az ismeretlen tulajdonosi háttér visszaadja a még meglévő, de már elzálogosított ingatlanvagyont.

Egyet nem tehet. Azt, ami az igazi államférfi tulajdonsága. Azt, hogy beismerje fenti üggyel kapcsolatos mulasztását annak következményeinek elhárítására törekvését ígérve.

Nem teheti ezt azért, mert akkor a pártjához tartozó minden balatonparti polgármester és önkormányzati képviselő mulasztását is beismerné. Hiszen ezek sem tettek semmit. Sőt Dr. Gruber Attila siófoki Fideszes országgyűlési képviselő saját bevallása szerint „lobbizott” az SCD szerzést követően azért, hogy a 2000. évben elfogadott Balaton törvény szerinti 8 %-os beépítési lehetőség az SCD által megvásárolt balatonparti ingatlanoknál törvénymódosítás által 25 %-ra módosuljon. Erről a Heti Válasz a következőket írta:

„Korábban a sajtó az SCD-t nevezte meg a törvényjavaslat haszonélvezőjeként, és a HVG-nek Gruber el is ismerte, hogy a módosítás mögött többek között az SCD korrekt, nyílt, lobbitevékenysége áll. Emellett lényeges a felismerés, hogy míg a kempingezés iránt csökken a kereslet, egyre felkapottabbak a magas színvonalú szálláshelyek, ám ezek kialakítása érdekében növelni kell a beépítés mértékét – mondta lapunknak a politikus.”

Beismerés, igazi államférfiui magatartás esetén esetleg még az is elvárható lenne az Elnök úrtól, hogy firtassa azt, hogy a pártjához tartozó Dr. Gruber Attila országgyűlési képviselő évenkénti vagyonnyilatkozatainak adataiból kiindulva vajon miként tudta megvásárolni az SCD cégcsoport által Siófokon épített, az Európa szállótól 100 m-re lévő, parttal határos Beszédes sétány 83. szám alatt található appartmanháznak szerintem legalább 40 millió forint értékű egyik lakását, és esetleg a ház alatti garázst is 2008-ban.

Inkább fel kell vállalnia azt, hogy az ügy ismerői immár bizonyítottan úgy gondolhassák levélíróm közlésének megfelelően, hogy a nemzet károsításában közreműködő SCD cégcsoport az Elnök úr pártjához közelálló cég.

Tudja ezért nem kellett volna július 7-én olyan valótlanságot állítani az Elnök úrnak, hogy „nincs többé olyan, hogy az állampolgárt nem segítségre szoruló ügyfélnek tekintik, hanem alávetettnek.”

Hiszen éppen az Elnök úr volt az, akit hazám károsítása miatti jajkiáltásaim nem érdekelték. Indokolja meg már nekem azt, hogy mitől változna meg jövőben Önnek és párttársainak magatartása. Buta gondolat.

II.

Egyébként a gyalázatos szerződést 2004. június 2-án a siófoki Alisca Hotelben a Csörsz u. 43. szám alatti székhelyű SCD cég részéről Jászai Gellért írta alá.

Az a Jászai Gellért, akivel kapcsolatban ez év június végén megjelent „230 millió forintért adták el a Zsolnay kisebbségi tulajdonrészét” című írásban többek között az alábbi olvasható:

„A pécsi közgyűlés múlt hét csütörtökön döntött arról, hogy a részvényeket az értékesítésre kiirt pályázaton egyedüliként induló és nyertes budapesti székhelyű, Jászai Gellért tulajdonában lévő és Tomcsányi László ügyvezetésével működő projektcég vehet meg.

Az M-B a 230 millió forintos vételárat 2011. március 31-ig teljesíti a pályázatban feltételként szabott, a Zsolnaynak nyújtandó félmilliárd forint tőkejuttatással együtt.”

Az idézetben említett M-B vevőt teljes nevén a Manufaktura-Befektető Korlátolt Felelősségű Társaságnak nevezik és a cég alapító okiratát 2010. május 10-én írták alá.

Cg. 01-09-939418 cégszámú cégkivonat szerint ennek a cégnek székhelye is a 1124. Budapest Csörsz u. 43. szám alatt található és a cég jegyzett tőkéje 500.000.-Ft. Valamint a hírnek megfelelően a cég ügyvezetője valóban Tomcsányi Gábor, és egyetlen tulajdonosa Jászai Gellért.

Lehetséges az, hogy az Elnök úrnak nincs elegendő ismerete ennek a két embernek korábbi céges együttműködéséről, ezért néhány adatot közlök eddigi közös üzleti tevékenységükkel kapcsolatban.

------------------------

Többek között közösen ügyvezették korábban azt az SCD HOLDING (CE) Zrt-t, melynek tulajdonosa Jászai Gellért és az SCD Group Manegement Kft. volt. Az SCD Manegement Kft-nek tulajdonosai között pedig 2005. szeptember 20-tól éppúgy megtalálható volt Tomcsányi Gábor és Jászai Gellért is, mint az SCD (UK) LIMITED nevű londoni postafiók cég is.

Később az SCD HOLDING (CE) Zrt tulajdonosai a cég nevét LB Venture Capital Zrt. névre változtatták, és a cég egyetlen tulajdonosa 2008. december 22-től kezdődően a

Central European Independent Investment Inc BZ nevű cég lett –

Belize, Regent Street 35/A. székhellyel.

(Belize nevű ország Közép – Amerika keleti partján lévő trópusi ország, korábban Brit Honduras nevű volt.)

2009. november 27-től – ez a Belize-i, illetve korábban SCD HOLDING (CE) Zrt. néven ismert Jászai Gellért és Tomcsányi Gábor érdekeltségébe is tartozó cég felszámolás alatt áll…

------------------------

Az SCD HOLDING (CE) Zrt alapító okiratát 2005. április 11-én írták alá, majd ez a cég és Jászai Gellért 2005. október 18-án ugyancsak Csörsz u. 43. szám alatti székhellyel az SCD INTER INVEST Zrt. nevű céget alapította. Jászai Gellért így az utóbbi cégnek tulajdonosa lett saját jogán is, de azért is, mert a másik bejegyzett tulajdonos (SCD HOLDING (CE) Zrt) cég SCD Group Manegement Kft nevű tulajdonosának tulajdonjogára tekintettel utóbbi cégnek Jászai Gellért társtulajdonosa Tomcsányi Gáborral együtt.

Az így létrejött SCD INTER INVEST (CE) Zrt. cég neve a Figyelő 2008. augusztus 2-i számában megjelent „Bezárt és nem fizet az Interfruct” című írásban az alábbiak szerint került említésre:

„Az SCD az Interfruct áruházi ingatlanokat először felvásárolta azok eddigi kis tulajdonosaitól, majd mintegy 20 milliárd forintért korábban eladta az angol Dawnay Day Carpathian Plc. alapkezelőnek, és 15 évre szóló visszabérlési jogot kötött ki (tehát a híresztelések szerint most a bérelt ingatlanjait adná bérbe másoknak). Ám a társaság mérlegbeszámolóiból az is kiderül, hogy az Interfruct összesen mintegy 3 milliárd forint kölcsönt adott az SCD INTER INVEST-nek, azaz saját tulajdonosának. A kölcsönt felvevő cég viszont 2007-ben minimális forgalom mellett 3,6 milliárd forint veszteséget, ezen belül 3,15 milliárdos értékvesztést könyvelt el.

A hitelező beszállítók e műveletek (ingatlan és kölcsönügyletek) alapján úgy gondolják, hogy az Interfructból az SCD kiszipkázta a pénzt, és ma már nincs olyan vagyonelem, amely a leszállított áru fedezetét biztosítaná. Több tucat egykori beszállító és két hitelbiztosító várja a követeléseinek rendezését, s a pénzére vár a CIB Bank is.”

Indokolt ezt a történetet kiegészíteni annyiban, hogy a cikkben írt „Interfruct” a Cg. 01-09-065063. cégszám alatti INTERFRUCT Kft-nek felel meg. Ennek a cégnek cégkivonata szerinti jegyzett tőkéje 1996-tól kezdődően 421 millió forint.

15/24. számú bejegyzés szerint Tomcsányi Gábor 2005. december 15-től 2007. június 12-ig a cég felügyelő-bizottsági tagja volt, majd 2007. június 12-től a 15/25. számú bejegyzés szerint Dr. Tomcsányi Tamás, illetve 15/26. szám alatt Jászai Gellért lett felügyelő-bizottsági tag.

Az INTERFRUCT Kft. cégkivonatának 1/18. számú bejegyzése szerint az SCD HOLDING (CE) Zrt egyetlen napig – 2005. december 15-én volt a cég kizárólagos tulajdonosa, majd az 1/19. számú cégbejegyzés szerint 2005. december 15-től pedig az SCD INTER INVEST Zrt. lett a tulajdonos.

Ezt az epizódot illetve adatokat röviden összefoglalva szerintem a következő történt.

------------------------

Jászai Gellért és társai miután 2005. május 2-án már létrehoztak a Csörsz u. 43. szám alatti székhellyel az 1 milliárd 185 millió jegyzett tőkével rendelkező SCD HOLDING Zrt. nevű céget, úgy döntöttek, hogy 20 millió forint jegyzett tőkével, az akkori szabályozás szerinti minimális tőkével, és ugyancsak Csörsz u. 43. sz. alatti székhellyel egy újabb részvénytársaságot hoznak létre.

Ezt az újabb, 2005. november 17-én létrehozott céget elnevezték SCD INTER INVEST Zrt-nek.

Ezt követően nem egészen egy hónap múlva – 2005. december 15-én – az egymilliárd forintot meghaladó jegyzett tőkével rendelkező SCD HOLDING Zrt. reális üzleti értéken megvásárolta az INTERFRUCT Kft addigi tulajdonosának teljes üzletrészét és még ugyanazon a napon az így szerzett üzletrészt az SCD HOLDING Zrt. nem üzleti értéken továbbadta a 20 millió forint jegyzett tőkével rendelkező SCD INTER INVEST Zrt-nek.

Tekintettel arra, hogy a második ügyletnél az eladói és vevői cég tulajdonosi köre ugyanazon csoportból tevődött össze, tetszésük szerint írhatták be a második üzletrész-adásvételi szerződésbe a vételárat. Mondjuk 3,6 milliárd vételárat is beírhattak a szerződésbe akár úgy is, hogy ennek a vételárnak kifizetésére a 20 millió forint jegyzett tőkével rendelkező második vevői társaságot a szerződés 2007. évi határidővel kötelezte.

Így, és csak így következhetett be szerintem az, hogy a 20 millió forint jegyzett tőkéjű SCD INTER INVEST Zrt társaságnak 2007-ben minimális forgalom mellett is a vesztesége 3,6 milliárd forint lett.

Ide eljutva az ezt követő többi pénzügyi tranzakció az abban részt vevőknek egyfajta ujjgyakorlat volt.

Az SCD INTER INVEST Zrt. mint tulajdonosi társaság akár a felügyelő bizottsági tagokon keresztül is – Dr. Tomcsányi Tamás és Jászai Gellért – a könyvelési adatokból szerintem mindenkor megállapíthatta azt, amikor az INTERFRUCT Kft bankszámláján a legmagasabb összeg volt, és ekkor tulajdonosként az SCD INTER INVEST Zrt. egyszerűen leemelte kölcsön címén a többmilliárd forintot.

Az SCD INTER INVEST Zrt. bankszámlájáról pedig a pénzt nyomban az SCD HOLDING (CE) Zrt bankszámlájára utalták át úgy, hogy az INTERFRUCT-nál az ezt követően lejárt tartozásokra a bankszámlán fedezet nem maradt.

Az pedig, hogy a több tucat beszállítóval, más hitelezőkkel, egyszóval a tisztességes üzleti kapcsolatokban bízó kifosztott emberekkel mi lesz, Jászai Gellértnek és társainak a legkisebb problémát sem okozta.

Kérem, hogy javítson ki az Elnök úr akkor, ha a leírtak alapján Önnek más a véleménye erről.

------------------------

Ami a történetben említett cégeket illeti, velük a tisztességes több tucat vállalkozó tönkretételét követően az alábbiak szerint az történt, ami várható volt:

Az SCD HOLDING (CE) Zrt. úgy ahogy már közöltem, előbb nevet változtatott LB Venture Capital Zrt. névre, tulajdonosként egy Central European Independent Investment Inc. nevű Brit Honduras-i – Belize – székhelyű szerintem soha nem tevékenykedő céget jelölt meg, majd 2009. november 25-e óta a cég megszüntetése végett felszámolási eljárás folyik.

Az SCD INTER INVEST Zrt. 2008. május 30-án nevét CL INTER INVEST Zrt-re változtatta, tulajdonosként ettől kezdődően a változatosság kedvéért a Calslane Holdings Limited nevű, CY – 6018 Larnaca Naousis Karapatakis Bulding 1. szám alatti székhelyű szerintem szintén soha nem tevékenykedő ciprusi céget jelölik azzal, hogy a CL INTERINVEST Zrt. cég ellen felszámolási eljárás helyett végrehajtási eljárás van folyamatban 2009. október 5-e óta.

Az INTERFRUCT Kft-nél ellenben sem névváltoztatás, sem tulajdonosváltoztatás nem történt. Tulajdonosként még mindig az SCD INTER INVEST Zrt. van a cégadatoknál nyilvántartva annak ellenére, hogy ilyen nevű cég az egy bekezdéssel előbb leírt névváltoztatás folytán már nem létezik. Ténylegesen a INTERFRUCT-nál már a ciprusi cégtulajdonban lévő és végrehajtási eljárás alatt álló CL INTER INVEST Zrt. nevű cég a tulajdonosi cég. A felszámolót ellenben ez nem zavarja, hiszen 2008. szeptember 26-tól a cég megszüntetése végett az INTERFRUCT Kft-nél elrendelt felszámolási eljárás rendben folyik.

Valamint zálogjog bejegyzése is megtörtént itt a CIB Bank Zrt javára 2008. május 20-án.

Ami pedig Tomcsányi Gábor és Jászai Gellért nevét illeti ezeknél a cégeknél, a hatályos cégadatok között ezek a nevek sehol nem olvashatók. A nevek ezeknél a cégeknél eltűntek.

------------------------

Hasonló üzleti erkölcsiségre a Gyurcsány féle vállalkozást részletező „Tisztességről hosszú és rövid távon másként” című írásomban közölt adatok alapján tudtam következtetni. Erre is utalva szerintem

a Jászai-Tomcsányi és Gyurcsány féle vállalkozásoknak közös vonása az, hogy minden olyan vállalkozás tönkremegy, illetve megsemmisül, amelyikkel ezeknek a személyeknek a vállalkozásai üzleti kapcsolatra lép.

A különbség pedig az, hogy a Gyurcsány féle Altus-nál legalább láttam azt, hogy mások tönkremenetele és tönkretétele az Altus környékén kizárólag Gyurcsány Ferenc hasznát eredményezi, míg a Jászai-Tomcsányi féle vállalkozásoknál nekem úgy tűnik, hogy a legnagyobb haszonszerzők személyét csak találgatni lehet.

Úgy ahogy a Figyelőnek már említett írása is tette:

„Többen a két, milliárdos befektető, Csányi Sándor és Demján Sándor monogramját vélik az SCD mögött, de ezt a cég többször visszautasította.”

=====================

Most már indokolt visszaidéznem az egy hónappal ezelőtti „230 millió forintért adták el a Zsolnay kisebbségi tulajdonrészét” című írásnak alábbi részét:

„A pécsi közgyűlés múlt hét csütörtökön döntött arról, hogy a részvényeket az értékesítésre kiírt pályázaton egyedüliként induló és nyertes budapesti székhelyű, Jászai Gellért tulajdonában lévő és Tomcsányi László ügyvezetésével működő projektcég veheti meg.

Az M-B a 230 millió forintos vételárat 2011. március 31-ig teljesíti a pályázatban feltételként szabott a Zsolnaynak nyújtandó félmilliárd forint tőkejuttatással együtt.”

Illetve a cikk alcímét is indokolt közölnöm:

„A manufaktúra-befektető Kft (M-B) lett a Zsolnai Porcelánmanufaktúra Zrt. kisebbségi tulajdonosa, miután kedden megkötötte a szerződést a pécsi városi vagyonkezelő Pécs Holding Zrt.-vel a 49 %-os részvénycsomag és a két szavazatelsőbbségi részvény megvásárlásáról.”

------------------------

A Zsolnay Zrt-nek cégkivonatából tudjuk azt, hogy 2009. január 28-a óta a cég jegyzett tőkéje 1 milliárd 602 millió 750.000.-Ft., míg a korábban részletezett Siotour Zrt. vagyonnal kapcsolatosan azt is tudjuk, hogy 1 milliárd forint jegyzett tőkéje volt a cégnek, de 70 milliárd forint értékű tényleges vagyona akkor, amikor Jászai Gellért aláírásával felvásárolták a cég részvényeit.

Természetesen nem jelenti az utóbbi adat azt, hogy akkor a Zsolnay Zrt-nek pedig több mint 100 milliárd forint a tényleges vagyona, de azt mindenképpen jelenti, hogy egy működőképes cég esetén a könyvszerinti értékhez közelítő jegyzett tőke értéknek mindenképpen többszöröse a cég vagyonának értéke.

Ebből kiindulva tételezzük fel azt, hogy a Zsolnay cégnek a művészi színvonalú tárgyak előállítását biztosító egyedi jellegű tárgyi eszközei, valamint ingatlanai miatt az 1 milliárd 602 millió forint jegyzett tőkéjéhez 20 milliárd forint tényleges vagyon társul, akkor a 2010. júniusban aláírt szerződés szerinti vétel tárgyának megfelelő 49 %-nyi részvény értéke 9 milliárd 800 millió forint vagyoni értéknek felel meg.

Így megállapítható az, hogy egy hónappal ezelőtt 230 millió forint vételárért, és 500 millió forint tőkejuttatási ígéretért a vevő 9 milliárd 800 millió forint értékű vagyonhoz jutott.

Úgy, hogy a vevői céget a vételi időponthoz képest egy hónappal korábban hozták létre minimális 500.000.-Ft. jegyzett tőkével.

Úgy, hogy ennek a vevői cégnek egyetlen forintot sem kell 2011. március 31-ig megfizetni ahhoz, hogy egy hónap óta – 2010. júniustól – a Zsolnay cég részvényei 49 %-ának tulajdonosa legyen.

Úgy, hogy ez a 2011. március 31-ig egyetlen forintot sem fizető vevői cég a tulajdonába került részvényeket akár 2011. március 31-ig is a tényleges piaci értéken, azaz 9 milliárd 800 millió forintért tovább adhatja hasonló módon, mint ahogy az Interfruct Kft. üzletrészét is továbbadta egy nap alatt az egyik Csörsz u. 43. szám alatti cég a másik Csörsz u. 43. sz. alatti cégnek.

Úgy, hogy a vevői cég szintén Csörsz u. 43. szám alatti székhellyel rendelkezik, illetve a cég ügyvezetője és tulajdonosa a többi Csörsz u. 43. szám alatti székhellyel rendelkezett cégeknek is tevékeny résztvevői voltak.

Gyalázatos, ismétlem gyalázatos szerződés, és úgy gondolom, hogy rajtam kívül mások is hasonló, vagy még szigorúbb megállapításra jutnak a szerződés minősítését illetően.

Ellenben mindezek ismeretében Pécs Polgármestere, Páva Zsolt a cikk szerint más véleményen van:

„Páva Zsolt, Pécs Fideszes polgármestere azt emelte ki, hogy a város, mint többségi tulajdonos a Zsolnay márkanév erősödését várja a befektetőtől, amely nem külföldi, nem offshore, hanem magyar kötődésű cég, mögötte pedig komoly tőke van.”

-------------------------

Elnök Úr!

Fenti adatok ismeretében Ön az én helyemben erről a polgármesteri mondatról nem tudom mit mondana.

Én most csak annyit mondok, hogy Páva Zsoltnak ennél a mondatnál feltehetően elment a józan esze.

Hiszen jól tudja azt az eddigiek alapján, hogy Jászai Gellért és Tomcsányi Gábor féle cégek előbb-utóbb vagy ciprusi, vagy brit hondurasi (Belise), vagy luxemburgi cégekké válnak mások tönkretételét követően,

jól tudja azt, hogy az egy hónappal korábban létrehozott vevői Zrt. kisebb jegyzett tőkével már nem rendelkezhetne, hiszen akkor már nem lenne Zrt,

és ennek ellenére van bátorsága Páva Zsoltnak mindezen ismeretek birtokában az embereket megtéveszteni úgy, hogy Jászai Gellért és Tomcsányi Gábor minden bizonnyal a Zsolnay cégnél is eléri azt, amit már elért az Interfructnál.

A Siotournál. A Zalatournál. A Cooptouristnál. És mindenütt, ahol üzleti kapcsolatra léptek.

Páva Zsolt polgármester szégyellje magát.

------------------------

Azt k é r e m az Elnök úrtól, hogy

többé ne tessék azt mondani, hogy

„nincs lopás, nincs hatalmaskodás, nincs többé olyan, hogy az állampolgárt nem segítségre szoruló ügyfélnek tekintik, hanem alávetettnek.”

Azt kérem, hogy ne tessék a Gyurcsányi színvonalra süllyedni.

Siófokon 2010. július 18. napján.

Tisztelettel:

Dr. Léhmann György Siófok Szűcs u. 1. sz. a. lakos

Nemzeti Együttműködés másképp

Kommunistáktól lopta a Fidesz a nenyit?
marinov

Egy-két hete terjed az körlevél, amely azt állítja, a Fidesz egy 1952-es Szabad Nép cikkből nyúlta a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának szövegét. A lóláb több helyen is kilóg, s a történész meg is mutatja, hol.

Ha időközben befutna még a többi megkeresett történész véleménye is, frissítem majd a bejegyzést, addig is mintának a teljes szöveg:

“FIDESZ Politikai nyilatkozat: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

Hogyan készült?

Forrás: Szabad Nép, 1952. december ! ! !

A LEGYEN Béke, a Szabadság és az Egyetértés téesz tagsága közösen ünnepelte meg november 7-ikét. Az alábbi ünnepi beszéd hangzott el.

A. XX. XXI század negyedik ELSŐ évtizedének végén, huszonöt NEGYVENHAT év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros éve ÉVTIZEDE után Magyarország dolgozó népemegVISSZAszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.

A magyar munkásosztály NEMZET önrendelkezésért vívott küzdelme 1919-ben 1956-BAN egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a Horthy-rendszerVÁLTÁSPOLITIKAI PAKTUMAI idején is VAL folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba, majd Hitler oldalán a vesztes fasiszta rablóháborúbatorkollott. A magyar munkásosztály és dolgozó parasztság NEMZET 1947 nyarán 2010 TAVASZÁNújra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres fordulatot FORRADALMAT vitt véghez.Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP KV és az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között kiMEGvívott fordulatotRADALMAT elismeri és tiszteletben tartja.

Pártunk és kormányunk, élén Sztalin eltvárs legjobb magyar tanítványával, Rákosi Mátyás elvtárssal AZ ORSZÁGGYŰLÉS kinyilvánítja, hogy az 1947. augusztusi ÁPRILISI választásokon, majd a két munkáspárt egyesítő kongresszusán új társadalmi szerződés született, amellyel a magyar dolgozók OKegy új rendszer, a Szocializmus NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS Rendszerének felépítésérőlMEGALAPÍTÁSÁRÓL döntöttek. A magyar munkásosztály NEMZET e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Központi Bizottságot, Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a szocializmust NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS RENDSZERÉT.

Mi, a Magyar dolgozó nép ORSZÁGGYŰLÉS képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyardolgozó nép, NEMZET tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend, valamint Rákosi elvtárs és a Magyar Dolgozók Pártja iránti hűség lesznek közös jövőnk tartóoszlopai.

A szocializmus, majd a kommunizmus NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS Rendszere minden magyardolgozó számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő, az internacionalizmus nemes eszméje által összekapcsolt proletárok MAGYAROK. Lehetőség mindenki számára és elvtárÁs mindenki FELÉ, aki Magyarországon él, dolgozik ÉS VÁLLALKOZIK. Szilárd meggyőződésünk, hogy a fejlett szocializmus, majd a kommunizmus NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS Rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat, ezzel is erősítve az imperializmus ellen küzdő békefrontot. Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar dolgozót EMBERT, legyen bármilyen korú, nemű, szakmájú,VALLÁSÚ, marxista képzettségű POLITIKAI NÉZETŰ, éljen bármely pontján az országnak VILÁGNAK, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyardolgozók OK végre megvalósíthassák saját céljaikat. Erre tesszük fel életünket MOST KÖVETKEZŐ ÉVEIT.”

http://www.urbanlegends.hu/2010/07/szabad-nep-1952-nenyi/

TKE

Tartalom átvétel