Háromlábú mechanizmus tartja életben a világgazdaságot 2001 óta. Ez a növekedési model hosszú távon fenntarthatatlan, mert az angolszász országok óriási eladósodását vonja maga után. Mi lesz ennek a vége? Az USA recesszióba megy át, a tőke visszavonul. A kialakuló válság súlyosságát az 1929 es világválság és az 1974-79 es olajválságok közé teszem be nagyságrendileg.
A világgazdaság növekedése három oszlopon nyugszik:
1. Az ázsiai országok munkaintenziv, tőkeszegény termelési kapacitása a 90es évek eleje óta deflációt exportál a világgazdaságba. Az ázsiai országok azért kényszerülnek olcsó kétkezi munkát végezni, mert nagyon kicsi az egy főre jutó erőforrásellátottságuk (termőföld, olaj, szén, urán, fémek), a világ nagy nyersanyagövezetei pedig a nyugati civilizáció ellenőrzése alatt vannak. Ezért, illetve azért mert történelmileg az angolszász országok befektetései bizonzultak a legbiztonságosabbnak, az ázsiai országok kereskedelmi többletüket általában dolláralapú eszközökbe fektetik be. Tehát az ázsiai országok nemcsak olcsó árut, hanem olcsó tőkét is exportálnak a nyugatnak, elsősorban USA-nak.
2. Az infláció hiánya miatt a világ jegybankjai laza monetáris politikát folytatnak. Amerikában és Európában negativ reálkamatok vannak, az ázsiai országok pedig kereskedelem politikai okokból nyomják saját pénzüket, hogy a dollárhoz képest leértékelve tarthassák. Ez óriási likviditásbőséget okoz a világon.
3. A likviditásbőség és az olcsó ázsiai áruk miatt az infláció a tőke, nyersanyag és ingatlanpiacon talál utat magának. Eszközár buborékok alakulnak ki, 97-98ban a feltörekvő országok tőzsdéin, 99-2000ben a technológiai részvényekben, 2002-2005 között az angolszász országok ingatlanpiacán, az energiahordozók piacán, valamint egy új feltörekvő piaci buborék is kialakult 2005-ben, amely napjainkban pukkan ki. A legfontosabb buborék az USA ingatlanpiacon alakul ki, ugyanis ez az a mágikus cilinder, amely átalakitja az ázsiai és OPEC befektetéseket amerikai fogyasztássá, ezutal ázsiai és OPEC exportkeresletté, hogy majd ázsiai és OPEC befektetésként ismét megjelenjen az amerikai tőkepiacon.
Ez a háromlábú mechanizmus tartja életben a világgazdaságot 2001 óta. Ez a növekedési model hosszú távon fenntarthatatlan, mert az angolszász országok óriási eladósodását vonja maga után. Az USA államadóssága 7.7 billió dollár, az amerikai háztartások ingatlanhitel adóssága 10 billió dollár (5 év alatt 50%kal növekedett ). Az USA óriási külkereskedelmi mérleg hiányt futtat, körülbelül évi 6-700 milliárd dollár értékben importál többet, mint exportál, ennek ellentételezésre még ennél is több tőke áramlik be az országba, alapvetően az ingatlanpiacba és szövetségi költségvetés finanszirozásába.
Mi lesz ennek a vége? A széklábak kirogynak, a hitelexpanzió megáll, az USA recesszióba megy át, a kinaiak nem fogják tudni tartani az évi 10%os növekedést. A nyersanyag és energiárak beszakadnak. Globális likviditási válság alakul ki, a tőke visszavonul a kockázatos piacokról. A jegybankok viselkedésétől függően globális infláció vagy defláció alakul ki. A kialakuló válság súlyosságát az 1929 es világválság és az 1974-79 es olajválságok közé teszem be nagyságrendileg.
Írta Lemmiwinks , 2005 október 15 8:04
Elő szoktam jönni egy
Elő szoktam jönni egy leegyszüsített piaccal, az alma és a pénz példájával.
Semmi más nem áll a piac rendelkezésére, csak 100 alma és 100 aranypénz. Az ár ilyenkor így alakul: 1 alma=1 aranypénz
Az ilyen gazdaságban, ha valaki takarékoskodik, és van 50 aranypénze, és azt a párnába dugja, ahelyett hogy almát vásároljon, akkor az bizony nem eszik almát. De a többiek, akik szeretik az almát, azok ezáltal többet tudnak belőle vásárolni. Mert a piac kínálata továbbra is 100 alma, de csak 50 pénz áll a piac rendelkezésére. Az ár kénytelen így módosulni: 1 aranypénz= 2 alma. Úgyhogy az, aki a párnába dugta a pénzét az egy jótettet hajtott végre a többieknek. Furcsa, de így van, és ez azért lehet így, mert az aranyat nem lehet szaporítani.
Fordított a helyzet egy olyan gazdaságban, ahol létezik központi bank, mely képes monetáris expanziót végrehajtani. Először vegyünk egy kezdeti helyzetet, ahol szintén 100 pénz áll a rendelkezésre, és szintén 100 alma. Az ár itt is 1 pénz=1 alma. De a központi bank végrehajt egy kis monetáris expanziót, kibocsájt még plussz 100 pénzt. Így a gazdaság rendelkezik immár 200 pénzel, de még mindig csak 100 almával. Az ár módosul, 2 pénz=1 alma. Azok, akik a monetáris expanzió által hozzájutottak az újjonan legyártott 100 pénzhez így sikeresen tudnak vásárolni maguknak 50 almát. Még csak dolgozniuk sem kellett. Azok, akik a 100 pénzért megdolgoztak, azok már a pénzükért csak 50 almát tudnak vásárolni. Jó mi?