"Aki kapja marja" néven szomorujáték a DRV-nél

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.

Meggyőződésem az, hogy Márai Sándor, ha most Magyarországon élne, már nem tenne olyan határozott megkülönböztetést az elmúlt húsz évben eddig hatalmon volt parlamenti pártok haszonélvezőitől történő megszabadulás nehézségeivel kapcsolatosan, mint ahogy korábban a kommunizmus haszonélvezőire utalva tette.

Hiszen az állami tulajdonban álló cégeknél egy hónappal ezelőtti kormányzati intézkedésekkel elrendelt leépítések után a Heti Válasz közlése szerint még mindig 65-en maradtak az SZDSZ-nek Kóka János, Csillag István féle magas politikai beosztású embereiből az állami tulajdoni cégeknél, míg az ezek mögött meghúzódó még mindig hatalmon lévő haszonélvezők számáról nincs pontos ismeretem. Szeretnék akár egyetlen olyan állami tulajdonú céget látni, ahol ehhez a társasághoz tartozók nincsenek pozícióban, de mivel ilyenről nem tudok, az SZDSZ-es múltjukat egyre inkább elhallgató ilyen haszonélvezők számát akár több ezer főre is reálisan tehetem.

Dr. Fodor Gábornak 2008. április 2-i nyilatkozatát idézve azokra gondolok, akik „formális párttámogatással, vagy nem hivatalos politikai hátszéllel kerültek pozícióba” pártjából, azokra gondolok, akik a következő oldalakon olvasható és Somogy Megyei Főügyészséghez cimzett iratom szerinti végzik tevékenységüket többek között a DRV Zrt-nél.

Háborítatlanságuk miatti köszönetként lehet értékelni a Heti Válasznak azt a megállapítását, hogy „Az elvileg külső politikai támogatás ellenére így az MSZP-SZDSZ gazdasági koalíció tovább is erős maradt.” Attól függetlenül, hogy az éppen aktuális elnökük mit beszél.

Ugyanis Retkes Attila elnökük első elnöki mondatai között többek között elnézést kért az eddig kifogásolható tevékenységükért, amiből következik az, hogy jogi diplomával feltehetően nem rendelkezik. Jogászként tudná azt, hogy a felmentő ítélet meghozatalához semmit nem ér egy elkövetői bocsánatkérés, ellenben egy tevékeny megbánás talán többet érne.

Mondjuk, ha nyolc napos határidővel felszólítaná az állami tulajdonú cégeknél SZDSZ politikai hátszéllel illetve formális párttámogatással pozícióban lévőket arra, hogy minden ellenszolgáltatás vagy végkielégítés nélkül mondjanak le pozíciójukról azzal a feltétellel, hogy amennyiben nem mondanak le, úgy ezt az SZDSZ jó hírneve megsértésének tekintve ellenük eljárást kezdeményez attól függően, hogy milyen módon milyen mértékű kárt okoztak a Magyar Államnak, vagy a polgároknak.

Ez már valami lenne, de Retkes Attila, vagy az őt követő elnökök egyike sem fog azért ilyet tenni, mert éppen a politikai hátszéllel és formális párttámogatással pozícióban lévők által és érdekében lehetnek elnökök. Egyébként pedig tegnap a televízióban nyilatkozott Retkes Attila arról, hogy pártjának semmi köze a BKV körüli botrányhoz.

Arról pedig nem nyilatkozott, hogy szerinte melyek botrányhoz van köze pártjának.

Biztos úgy gondolja, hogy elég ha a lakosság ismeri és szenvedi tevékenységüket, és annak eredményét.

Siófok 2009. augusztus 27. napján. Dr. Léhmann György Siófok Szűcs u. 1. sz. a. lakos

Dr. Léhmann György 8600 Siófok Szűcs u. l. /tel: 84-313-176 és 20-4939851/ irata
==============================================================

Somogy Megyei Főügyészség

K a p o s v á r
Tisztelt Somogy Megyei Főügyészség!

Állami tulajdonban lévő cégekkel kapcsolatos törvénytelennek tűnő lelépési pénzektől, végkielégítésektől, egyéb hasonló témájú botrányoktól hangosak a hírközlő szervek napjainkban azt a látszatot keltve, mintha ezek a jelenségek csak az utóbbi években váltak volna olyan mértékűvé, hogy erre már érdemes odafigyelni. Pedig egy állami tulajdonban lévő közszolgálatokat végző és miniszteri rendelettel megállapított hatósági maximált ár alapján tevékenykedő cég esetében már 2000-ben is illett volna a sajtónak odafigyelni arra, hogy az ivóvíz-szolgáltatást igénybevevő lakosság által hasonló rendeltetésű pénzösszeget 400 millió forint összegben ne fizettessenek meg állami jóváhagyással.

A Siófok Tanácsház u. 7. sz. alatti székhelyű Dunántúli Regionális Vízmű Zrt-nél történtekre utalok még abban az időszakban, amikor Katona Kálmán akkori vízügyi miniszter jóváhagyásával történtek az események.

Ennek a cégnek lapja, a DRV Hírek 2000. évi júniusi számának ide mellékelt első oldalán többek között a következő olvasható:

„A májusi tulajdonosi közgyűlés véglegesen jóváhagyta a dolgozói részvénykibocsátást. Előzményként a cég négymilliárdos alaptőkéjét a tulajdonos 400 millió forinttal megemelte, amely fedezetet jelent a részvények kibocsátására.”

Majd az ugyancsak ide mellékelt második oldal pedig ekként foglalja össze a dolgozói részvény valódi értelmét:
„A dolgozói részvényjegyzésre jogosultak a névérték 10 százalékáért 90 százalékos kedvezmény mellett juthatnak részvényhez.”

„A kibocsátáskor saját jogon jegyzéssel szerzett dolgozói részvények első tulajdonosaitól (azok örököseitől) a társaság névértéken vásárolja vissza a részvényeket az alábbi esetekben:

a./ A munkavállaló, illetve nyugdíjas elhalálozása, vagy

b./ Az Mt. 94/A §-ában meghatározott csoportos létszámcsökkentés következtében történő birtoklási jogosultság megszűnése, vagy

c./ Az Mt. 87/A §-ában meghatározott, nyugdíjra jogosult munkavállaló által birtokolt részvény vételre történt felajánlása, vagy

d./ Közös megállapodásos munkaviszony megszüntetésénél, ha ez a megszüntetésre vonatkozó megállapodás része, vagy

e./ A munkavállaló olyan rendkívüli felmondása esetén, amelynek jogszerűségét a munkáltató hivatalosan elismerte, vagy azt jogerős bírósági ítélet megállapította.”

Megállapítható ebből az, hogy a DRV-nek akkori vezérigazgató-helyettese – Dr. Molnár László – által erőltetetten, Katona Kálmán miniszter által támogatottan 2000. évben ily módon nem mást nyomtak le a fogyasztók torkán mint azt, hogy a következő néhány évben a fogyasztóktól származó díjakból a DRV-től távozó és ilyen „dolgozó részvények”-kel rendelkező személyeknek minden további ellenszolgáltatás nélkül 400 millió forintot akár lelépési pénznek is nevezhetően kifizetnek.
Hiszen az első oldalról már idézettek szerinti fedezetet esze ágában sem volt a DRV tulajdonosának – Magyar Állam – ehhez a 400 millió forint lelépési pénzösszeghez biztosítani a cég Cg. 14-10-300050 cégszámú cégmásolatának 11/3. számú bejegyzésével bizonyítottan. Ugyanis az itt jelzett 400 millió forint értékű tőkeemelésből a tulajdonos 356 millió forintot „nem pénzbeli hozzájárulás” címén nyújtott, ellenben a lelépési pénznek nevezhető összegeket 2000. július 11-től 2009. május 28-ig

308 millió 460.000.-Ft. összegben a cég rendelkezésére álló készpénzből fizették ki.

Valótlan beszéd helyett írhatták volna helyesen azt, hogy azért vesznek el jövőben a fogyasztóktól 400 millió forintot, mert keveslik a DRV-től távozó dolgozók juttatását, ez legalább egyenes beszéd lett volna. Sem nem tisztességes, sem nem törvényes, de legalább valós.

Bevezetésnek, emlékezésnek szántam fentieket azért, mert a DRV Hírek csatolt első oldalán írtak szerint 2000. júniusában Dr. Molnár László vezérigazgató-helyettes azzal dicsekedett, hogy az országban elsőként a DRV-nél történtek meg fenti intézkedések. Szerintem ezért a DRV-t tekinthetjük az első olyan cégnek, melynél a 2000. évben kezdődő fenti eljárást követően az állami - önkormányzati tulajdonban lévő cégeknél eszközölt lelépési pénzek, végkielégítések és hasonló pénzköltések kifizetésével kapcsolatos körülmények ismertetése mára a híranyagokat ellepik.

===================
II.

1./ Rátérve az ügyészségi intézkedést remélő mondandómra, a DRV Hírek 2008. III. negyedévi számának ide mellékelt 17. oldalán számoltak be a DRV Zrt-nél 2008. augusztus 19-én megtartott rendkívüli közgyűlésről. Előbb megállapította a cikk azt, hogy „A Közgyűlésen a többségi részvényes Magyar Államot dr. Karai Klára, az MNV – Magyar Nemzeti Vagyonkezelő – Zrt. vezető menedzsere képviselte”, majd a harmadik hasáb a következőket rögzítette:

„A Közgyűlés a rendkívüli közgyűlés napjával a többségi tulajdonos kezdeményezésére visszahívta Németh Zoltánt és Murányiné Krempels Gabriellát a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. Igazgatóságának tagjai közül, majd megválasztotta Dr. Szűcs Korinnát, dr. Lacfi Endrét, Sándor Lászlót és Sánta Bélát az Igazgatóság tagjává. A közgyűlés a rendkívüli közgyűlés napjával visszahívta a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. Felügyelő Bizottságának tagjai közül Somogyi Lászlót és Szabó Gergőt, ezt követően megszavazták Domahidy László Györgyöt, Wagner Ernőt és dr. Bakonyi Józsefet a Társaság felügyelő bizottságának tagjává.”

Ebből állapítható meg az, hogy a víz és csatornaszolgáltatást végző monopolhelyzetben lévő cégnél 2008. augusztus 19-tól kezdődően két fővel több igazgatósági tagnak és egy fővel több felügyeleti tagnak jövedelmét biztosítják szolgáltatást igénybevevő fogyasztóktól beszedett díjakból úgy, hogy az irányadó LXXXVII. tv. 8. §-hoz fűzött miniszteri indokolás alapos vizsgálata esetén erre törvényes lehetőség nincs:

„A legmagasabb árra általános előírásként kimondja, hogy annak fedezetet kell biztosítania a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és működéshez szükséges nyereségre. E szerint a hatósági ár megállapítójának felelőssége, hogy nem állapíthat meg olyan árat, mely a normális működést veszélyezteti, és az is, hogy a hatósági árban nem ismerheti el a nem hatékony működésből adódóan felmerülő ráfordításokat.”

Ennek az idézetnek utolsó fordulatára utalok állításom indokaként.
Arra, hogy ebből következően a hatósági ár megállapítója – szakminiszter – csak olyan ráfordításokat – önköltségi tételeket – vehet figyelembe az ármegállapítása során, amelyek a hatékony működéshez elengedhetetlenül szükségesek, azaz indokolatlanul

2 fő igazgatósági taggal és 1 fő felügyelő-bizottsági taggal csak akkor lehetett volna a törvényi előírás betartása esetén növelni a létszámot, ha az ezekkel kapcsolatos többletköltségeket vagy az állam képviseletében megjelenő Dr. Karai Klára, vagy a létszámnövekedéssel nyilvánvalóan egyetértő Reményi Zoltán vezérigazgató saját jövedelméből fizeti.

Ugyanis fogyasztói díjnöveléssel a hatékony működéssel össze nem függő ilyen költségeket csak akkor tudja a szakminiszter rendeletével a fogyasztókra ráerőltetni, ha közben az 1990. évi LXXXVII. tv-nek ide vonatkozó 8. §-ban írtakat megsértve azt a látszatot kelti, mintha a törvényeket betartva járna el. Másképpen fogalmazva csak úgy tudják a 2009. évi vízdíjban és csatornahasználati díjban a 2008. augusztus 19-tól bekövetkezett létszámnövekedéssel felmerülő, a törvényhely szerint teljesen indokolatlan többletköltségeket a fogyasztókkal megfizettetni, ha az arra jogosultakat – pl. Állami Számvevőszéket – törvényességet színlelő magatartással a fogyasztóknak kárt okozva megtévesztik.

A többek között hűtlen kezelés törvényi tényállásának megállapíthatóságának lehetőségét is ebben az esetben az teszi érdekessé, hogy a 2008. augusztus 19-i rendkívüli Közgyűlésen formálisan az MNV Zrt vezető menedzsere kezdeményezte a Magyar Állam képviseletében a törvénytelen díjmegállapításhoz vezető igazgatósági és felügyelő-bizottsági indokolatlan létszámnövekedését. Azaz a hatósági árak alapján tevékenykedő és közszolgáltatást végző állami tulajdonú cégnek egyébként meg nem engedhető mértékű nyereségére gondolva a Magyar Államnak formálisan éppen a Magyar Állam képviseletében eljáró dr. Karai Klára okozott veszteséget.

A lényeget illetően pedig ennél sokkal mélyebb, bonyolultabb, erkölcstelenebb és törvénytelenebb cselekvési folyamatok közben hozták meg 2008. augusztus 19-én az ismertetett döntést.

------------------------
2./ DRV Hírek 2006. évi IV. negyedévi számának ide mellékelt 8. oldalán írtak szerint területi igazgatóktól búcsúztak további sikeres, élményekben gazdag éveket kívánva. Palánki Jánostól és Bóta Lászlótól. Ismereteim szerint a búcsúzás évében mindketten nagyobb összegű – 40-60 millió forint – juttatásban részesültek.

Ugyancsak 2006-ban búcsúzott el a DRV Zrt. Vezetősége a munkaügyekben jártas és cégjegyzésre jogosult Lódi Miklóstól, valamint a korábbi vezérigazgatótól – Tóth Istvántól is. Ismereteim szerint ők is hozzájutottak a búcsúzás évében a 40-60 millió forinthoz.

A DRV Hírek csatolt oldalán olvasható írás szervezetkorszerűsítéssel párhuzamos folyamatnak nevezte ezt a búcsúzási folyamatot, és ez azt követően kezdődött, hogy a 2005. májusi igazgatósági ülésen Reményi Zoltánt elnökké választották.

Cg. 14-10-300050 számú cégmásolat alapján az ezek után bejegyzett képviseletre jogosultak és felügyelő-bizottsági tagok többségének siófoki székhelytől távoli lakóhelyére tekintettel szervezetkorszerűsítési cél helyett én inkább arra gondolok, hogy a mai napig tartó folyamatos búcsúzkodás célja a búcsúzó vezetőknek több tízmillió forintos juttatása mellett az, hogy a cég vezetésében korábban részt vevők megfelelő anyagi kielégítése mellett azoknak a személyeknek csináljanak helyett a cég vezetésében, akiknek a Reményi Zoltán hatalomban tartását biztosító csoport előnyöket kíván biztosítani.

Vegyük sorba ennek vizsgálata érdekében a cégjegyzésre jogosultak törléseit Reményi Zoltánnak elnökké választását követő időszakban a törölt nevek mellett feltüntetett lakóhely jelölésével együtt:
13/31. alszám: Pálfi Imre siófoki lakos (más munkavállaló) 2006. márc. 2-i törlés
13/32. alszám: dr. Hecsei Pál bp-i lakos (vez. tisztségviselő) 2005. május 5-i törlés
13/33. alszám: Tóth István siófoki lakos (igazgató) 2006. márc. 13-i törlés
13/35. alszám: Molnár Béla siófoki lakos (más munkavállaló) 2007. jan. 3-i törlés
13/36. alszám: Bódizs József sz.fvári lakos (más munkavállaló) 2007. jul. 2-i törlés
13/40. alszám: Goretity György bajai lakos (vez. tisztségviselő) 2005. május 5-i törlés
13/46. alszám: Berki László szekszárdi lakos (vez. tisztségviselő) 2007. jan. 23-i törlés
13/48. alszám: Májer József siófoki lakos (más munkavállaló) törlés
13/49. alszám: dr. Bogár Dezső sz.fvári lakos (más munkavállaló) 2006. jun. 7-i törlés
13/50. alszám: Lódi Miklós siófoki lakos (más munkavállaló) 2006. május 24-i törlés
13/56. alszám: Suhajda Zsolt siófoki lakos (más munkavállaló) törlés
13/59. alszám: Németh Zoltán szekszárdi lakos (igazgatósági tag) 2007. jul. 2-i törlés
13/60. alszám: Murányiné Krempels G.bp-i lakos (igazgatósági tag) törlés
13/69. alszám: Dömötör Zsolt siófoki lakos (más munkavállaló) törlés
13/81. alszám: Sándor László budapesti lakos (vez. tisztségviselő) 2009. máj. 28-i törlés

Eszerint 7 személyt törvényen alapuló képviseleti joggal és 8 személyt származékos képviseleti joggal – összesen 15 személyt – köztük 7 személyt siófoki lakóhellyel rendelkező cégjegyzésre jogosultat menesztettek 2005. májustól 2009. július 28-ig a DRV-nél. Ugyanezen időszak alatt pedig az alábbi új cégjegyzésre jogosultakat jegyezték be:

13/45. alszám: Reményi Zoltán budapesti lakos (vez. tisztségviselő) 2005. máj. 5-i bejegyzés
13/46. alszám: Berki László szekszárdi lakos (vez. tisztségviselő) 2005. máj. 5-i bejegyzés
13/49. alszám: dr. Bogár Dezső szfvári lakos (más munkavállaló) 2006. márc. 2-i bejegyzés
13/50. alszám: Lódi Miklós siófoki lakos (más munkavállaló) 2006. márc. 2-i bejegyzés
13/53. alszám: Cserevenné Boros Andrea siójuti l. (más munkavállaló) 2006. máj. 24-i bejegyzés
13/54. alszám: Kellei Gábor siófoki lakos (más munkavállaló) 2006. máj. 24-i bejegyzés
13/56. alszám: Suhajda Zsolt siófoki lakos (más munkavállaló) 2007. jan. 3-i bejegyzés
13/57. alszám: dr. Gombai Dénes budapesti lakos (más munkavállaló) 2007. jan. 3-i bejegyzés
13/59. alszám: Németh Zoltán szekszárdi lakos (vez. tisztségviselő) 2007. jan. 23-i bejegyzés
13/65. alszám: Veigl Gábor szfvári lakos (más munkavállaló) 2007. aug. 1-i bejegyzés
13/66. alszám: Kollár József siófoki lakos (más munkavállaló) 2008. márc. 6-i bejegyzés
13/67. alszám: Dónucz László siófoki lakos (más munkavállaló) 2008. márc. 6-i bejegyzés
13/68. alszám: Horváth Béla pécsi lakos (más munkavállaló) 2008. márc. 6-i bejegyzés
13/69. alszám: Dömötör Zsolt siófoki lakos (más munkavállaló) 2008. márc. 6-i bejegyzés
13/70. alszám: Kovács Attila zirci lakos (más munkavállaló) 2008. márc. 6-i bejegyzés
13/72. alszám: Csertán Gábor siófoki lakos (más munkavállaló) 2008. márc. 6-i bejegyzés
13/73. alszám: Szabacsiné Vendégh O. szfvári l. (más munkavállaló) 2008. jul. 3-i bejegyzés
13/74. alszám: dr. Lacfi Endre bpesti lakos (vez. tisztségviselő) 2008. aug. 19-i bejegyzés
13/75. alszám: Sándor László bpesti lakos (vez. tisztségviselő) 2008. aug. 19-i bejegyzés
13/76. alszám: Sánta Béla tatabányai lakos (vez. tisztségviselő) 2008. aug. 19-i bejegyzés
13/77. alszám: dr. Szüts Korinna lébényi lakos (vez. tisztségviselő) 2008. aug. 19-i bejegyzés
13/78. alszám: Márialigeti Bence bpesti lakos (más munkavállaló) 2008. dec. 9-i bejegyzés
13/79. alszám: Mojzer Péter gyenesdiási lakos (más munkavállaló) 2009. ápr. 23-i bejegyzés
13/80. alszám: Krisztin Róbert b. szabadi lakos (más munkavállaló) 2009. ápr. 23-i bejegyzés

Utóbbi felsorolás szerint a 2005. májustól 2009. július 28-ig tartó időszakban 7 személy önálló képviseleti joggal, valamint 17 személy származékos képviseleti joggal – siófoki lakóhelyű személy (7 fő) csak az utóbbiak között található – , összesen 24 fő új cégjegyzésre jogosult látható a cégmásolatnál. Mely szerint a

cégjegyzésre jogosultak száma 2004. május 4-én még 11 fő volt, míg 2009. július 28-ra már 21 fő lett.
A cégjegyzésre jogosultak számának ilyen mértékű növekedésével együtt járó költségnövekedés az 1990. évi LXXXVII. tv. 8. §-ba ütközően növelte az elmúlt öt évben a díjakat indokolatlanul. Ebből eredő fogyasztókat sújtó kár összegének meghatározása során abból indulok ki, hogy a cégjegyzésre jogosultaknak 2/3-ad részének a cég székhelyére történő utazásra hivatkozással km arányosan úti és egyéb költséget is fizetnek a bér jellegű juttatásokon kívül. Ezzel az egyéb juttatással, valamint a bérjellegű költségeket terhelő társadalombiztosítási és egyéb költségekkel együtt a DRV-nek átlagosan és havonta egy fő cégjegyzésre jogosulttal járó kiadása szerintem meghaladja a 2 millió forintot.

Az 1990. évi LXXXVII. tv. 8. §-a alapján teljesen felesleges 10 fő cégjegyzésre jogosult miatti fogyasztókat terhelő költségek így mindenképpen meghaladják havonta a 20 millió forintot, évente a 240 millió forintot.

------------------------
Ezt a fogyasztókat terhelő törvénysértő többletkiadást természetesen tovább növeli a lelépési díjként, vagy bármilyen néven nevezhető, szintén a fenti törvényhelybe ütköző módon fizetett juttatási összeg, amiben a cégtől történő távozáskor a cégjegyzésre jogosultak és egyes más vezetők is részesülnek távozásuk évében több millió forint összegben. Mivel 40 millió forintnál kisebb összegű ilyen juttatásról egyes személyeknél még nem hallottam ezen a címen, óvatos becsléssel nem lehet eltúlzott részemről az, ha a 2005. májustól 2009. július 28-ig tartó időszakra az ilyen jellegű és a törvény szerinti önköltségnek semmi esetre sem tekinthető kiadás, illetve ily módon a fogyasztóknak okozott kár nagyságát 400 millió forintra becsülöm.
===================

3./ Még mielőtt mondvacsinált magyarázkodásba kezdene bárki azzal kapcsolatosan, hogy alig öt év alatt mi szükség volt megduplázni a cégmásolat szerinti cégjegyzésre jogosultak számát a DRV-nél akkor, amikor már 2004-ben is eltúlzott volt a létszám, idézem a Heti Válasz 2009. július 27-i írása alábbi sorait:

„A Heti Válasz már több alkalommal, legutóbb 2008. novemberében jelezte, hogy a vízfejelven működő állami cégek vezető testületeinek megritkítása, akár megfelezése sem mondana ellent az ésszerűség követelményének. A mostani 262 fős leépítés tehát legfeljebb egy jó irányba tett közepes lépésként értelmezhető.

Amire az írás utal, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács április 22-i döntése alapján a DRV-nél annyit jelent, hogy legkésőbb 2009. július 31-ig Sánta Bélának és Gáspár Gyulának igazgatósági tagsága a DRV-nél megszűnik. A többszázezer fogyasztónak pedig annyit jelent, hogy ennek a két személynek minden bizonnyal ismét több tízmillió forint „végkielégítés” kerül kifizetésre a korábbi bérjellegű fizetésükön és „útiköltség”-en kívül.

Ellenben a DRV Vezetőségét ez a költségcsökkentési szándék, vagy a Heti Válaszban irt „ésszerűség követelménye” nem zavarja abban, hogy a cégjegyzésre jogosultaknál most is tovább folytassa a csereberét. A rendelkezésemre álló 2009. július 28-i cégkivonat ezt az újabb cégjegyzésre jogosult személycserét még követni nem tudta, ellenben a DRV hírportál legújabb híre a következőket írja ezzel kapcsolatosan:

„Augusztus 17-től új pozícióban folytatja tevékenységét Kellei Gábor, az informatikai igazgatói poszt után szakértőként fog részt venni a IT terület munkájában. Teszi mindezt immáron 21 éve, amely idő alatt alkalma volt a DRV-nél használt informatikai rendszereket megismerni, fejleszteni, illetve nagyszabású projektek keretében újakat bevezetni. Ennek az értékes munkának az eredményeként gyűjtött ismereteire és tapasztalataira a cég a cég vezetése a továbbiakban is számit, hiszen a szakterület előtt új lehetőségek és kihívások körvonalazódnak. A feladatok széles látókört
megkövetelő megvalósításának Hornyák Csaba informatikai igazgató lát neki, aki a Mavirtől, a Magyar Villamosenergia-ipari Átvételi Rendszerirányító Zrt-től érkezik a DRV-hez. Az IT-rendszerek üzemeltetése és fejlesztése, illetve a fejlesztési tervek kidolgozás terén gyűjtött ismereteit a Mavir mellett a Magyar Villamos Műveknél, valamint a MVMI Informatikai Zrt-nél szerezte osztályvezetőként és infrastruktúra igazgatóként.”

Az írás tartalmát összefoglalva tehát a DRV informatikai rendszereit 21 éve megismerő és fejlesztő, nagyszabású új projekteket bevezető siófoki lakóhelyű Kellei Gábort váltja a villamossággal kapcsolatos három különböző munkahelynél korábban tevékenykedő Hornyák Csaba 2009. augusztus 17-én úgy, hogy az útnak eresztett Kellei Gábor ismereteire és tapasztalataira a DRV Vezetőség továbbra is számit.

Azt nem tudom, hogy a Hornyák Csabánál a gyakori munkahelyváltást korábbi munkáltatóinak munkavégzésével kapcsolatos elégedetlensége, vagy részéről a minél nagyobb jövedelemhez jutás indokolta, de azt látom, hogy a DRV Vezetőségének fogalma sincs arról, hogy Hornyák Csaba el tudja-e látni a rábízott feladatot. Hiszen egyébként miért ragaszkodnának jövőbeni kihívások esetén az éppen most lecserélt Kellei Gáborhoz.

Abban pedig biztos vagyok, hogy Kellei Gábor búcsúja miatti több tízmillió forint „végkielégítés”-t ismét a fogyasztók fogják viselni éppúgy, mint azt a többletköltséget is, amit Hornyák Csaba nem siófoki lakosnak útiköltség címén havonta akár többszázezer forint összegben többletköltségként kifizet a DRV.

===================

4./ A DRV honlapjáról egy héttel ezelőtt lemásolt és ide mellékelt „A társaság Igazgatósága” nevű fényképes tablón látható Reményi Zoltán, dr. Szűts Korinna, dr. Lacfi Endre és Szekó József arcmása, míg dr. Lacfi Endre és Szekó József arcmása között egy név olvasható: Gonda Tibor.

A DRV-nek cégmásolatában, internetes honlapján minden jelenlegi és korábban közölt adatot átvizsgáltam annak érdekében, hogy megtudjam erre a „Gonda Tibor” nevű DRV Igazgatósági tagra vonatkozó adatokat. Eredménytelenül. Egyetlen szó, vagy utalás nincs arra nézve, hogy ki ez a DRV cégjegyzésére jelenleg jogosult személy és főleg mióta jogosult igazgatósági tagként a cégnek cégjegyzésére.

Ennek alapján teljes bizonyossággal állítom, hogy a tablón olvasható Gonda Tibornak cégjegyzésre jogosulti cégnyilvántartásba vétele tehát 2009. 07. 28-ig soha nem történt meg a DRV-nél annak ellenére, hogy a cégnyilvánosságról szóló 2006. évi V. törvény 22. § 1. bek-e a következőket tartalmazza:

„A cégnyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását, illetve azok változásait. Ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban szereplő, illetve a Cégközlönyben közzétett adatban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.”

Amennyiben a tablón olvasható Gonda Tibor valós, létező személy, ilyen törvényi háttér mellett többfajta indoka is lehet annak, hogy a DRV Igazgatóságának fényképes tablóján fénykép és cégnyilvántartásba vétel nélkül Gonda Tibor neve igazgatósági tagként mégis olvasható. Abból kiindulva, hogy az alapító okiratot módosító okiratok valamelyike korábban vagy megállapította Gonda Tibor cégjegyzésre jogosulti tevékenységét, vagy nem.

Az előbbi változatból kiindulva ha korábbi módosító okirat már rögzíti Gonda Tibor cégjegyzésre jogosultságát, úgy annak indoka, hogy ennek ellenére elmaradt a nyilvántartásba vétel az is lehet, hogy a Magyar Állam képviselőinek „vízfej”-jel kapcsolatos nézetei miatt az újabb igazgatósági tag létét titkolni kívánták,
de az is lehet, hogy a nyilvántartásba vétel azért maradt el, mert olyan cégiratokat kívántak aláírattatni később Gonda Tiborral, amit az idézett törvényhely alapján később alaki okból vitathatnak.
Amennyiben pedig egyetlen korábbi alapító okiratot módosító okirat sem említi Gonda Tibor cégjegyzésre jogosulti lehetőségét, úgy

az is lehet, hogy azért jelölték a tablón olvashatók alapján mégis igazgatósági tagnak a DRV-nél, mert az általa aláirt cégiratok érvénytelenségét ezért kívánták később állítani, illetve ez esetben

az is lehet, hogy jogkört nem kívántak biztosítani, csak olyan jövedelmet akartak neki, vagy másnak adni, ami a törvényi előírások szerint bejegyzett igazgatósági tagoknál a DRV-nél szokásos.

Az pedig biztos, hogy amennyiben a 2009. július 28-i cégkivonat szerinti állapot utáni cégbejegyzés során Gonda Tibort igazgatósági tagként mégis cégnyilvántartásba vették az elmúlt egy hónapban, úgy megállapítható az, hogy a miniszterelnöki kezdeményezésre elrendelt „vízfej”-jel kapcsolatos létszámcsökkentő szándékát a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsnak a DRV-nél nem veszik komolyan. Éppúgy, mint ahogy az 1990. évi LXXXVII. tv. 8. § előírásait sem.

Illetve lehet az is, hogy a miniszterelnök illetve a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács sem veszi komolyan „vízfej”-jel kapcsolatos intézkedéseit, hanem egyfajta porhintésnek szánta. Bele a szembe.

===================

5./ Annak okát, hogy miért kell megrökönyödni egy Horváth Éva nevű személynek a BKV-től és Fővárosi Önkormányzattól történt egyidejű javadalmaztatása miatt – nem tudom. Ugyanis erre a DRV-nél már évek óta kialakult gyakorlatra és Horn Gyula szóhasználatára gondolva mondhatjuk azt, hogy na és.

Hiszen Murányiné Krempels Gabriella budapesti lakos már 2003. április 23-a óta a DRV Igazgatósági tagja volt 2008. augusztus 19-ig úgy, hogy ezzel egyidejűleg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium osztályvezetője illetőleg főosztályvezetőhelyettese volt. Utóbbi hivatali beosztásánál fogva többek között Dr. Szüts Korinna lébényi lakos minisztériumi főosztályvezetővel együtt elkészítette a 2008. áprilisi a 28/2002. Korm. rend. módosítására vonatkozó tervezetet 2008. június 16-án, ugyancsak minisztériumi tisztségviselőként közölte azt, hogy „Magyarország nem tudja maradéktalanul teljesíteni a uniós szennyvízkövetelményeket”, majd mint ahogy mondani szokták, angolosan távozott 2008. augusztus 19-i cégbejegyzés szerint a DRV Igazgatóságából. Arról pedig, hogy 2008-ban milyen összegű jövedelemhez jutott Murányiné Krempels Gabriella távozásával összefüggésben akár lelépés, akár más címén – nem tudom.

Utóbbi – 2008. augusztus 19-i – időpontban pedig újabb minisztérium tisztségviselő került a DRV Igazgatóságába a cégnyilvántartás szerint, éspedig a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetőjeként korábban is és a mai napig tevékenykedő Dr. Szűts Korinna. Utóbbiról annyit tudok, hogy 2000-ben még a jogi szakdolgozatán dolgozott, majd 2007-ben minisztériumi főosztályvezetőként megállapította többek között azt is hogy „áremelkedés mindenképpen lesz, mivel az unió előírja, hogy 2010 után az amortizációs költségeket bele kell építeni a víz díjába.”

Idézett nyilatkozatából kiindulva Dr. Szűts Korinna minisztériumi főosztályvezető vagy nem sokat ért abból, hogy nyilatkozatáig mit vettek alapul a víz díjának megállapítása során, vagy jól tudja azt, hogy mindig figyelembe vették az amortizációs költségeket a vízdíjak megállapítása során, és ily módon ismerte el, hogy azt az amortizációs költséget, amit már évek-évtizedek alatt megfizettettek a fogyasztókkal, soha nem amortizációs célra használták fel. Hanem ki tudja mire forditották.

Ettől függetlenül Dr. Szűts Korinna minisztérium főosztályvezető és DRV Igazgatósági tag tovább nyilatkozott, így legutóbb 2009. június 19-én a VITUKI Oktatási- és Üdülési Központban, Siófokon szólalt fel „A vízközmű szolgáltatás aktuális kérdései.” című témában.

Diplomavédése előtt pedig „Homoszexuálisok diszkriminációja” főcímű, „Elutasíthatóak-e a deviáns szexuális véradók?” alcímű írásában pedig más jellegű problémával kapcsolatosan is kifejtette véleményét.

Az általa vizsgált utóbbi problémánál sokkal jobban izgat engem az, hogy a DRV-nél 2008. augusztus 18-tól nyilvántartott igazgatósági tagsági viszonya alapján lébényi lakóhelyére tekintettel eddig milyen összegű úti és ehhez kapcsolódó költséget kapott a DRV-től dr. Szűts Korinna.

Térkép szerint Lébény-Siófok közötti távolság 140 km, így útiköltségként feltehetően összesen 280 km után fizet Dr. Szüts Korinnának a DRV útiköltséget az esetben, amennyiben igazgatósági tagsági viszonya folytán lakóhelyéről érkezve a siófoki székhelyen dolgozik.

Ellenben azokon a napokon, amikor Siófokon igazgatósági tagsági viszonyának ellátását végzi, Budapesten a minisztériumi főosztályvezetői beosztását ellátni nem tudja, így a főosztályvezetői státusza után erre a napra útiköltséget Budapesten a Minisztériumtól minden bizonnyal nem kap.

És lehetséges az is, hogy a minisztériumi főosztályvezetői státuszának ellátása miatt más napokon sem kap fenti km mellett útiköltséget, mivel minisztériumi munkahelye részére budapesti lakást biztosit, de ebben az esetben a DRV igazgatósági tagsága folytán Siófokon végzett tevékenysége napján útiköltséget a DRV-től 280 km után nem kaphat, hanem csak 240 km után, hiszen Budapest-Siófok távolság legfeljebb 120 km.

Illetve valószínű az, hogy a minisztériumi főosztályvezetői tevékenységét Dr. Szüts Korinna olyan munkaszerződés alapján végzi, mely nem teszi lehetővé azt, hogy munkahelyétől távol annyi munkanapot töltsön Siófokon, mint amennyi nap után akár 240, akár 280 km-rel számolva útiköltséget a DRV-től kap, így lehetséges az is, hogy olyan napokra is kap útiköltséget dr. Szűts Korinna minisztériumi főosztályvezető a siófoki székhelyű DRV-től igazgatósági tagként, amikor legfeljebb elektronikus úton tesz aláírásokat az egyes cégiratokra.

Tehát engem inkább ezek a fogyasztók teherviselésével kapcsolatos problémák inkább izgatnak.

Valamint az is, hogy a DRV-nek személyszállításra alkalmas személygépkocsijait mi szükség volt vitatható áron ebben az évben szokatlan eladási körülmények között eladni úgy, hogy közben a budapesti Peugeot cégtől ezeknek pótlására a DRV személygépkocsikat bérel. Annak ellenére, hogy amit bérleti díjként így teljesen feleslegesen a DRV a fogyasztókat károsítva kifizet, semmi ahhoz képest, amit a vezetőség az 1990. évi LXXXVII. tv. 8. § rendelkezéseit megsértve az elmúlt években egyéb okokból elkölteni rendelt.

Az pedig, hogy Reményi Zoltán vezérigazgatót a DRV hatályos cégkivonata szerinti két helyen is bejegyzett cégjegyzésre jogosultsága alapján – 13/55 és 13/63 – illeti meg a cég képviselete, azért foglalkoztat, mert ennek a kétszeres aláírási jogosultságnak semmi értelme nincs. Legfeljebb annyi, hogy okot adhat arra, hogy törvénysértő módon többfajta jogcímen is jövedelemhez jusson Reményi Zoltán ugyanazokért a tevékenységekért.

Fentiekre tekintettel b e j e l e n t é s s e l élek T. Somogy Megyei Főügyészség felé és amennyiben

iratom bármely része alapján indokoltnak látják azt, hogy eljárjanak, úgy kész vagyok felhívásra bizonyítási indítványokat előterjeszteni.
Siófok 2009. augusztus 27. napján Dr, Léhmann György Siófok Szűcs u. 1. sz. a. lakos bejelentő

Tartalom átvétel