Csóválhatja-e a liberális farok a szoci kutyát?

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.

Azáltal, hogy a liberálisok ellenzékbe vonultak, le kell mondaniuk a 2006-ban őket még taktikai megfontolásból kisegíteni hajlandó, a főként vidéken felettébb hasznosnak bizonyult szocialista szimpatizánsokról. Ez a nem elhanyagolható réteg ezentúl árulót lát az SZDSZ-ben, és szavazatai legközelebb nagyon hiányoznak majd a parlamenti küszöb átlépéséhez.
Idestova két hete egypárti kormányzás van Magyarországon.

A dolog működni látszik; de persze azért, mert eleddig nem került komoly kihívás elé az elvált koalíciós partnerek mégiscsak kényszerű elkötelezettsége egymás iránt.Az SZDSZ néhány, kevéssé jelentős ügyben, interpellációkra adott válaszok elfogadtatásában fegyelmezetten támogatta a szocialistákat – és fenntartásai hangoztatása mellett megszavazta például az új minisztériumi struktúrát is. A helyzet tehát egyelőre úgy fest, hogy a kisebbségi kormánynak nem kell egyszersmind kisebbségi érzéssel is küszködnie, hiszen változatlanul az MSZP rendelkezik a legnagyobb frakcióval, és amíg a liberálisok nem fordulnak el tőle, nem is jöhet létre vele szemben parlamenti többség.

A dolog működni látszik; de persze azért, mert eleddig nem került komoly kihívás elé az elvált koalíciós partnerek mégiscsak kényszerű elkötelezettsége egymás iránt. Az SZDSZ néhány, kevéssé jelentős ügyben, interpellációkra adott válaszok elfogadtatásában fegyelmezetten támogatta a szocialistákat – és fenntartásai hangoztatása mellett megszavazta például az új minisztériumi struktúrát is. A helyzet tehát egyelőre úgy fest, hogy a kisebbségi kormánynak nem kell egyszersmind kisebbségi érzéssel is küszködnie, hiszen változatlanul az MSZP rendelkezik a legnagyobb frakcióval, és amíg a liberálisok nem fordulnak el tőle, nem is jöhet létre vele szemben parlamenti többség.

Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy ez a kegyelmi állapot nem tarthat sokáig. Az ellenzék mindent elkövet majd, hogy minél gyakrabban bizonyítsa ország-világ előtt, milyen komédiát játszik az álellenzéki SZDSZ, amikor rendre megmenti szavazataival a Gyurcsány-kormányt. Ezért forszírozta, hogy a miniszterelnök kérjen maga ellen bizalmi szavazást, ezért támogatja azt a „népi kezdeményezést”, hogy a T. Ház tárgyaljon önnön feloszlatásáról – tudniillik az ilyen és hasonló akciók kapcsán újra meg újra kiderülhet, hogy a szabad demokraták nélkül egykettőre itt lennének az előrehozott választások. Amelyek a Fidesz értelmezésében természetesen gyógyírt hoznának a sebzett országnak; a liberálisok pedig épp ezt akadályozzák a maguk „konstruktív” ellenzékiségével.

Persze attól még az SZDSZ-nek nem kell megrendülnie, hogy a jobboldal tábora ezután is nemzetrontóként tekint rá. Ez nem újdonság, és nem ez veszélyezteti a párt jövőbeli esélyeit. Ám azáltal, hogy a liberálisok ellenzékbe vonultak, le kell mondaniuk a 2006-ban őket még taktikai megfontolásból kisegíteni hajlandó, a főként vidéken felettébb hasznosnak bizonyult szocialista szimpatizánsokról. Ez a nem elhanyagolható réteg ezentúl árulót lát az SZDSZ-ben, és szavazatai legközelebb nagyon hiányoznak majd a parlamenti küszöb átlépéséhez. A bizonytalanok meg egyben lesznek biztosak: abban, hogy a szétvált és ezzel meggyengült pártok egyikére sem érdemes szavazniuk, hiszen ha azok eddig csak koalícióban tudtak kormányra kerülni, ezután, külön-külön mindenképp vesztesek lesznek.

Így hát az SZDSZ nemcsak saját magát hozta több mint nehéz helyzetbe, hanem az általa kisebbségi létre kárhoztatott szocialisták esélyeit is tovább rontotta. Hiába fog azon igyekezni, hogy büszkén vállalt ellenzékisége ellenére kívülről azért többnyire megadja a kormányzáshoz szükséges többséget – hiszen egy idő előtti választásokon azonnal elvérezne –, a közvélemény szemében ez a libikókajáték a legkevésbé sem fogja felértékelni. Ráadásul borítékolható, hogy amikor majd netán megpróbálja lediktálni a szocialistáknak a következő reformlépéseket – amelyek mindközönségesen csak megszorításként jelennek meg a köztudatban –, akkor végképp elveszti maradék támogatottságát is. És persze ugyanez történik, ha megakadályozná a kormánypárt konszolidációs törekvéseit, mondván, azok a reform feladásával egyenértékűek.

Vagyis a liberálisok igazi problémája az lesz, hogy ha próbálnak megőrizni valamiféle identitást, akkor is rosszul járnak, ha meg feladják, nemkülönben. Mostanában forgatókönyvek kidolgozásával múlatják a pártelnökválasztásig hátralévő időt; Fodor Gábor aspiráns mindjárt háromról is beszél. A prolongált kisebbségi kormányzást, illetve az előrehozott választásokat maga sem tartja az ország érdeke szerint valónak. Marad tehát a harmadik változat, amely egy új koalícióról szól – új feltételekkel.
Az alapötlet jó, mondhatni az egyetlen, amelyben van politikai ráció. Éspedig nemcsak a liberálisok, hanem a szocialisták szemszögéből is. Ha mondjuk őszre ismét összeállnak, az ideális esetben kínálhat némi reményt a 2009-es kármentésre. Csak hát mi az ideális eset?

Fodor szerint ez nem mást jelent, mint „személyi változásokat”. Az eufemisztikus megfogalmazás elsősorban Gyurcsány Ferenc menesztésére céloz. Hiteles politikusokra van szükség – mondja az SZDSZ győzelemre esélyes elnökjelöltje, de nem siet felsorolni a választékul szolgálók névsorát. Pedig amúgy visszakérdezhetünk: kit találna hitelesnek például a saját pártjában? Egy olyan elnökválasztási csalás után, amelyben több mint két tucat liberális küldött volt közvetlenül érintett – nem beszélve azokról, akik szemet hunytak a machinációk felett. Az kétségtelen, hogy a koalíciós szakítással erről a botrányról egyszeriben sikerült elterelni a közfigyelmet, de azért a hitelesség egyoldalú deklarációjával még csínján kellene bánni.

A kérdés először is az, hogy az MSZP megadná-e az újabb koalícióért azt az árat, ami a kormányfő leváltása. Első megközelítésben ezt csak a saját bázisa ellenére tehetné meg, vagyis figyelmen kívül kellene hagynia a szocialista szavazók SZDSZ iránti ellenszenvét. Nem beszélve a presztízsveszteségről: lám, már megint a liberálisok csóválnak minket. Második olvasatban azonban az is lehetséges, hogy Fodor pressziója megkönnyíti, mondhatni igazolja azt, amire sokan egy ideje már várnak, vagyis a nehezék leoldását a léghajóról.

Ám ennek a forgatókönyvnek van még legalább két tisztázatlan pontja. A hiteles utód személye meg a hiteles és főként keresztülvihető politikai koncepció. (Gyurcsány maga is mondta már nemegyszer: ha ezek a feltételek adottak, félreáll.)
Az SZDSZ előírhatja a szocialistáknak, hogy teljesítsék ezeket az igényeket, de a dolog korántsem ilyen egyszerű. Ha az volna, alighanem már korábban sor került volna a romló helyzet megoldására.

Tartalom átvétel