Devizában nyilvántartott jelzálog-típusu kölcsönszerződések miatti állapot megoldásához

Tudva azt, hogy hazánkban többszázezer ember otthona van közvetlen veszélyben devizában nyilvántartott jelzálog-típusú kölcsönszerződéseknek hitelezői felmondása folytán,

tudva azt, hogy a többszázezer magyar ember otthonát veszélyeztető állapotot kizárólag a szerződést diktáló hitelezői bankoknak tisztességtelen, erkölcstelen és törvénysértő, adósok teljesítését ellehetetlenítő szerződési nyilatkozatainak kölcsönszerződésbe foglalása idézte elő,

tudva azt, hogy az ország egyik hatalmi ága, a törvényhozói és végrehajtó hatalmi ág nem képes a veszélyhelyzetet rendezni, a többszázezer embernek lakhatáshoz való alkotmányos jogát biztosítani,

az ország másik hatalmi ágához – a bíróságokhoz – fordultam alábbi keresetlevelemmel azzal a szándékkal, hogy, az alkotmányos rend, illetve a törvényesség helyreálljon.

Célom az, hogy az alábbiakban megfogalmazott, és a bírósági tárgyalásig még kiegészítendő kérelmeim alapján olyan tartalmú bírósági határozat születhessen, mely irányt mutathat valamennyi tisztességtelen, erkölcstelen és törvénysértő szerződési nyilatkozatokat tartalmazó, hitelezői bank által diktált szerződés módosításához a további peres vagy egyéb eljárásokban.

Elvárom a törvényhozói és végrehajtó hatalomtól azt, hogy az alkotmányos jogokat sértő törvénytelenségeket kiküszöbölni szándékozó bírósági eljárásokban soron kívüli rendeletalkotással teljes tárgyi költségmentességet biztosítson.

Elvárom a bírói hatalomtól azt, hogy az alkotmányos jogokat sértő állapot rendbetételére irányuló bírósági eljárásokban soronkívüliséget biztosítson.

Elvárom az Ügyvédi Kamaráktól azt, hogy olyan pártfogó ügyvédeknek adjanak lehetőséget az alkotmányos jogokat sértő állapot megszüntetését célzó peres és egyéb eljárásokban, akik sem sikerdíjat, sem bármiféle egyéb juttatást senkitől nem fogadnak el a pártfogói díjon kívül.

Elvárom a Közjegyzői Kamarától azt, hogy a közjegyzők által készített, hitelezői bank által diktált szerződések érvénytelenségének megállapítása esetén kötelezze az érintett közjegyzőket a szerződéssel kapcsolatosan adósoktól átvett di jak felének visszafizetésére.

-----------------------------------

Léhmann György

Dr. Léhmann György 8600 Siófok Szűcs u. l. /tel: 84-313-176 és 20-4939851/ ügyvéd irata

=====================================================================

Tisztelt Fővárosi Bíróság!

Az önhibájukon kívül, kizárólag a hitelezők tisztességtelen és erkölcstelen magatartására visszavezethető okokból tönkrementek lakhatását célzó devizahitelt felvevő adós magyar állampolgárok érdekében az alábbiakat adom elő:

Hazánk tisztességes lakosságáért, nemzetünk fennmaradásáért aggódó híradások „Devizahitelesek kétségbeejtő helyzetben” és hasonló címmel folyamatosan vészharangokat kongatnak többszázezer magyar család kétségbeejtő és egyre reménytelenebb helyzetét jelezve úgy, hogy ennek a rendkívül súlyos problémának jogrendszerünkbe illeszkedő méltányos és általános megoldására eddig még csak elképzelések sem születtek.

A magyar törvényhozás pedig észlelve ezt a drámai, vagy inkább tragikus állapotot, néhány jogszabály létrehozásával igyekszik tőle telhetően jogszabály módosítással a jövőre nézve némileg változtatni ezen a helyzeten, de ezek a változtatások részben nem eredményezhetik jövőben sem a banki hitelezői magatartás alapvető megváltozását, részben a korábbi hitelszerződések károsultjainak helyzetén nem változtat semmit.

Ennek a törvényhozásnak eredményeként hozták meg „az egyes törvényeknek az uzsoratevékenységgel szembeni fellépést elősegítő változtatásáról” szóló 2008. évi CXV. tv-t, melynek tartalmát részben a Ptk-nak az alábbi törvényszövegeinél kivastagított és aláhúzott szövegrészeként olvashatjuk:

1959. évi IV. törvény

a Polgári Törvénykönyvről

201. § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár.

(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak irányadók abban az esetben is, ha a hitelnyújtó szerződésben meghatározott szolgáltatása és a teljes hiteldíj között - a szerződéskötés egyéb körülményeit is figyelembe véve - feltűnően nagy az értékkülönbség.

685. § E törvény alkalmazásában

f) teljes hiteldíj: a kölcsönért fizetendő ellenérték, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb - a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan teljesítendő - ellenszolgáltatást.

Ennek az új törvényszövegnek láttán természetesen felmerül az emberben az, hogy ha a 2008. évi CXV. tv. címe szerint „uzsoratevékenységgel szembeni fellépést” emleget, akkor miért a szerződésnek megtámadhatóságán alapuló érvénytelenségi okként megjelölt feltűnő értékaránytalansággal kapcsolatos igényérvényesítési lehetőséget terjeszti ki ahelyett, hogy a Ptk-nak „uzsorás szerződés”-sel kapcsolatos szerződés semmiségén alapuló érvénytelenségét terjesztette volna ki erre az esetre a 202. § kiegészítésével, de ez a kisebb probléma.

A nagyobb probléma ezzel a törvényhozási „segítő” szándékkal az, hogy a Ptk. 201. § 3. bek-e szerinti „új” feltűnő értékaránytalansági megtámadási lehetőség a hitel összegét állítja szembe a teljes hiteldíj – Ptk. 685. § f. pontja – szintén új jogszabályhely – fogalma szerinti kölcsönösszegnek ott meghatározott járulékaival növelt összegével.

Ebből következően amennyiben a feltűnő értékaránytalanságnak bíróság általi megállapításához szükséges aránytalansági mértékét a háború előtti „felén túli sérelmet meghaladó mértékű aránytalanság” mértékben elfogadjuk, akkor tehát egy év alatt a felvett kölcsönösszeg 50 % mértékében kell indokolatlanul emelni a felvett tartozását az adósnak hitelező által ahhoz, hogy a vizsgált 2008. évi CXV tv. rendelkezése alapján a bíróság szerződés érvénytelenségének megállapítása mellett a szerződést úgy korrigálja, hogy a feltűnő értékaránytalanság mértékére csökkentse a tartozást.

Ugyanis a feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással szerződés érvénytelenítési peres eljárás a Ptk. 236. § 2. bek. c. pontja szerint csak a kölcsön felvételétől számított egy éven belül indítható meg.

Attól tartok, hogy ily módon ez a jogszabály a törvénytelenül – uzsorásan – eljáró banki hitelezők érdekeit szolgálja inkább, és ezért ebben az iratomban a továbbiakban erre a törvényre a törvény alábbi miniszteri indokolása miatt kívánok hivatkozni:

2008. évi CXV. törvény indokolása

egyes törvényeknek az uzsoratevékenységgel szembeni fellépést elősegítő módosításáról

Általános indokolás

A pénzügyi szféra és a gazdaság jelenlegi helyzetében kiemelkedő fontosságú, hogy hatékonyabban érvényesüljenek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságát védő jogintézmények. Ennek érdekében jelen törvény tovább erősíti az uzsoratevékenységgel szembeni polgári jogi védelmet. Ezzel egyidejűleg a törvény megteremti az üzletszerűen végzett uzsorás tevékenységek elleni büntetőjogi fellépés lehetőségét. Az uzsoratevékenység számos formában megjelenhet, ennek megfelelően a törvény egyes rendelkezései más-más körben biztosítják a különböző uzsorás tevékenységekkel szembeni fellépés lehetőségét.

1. Ennek megfelelően a törvény 1. §-ának (1) bekezdése a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerződéses szabályai között a 201. § új (3) bekezdéseként megfogalmazott rendelkezéssel immár kifejezett módon is megtámadhatóvá teszi a feltűnően nagy hiteldíj kikötése mellett létrejött kölcsönszerződéseket.

2. Az uzsoratevékenység a társadalom legszegényebb rétegeit, a leginkább rászorulókat érinti. Akik „meg vannak szorulva”, szinte bármilyen feltételt elfogadnak azért, hogy a pénzügyi intézmény által nyújtott kölcsönnél gyorsabban - akár „magánuzsorázóktól” - jussanak pénzhez. Ezt a kiszolgáltatott, rossz anyagi helyzetet használják ki az uzsorások. Napjainkban egyre jobban terjednek ezek a magatartások, egyre több sértettet érintve.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

1. A pénzügyi szféra és a gazdaság jelenlegi helyzetében kiemelkedő fontosságú, hogy hatékonyabban érvényesüljenek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságát védő jogintézmények, ezáltal biztosítva azt, hogy a feltűnően nagymértékű hiteldíj mellett nyújtott kölcsönre vonatkozó szerződések is kellő biztonsággal megtámadhatók legyenek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbségére hivatkozással. Ennek megfelelően a törvény 1. §-ának (1) bekezdése a Ptk. szerződéses szabályai között a 201. § (3) bekezdéseként megfogalmazott rendelkezéssel immár kifejezett módon is megtámadhatóvá teszi a feltűnően nagy hiteldíj kikötése mellett létrejött kölcsönszerződéseket. A nyújtott szolgáltatáshoz képest - annak feltételeire, illetve a szerződéskötés körülményeire figyelemmel - aránytalanul magas mértékben megállapított hiteldíjra alapított megtámadás természetesen csak abban a körben vezethet eredményre, amelyben a jogszabályok a teljes hiteldíj számítását és közlését előírják.

2. A törvény 1. §-ának (1) bekezdésével megállapított módosító rendelkezés a teljes hiteldíj - Ptk.-ban eddig ismeretlen - fogalmát használja, ezért indokolt, hogy a Ptk. 685. §-ának definíciós rendelkezései között a teljes hiteldíj fogalma is meghatározást nyerjen.

Részben azért kívánok erre hivatkozni, mert a jogalkotó által meghatározott „uzsoratevékenység” fogalmával egyetértek azzal a különbséggel, hogy indokolatlannak tartom a pénzügyi intézmények „uzsorásait” megkülönböztetni a „magánuzsorázóktól”.

Ezzel a helyreigazítással tehát a miniszteri indokolásnak fenti meghatározásából kiindulva szerintem is az alábbiakban határozható meg a pénzügyi uzsoratevékenység lényege:

„Az uzsoratevékenység a társadalom legszegényebb rétegeit, a leginkább rászorulókat érinti. Akik „meg vannak szorulva” szinte bármilyen feltételt elfogadnak azért, hogy pénzhez jussanak. Ezt a kiszolgáltatott, rossz anyagi helyzetet használják ki az uzsorások.”

Így helyes, és pontos.

----------------------

Részben pedig azért figyelemre méltó az idézett miniszteri indokolás, mert értelmezhetetlen a miniszteri indokolásból szintén kiemelt alábbi mondat:

„A nyújtott szolgáltatáshoz képest – annak feltételeire, illetve a szerződéskötés körülményeire figyelemmel – aránytalanul magas mértékben megállapított hiteldíjra alapított megtámadás természetesen csak abban a körben vezethet eredményre, amelyben a jogszabályok a teljes hiteldíj számítását és közlését előírják.”

Ugyanis a Ptk. 201. § 2, valamint 3. bek-e és a 685. § f. pontja még csak utalást sem tesz bármiféle jogszabályi feltételre a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadhatóság esetében, csupán a nyújtott szolgáltatás – kölcsön – valamint a teljes hiteldíj mértéke közötti aránytalanságának mértékére utal feltételként az igény eredményes érvényesítéséhez. Valamint hivatkozom arra is, hogy a teljes hiteldíj számításához szükséges „teljes hiteldíj mutató meghatározásáról, számításáról és közzétételéről” szóló 83/2010. (III.25.)Korm. rendelet 1. számú melléklete a következőket tartalmazza:

1. melléklet a 83/2010. (III. 25.) Korm. rendelethez

A THM kiszámítására vonatkozóan a következő képletet kell alkalmazni:

Ck:
a k sorszámú hitelrészlet összege, csökkentve a hitel felvételével összefüggő, az első hitelfolyósításig fizetendő költségekkel,

Dl:
az 1 sorszámú törlesztő részlet vagy díjfizetés összege,

m:
a hitelfolyósítások száma,

m’:
az utolsó törlesztő részlet vagy díjfizetés sorszáma,

tk:
az első hitelfolyósítás időpontja és minden ezt követő hitelfolyósítás időpontja közötti időtartam években és töredékévekben kifejezve, ezért t1 = 0,

sl:
az első hitelfolyósítás időpontja és minden egyes törlesztő részlet vagy díjfizetés időpontja közötti időtartam években és töredékévekben kifejezve,

X:
a THM értéke.

Ebből megállapíthatóan ha igaz lenne a miniszteri indokolás utóbb vizsgált mondata, akkor tehát a társadalom legszegényebb rétegeihez tartozó, uzsoratevékenység miatt kifosztott adósnak ahhoz, hogy a Ptk. 201. § 3. bek-e szerint feltűnő értékaránytalanság miatt a 2008. évi CXV. tv. segítségével pert indítson, előbb a fenti integrálszámítással vizsgálnia kellene azt, hogy ennek eredményéhez képest milyen mértékű az aránytalanság. Ha jól értem.

Itt tartunk most a jogszabályalkotók szándékait illetően.

Illetve a 2010. augusztus 13-án kihirdetet 2010. évi XC. tv.81. §-a már az uzsorakárosultaknak tényleges segítésére utal a Ptk. 261. § 4. bek-be illesztett alábbi jogszabályhely megalkotásával:

1959. évi IV. törvény

a Polgári Törvénykönyvről

261. § (1) Jelzálogjog esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad, aki jogosult a dolog rendeltetésszerű használatára, hasznosítására, köteles azonban annak épségét megőrizni. Ha a kötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a jogosult kérheti a veszélyeztető cselekmény megtiltását és a veszély elhárításához szükséges intézkedések elrendelését.

(2) Ha a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. Ha a kötelezett a jogosult felhívásának megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a jogosult kielégítési jogát gyakorolhatja.

(3) Nem lehet jelzálogjogot alapítani a dolog egy részén, közös tulajdonban álló dolognak a kötelezett tulajdonában lévő egész tulajdoni illetősége azonban zálogba adható. Ingatlan esetében jelzálogjog csak az ingatlan-nyilvántartásban önálló egységként nyilvántartott egész ingatlanra, illetőleg annak a kötelezett tulajdonában lévő egész tulajdoni illetőségére létesíthető.

(4) Természetes személy - ide nem értve az egyéni vállalkozót - devizában nyilvántartott, vagy nyújtott (deviza alapú) kölcsönszerződéséből keletkező hitelezői követelés biztosítására, természetes személy tulajdonában álló ingatlanon, vagy ingatlannak természetes személy tulajdonában lévő tulajdoni illetőségére jelzálogjog nem alapítható, a felek ettől eltérő rendelkezése semmis.

Mivel a kihirdetés után egy nappal ez az új törvényi rendelkezés hatályba lépett, ettől kezdődően tehát törvénybe ütköző az uzsoratevékenységgel és más módon nyújtott devizaalapú kölcsönszerződések hitelezői követelés biztosítására jelzálogjogot alapítani.

Miniszteri Indokolása pedig ennek a jogszabálynak – 2010. évi XC. tv. – vizsgált részére a következő:

Egyes jogszabályoknak a devizakölcsön szerződéseket biztosító jelzálogjog korlátozása érdekében szükséges módosítása

A módosítás célja a devizakölcsönök terjedésének megállítása, az ügyfelek túlzott eladósodásának megelőzése, hogy a bajbajutottak száma ne gyarapodjon.

Az elmúlt években egyre gyakoribbá vált a kölcsönök devizában történő nyilvántartása illetve finanszírozása. Az árfolyam-ingadozás miatt megnövekedett törlesztő-részletek következtében azonban a devizakölcsönösök széles köre került pénzügyileg nehéz helyzetbe. A természetes személyek túlzott eladósodottsága az esetek egy részében a kölcsönök bedőlésével járt, amely a fedezetül szolgáló ingatlanok áron aluli elárverezéséhez, kilakoltatásokhoz vezetett.

A 81. §-hoz

A zálogjog ezen belül a jelzálogjog alapvető magánjogi kötelmi szabályozását a Polgári Törvénykönyv tartalmazza, ezért az általános korlátozó szabályozás elhelyezése az 1959. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) indokolt.

A 82. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a nemzetközi magánjog szabályai alapján a kölcsönszerződésekre nem minden esetben a magyar jog, tehát a Ptk. lesz alkalmazandó, ezért indokolt a nem magyar jog szerint nyújtott devizakölcsönhöz kapcsolódó jelzálogjog bejegyezését is megtiltani. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet 24. § az Európai Parlament és a Tanács a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendeletének főszabály szerinti alkalmazását írja elő, és e rendelet 2. cikke szerint a rendelet szerint meghatározott jogot akkor is alkalmazni kell, ha e jog nem egy tagállam joga, továbbá a 3. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a szerződésre a felek által választott jog az irányadó, valamint a 4. cikke alapján: (2) a szerződésre azon ország joga az irányadó, ahol a szerződés jellegéből adódó teljesítésre kötelezett félnek a szokásos tartózkodási helye található;

Látva az idézett indokolásrészből azt, hogy az Európa Parlament és Tanács is döntő módon beleszól a hazai jogalkotásba, valamint belátva azt, hogy a magánjogi szerződések tartalmába a jogszabályalkotó visszamenőlegesen alkotmánysértés nélkül nem nyúlhat bele, némileg igazolható a törvényalkotónak tartózkodása a problémának alaposabb és végleges rendezésére.

Teljesen persze nem érthető, hiszen az alkotmánysértés nem csak akkor következik be, ha a törvényalkotó az uzsorás szerződések tartalmát visszamenőlegesen a magánszférába beleavatkozva rendezi, hanem azzal is, ha hallgatásával tudomásul veszi azt, hogy az Alkotmánynak alábbi rendelkezése sérül:

1949. évi XX. törvény

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

Az Alkotmányban ekként szabályozott „lakhatáshoz való jog” sérelmének összevetése a magánszférába beavatkozás sérelmével nem nehéz az Alkotmány egészének, a nemzet alkotóelemeit jelentő állampolgárok érdekeinek figyelembevételével, csakhogy az uzsoratevékenységet folytatók nem csak a társadalom legszegényebb rétegeivel olyanok, amilyenek, hanem az államhatalmat gyakorló jogalkotó és végrehajtó hatalommal szemben is.

Be kell látnunk ezek után azt, hogy másik hatalmi ág, az igazságszolgáltatást végző bírói hatalom igénybevétele nélkül az uzsoratevékenységgel tönkretett, társadalom legszegényebb tisztességes rétegei problémájának rendezése megnyugtató módon nem lehetséges.

Iratom további részében ennek a bírói útnak igénybevételének lehetőségét kívánom felvázolni előbb általánosságban, majd konkrétan, egy károsult igényérvényesítése folytán.

====================

II.

Fentiek szerint szándékolt peres eljárást éppúgy, mint minden polgári peres eljárást a bíróság csak erre irányuló kérelem esetén bírál el, és éppúgy, mint minden polgári peres eljárásban, az érdemi döntés hozatalára irányuló kérelmet kereseti kérelemnek nevezzük. Nincs törvényes lehetősége a bíróságnak a téves, hiányos, vagy pontatlan kereseti kérelmet kijavítani, vagy kijavítására a perben eljáró peres feleket felhívni, ezért már a perindítás előtt is pontosan meg kell határoznunk azt a célt, amit a perben hozandó ítélettel el kívánunk érni, és e célnak elérése érdekében szükséges kérelmeket helyesen kell meghatároznunk.

Iratom első részében érintett problémák miatt a Devizaalapú, ingatlan fedezetű hitelekkel kapcsolatos szerződések érvénytelensége, illetve részleges érvénytelenségének bírósági ítélettel történő megállapítása e perben az egyik célom, a másik célom pedig az, hogy az egész szerződés érvénytelenségének ítélettel történő megállapítása esetén a Ptk. 237. 2. bek-e alapján, és a szerződés részleges érvénytelenségének ítélettel történő megállapítása esetén a Ptk. 241. § figyelembevételével bírósági ítélet határozza meg a vitatott szerződésekből felekre háramló jövőbeni kötelezettségeket az eddig történt esetleges törvénysértő teljesítések figyelembevételével.

-------------------------------------

Ezeknek a céloknak meghatározása után indokolt tisztázni ennek a pernek ténybeli alapját, azaz a devizalapu, ingatlan fedezetű hitelekre vonatkozó szerződés fogalmát, egyes elemeit, valamint azokat részleteit, melyekkel kapcsolatos hitelezői visszaélések teszik indokolttá a bírósági eljárás kezdeményezését.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által alábbiakban tett meghatározásokra kívánok ezzel kapcsolatosan a későbbiekben hivatkozni azért, mert feltételezem azt, hogy a hatályos jogszabályok tiszteletben tartása mellett készült a tájékoztató, és nem kívánom az esetlegesen Alkotmánybíróság döntési jogkörébe tartozó törvénysértéseket az általam szándékozott „rendes” bíróság előtti eljárásban feszegetni.

Az alábbi, és jogszabályokon alapuló fogalmakat, tényeket, feltételeket ebben az iratomban kénytelen vagyok akkor is elfogadni, ha esetleg azokkal nem, vagy csak részben értek egyet, hiszen nincs idő arra, hogy egy kétséges kimenetelű és átlagosan három évig tartó alkotmánybírósági eljárást a devizahiteles lakáskárosultaknak egyébként is elkésett problémamegoldása során kivárjak.

------------------------------------------------

Nyomtatás

Devizaalapú, ingatlanfedezetű hitelek

A mellékelt táblázatban olyan hiteltermékek kondíciói szerepelnek, amelyek fedezete ingatlan, a hitel összege devizában meghatározott, és ennek megfelelően az alkalmazott hitelkamatláb is az adott deviza pénzpiaci kamatszintjéhez illeszkedik.

A kamatozás általában változó, a hitelintézet az alkalmazott kamatlábat meghatározott időszakonként (pl. évente, félévente) felülvizsgálja és aktuális hirdetménye, illetve kondíciós listája szerinti kamatlábra módosítja. A változásnak megfelelően új törlesztőrészletek kerülnek megállapításra. A devizahiteleknél alkalmazott legjellemzőbb kamatperiódusok a 3 hónapos, 6 hónapos, illetve az 1 éves periódus. A kamatperiódus az az időintervallum, amely alatt a kölcsön kamata állandó. A kamatozás módját a felek a hitelszerződésben rögzítik.

A devizában meghatározott és nyilvántartott hitelösszeg folyósítása és törlesztése általában forintban történik. Folyósításkor a hitelintézetek jellemzően devizavételi árfolyamot alkalmaznak, hiszen a jóváhagyott hitelösszegnek megfelelő devizát - forintfizetés ellenében - megvásárolják a hitelfelvevőtől. A törlesztőrészletek megfizetésekor devizaeladási árfolyamon az esedékes törlesztéshez szükséges összegben devizát adnak el az adósnak.

Forintban történő folyósítás és törlesztés esetén ezért számolni kell a deviza vételi és eladási árfolyam közötti különbséggel is. A különbség, azaz az árfolyamrés nagyságát a hitelintézet - az adott deviza piaci kondícióira, illetve a hitelintézet üzletpolitikájára figyelemmel - szabadon állapíthatja meg. Mértéke változhat, akár 2-3% is lehet.

Egyes konstrukciók lehetővé teszik a devizában történő folyósítást, illetve törlesztést is, vagy a szerződés olyan értelmű módosítását, hogy a törlesztés is devizában történjen. Így, amennyiben a hitel felhasználása a folyósítás devizanemében történik, valamint az adós törlesztésre fordítandó jövedelme is azonos devizában keletkezik (az ügylet során konverzió nem szükséges), a vételi és eladási árfolyam különbözetével, illetőleg az árfolyam-ingadozásokban megnyilvánuló kockázattal nem kell számolni.

A devizaalapú jelzáloghitelekkel kapcsolatos ajánlatokban feltüntetett THM értékek 5 millió forint összegű, 20 év futamidejű, egyenletes törlesztésű hiteltermékekre meghatározottak, nem tükrözik a hitel árfolyam- és kamatkockázatát.

A hitelintézetek felhívják a figyelmet arra, hogy a törlesztőrészletek megfizetésével kapcsolatos, a deviza átváltásból eredő esetleges árfolyamkockázatot teljes egészében az ügyfél viseli!

Mivel az árfolyam ingadozások következtében a törlesztőrészletek nagysága - még kamatperióduson belül is - változhat, a hitelfelvevőknek gondolniuk kell arra is, hogy az esetlegesen, hirtelen bekövetkező, nagyobb mértékű törlesztőrészlet-változásokat is ki tudják gazdálkodni.

A törlesztőrészletek számítására általában kétféle módszert alkalmaznak a hitelintézetek, az annuitás számítás módszerét, illetve a lineáris törlesztési módot.

A devizaalapú hitel - jellemzően havi gyakoriságú, devizában (pl. euróban, svájci frankban) meghatározott - törlesztőrészletei, az adott kamatperióduson vagy ügyleti éven belül, az annuitás számítás módszerét alkalmazva egyenlő összegűek, azonban eltérő devizanemben történő teljesítés esetén a teljesítéskori devizaárfolyamtól függően változhatnak. A devizában kifejezett, egyenlő nagyságú törlesztőrészletek hónapról hónapra változó összegű tőke és kamat összeget, valamint havi kezelési költséget tartalmaznak.

Lineáris törlesztési mód esetén pedig a devizában kifejezett törlesztőrészletek (az azonos összegű tőketörlesztés és változó összegű kamat) a futamidő előrehaladtával jellemzően csökkennek. (Azonban nagyobb mértékű kamatemelkedés esetén, főleg a futamidő elején - a kamatteher növekedése miatt - akár nőhetnek is a törlesztőrészletek.)

A hitelbírálat és folyósítás terhei mellett, a hitel törlesztése során - a hiteldíjon felül - felmerülhetnek egyéb költségek is. Ilyenek lehetnek például a bankszámla (számlák) fenntartási díjai, esetleges átvezetési, konverziós költségek.

Javasoljuk, hogy a kapcsolódó költségekről is kérjen teljes körű tájékoztatást a szerződés megkötése előtt!

Devizaalapú, ingatlanfedezetű hitelek

2008.11.5. szerda 13:59

A mellékelt táblázatban olyan hiteltermékek kondíciói szerepelnek, amelyek fedezete ingatlan, a hitel összege devizában meghatározott, és ennek megfelelően az alkalmazott hitelkamatláb is az adott deviza pénzpiaci kamatszintjéhez illeszkedik.

A kamatozás általában változó, a hitelintézet az alkalmazott kamatlábat meghatározott időszakonként (pl. évente, félévente) felülvizsgálja és aktuális hirdetménye, illetve kondíciós listája szerinti kamatlábra módosítja. A változásnak megfelelően új törlesztőrészletek kerülnek megállapításra. A devizahiteleknél alkalmazott legjellemzőbb kamatperiódusok a 3 hónapos, 6 hónapos, illetve az 1 éves periódus. A kamatperiódus az az időintervallum, amely alatt a kölcsön kamata állandó. A kamatozás módját a felek a hitelszerződésben rögzítik.

A devizában meghatározott és nyilvántartott hitelösszeg folyósítása és törlesztése általában forintban történik. Folyósításkor a hitelintézetek jellemzően devizavételi árfolyamot alkalmaznak, hiszen a jóváhagyott hitelösszegnek megfelelő devizát - forintfizetés ellenében - megvásárolják a hitelfelvevőtől. A törlesztőrészletek megfizetésekor devizaeladási árfolyamon az esedékes törlesztéshez szükséges összegben devizát adnak el az adósnak.

Forintban történő folyósítás és törlesztés esetén ezért számolni kell a deviza vételi és eladási árfolyam közötti különbséggel is. A különbség, azaz az árfolyamrés nagyságát a hitelintézet - az adott deviza piaci kondícióira, illetve a hitelintézet üzletpolitikájára figyelemmel - szabadon állapíthatja meg. Mértéke változhat, akár 2-3% is lehet.

Egyes konstrukciók lehetővé teszik a devizában történő folyósítást, illetve törlesztést is, vagy a szerződés olyan értelmű módosítását, hogy a törlesztés is devizában történjen. Így, amennyiben a hitel felhasználása a folyósítás devizanemében történik, valamint az adós törlesztésre fordítandó jövedelme is azonos devizában keletkezik (az ügylet során konverzió nem szükséges), a vételi és eladási árfolyam különbözetével, illetőleg az árfolyam-ingadozásokban megnyilvánuló kockázattal nem kell számolni.

A devizaalapú jelzáloghitelekkel kapcsolatos ajánlatokban feltüntetett THM értékek 5 millió forint összegű, 20 év futamidejű, egyenletes törlesztésű hiteltermékekre meghatározottak, nem tükrözik a hitel árfolyam- és kamatkockázatát.

A hitelintézetek felhívják a figyelmet arra, hogy a törlesztőrészletek megfizetésével kapcsolatos, a deviza átváltásból eredő esetleges árfolyamkockázatot teljes egészében az ügyfél viseli!

Mivel az árfolyam ingadozások következtében a törlesztőrészletek nagysága - még kamatperióduson belül is - változhat, a hitelfelvevőknek gondolniuk kell arra is, hogy az esetlegesen, hirtelen bekövetkező, nagyobb mértékű törlesztőrészlet-változásokat is ki tudják gazdálkodni.

A törlesztőrészletek számítására általában kétféle módszert alkalmaznak a hitelintézetek, az annuitás számítás módszerét, illetve a lineáris törlesztési módot.

A devizaalapú hitel - jellemzően havi gyakoriságú, devizában (pl. euróban, svájci frankban) meghatározott - törlesztőrészletei, az adott kamatperióduson vagy ügyleti éven belül, az annuitás számítás módszerét alkalmazva egyenlő összegűek, azonban eltérő devizanemben történő teljesítés esetén a teljesítéskori devizaárfolyamtól függően változhatnak. A devizában kifejezett, egyenlő nagyságú törlesztőrészletek hónapról hónapra változó összegű tőke és kamat összeget, valamint havi kezelési költséget tartalmaznak.

Lineáris törlesztési mód esetén pedig a devizában kifejezett törlesztőrészletek (az azonos összegű tőketörlesztés és változó összegű kamat) a futamidő előrehaladtával jellemzően csökkennek. (Azonban nagyobb mértékű kamatemelkedés esetén, főleg a futamidő elején - a kamatteher növekedése miatt - akár nőhetnek is a törlesztőrészletek.)

A hitelbírálat és folyósítás terhei mellett, a hitel törlesztése során - a hiteldíjon felül - felmerülhetnek egyéb költségek is. Ilyenek lehetnek például a bankszámla (számlák) fenntartási díjai, esetleges átvezetési, konverziós költségek.

Javasoljuk, hogy a kapcsolódó költségekről is kérjen teljes körű tájékoztatást a szerződés megkötése előtt!

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

--------------------------------------------

Ellentmondást jelenthet az, hogy miként gondolom a peres eljárás sikerét a most idézetteken alapuló olyan ténybeli alap meghatározásával elérni, melynek törvényességét egyébként nem vitatom, de ebben a peres eljárásban ez az ellentmondás látszólagos.

Ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, ahogy a Ptk. 200. § 2. bek-e, illetve ennek indokolása fogalmaz:

200. § (1) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.

(2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik.

3. A jó erkölcsbe ütköző szerződés

Ilyennek minősül az a szerződés, amelyet jogszabály nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, s ezért azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti.

Azt a következtetést ebből a jogszabályi hivatkozásból, hogy a PSZÁF rendelkezései alapján, tehát a devizahiteles szerződések tartalmát törvényes előírásoknak meghatározott szerződés is lehet semmis többek között akkor, „ha a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, s ezért azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti.”

Ebből következően tehát lehet a PSZÁF közleménye alapján a szerződés teljes egészében törvényes, de ha a társadalmi megítélés egyértelműen tisztességtelennek elfogadhatatlannak minősíti a PSZÁF közleményének betartása mellett készült szerződést, akkor a szerződés semmis lesz, jogkövetkezmények nélküli, úgy kell kezelni, mintha azt a felek meg sem kötötték volna.

Ennek a pernek egyik iránya az, hogy ezekről a szerződésekről mindezt bizonyítsam, és ennek alapján hozzon a bíróság itéletet.

--------------------------

A másik iránya a pernek hasonló tartalmú az erkölcsbe ütközési problémához, de ennek megítélésénél nem az általános társadalmi megítélés eldöntésétől függ a bírói ítélet, hanem meglehetősen bonyolult jogi szabályozástól. Előbb a Ptk. 4. § általánosságban hivatkozik rá,

4. § (1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.

majd a Ptk. 209. § rendelkezése pedig részletesebben írja körül a tisztesség- tisztességtelenség fogalmát az alábbiak szerint:

209. § (1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.

A Ptk. 209. §-a azt határozza meg, hogy milyen feltételek esetén minősül az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés egyedileg meg nem tárgyalt kikötése tisztességtelennek. A szabályozás logikája a következő. Az (1) bekezdés a tisztességtelenség absztrakt definícióját tartalmazza, a (2) bekezdés a tisztességtelenség vizsgálatához állapít meg szempontokat, a (3) bekezdés a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet külön szabályaira utal, végül a (4) és az (5) bekezdés két kivételt állapít meg.

A Ptk. 209. § (1) bekezdése az egyetlen hely a Ptk.-ban, ahol a jóhiszeműség és tisztesség elve (Ptk. 4. § (1) bekezdés) megjelenik. Tisztességtelennek az a kikötés minősül, amely a jóhiszeműség és tisztesség elvét sérti. Az egész Ptk.-ra kiterjedő elvet a jogalkotó ehelyütt azzal pontosítja, hogy olyan kikötések sértik ezt az elvet, amelyeknek eredményképp az egyik fél jogai és kötelezettségei egyoldalúan és indokolatlanul hátrányosan kerülnek meghatározásra. Valójában ezekben az esetekben is arról van szó, hogy a Ptk. biztosítani kívánja a szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek kiegyenlített eloszlását. Ha a Ptk. által diszpozitív szabályokkal biztosított egyensúly súlyosan felborul, a jogalkotó valamilyen módon beavatkozik a jogviszonyba. A szerződési feltétel tisztességtelenné nyilvánítása ennek egyik eszköze.

(2) A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.

A generálklauzula szintjén a tisztességtelen feltételnek két tartalmi összetevője van: egyrészt a feltételeket kidolgozó fél a jóhiszeműség követelményét megsértve jár el (szubjektív oldal), másrészt ezzel összefüggésben a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul a másik fél hátrányára állapítja meg, és a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek közötti egyensúly megbomlik, aránytalanság keletkezik (objektív oldal). Az aránytalanság nem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között keletkezik, nem az árak alakulásáról van szó, a szerződési rendellenesség tehát nem az értékegyensúly megbomlásával, hanem a szerződési egyenjogúság aránytalanságával kapcsolatos (Szegedi Városi Bíróság P. 23 454/1999/25.).

(3) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni.

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv melléklete tartalmaz egy példálózó felsorolást a tisztességtelennek minősülő szerződési feltételekről. A magyar jogba ezt a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet ülteti át. A rendelet - az irányelvhez hasonlóan ugyancsak példálózó jelleggel - egy fekete és egy szürke listát határoz meg. Míg a fekete listába tartozó kikötések minden esetben tisztességtelennek minősülnek, addig a szürke listába tartozó jogszabályok vélelmezetten tisztességtelennek minősülnek, azaz a feltételt alkalmazó félnek kell bizonyítania, hogy az adott feltétel nem tisztességtelen. A bizonyítás sikertelensége a feltételt alkalmazó fél kockázata: ilyen esetekben a feltétel tisztességtelennek minősül.

(4) Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikk (2) bekezdése szerint a feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálata nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. A szabály célja, hogy a teljesítménykínálat és az árak bírói ellenőrzését kivegye a tisztességtelenségi kontroll alól. A Ptk. 209. § (4) bekezdése ezt a rendelkezést ülteti át a magyar jogba.

(5) A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek.

2. A fogyasztókkal kötött szerződésben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 5. cikke értelmében: „Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel, vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezés az irányadó.” A második idézett mondat tartalmilag egyezik a Ptk. 207. § (2) bekezdésével. Az első mondatra vonatkozóan az Európai Közösségek Bizottsága nem fogadta el a magyar érvelést, az Országgyűléshez benyújtott, az új Polgári Törvénykönyvről szóló és a szóban forgó rendelkezést tartalmazó törvényjavaslatra hivatkozást, hanem arra kérte fel a 2008. november 27-én kelt ún. indoklással ellátott véleményben a Magyar Köztársaságot, hogy a vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belül tegye meg a vélemény teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

(6) Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.”

------------------------------

Az idézett jogszabályi rendelkezésekből az utolsó, az idézett 6. bekezdés sajnos az Alkotmány 2. §-ban irt jogállamiságát kérdőjelezi meg hazánknak.

Hiszen ha eszerint jogszabály előírásának megfelelősége esetén az egyoldalúan és indokolatlanul, a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő egyoldalú hátrányára, illetve nem világos és nem érthető fogalmazás mellett is lehet úgy szerződést kötni a hitelezőnek, hogy ebből eredő peres eljárásban a bíróság csak ezért nem állapíthatja meg a szerződési feltételről azt, hogy az tisztességtelen, mert mondjuk az iratom 3. oldalán ismertetett, 83/2010. (III.25.) Korm. rendelet 1. sz. melléklete szerinti integrálszámítással megoldható matematikai képlet alapján a szerződési feltételek nem kifogásolhatók, akkor a

Polgári jogi alkotmányos alapelvek – jóhiszeműség, tisztesség – semmibevételét jelenti álláspontom szerint ez a fajta jogi szabályozás. De mint már hivatkoztam rá, most nincs helye annak, hogy akár Alkotmánybírósághoz forduljak, akár siránkozzak.

Meggyőződésem az, hogy van annyira képzett minden hitelezői szervezet, hogy meg tudja oldani a 6. bek-ben utalt jogszabályi előírások mellett is azt, hogy tisztességtelen hátrányt okozzon a vele szerződést kötőnek, de ennek ellenére ebben a perben végére kell járnunk annak, hogy hátha elbizakodottá váltak, és mégis jogszabályt szegtek, vagy megkerültek.

A másik lehetséges irány a tisztességtelenséggel kapcsolatos eredményes peres eljáráshoz az, hogy a Magyarország által is elfogadott, EUROPA TANÁCS alábbi 93/13. EGK Irányelvét veszem alapul a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekkel kapcsolatosan.

Azt az irányelvet, melyben én nem látom azt az általam fentiekben kifogásolt, jogállamiságot veszélyeztető rendelkezést, hogy „Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.”, hanem helyette a következők olvashatók:

„Azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi, vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró, különösen a fuvarozás területen, nem tartoznak az ebben az irányelvben előirt rendelkezések hatálya alá.”

Szerintem jól látható az, hogy a 93/13. számú Irányelv idézett rendelkezése a „tükrözik” szó alatt a törvény vagy rendelet szövegének megfelelő szerződési feltételeket engedi kivonni az Irányelv hatálya alól, míg a Ptk. 209. § 6. bek-e a „jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg” kifejezéssel élve a törvények, vagy rendeletek értelmezése folytán is létrejöhető szerződési feltételekről is azt állapítja meg, hogy az ilyen szerződési feltétel nem lehet tisztességtelen.

Egyébként pedig 93/13. EGK Irányelvének idézett rendelkezése nem beszél arról, hogy a törvény, vagy rendelet szövegének megfelelő szerződési feltétel nem lehet tisztességtelen, csupán annyit közöl, hogy ez esetben „nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá.”

Azaz az Irányelv idézett mondatának helyes értelmezése szerint attól még lehet tisztességtelen a szerződési feltétel, hogy az Irányelv rendelkezéseit rá nem lehet alkalmazni.

Egyfajta többletkedvezményt látok ezáltal a Hitelező Bankoknak biztosítani a magyar törvényi rendelkezés által az EUROPA TANÁCS Irányelvéhez képest.

------------------------------------------

A TANÁCS 1993. április 5-i 93/13/EGK IRÁNYELVE

a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre, és különösen annak 100A. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
az Európai Parlamenttel együttműködve,
tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,
mivel a belső piac 1992. december 31-ig történő fokozatos létrehozását célzó intézkedéseket kell elfogadni; mivel a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyen belül biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása;
mivel a tagállamoknak az egyrészről az áruk eladója vagy szolgáltatások nyújtója, másrészről a fogyasztó között kötött szerződések feltételeire vonatkozó jogszabályai számos eltérést mutatnak, ami azt eredményezi, hogy az áruk eladásának és szolgáltatások nyújtásának nemzeti piacai különböznek egymástól, és torzulások adódhatnak az eladók és a szolgáltatók közötti versenyben, különösen akkor, amikor más tagállamban értékesítenek, illetve nyújtanak szolgáltatást;
mivel különösen a tagállamoknak a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó jogszabályai feltűnő eltéréseket mutatnak;
mivel a tagállamok feladata annak biztosítása, hogy a fogyasztókkal kötött szerződések ne tartalmazzanak tisztességtelen feltételeket;
mivel általában a fogyasztók nem ismerik azokat a jogszabályokat, amelyek saját országukon kívüli tagállamokban az áruk értékesítésére és szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződéseket szabályozzák; mivel ezen ismeretek hiánya visszatarthatja a fogyasztókat attól, hogy közvetlenül egy másik tagállamban szerezzenek be árukat és vegyenek igénybe szolgáltatásokat;
mivel a belső piac létrehozásának megkönnyítése érdekében, valamint az állampolgárok fogyasztóként történő megóvása érdekében, amikor nem a saját országuk, hanem más tagállamok jogszabályai által szabályozott szerződésekkel szereznek be árukat vagy vesznek igénybe szolgáltatásokat, lényeges hogy e szerződésekből töröljék a tisztességtelen feltételeket;
mivel ez az áruk eladóit és a szolgáltatások nyújtóit segíteni fogja áruértékesítési és szolgáltatásnyújtási tevékenységükben mind a saját országukban, mind a belső piac egészében; mivel ez serkentőleg hat a versenyre és ennek megfelelően növeli a Közösség állampolgárai mint fogyasztók rendelkezésére álló választékot;
mivel a Közösség két programja, nevezetesen a fogyasztóvédelemmel és a fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatos program kiemelte a fogyasztóvédelem fontosságát a szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek vonatkozásában; mivel ezt a védelmet vagy a Közösség szintjén összehangolt, vagy közvetlenül a Közösség szintjén hozott törvényi és rendeleti rendelkezéseknek kell biztosítaniuk;
mivel az e két programban „A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme” címszó alatt megállapított elv szerint az áruk megvásárlóit és szolgáltatások igénybevevőit meg kell védeni attól, hogy az eladó vagy a szolgáltató visszaéljen hatalmával, és különösen az egyoldalú szabványszerződésekkel, valamint az alapvető fogyasztói jogoknak a szerződésekből való tisztességtelen kizárásával szemben kell megvédeni őket;
mivel a fogyasztók hatékonyabb védelme a tisztességtelen feltételekre vonatkozó egységes jogszabályok elfogadásával érhető el; mivel e jogszabályokat az eladók és szolgáltatók, valamint a fogyasztók közötti valamennyi szerződésre alkalmazni kell; mivel ennélfogva a munkavállalási szerződéseket, az öröklési jog, a családi jog, valamint a gazdasági társaságok létrehozásával és létesítő okiratával kapcsolatos szerződéseket ki kell zárni ennek az irányelvnek a hatályából;
mivel a fogyasztónak egyenértékű védelemben kell részesülnie akár szóban, akár írásban kötötték meg a szerződést, függetlenül attól, hogy az utóbbi esetben a szerződési feltételeket egy vagy több irat tartalmazza;
mivel ugyanakkor a tagállamok nemzeti jogszabályainak jelenlegi állapotában csak egy részleges harmonizáció tervezhető; mivel ez az irányelv csak a kifejezetten nem egyedi szerződési feltételekkel foglalkozik; mivel a tagállamok számára meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy a Szerződés rendelkezéseinek tiszteletben tartásával saját nemzeti jogszabályaikban az ebben az irányelvben előírtaknál szigorúbb rendelkezésekkel biztosítsanak magasabb szintű védelmet a fogyasztóknak;
mivel a tagállamoknak azok a törvényi vagy rendeleti rendelkezései, amelyek közvetve vagy közvetlenül meghatározzák a fogyasztói szerződések feltételeit, vélhetően nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket; mivel ezért nem tűnik szükségesnek, hogy alárendeljék ennek az irányelvnek azokat a feltételeket, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró felei; mivel ebben a vonatkozásban az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő „kötelező törvényi vagy rendeleti rendelkezések” kifejezés azokat a szabályokat is lefedi, amelyeket a jogszabály szerint akkor kell alkalmazni a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg;
mivel a tagállamoknak ugyanakkor gondoskodniuk kell arról, hogy a szerződések ne tartalmazhassanak tisztességtelen feltételeket, mert ezt az irányelvet kell alkalmazni a közszolgáltatás jellegű üzleti tevékenységekre is;
mivel szükséges, hogy általános jelleggel rögzítsék azokat az ismérveket, amelyek alapján megítélik, hogy tisztességtelenek-e a szerződési feltételek;
mivel a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének a rögzített általános ismérvek alapján történő megítélését, különösen a felhasználók közötti szolidaritást figyelembe vevő közszolgáltatási értékesítési és szolgáltatási tevékenységekben ki kell egészíteni a különféle érintett érdekeltségek átfogó kiértékelését biztosító eszközökkel; mivel ez a jóhiszeműség követelményét valósítja meg; mivel a jóhiszeműség megítélésében különös figyelmet fordítanak a szerződő felek alkupozíciójának erősségére, arra, hogy ösztönözték-e valamilyen módon a fogyasztót a feltétel elfogadására, és hogy az árut vagy szolgáltatást a fogyasztó külön megrendelésére bocsátották-e a fogyasztó rendelkezésére; mivel a jóhiszeműséggel kapcsolatosan támasztott elvárást az eladó vagy a szolgáltató kielégíti, ha a másik féllel szemben, akinek törvényes érdekeit szem előtt kell tartania, méltányosan és tisztességesen jár el;
mivel ennek az irányelvnek az alkalmazásában a csatolt mellékletben felsorolt feltételek csak jelzés értékűnek tekinthetők és az irányelv minimális jellege miatt ezeknek a feltételeknek a körét a tagállamok bővíthetik vagy szűkíthetik saját nemzeti jogalkotásukban;
mivel az áruk és szolgáltatások természetének befolyásolnia kell a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megítélését;
mivel ennek az irányelvnek az alkalmazásában a tisztességtelen jelleg megítélésének nem kell kiterjednie a szerződés elsődleges tárgyát képező, sem pedig a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ár/minőség viszonyát meghatározó feltételekre; mivel a szerződés elsődleges tárgyát képező és a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások ár/minőség viszonyát meghatározó feltételeket mindezek ellenére figyelembe lehet venni egyéb feltételek tisztességes jellegének megítélésénél; mivel ebből következik többek között, hogy a biztosítási szerződésekben a biztosított kockázatot és a biztosító felelősségét egyértelműen meghatározó vagy körülíró feltételek nem vethetők alá ilyen megítélésnek, ha ezeket a korlátozásokat figyelembe veszik a fogyasztó által fizetendő biztosítási díj kiszámításánál;
mivel a szerződéseket egyszerű, érthető nyelven kell megfogalmazni; mivel a fogyasztó számára lehetőséget kell biztosítani, hogy megismerhesse az összes feltételt; és mivel kétség esetén a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezést kell irányadónak elfogadni;
mivel a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy ne alkalmazzanak tisztességtelen feltételeket az eladó vagy a szolgáltató fogyasztóval kötött szerződéseiben, de ha a szerződés mégis tartalmaz ilyen feltételeket, akkor azok ne legyenek kötelező érvényűek a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is kötelezi a feleket;
mivel bizonyos esetekben fennáll annak a veszélye, hogy megfosztják a fogyasztót az ezen irányelv által biztosított védelemtől, ha nem tagállam jogát jelölik ki a szerződésre alkalmazandó jogként; mivel ebből következően e veszély elhárítása céljából megfelelő rendelkezéseket kell foglalni ebbe az irányelvbe;
mivel azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek, amelyeknek valamely tagállam jogszabályai szerint jogos érdekükben áll a fogyasztók védelme, eljárásindítási lehetőséggel kell rendelkezniük - akár bíróság előtt a megfelelő peres eljárások megindítására, akár a panaszok eldöntésére hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv előtt - olyan szerződési feltételek, különösen a tisztességtelen feltételek alkalmazása ellen, amelyeket a fogyasztókkal kötendő szerződésekben történő általános használatra dolgoztak ki; mivel azonban ez a lehetőség nem jár együtt az egyes gazdasági ágazatokban alkalmazott általános feltételek előzetes ellenőrzésével;
mivel a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását;
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk

(1) Ennek az irányelvnek az a célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.
(2) Azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró, különösen a fuvarozás területén, nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá.
2. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:
a) „tisztességtelen feltételek”: a 3. cikkben meghatározott szerződési feltételek;
b) „fogyasztó”: minden olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében olyan célból jár el, amely kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén;
c) „eladó vagy szolgáltató”: minden olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körében cselekszik, függetlenül attól, hogy az köz- vagy magánjellegű.
3. cikk

(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.
Az a tény, hogy egy feltétel bizonyos elemeit vagy egy kiragadott feltételt egyedileg megtárgyaltak, nem zárja ki ennek a cikknek az alkalmazhatóságát a szerződés többi részére, ha a szerződés átfogó megítélése arra enged következtetni, hogy a szerződés mégiscsak egy előre kidolgozott szabványszerződés.
Olyan esetekben, amikor egy eladó vagy szolgáltató arra hivatkozik, hogy egy szabványfeltételt egyedileg megtárgyaltak, ennek bizonyítása az eladót vagy szolgáltatót terheli.
(3) A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők.
4. cikk

(1) A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére, vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ.
(2) A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.
5. cikk

Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel, vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó. Ez az értelmezési szabály nem alkalmazandó a 7. cikk (2) bekezdésében említett eljárások vonatkozásában.
6. cikk

(1) A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.
(2) A tagállamok a szükséges intézkedések megtételével gondoskodnak arról, hogy ha a szerződés szoros kapcsolatban áll a tagállamok területével, a fogyasztó ne veszítse el az ezen irányelv által biztosított védelmet annak következtében, hogy nem tagállam jogát jelölik ki a szerződésre alkalmazandó jogként.
7. cikk

(1) A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.
(2) Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek-e, valamint megfelelő és hatékony eszközökkel élnek azért, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását.
(3) A saját nemzeti jogszabályok tiszteletben tartásával a (2) bekezdésben említett jogorvoslati eljárások elkülönítve vagy együttesen indíthatók az ellen az azonos gazdasági ágazathoz tartozó több eladó és szolgáltató, illetve szakmai szövetségük ellen, akik illetve amelyek azonos általános szerződési feltételeket vagy hasonló feltételeket használnak, vagy azok használatát javasolják.
8. cikk

A tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak.
9. cikk

A Bizottság ennek az irányelvnek az alkalmazásáról legkésőbb a 10. cikk (1) bekezdésében említett időponttól számított öt éven belül jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
10. cikk

(1) A tagállamok legkésőbb 1994. december 31-ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
Minden 1994. december 31-e után megkötött szerződésre az ebben az irányelvben előírt rendelkezések alkalmazandók.
(2) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(3) A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguknak azokat a legfontosabb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
11. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Luxembourgban, 1993. április 5-én.
a Tanács részéről
N. HELVEG PETERSEN
az elnök
MELLÉKLET

A 3. cikk (3) bekezdésében említett feltételek
1. Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy:
a) kizárják vagy korlátozzák az eladó vagy szolgáltató jogi felelősségét a fogyasztó halála vagy testi sérülése esetén, amit az eladó vagy szolgáltató cselekedete vagy mulasztása idézett elő;
b) jogellenesen kizárják vagy korlátozzák a fogyasztó törvényes jogait az eladóval vagy szolgáltatóval, illetve más féllel szemben arra az esetre, ha az eladó vagy szolgáltató valamely szerződéses kötelezettségét egyáltalán nem vagy csak részben vagy hibásan teljesíti, ideértve a beszámítás lehetőségét is az eladót vagy szolgáltatót megillető tartozás kiegyenlítésére;
c) a fogyasztóra nézve kötelező a szerződés, míg az eladó vagy szolgáltató szerződési kötelezettségeinek teljesítése olyan feltételhez kötött, amelynek megvalósítása csak az eladó vagy szolgáltató szándékától függ;
d) engedélyezik az eladó vagy szolgáltató számára a fogyasztó által megfizetett összegek megtartását olyan esetekben, amikor a fogyasztó úgy dönt, hogy nem köt szerződést vagy nem teljesíti a szerződési feltételeket, ugyanakkor nem teszik lehetővé a fogyasztó számára, hogy az eladótól vagy szolgáltatótól ugyanakkora összeget kapjon abban az esetben, ha a szerződést az eladó vagy a szolgáltató mondja fel;
e) a kötelezettségét nem teljesítő fogyasztótól aránytalanul magas összeg megfizetését követelik meg kártérítés címén;
f) engedélyezik az eladó vagy szolgáltató számára, hogy saját belátása szerint felbontsa a szerződést, ugyanakkor ezt a lehetőséget nem biztosítják a fogyasztó számára, illetve engedélyezik az eladó vagy szolgáltató számára a még nem teljesített szolgáltatások ellenértékeként megfizetett összegek megtartását olyan esetekben, amikor az eladó vagy szolgáltató bontja fel a szerződést;
g) feljogosítják az eladót vagy szolgáltatót a határozatlan idejű szerződés felmondására ésszerű felmondási idő alkalmazása nélkül, kivéve az olyan eseteket, amikor ezt az eladó vagy szolgáltató komoly indokkal teszi;
h) a fogyasztó ellentétes tartalmú nyilatkozatának hiányában az eladó vagy szolgáltató automatikusan meghosszabbít egy határozott időre kötött szerződést, míg ha a fogyasztó nem kívánja meghosszabbítani a szerződést, e szándékának kifejezésre juttatásához a szerződés lejáratához képest túlzottan korai határidőt szabnak meg;
i) a fogyasztót visszavonhatatlanul kötelezik olyan feltételek vonatkozásában, amelyek alapos megismerésére nem volt tényleges lehetősége a szerződés megkötése előtt;
j) feljogosítják az eladót vagy szolgáltatót a szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatására a szerződésben feltüntetett és érvényes indok nélkül;
k) feljogosítják az eladót vagy szolgáltatót, hogy a szállítandó áruk vagy nyújtandó szolgáltatások jellemzőit érvényes indok nélkül egyoldalúan megváltoztassa;
l) előírják, hogy az áruk vagy szolgáltatások árának meghatározása a szállítás időpontjában történik, vagy engedélyezik az áru eladójának vagy a szolgáltatás nyújtójának, hogy egyoldalúan megemelje az árakat, mindkét esetben anélkül, hogy ennek megfelelő jogot biztosítanának a fogyasztó számára a szerződés felmondására abban az esetben, ha a megemelt ár lényegesen magasabb annál, mint amiben a szerződés megkötésekor megállapodtak;
m) megadják a jogot az eladó vagy szolgáltató számára annak megállapítására, hogy az áruk vagy szolgáltatások megfelelnek-e a szerződésnek, illetve megadják azt a kizárólagos jogot, hogy a szerződés bármely feltételét az eladó vagy szolgáltató értelmezze;
n) korlátozzák az eladó vagy szolgáltató felelősségét a nevében eljáró képviselők által vállalt kötelezettségek vonatkozásában, illetve az eladó vagy szolgáltató kötelezettségeinek teljesítését sajátos alakiságoknak rendelik alá;
o) kötelezik a fogyasztót kötelezettségei teljesítésére akkor is, amikor az eladó vagy szolgáltató nem teljesíti saját kötelezettségeit;
p) az eladó vagy szolgáltató számára biztosítják a jogot szerződéses jogai és kötelezettségei átruházására, ha ez a fogyasztó hozzájárulása nélkül csökkentheti a fogyasztó számára nyújtott garanciákat;
q) kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában, vagy más jogorvoslati lehetőség igénybe vételében, különösen arra kötelezve a fogyasztót, hogy csak jogszabályi rendelkezések által nem kötött döntőbírósághoz fordulhat, jogtalanul korlátozva a rendelkezésére álló bizonyítékokat, vagy olyan bizonyítási terhet róva a fogyasztóra, amelyet az alkalmazandó jog értelmében rendesen a másik szerződő félnek kellene viselnie.

2. A g), j) és l) pontok hatálya
a) A g) pont nem akadályozza azoknak a feltételeknek az alkalmazását, amelyek révén pénzügyi szolgáltatások nyújtója fenntartja a jogát határozatlan időre kötött szerződés felmondási idő nélküli egyoldalú felmondására, ha erre érvényes indoka van, azzal a kikötéssel, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtója köteles erről a másik szerződő felet vagy feleket haladéktalanul értesíteni.
b) A j) pont nem akadályozza azoknak a feltételeknek az alkalmazását, amelyek szerint a pénzügyi szolgáltatások nyújtója fenntartja a jogát a fogyasztó által fizetendő vagy őt megillető kamatláb, vagy a pénzügyi szolgáltatások nyújtásáért fizetendő bármilyen más összeg értesítés küldése nélküli megváltoztatására, ha erre érvényes indoka van, azzal a kikötéssel, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtója köteles erről a másik szerződő felet vagy feleket a lehető legrövidebb időn belül értesíteni, és hogy az utóbbi jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani.
A j) pont sem akadályozza azoknak a feltételeknek az alkalmazását, amelyek szerint az eladó vagy szolgáltató fenntartja a jogát határozatlan időre szóló szerződés feltételeinek egyoldalú megváltoztatására, azzal a kikötéssel, hogy az eladó vagy szolgáltató köteles erről a másik szerződő felet vagy feleket ésszerű időn belül értesíteni, és hogy az utóbbi jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani.
c) A g), j) és l) pont nem alkalmazható a következő ügyletekre:
- olyan tranzakciók, amelyek olyan átruházható értékpapírokra, pénzügyi eszközökre és más termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkoznak, amelyek ára értéktőzsdei, árindex, vagy pénzpiaci árfolyam-ingadozásokhoz kapcsolódik, amelyek alakulására az eladó vagy szolgáltató nem képes befolyást gyakorolni;
- külföldi fizetőeszköz, utazási csekk vagy külföldi fizetőeszközben kiállított nemzetközi pénzesutalvány vételére vagy eladására irányuló szerződések.
d) A j) pont nem akadályozza árindexálási záradékok alkalmazását, amennyiben azok megengedettek és az árváltoztatási módszerről egyértelmű leírás áll rendelkezésre.
----------------------------------

Egyébként látom jól az EGK Irányelv és Ptk. 685. § alábbiak szerinti rendelkezéseinek olvasata alapján azt is, hogy nem egészen sikerült a magyar jogalkotásnak a „fogyasztó” fogalmát ugyanúgy szabályozni, mint a 13/93. számú EGK Irányelvnek,

valamint a Ptk. 685. § e. pontja úgy határozza meg a fogyasztói szerződés fogalmát, hogy az EGK Irányelv ennek a fogalomnak tisztázását az alapfogalmak meghatározása után feleslegesnek tartotta,

sőt azt is látom, hogy Ptk. 685. § e. pontjában írtak értelmezése lehetőséget nyújt a bíróságok számára ahhoz, hogy a devizahiteles lakáskölcsön szerződésekről megállapítsa azt, hogy ez nem fogyasztói szerződés, melynek következtében feleslegesen hivatkozom az „a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről” szóló EGK 13/93. számú Irányelvre, de mint már közöltem, a mérlegeléseknek ilyen szinten részemről már nincs helye. Annál sokkal nagyobb a baj.

-------------------------------------

2. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:
a) „tisztességtelen feltételek”: a 3. cikkben meghatározott szerződési feltételek;
b) „fogyasztó”: minden olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében olyan célból jár el, amely kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén;
c) „eladó vagy szolgáltató”: minden olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körében cselekszik, függetlenül attól, hogy az köz- vagy magánjellegű.
------------------------------------------

685. § E törvény alkalmazásában

d) fogyasztó: a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy;

e) fogyasztói szerződés: az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti; a törvény jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a villamos energiát, a - tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal ki nem szerelt - vizet és gázt, továbbá a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés folytán eladott dolgot, valamint az olyan árverésen eladott használt dolgot, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet (fogyasztási cikk);

------------------------------------

====================

Harmadik iránya a perbeli igények jogi alapjának megteremtéséhez a Ptk. 201. § 1. bek. alábbi rendelkezéséből fakad:

201. § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár.

A törvény e rendelkezése a szerződésekre az egyenértékűség elvének vélelmét mondja ki. Az egyenértékűség magában foglalja a visszterhességet, de a Ptk. 201. § (1) bekezdése nem kizárólag ellenértéket, hanem megfelelő mértékű ellenértéket kíván meg. Kivételes tehát az a szerződés, amelyben a szolgáltatásért ellenszolgáltatás nem jár, azaz amikor a szerződés ingyenes.

A visszterhesség törvényi vélelméből következik, hogy ha a felek ettől részben vagy egészben el kívánnak térni, úgy e tekintetben külön meg kell állapodniuk. Nemcsak a felek kifejezett megállapodása eredményezheti a vélelem megdőlését. Olyan esetekben ugyanis, amikor a felek szerződése sem az ellenszolgáltatásról, sem annak ingyenességéről nem rendelkezik, a szerződéskötés egyéb körülményeiből is következhet, hogy a felek adott esetben eltértek a törvényi vélelemtől.

A családi köteléken alapuló segítségnyújtásért kifejezett megállapodás hiányában, valamint a törvényen (Csjt. VII. fejezet) alapuló tartási és gondoskodási kötelezettség teljesítéséért ellenszolgáltatás nem jár. Kivételesen azonban a nyújtott szolgáltatásért megfelelő ellenszolgáltatás követelhető (lásd a lenti állásfoglalásokat).

---------------------------

Abból a polgári jogi alkotmányos alapelvből kiindulva, hogy a szolgáltatásért megfelelő mértékű, illetve egyenértékű ellenszolgáltatás jár, nem megfelelő mértékű, vagy nem létező ellenszolgáltatásért szolgáltatás nem, vagy csak az ellenszolgáltatással arányos mértékű szolgáltatás jár.

Abban különbözik ez az egyenértékű szolgáltatás vélelméről rendelkező Ptk. 201. § 1. bek-ben irt törvényszöveg a 2. bek-ben meghatározott, és csupán megtámadható érvénytelenséget eredményező „feltűnő értékaránytalanságtól”, hogy feltűnő értékaránytalanság esetén a szerződés szövegezéséből nem tűnik ki az, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között aránytalanság áll fenn, míg a Ptk. 201. § 1. bek-ben írtak sérelem esetén a szerződés szövegezéséből kitűnik az, hogy valamilyen szolgáltatást az ellenszolgáltatás megjelölése és nyújtása nélkül, illetve elenyésző, vagy pontosan meg nem határozható, de mindenképpen csekély mértékű ellenszolgáltatás fejében állapítanak meg a szerződésben.

Ebben a perben tehát a Ptk. 201. § 1. bek. sérelmére is kívánok hivatkozni azzal a szándékkal, hogy az ilyen módon létrejött akaratnyilvánításokról állapítassék meg az, hogy a Ptk. 201. § 1. bek-be ütközően törvénysértőek, és erre tekintettel a Ptk. 234. alapján semmiség okából érvénytelenek.

Azaz teljesen mindegy az ebből a szempontból, hogy a Ptk. 209. § 6. §-ban megfogalmazott durva alkotmánysértésre tekintettel a lehet-e hivatkozni tisztességtelenségre, vagy sem, a Ptk. 201. § 1. bek-en alapuló törvénybe ütközés folytán

a devizalapu lakáskölcsön szerződéseknek mellékkötelezettségekkel kapcsolatos az a része, ahol a hitelezők előre gyártott, illetve általuk diktált szerződések szövegezése szerint úgy követelnek egyes szolgáltatásokat, hogy a szerződésből nem olvasható ki az, hogy ezért ők milyen ellenszolgáltatást nyújtanak, vagy a szerződés szerint is elenyésző mértékű ellenszolgáltatást adnak,

semmisség okából érvénytelen.

----------------------------

Negyedik iránya a perbeli igények jogi alapjának meghatározásához látszólag a témától független jogszabályhely alapján indokolható:

312. § (1) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős.

(2) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett felelős, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet.

(3) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

A teljesítés akkor válik lehetetlenné, ha a szolgáltatás a szerződéskötést követően bekövetkezett okból nem teljesíthető. Ha a szolgáltatás olyan feltételt tartalmaz, amely már a szerződéskötéskor sem volt teljesíthető, akkor nem lehetetlenülésről, hanem lehetetlen feltételről beszélünk, amely a Ptk. 227. § (2) bekezdése értelmében semmis. A lehetetlenné válás jogi, természetbeni (fizikai), érdekbeli, gazdasági okokra visszavezethetően egyaránt bekövetkezhet.

-----------------------------

Ugyanis eszerint tehát a jogszabályhely azt az esetet vizsgálja, ha a szerződéskötés után bekövetkezett okból szerződésszerűen nem teljesíthető. Hasonló módon, mint akkor, ha a devizahiteles lakáskölcsön szerződések esetében a valutaárfolyam változik, és a szolgáltatást emiatt már ugyanúgy nem lehet teljesíteni.

Az idézett törvényi rendelkezéseket tovább alkalmazva a 312. § 2. bek-e szerint akkor, ha ezért a devizaárfolyam változásért a kölcsönt felvevők felelősek, akkor a devizaárfolyam változás miatt bekövetkezett törlesztő részlet emelkedést kizárólag a kölcsönt felvevőknek kell viselni, míg a 3. bek. szerint akkor, ha ezért a hitelező felelős, akkor az adósoknak törlesztő részletének összege azért nem változhat, mivel ez esetben a károsodást a hitelezőnek kell viselni.

Abban az esetben pedig, ha egyik fél sem felel ezért a devizaárfolyam változásért, akkor a felek a törvényszöveg helyes alkalmazása szerint egyenlő arányban kötelesek a bekövetkezett veszteséget viselni…

Ily módon az eljárásban a Ptk. 312. § analógiájára a hitelezőknek azt a szerződési diktátumát, hogy minden körülmények között az adósok viseljék a devizaárfolyamból eredő veszteséget, törvénybe ütközés, illetve egyébként a nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközés folytán kérem semmisnek tekinteni.

====================

Jogalap meghatározása folytán még egy problémával indokolt foglalkozni.

Az alábbi, szerződés részbeni érvénytelenségével kapcsolatos problémával:

239. § (1) A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.

(2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

A részleges érvénytelenség szabálya akkor érvényesül, ha

- az érvénytelenség csak a szerződés egyik (nem lényeges) elemére vonatkozik,

- a szerződés többi része érvényes és

- a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna.

A részleges érvénytelenség különbözik az érvénytelenségi ok kiküszöbölésétől. Részleges érvénytelenség esetén ugyanis a jogszabály azáltal tartja életben a szerződést, hogy annak egy részét a szerződésből kiemeli. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölésénél a teljes szerződés érvényessé válik azzal, hogy az alapul szolgáló érvénytelenségi okot szünteti meg a bíróság. Tény azonban, hogy mindkét módszer azt a célt szolgálja, hogy a felek eredeti, lényeges körülményekre vonatkozó megállapodása érvényes legyen.

----------------------------

Ennek a jogszabályhelynek megfelelő alkalmazása azért indokolt, mert a devizaalapú lakáskölcsön szerződésekkel kapcsolatosan eddig felvetett valamennyi probléma, semmiségi és egyéb érvénytelenséggel kapcsolatos ok, csak a szerződésnek nem a főköveteléssel kapcsolatos rendelkezéseivel foglalkozik. Ennek folytán tehát megállapítható azt, hogy kölcsönszerződés részleges érvénytelenségére kívánok valamennyi érvénytelenségi ok érvényesítése során hivatkozni, ezt kívánom bíróság által elsősorban megállapíttatni.

Ellenben az is célom, hogy az idézett jogszabályhely indokolásának megfelelően úgy kívánom életben tartani a szerződést, hogy az érvénytelenségi okot szüntesse meg az alábbi jogszabályhely alapján a bíróság:

237. § (1) Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.

(2) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka - különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével - megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.

1/2010. (VI. 28.) PK vélemény
az érvénytelenség jogkövetkezményeiről
PK 267. szám
II. A feltűnően nagy értékkülönbségre alapított megtámadás következtében érvénytelenné vált szerződés esetében a szerződés érvényessé nyilvánításakor a bíróságnak olyan mértékű ellenszolgáltatást kell megállapítania, amely mellett az értékkülönbség már nem feltűnően nagy.
3. a szerződést érvényessé nyilvánítja az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével (ex tunc hatályú).

A törvény nem szól arról, hogy a szerződés a bírósági határozathozataltól, vagy a megkötésétől kezdve válik érvényessé. A bírói gyakorlat ilyen esetben a szerződést a megkötéséig visszaható, azaz ex tunc hatállyal tekinti érvényesnek.

Bármilyen érvénytelenségi ok (semmisséget és megtámadhatóságot okozó) esetén helye lehet a kiküszöbölésnek. Vannak azonban olyan érvénytelenségi okok, amelyeknél az érvénytelenségi ok kiküszöbölése nem képzelhető el. Ilyen esetekben a szerződés nem nyilvánítható érvényessé.

----------------------------------

Egyértelmű. Úgy kívánom életben tartatni bíróság által a kölcsönszerződést, hogy a bíróság ítéletével az érvénytelenségi okokat küszöbölje ki a szerződés aláírásának időpontjára visszamenőleges hatállyal, tegye érvényessé a szerződést úgy, hogy feleknek ezt követően legyen módjukban egymással elszámolni a már teljesített szolgáltatások figyelembevételével.

=========================

III.

Rátérek a perbeli, közjegyzői okiratba foglalt „DEVIZÁBAN NYILVÁNTARTOTT JELZÁLOG-TIPUSU KÖLCSÖNSZERZŐDÉS” elnevezésű szerződés vizsgálatára.

1./ A szerződés I. pontjának első két bekezdése fogalmazza meg a kölcsönszerződés címe szerinti „DEVIZÁBAN NYILVÁNTARTOTT” fogalomhoz tartozó felek közötti megállapodás lényegét:

„A Hitelező kötelezettséget vállal arra, hogy a jelen közjegyzői okiratban meghatározott összegben és feltételekkel az adósok, mint egyetemleges jogosultak részére svájci frankban nyilvántartott (továbbiakban Deviza) jelzáloghitelt nyújt a jelen közjegyzői okiratban megjelölt ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett.

Az Adósok tudomásul veszik, hogy a jelen szerződés alapján nyújtott kölcsön, annak ügyleti kamata és kezelési költsége, valamint a késedelmi kamat és egyéb költségek a folyósítást követően Devizában kerül megállapításra.”

A jog nyelvére lefordítva tehát felek értékállandósági kikötésben állapodtak meg ezek szerint az alábbi jogszabályhely alapján:

A pénztartozás. A kamat

231. § (1) Pénztartozást - ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.

(2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején

érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.

Nincs akadálya annak, hogy a felek a pénztartozást ne a teljesítés helyén érvényben lévő pénznemben, hanem külföldi pénznemben vagy aranyban határozzák meg. Az általános szabály szerint az ekként kirótt tartozás összegét a fizetés helyén és időpontjában fennálló árfolyam alapján át kell számítani, de a felek ettől eltérően külföldi pénznemben vagy aranyban való teljesítésben is megállapodhatnak.

----------------------------

E jogszabályhely helyes értelmezése szerint tehát a perbeli szerződésben meghatározott svájci frankkal kapcsolatos értékállandósági kikötést ugyanúgy kell értelmezni, mintha akár aranynak unciánkénti értékében határozták volna meg felek a kölcsönösszeg értékét anélkül, hogy akár aranyban, akár svájci frankban történő teljesítésre bármelyik szerződő fél a szerződés aláírásakor gondolt volna.

Ilyen jogszabályi háttér illetve szerződési megállapodás alapján értelmezhetetlen a vizsgált szövegrész végén olvasható alábbi mondat:

„A Hitelező a Bank által alkalmazott Deviza vételi és eladási árfolyamot a bankfiókokban teszi

közzé.”

Értelmezhetetlen azért, mert ha az előzőekben írtak szerint csupán „értékállandósági kikötés”–nek tekintendő a kölcsönösszegnek svájci frankban történő meghatározása az arany értékében is lehetséges meghatározáshoz hasonlóan, és ténylegesen semmiféle svájci frankot, vagy aranyat nem kívánnak felek szerződésük szerint szolgáltatni, akkor mi szükség van arra, hogy szerződés tartalmává tegyék felek azt, hogy a svájci frank vételi és eladási árfolyamát egyébként a Hitelező Bank hol teszi közzé.

Egyébként pedig ez a mondat a Hitelező Banknak rendkívül durva jogsértésére utal.

Arra a durva jogsértésre, hogy már a szerződés elején kívánja tisztázni a gyanútlan – Ptk. 685. § d. pontja szerint „gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő” – személlyel a Hitelező Bank azt, hogy a felek közötti szolgáltatásként nem létező devizának vételi és eladási árfolyamkülönbségre igényt tart.

--------------------------------

És akkor nézzük meg a most leírtakkal kapcsolatos szövegrészt a PSZÁF által közreadott, iratomban már idézett, devizaalapú ingatlanfedezetű hitelekkel kapcsolatos közleményben:

„Devizaalapú, ingatlanfedezetű hitelek

A devizában meghatározott és nyilvántartott hitelösszeg folyósítása és törlesztése általában forintban történik. Folyósításkor a hitelintézetek jellemzően devizavételi árfolyamot alkalmaznak, hiszen a jóváhagyott hitelösszegnek megfelelő devizát – forintfizetés ellenében – megvásárolják a hitelfelvevőtől. A törlesztő részletek megfizetésekor deviza eladási árfolyamon az esedékes törlesztéshez szükséges összegben devizát adnak el az adósnak.

Forintban történő folyósítás és törlesztés esetén ezért számolni kell a deviza vételi és eladási árfolyam között különbséggel is. A különbség, azaz árfolyamrés nagyságát a hitelintézet – az adott deviza piaci kondícióra, illetve a hitelintézet üzletpolitikájára figyelemmel – szabadon állapíthatja meg. Mértéke változhat, akár 2-3 % is lehet.”

----------------------------

Az idézet első részében tehát a PSZÁF azt állítja, hogy a Hitelező Bank a társadalom legszegényebb rétegeitől azért, hogy részükre hitelt folyósítson, pontosan olyan összegű devizát vásárol, mint amennyi az ezt követően általa nyújtandó hitel összege. Filozófiai hasonlattal élve nem mást mondott ekként a PSZÁF mint azt, hogy nem létező sötét szobában a nem létező fekete macska 10 dg. macskaeledelt eszik.

A jog nyelvére pedig lefordítva az ilyen tartalmú megállapodásról a Ptk. az alábbiak szerint rendelkezik:

„207. § (1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

(6) A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.

Gyakorta előfordul, hogy a felek szerződéses nyilatkozatot tesznek, noha valós ügyletkötési akaratuk nincs, vagy az a kinyilvánítottól eltérően részben vagy egészben másra irányul. Ennek oka általában valamely jogszabály vagy harmadik személy jogainak, törvényes érdekeinek kijátszására irányuló törekvésben keresendő. Ilyenkor közöttük színlelt szerződés jön létre. Ekként kell minősíteni tehát, például

A fentiekből is kitűnően a színlelt szerződést csak valamennyi ügyletkötő fél tudatos, akaratának megfelelő magatartása hozhatja létre. Az egyoldalú színlelés tehát a jelen szabály alkalmazásában közömbös. Ha az egyoldalú színlelés a (3) bekezdés szerint minősül, úgy a megállapodás érvényességét egyáltalán nem érinti, más esetben azonban megtévesztő magatartásként a Ptk. 210. § (4) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségéhez is vezethet.

------------------------------------

Tehát éppen a PSZÁF közlésének szándéka ellenére de a tájékoztatása alapján lehet kétségtelenül megállapítani azt, hogy a perbeli szerződésnek vizsgált, devizavételi és eladási árfolyammal kapcsolatos mondata azért felesleges, mert csak színlelt, azaz semmiséget eredményező érvénytelen megállapodás alapján van lehetősége a Hitelezői Banknak „árfolyamrész” címén bármiféle szolgáltatást követelni az adóstól. Attól függetlenül, hogy akár 2-3 %-ban határozza meg ezt állítólagos szabadságára tekintettel, akár nagyobb százalékban. Egyetlen forint sem jár törvényesen ezen a címen a Hitelezői Banknak.

A színlelt szerződésekre vonatkozó Ptk. 207. § 6. bek-én túl természetesen hivatkozom a Ptk. 200. § 2. bek. második fordulatában irt „jó erkölcsbe ütközés” miatti semmisége okra is ez esetben.

======================

2./ A vizsgált szerződés I.2. pontjának h. alpontja szerint

„A kölcsön folyósításának további feltétele a kölcsönösszeg 2,6 %-ának (kettő egész hat tized százalékának) megfelelő összegű, azaz 161.200.-Ft. azaz százhatvanegyezerkettőszáz forint törlesztési biztosítási díj forintban történő megfizetése a Hitelezőnek.”

Egyebet erről az adós által fizetendő, kölcsön folyósításának feltételeként megszabott 161.200.-Ft-ról többet megtudni a szerződésben nem lehet, így

nem lehet tudni azt, hogy a törlesztési biztosítási díj alapját milyen másik szerződés, esetleg biztosítási szerződés képezi,

nem lehet tudni azt, hogy ennek a másik szerződésnek ki a kötelezettje,

nem lehet tudni azt, hogy amennyiben a hitelező Bank a kötelezettje, akkor milyen ellenszolgáltatást nyújt azért az adósnak, hogy ezt a banki kötelezettséget átvállalja,

nem lehet tudni azt, hogy miért pontosan 2,6 % az adós által ily módon Hitelezői Bank felé fizetendő összeg

Bízva abban, hogy törvény, vagy rendelet nem foglalkozik az ilyen ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás követelésének megengedhetőségéről, indokolt az alábbiakban hivatkoznom az EUROPA TANÁCS Irányelvének Magyarország által elfogadott Irányelvének alábbi rendelkezéseire:

A TANÁCS 1993. április 5-i 93/13/EGK IRÁNYELVE

a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről

3. cikk

(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.
Az a tény, hogy egy feltétel bizonyos elemeit vagy egy kiragadott feltételt egyedileg megtárgyaltak, nem zárja ki ennek a cikknek az alkalmazhatóságát a szerződés többi részére, ha a szerződés átfogó megítélése arra enged következtetni, hogy a szerződés mégiscsak egy előre kidolgozott szabványszerződés.
Olyan esetekben, amikor egy eladó vagy szolgáltató arra hivatkozik, hogy egy szabványfeltételt egyedileg megtárgyaltak, ennek bizonyítása az eladót vagy szolgáltatót terheli.
(3) A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők.
------------------------------

Elsősorban a fentiekben kivastagítva és aláhúzva olvasható szöveg tartalmára hivatkozom. Ennek alapján egyértelműen megállapítható az, hogy a vizsgált, adósnak 161.200.-Ft-tal kapcsolatos fizetési kötelezettségével kapcsolatos szerződési „megállapodás” tisztességtelen.

Ezt meghaladóan pedig, mivel ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatásról rendelkezik, a Ptk. 201. § 1. bek-e alapján, a Ptk. 200. § 2. bek. első fordulata figyelembevételével semmiség okából is érvénytelen.

=========================

3./ A vizsgált szerződés „II. A kölcsön kamata, költség” cím után olvasható

„Az induló teljes hiteldíj mutató (THM) a jelen közjegyzői okirat aláírásakor évi 5,14 % (öt egész tizennégy század százalék)

szövegrész alapján újból az előző pontban már ismertetett problémák merülnek fel, csak jóval durvább jogsértéssel és tisztességtelenséggel. Ugyanis fogalma sem lehet a Ptk. 685. § szerint meghatározott fogyasztónak – adósnak – a szerződés alapján arról, hogy a teljes hiteldíj mutató ténylegesen milyen adatokat tartalmaz, és különösen nem lehet fogalma arról, hogy ennek a mutatónak számítása a már ismertetett olyan matematikai képlet alapján történik, mely számítás ellenőrzése számára képtelenség:

1. melléklet a 83/2010. (III. 25.) Korm. rendelethez

A THM kiszámítására vonatkozóan a következő képletet kell alkalmazni:

Ck:
a k sorszámú hitelrészlet összege, csökkentve a hitel felvételével összefüggő, az első hitelfolyósításig fizetendő költségekkel,

Dl:
az 1 sorszámú törlesztő részlet vagy díjfizetés összege,

m:
a hitelfolyósítások száma,

m’:
az utolsó törlesztő részlet vagy díjfizetés sorszáma,

tk:
az első hitelfolyósítás időpontja és minden ezt követő hitelfolyósítás időpontja közötti időtartam években és töredékévekben kifejezve, ezért t1 = 0,

sl:
az első hitelfolyósítás időpontja és minden egyes törlesztő részlet vagy díjfizetés időpontja közötti időtartam években és töredékévekben kifejezve,

X:
a THM értéke.

------------------------------

Jól látható az, hogy nem ezt a Kormányrendelet mellékleteként megjelölt képletet, és alatta lévő fogalmakat tükrözi az EGK Irányelvét alapul véve a vizsgált szerződési feltétel, hanem a fogyasztó, az adós számára megfejthetetlenül ennek a felsőfokú matematikai képzettséget feltételező képletnek valós, vagy valótlan, de az adós számára mindenképpen ellenőrizhetetlen megoldásának eredményét fogadtatták el az adóssal minden különösebb magyarázkodás nélkül akként, hogy

„Az induló teljes hiteldíj mutató (THM)…. 5,14. %”.

Ezért most indokoltabb felidéznem a Magyarország által elfogadott, EUROPA Tanács 93/13/EGK Irányelvének alábbi rendelkezéseit, mint korábban tettem:

A TANÁCS 1993. április 5-i 93/13/EGK IRÁNYELVE

a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről

3. cikk

(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.
Az a tény, hogy egy feltétel bizonyos elemeit vagy egy kiragadott feltételt egyedileg megtárgyaltak, nem zárja ki ennek a cikknek az alkalmazhatóságát a szerződés többi részére, ha a szerződés átfogó megítélése arra enged következtetni, hogy a szerződés mégiscsak egy előre kidolgozott szabványszerződés.
Olyan esetekben, amikor egy eladó vagy szolgáltató arra hivatkozik, hogy egy szabványfeltételt egyedileg megtárgyaltak, ennek bizonyítása az eladót vagy szolgáltatót terheli.
(3) A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők.
5. cikk

Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel, vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó. Ez az értelmezési szabály nem alkalmazandó a 7. cikk (2) bekezdésében említett eljárások vonatkozásában.

A 3. cikk (3) bekezdésében említett feltételek
1. Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy:

i) a fogyasztót visszavonhatatlanul kötelezik olyan feltételek vonatkozásában, amelyek alapos megismerésére nem volt tényleges lehetősége a szerződés megkötése előtt;
-------------------------------------

Az EGK Irányelvének idézett rendelkezései alapján állítom azt, hogy a vizsgált szerződési feltétel tisztességtelen.

Egyébként pedig a most vizsgált szerződési feltételnél csak alig tisztességesebb Magyarországon egy kizárólag magyar nyelven beszélő és értő magyar emberrel kínai nyelven és kínai írásmóddal íródott szerződést aláírattatni. Ugyanis a kínai szöveg jeleiből valamivel többet ért a magyar szerződő fél, mint abból a szövegből, hogy „Az induló teljes THM mutató ….évi 5,14 %”.

Ellenben mindkét esetben meg lehet állapítani azt, hogy úgy írja alá a magyar ember az elébe tett, más által megszerkesztett írásbeli szerződést, hogy fogalma sincs arról, mint ír alá. Azaz egyik esetben sem tud megvalósulni az ilyen magyar embernél a következő törvényi rendelkezés:

205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.

A Ptk. 205. § (1) bekezdése a szerződés létrejöttének szabályozásán keresztül meghatározza a szerződés fogalmát. A szerződést a felek akaratnyilatkozatának egyezősége hozza létre. A szerződés létrejöttéhez további aktusra (például a dolog átadására) nincs szükség, a Ptk. tehát a konszenzuálszerződések elvi alapján áll. Főszabályként a régi magánjog is ezt az elvet követte, néhány szerződést azonban a háború előtti jog reálszerződésként szabályozott. A mai magánjogban azonban minden szerződés konszenzuálszerződés.

---------------------------

Adós számára érthetetlen nyelven íródott, vagy érthetetlen számjeleket tartalmazó írásbeli szerződés aláírásával az idézett törvényhely helyes alkalmazása szerint fogalmilag képtelen szerződést kötni akaratnyilvánítás képtelensége okából. Azért, mert nem tudja azt, hogy mit ír alá.

Ebből következően pedig a vizsgált szerződési feltételről azért nem lehet megállapítani azt, hogy érvényes, vagy érvénytelen, mivel a „létre nem jött szerződés” fogalma szerint kell elbírálni. Hozzátéve azt, hogy az a legkevesebb, hogy a jogkövetkezményeket illetően az ilyen fajta „nem létező szerződésről” is megállapíthatjuk azt, hogy „semmiség” okából érvénytelen.

========================

4./A vizsgált szerződés II.1.)pontja „Az ügyleti kamat” cím után teljes terjedelmében a következő:

„A kölcsön ügyleti kamata e közjegyzői okirat aláírásakor évi 4,95 % (négy egész kilencvenöt század százalék)”

Egy szóval nem említi azt ez a szerződési kikötés, hogy erről a hitelező Bank által diktált kamat mértékéről azt, hogy miért éppen 4,95 %,

egy szóval nem említi azt, hogy létezik-e olyan törvény, vagy rendelet, amelyik a 4,95 %-os kamat mértéket említi,

egy szóval nem említi azt, hogy létezik-e olyan törvény vagy rendelet, melyben meghatározott számítási módszer alkalmazásával a hitelezői bank külön, e szerződéstől függetlenül számítást végzett, és ennek eredménye lett a 4,95 %-os kamat,

egy szóval nem említi azt, hogy a fogyasztóval – adóssal – létrejött megállapodás alapján jött volna létre a 4,95 %-os ügyleti kamat mérték, hanem a hitelezői bank egyszerűen tényként és magyarázat nélkül közli az idézet szöveg szerint az általa diktált szerződésben a 4,95 %-os kamat mértéket.

Figyelmen kívül hagyva azt, hogy a Ptk. 209. § 1. bek-e a következőket tartalmazza:

209. § (1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.

A Ptk. 209. § (1) bekezdése az egyetlen hely a Ptk.-ban, ahol a jóhiszeműség és tisztesség elve (Ptk. 4. § (1) bekezdés) megjelenik. Tisztességtelennek az a kikötés minősül, amely a jóhiszeműség és tisztesség elvét sérti. Az egész Ptk.-ra kiterjedő elvet a jogalkotó ehelyütt azzal pontosítja, hogy olyan kikötések sértik ezt az elvet, amelyeknek eredményképp az egyik fél jogai és kötelezettségei egyoldalúan és indokolatlanul hátrányosan kerülnek meghatározásra. Valójában ezekben az esetekben is arról van szó, hogy a Ptk. biztosítani kívánja a szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek kiegyenlített eloszlását. Ha a Ptk. által diszpozitív szabályokkal biztosított egyensúly súlyosan felborul, a jogalkotó valamilyen módon beavatkozik a jogviszonyba. A szerződési feltétel tisztességtelenné nyilvánítása ennek egyik eszköze.

Igaz az, hogy az ekként alkalmazandó jogszabályhely csak az esetben állapítja meg egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételről azt, hogy tisztességtelen, ha egyoldalúan és indokolatlanul állapítanak meg a feltétel támasztójával szerződést kötő fél – jelen esetben az adós – hátrányára ilyen módon feltételt, de az indokolásban olvasható

„a Ptk. biztosítani kívánja a szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek kiegyenlített eloszlását.”

szöveg szerinti jogalkotó szándék közlése mindenképpen aranyat ér, vagy legalábbis egyértelmű igazságát adja az adós azon szándékának, hogy jogok és kötelezettségek nem kiegyenlített eloszlását eredményező minden kölcsönszerződéssel kapcsolatosan az ilyen szerződések érvénytelen részeinek megsemmisítését, vagy megváltoztatását bíróság előtt az adós elérje.

----------------------------------

Az idézett szerződési feltételhez illeszkedik továbbá a már többször idézett 13/93. EGK Irányelvnek alábbi rendelkezései is:

A TANÁCS 1993. április 5-i 93/13/EGK IRÁNYELVE

a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről

3. cikk

(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.
A 3. cikk (3) bekezdésében említett feltételek
1. Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy:
i) a fogyasztót visszavonhatatlanul kötelezik olyan feltételek vonatkozásában, amelyek alapos megismerésére nem volt tényleges lehetősége a szerződés megkötése előtt;
-----------------------------

Fenti rendelkezése alapján állítom tehát azt, hogy a vizsgált szerződési feltétel tisztességtelen, de a

Ptk. 209. § 6. bek-e alkalmazhatóságától tartva – „nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg…” – itt is, újólag is hivatkozom a Ptk. 200. § 2. bek- 2. fordulata szerinti jó erkölcsbe ütközés folytán bekövetkező semmiségen alapuló érvénytelenségi okra is:

(2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik.

3. A jó erkölcsbe ütköző szerződés

Ilyennek minősül az a szerződés, amelyet jogszabály nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, s ezért azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti.

=====================

5./ A következő, a vizsgált szerződés II.2.) jelöléssel jelzett „A kezelési költség” címszó után olvasható szövegrész többek között a következőket tartalmazza:

„A második ügyfélév kezdetétől alkalmazandó kezelési költség mértékét az OTP Ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzálog típusú hitelek kamat-, díj-, jutalék- és költségfeltételeiről szóló Hirdetmény tartalmazza, az adósok az OTP Ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzálogtípusú hitelek kamat-, díj-, jutalék- és költségfeltételeiről szóló Hirdetmény szerinti mértékű kezelési költséget kötelesek a Hitelezőnek megfizetni.”

Illetve az ezt követő II.3.) jelöléssel jelzett „Közös rendelkezések” első része a következő:

„A hiteldíj (kamat és kezelési költség) a második ügyleti évtől kezdve változó mértékű, amelyet a Hitelező a kölcsönszerződés fennállása alatt jogosult egyoldalúan megváltoztatni. A hitelező a változás – annak hatályossá válását megelőző legalább 15 nappal – a Banknak az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben kifüggesztett, az Ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzálog típusú hitelek kamatáról, díj- és költségfeltételeiről szóló Hirdetményben teszik közé.

A hiteldíj mértékének e pontban írott megváltoztatása esetén az Adósok kötelesek a Hitelezőnek az ekként megváltoztatott mértékű hiteldíjat megfizetni.”

Ezek a hitelezői Bank által diktált szerződési feltételek természetesen ugyanazon okokból is tisztességtelenek és jó erkölcsbe ütközők, mint ahogy az előző pontban részletezett ismertetett szerződés feltétel, az ott írtak ide is vonatkoznak, de a most vizsgálandó és idézett szövegrészekben más jellegű súlyos probléma is adódik.

Nevezetesen arról van szó, hogy a szerződési feltételt diktáló hitelezői bank ezeknél a szerződési feltételeknél megfeledkezett arról, hogy a szerződés létrejöttéhez az alábbi jogszabályhely szerinti konszenzus – megállapodás – szükséges:

198. § (1) A szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.

A szerződés legfontosabb jogi hatása, hogy kötelezettséget keletkeztet a szerződés tárgyának teljesítésére és jogosultságot annak követelésére [Ptk. 198. § (1) bekezdés]. A szerződés tárgya a szerződésben kikötött szolgáltatás, másként megfogalmazva: az a magatartás, amit a kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében tanúsítania kell.

(3) Szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból vagy hatósági rendelkezésből szerződéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a törvényes jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ebben az esetben - jogszabály vagy hatóság eltérő rendelkezése hiányában - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Ha maga a jogszabály vagy hatósági határozat a jogosultat és a kötelezettet megnevezve pontosan rendelkezik a szolgáltatásról, ennek jogi hatása ugyanaz, mint a szerződésnek. Ilyen esetekben tehát a jogszabály (határozat) teremt jogosultságot a szolgáltatás követelésére és kötelezettséget annak teljesítésére. A tartalmi és jogkövetkezménybeli azonosságot fejezi ki a (3) bekezdés azon szabálya, hogy az ilyen módon keletkezett kötelemre a szerződésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. Kötelmet keletkeztető

- jogszabályi rendelkezés például a Ptk. 177. §-a és a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet,

- hatósági határozat például a birtokvédelem tárgyában hozott jegyzői határozat [Ptk. 191. § (3) bekezdés], de az az ítélet is, amellyel a bíróság a felek szerződését létrehozza [Ptk. 206. § (1) bekezdés, Ptk. 208. § (3) bekezdés].

Világosan megfogalmazza a Ptk-nak most idézett rendelkezései közül a 198. § 1. bek-hez fűzött indokolás azt, hogy a szerződés tárgya a szerződésben kikötött szolgáltatás, míg a 3. bekezdéshez fűzött indokolás azt, hogy ha jogszabály, vagy hatósági határozat pontosan rendelkezik a szolgáltatásról, akkor jogi hatásában ugyanolyan, mint a szerződés, mely meghatározásokból következik az, hogy

az olyan szerződésnek, mely nem határozza meg pontosan a szerződés alapján teljesítendő és követelhető szolgáltatásokat, annak a szerződésnek nincs tárgya, azaz ismét létre nem jött szerződésről beszélhetünk a most vizsgált szerződési feltétel esetében is.

Amennyiben a szerződésből fenti idézetek szerint arra adnak lehetőséget, hogy későbbi időpontokban az egyik fél önkényesen meghatározhassa a teljesítendő szolgáltatás pontos mértékét, – a vizsgált szerződési feltétellel ez történt – a most idézett törvényhelyeket megsértik, illetve a jövőre nézve létre nem jött szerződés jogkövetkezményét kell alkalmazni.

Ez esetben a Ptk. 198. §-ban írtak megsértése miatt indokolt alkalmazni a Ptk. 200. § 2. bek-e első fordulatában írtakat, illetve a 234. § rendelkezéseit.

========================

6./ Tovább folytatva a vizsgált szerződésnek II. 3.) pontjában irt „Közös rendelkezések” utáni szöveget, itt a következők is olvashatók:

„Azon feltételek, illetőleg körülmények részletes meghatározása, amelyek esetében a hiteldíj az Adósokra hátrányos módon megváltoztatható, a következő: A Hitelező jogosult a hitel ügyleti kamatát, egyéb költségét, és az erre vonatkozó szerződési feltételt egyoldalúan módosítani, ha a bankközi hitelkamatok, vagy a fogyasztói árindex, vagy a jegybanki alapkamat, vagy az állampapírok hozama, vagy a Hitelező forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költsége növekszik, vagy a lakossági hitelek kockázati tényezői a Hitelezőre nézve romlanak.”

Az előző pontban elemzett Ptk. 198. §-ban meghatározott „szerződés tárgya” hiánya miatti nem létező szerződés probléma a pontosan meg nem határozott szolgáltatással kapcsolatos okok miatt itt annyiban változik, hogy pontosan meghatározza látszólag azokat a feltételeket, melyek figyelembevételével a szöveg szerint joga van a hitelező banknak egyoldalúan, az adós hátrányára szerződési feltételt módosítani.

Megfeledkezve arról, hogy felek által megkötött szerződésnek tartalmi elemeit a Ptk. alábbi rendelkezése szerint kizárólag jogszabály határozhatja meg:

226. § (1) Jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.

- A szerződések fenntartása érdekében előfordul olyan megoldás is, hogy az érvénytelen kikötés helyébe - a jogszabály rendelkezése folytán - automatikusan a kógens jogszabályi rendelkezés lép.

- E § (1) bekezdése értelmében pedig a felek konszenzusa helyett kivételes esetekben jogszabály határozhatja meg a szerződés egyes tartalmi elemeit és azt is elrendelheti, hogy az ekként szabályozott kikötés a felek megállapodása hiányában vagy attól eltérő tartalmú rendelkezése esetén is ezzel a tartalommal a szerződés részét képezik [pl. 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés].

Kizárólag ennek a jogszabályhelynek alapján, és kizárólag jogszabály avatkozhat be eszerint a felek között megkötött szerződésbe. És az indokolás szerint kizárólag „kógens jogszabályi rendelkezés”-sel.

Ami annyit jelent a következő döntvényből is kiolvashatóan, hogy ha jogszabály kötelezően és pontosan meghatározza a kamat mértékét, akkor kell a jogszabály hatálybalépésétől kezdődően ezt a mértéket a szerződés részének tekinteni, míg egyébként a jogszabályi rendelkezéseknek „figyelembevételével” szerződés tartalmának megváltoztatására az idézett törvényhely nem ad lehetőséget:

BH1995. 402.

Kölcsönszerződésben meghatározott kamat mértékének jogszabály általi felemelése miatt a szerződés módosítása iránt benyújtott kereset elbírálásának szempontjai [Ptk. 226. § (2) bek.].

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra helyesen hivatkozik - egyébként összhangban a Ptk. 226. §-ának (1) bekezdésében írt szabályozással -, hogy jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja azok feltétlen érvényesülését, azt, hogy a felek eltérő rendelkezése esetén is a szerződés részévé válnak. Ebből azonban nem következik, hogy a Ptk. 226. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával nem módosíthatja a bíróság a felek szerződését - annak akár jogszabály által utóbb megváltoztatott elemét -, ha az adott egyedi esetben egyébként annak a feltételei fennállnak.

Világos. Csak jogszabály kógens tartalma léphet helyébe a felek között megkötött szerződés egyes tartalmi elemének helyébe és ebből következően nincs a hitelezői banknak törvényes lehetősége bármiféle jogszabályi és nem jogszabályi előírásokat önkényesen értékelni, majd önkényesen dönteni, illetve szerződés módosításnak mondva a vele szerződő félnek önkényesen és ily módon hátrányt okozni.

-----------------------------

A „szerződés módosítása” jogi problémára pedig részletesebben rátérve a Ptk. erről a következő szabályozást adja:

240. § (1) Ha jogszabály kivételt nem tesz, a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát, vagy megváltoztathatják kötelezettség-vállalásuk jogcímét.

A szerződéses szabadság [Ptk. 205. § (1) bekezdés, Ptk. 200. § (1) bekezdés] a kötelmi jogviszony fennállása alatt is érvényesülő alapelv. A szerződés módosításának szabadságát ugyanazok az általános szabályok korlátozzák, illetve zárják ki, mint amelyek a szerződéskötés szabadságánál irányadóak (Ptk. 200. §).

Az általános szabály alóli kivételként a jogszabály

1. kizárhatja a szerződés közös megegyezéssel történő módosítását [pl. 1997. évi CXLIV. törvény 15. § (1) bekezdés b) pont],

2. felhatalmazást adhat a szerződés egyoldalú módosítására [pl. 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet 22. §].

Külön jogszabályi felhatalmazás nélkül is sor kerülhet a szerződés egyoldalú módosítására akkor, ha ebben a felek megállapodtak. A gyakorlatban erre tipikusan a bankkölcsönszerződések esetén kerül sor az ügyleti kamat egyoldalú módosításának kikötésével.

-------------------------------

Ebből az idézett jogszabályi rendelkezésből világosan kiolvasható az, hogy csak akkor van lehetősége a feleknek a közös megegyezéstől eltérő módon, azaz egyoldalúan módosítani a szerződést, amennyiben jogszabály kivételt nem tesz. Ilyen jogszabályi háttér mellett egyszerűen értelmezhetetlen az indokolásnak az megállapítása, hogy „Külön jogszabályi felhatalmazás nélkül is sor kerülhet a szerződés egyoldalú módosítására, ha ebben a megállapodtak.”

Ugyanis, ha a jogszabályalkotó úgy gondolta volna, hogy a felek szerződésben is dönthetnek az egyoldalú módosítás lehetőségéről, akkor úgy fogalmazott volna, mint ahogy azt a Ptk. 320. § 1. bek-nél tette:

320. § (1) Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja.

Mivel az elálláshoz igen szigorú jogkövetkezmények fűződnek és emellett egyoldalú jognyilatkozattal megy végbe, a feleket az elállás joga csak jogszabály kifejezett rendelkezése (ún. törvényes elállási jog) vagy az erre irányuló megállapodásuk alapján illeti meg. A Ptk. a törvényes elállás általános eseteit a szerződésszegés körében szabályozza [lásd Ptk. XXV. fejezet]. Az általános szabályokon túl az egyes szerződéseket szabályozó rendelkezések között is találunk bizonyos feltételek mellett elállásra jogosító eseteket [lásd például az adásvétel körében Ptk. 369-370. §, a vállalkozás esetén Ptk. 392. § és 395. §, illetve a bérlet esetében Ptk. 424. § stb.].

Ebből a szintén egyoldalú nyilatkozattétellel kapcsolatos törvényi rendelkezésből következik az, hogy abból a tényből, hogy a Ptk. 241. § megfogalmazásánál a törvényalkotó mellőzte a „szerződésen alapuló” egyoldalú szerződésmódosítási lehetőséget, egyértelműen bizonyított tény az, hogy törvénysértően jár el a hitelezői bank akkor, ha az általa diktált szerződés akként rendelkezik, hogy joga van egyoldalúan szerződést módosítani.

A vizsgált szerződési feltétel természetesen a Ptk. 200. § 2. bek. első fordulata alapján törvénysértés és törvényi előírás megkerülése okából semmiség folytán is érvénytelen, de ennek a jogszabályhelynek második fordulata alapján nyilvánvaló jó erkölcsbe ütközés folytán is semmis.

-------------------------------

Továbbá vizsgálandó a szerződési nyilatkozatnak az a szövegszerkezete is, hogy „A hitelező jogosult a hitel ügyleti kamatát, egyéb költségét, és az erre vonatkozó szerződési feltételt egyoldalúan módosítani.”.

Részben azért indokolt vizsgálni, mert a Ptk. 232. § szerint a hitel ügyleti kamata a „pénztartozás hozadéka”, és így a kamat a Hitelező oldalára nem költség, hanem olyan haszon, amit a Hitelezőnek költségeivel vegyíteni úgy, ahogy az idézett szerződési nyilatkozat teszi, megtévesztő, hamis, félrevezető magatartása a szerződést diktáló hitelezői Banknak.

De azért is indokolt vizsgálni az idézett szövegrészt, mert a fentiekben szerint már ismertetett, szerződést módosítani a vonatkozó jogszabályhely – Ptk. 240. § 1. bek-e – szerint csak a szerződés tartalmában, illetve a kötelezettség vállalás jogcíménél lehet.

Azaz nézzük meg a kölcsönszerződés fogalmából kiindulva azt, hogy vajon akár közös megegyezéssel is lehetne-e a hitelezői bank, valamint adós közötti kölcsönszerződést módosítani a hitelezői bank költségeinek változása miatt:

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

------------------------

A kölcsönszerződés tartalmához tehát e fogalom meghatározás szerint hozzátartozik a hitelezőnek az adós részére történő pénzösszegnek rendelkezésre bocsátása, adósnak pedig az összegnek, illetve kamatnak hitelező részére történő fizetése. Tehát annak a ténynek alapján, hogy a hitelezőnek kölcsön nyújtásával és kezelésével kapcsolatos költségei a jogszabály szerinti kölcsönszerződésnek nem tartalmi eleme, szerződést módosítani a hitelezői költségek megváltozása miatt akár egyoldali nyilatkozattal, akár a Ptk. 240. §-ban írtaknak megfelelően törvénysértéshez, semmiség miatti érvénytelenséghez vezet.

------------------------

Még tovább vizsgálva a szerződési nyilatkozatot, indokolt megtekinteni az alábbi jogszabályhelyet is:

1996. évi CXII. törvény

a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

210. § (1) A pénzügyi intézmény pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban vagy minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat formájában köthet. Az írásban kötött szerződés egy eredeti példányát a pénzügyi intézmény köteles az ügyfélnek átadni.

(2) A pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit és a szerződést biztosító mellékkötelezettségek érvényesítésének módját, következményeit is.

(3) Fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani. Egyéb feltétel, ideértve az egyoldalú módosításra okot adó körülmények felsorolását is, egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül. Az egyoldalú módosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban rögzítette.

(4) Az árazási elveknek tartalmazniuk kell legalább a következőket:

a) valamely kamat, díj vagy költség módosítása a szerződésekben foglalt és az adott kamat, díj vagy költség mértékére ténylegesen hatást gyakorló ok alapján történhet;

b) ha valamely feltétel változása a kamat-, díj- vagy költségelem csökkentését teszi indokolttá, azt is érvényesíteni kell;

c) az adott kamat-, díj- vagy költségelemre kihatással bíró ok-okozati feltételeket együttesen, tényleges hatásuk arányában kell figyelembe venni;

d) díjat vagy költséget évente legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex mértékében lehet emelni.

------------------------------

Annak ellenére, hogy a korábban felsorolt polgári jogi alapelvek és Ptk. rendelkezések alapján tehát vitatom a hitelezői banknak egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségét, mégis azért látom indokoltnak a most idézett törvényhelyeket is megtekinteni, mert mintha az általam vizsgált szerződési nyilatkozat nem egészen úgy határozná meg a szerződésmódosítási lehetőség feltételeit, mint ahogy a törvényhely tartalmazza.

Mintha a törvényhely alkotója nem „bankközi hitelkamatok”, fogyasztói árindex”, „jegybanki alapkamat”, „állampapírok hozama”, kifejezéseknek minden magyarázat nélküli felsorolására gondolt az „objektív körülmények tételes meghatározása” feltétel kikötésénél, hanem az objektív körülmények tételes meghatározására,

Mintha a törvényhely alkotója a „hitelező árazási elveit írásban rögzített” feltétel meghatározás során nem arra gondolt, hogy ezzel kapcsolatosan a kölcsönszerződés egyetlen mondatot se tartalmazzon,

Mintha a törvényhely alkotója kamat, díj, vagy költségelem csökkentését emlegetve nem arra gondolt, hogy a kölcsönszerződés még csak a „csökkentését” szót sem említse egyetlen helyen sem.

Mintha a törvényhely alkotója „költségelemre kihatással bíró ok-okozati feltételeket együttesen, tényleges hatásuk arányában kell figyelembe venni” feltétel meghatározás során nem arra gondolt, hogy erre a feltételre még csak egyetlen szó se utaljon a hitelező által diktált kölcsönszerződésben.

Mintha a törvényhely alkotója a „Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex mértékében lehet emelni” feltétel meghatározása során nem arra gondolt, hogy a hitelező bank által diktált szerződésben a Központi Statisztikai Hivatalnak még csak a neve se legyen megemlítve úgy, hogy a fogyasztó – adós – a szerződés alapján akár arra gondolhasson, hogy a hitelezői banknak egyoldalú szerződésmódosításával megállapítható kamat, díj, vagy költségelemek felső határa a csillagos égnél van.

-------------------------

Jó erkölcsbe ütközés folytán semmis ez a vizsgált szerződési feltétel így is, és semmis úgy is ahogy korábban indokoltam. Semmis mindenképpen.

Valamint tisztességtelen is az alábbi jogszabályi rendelkezések alapján:

209. § (1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.

A Ptk. 209. § (1) bekezdése az egyetlen hely a Ptk.-ban, ahol a jóhiszeműség és tisztesség elve (Ptk. 4. § (1) bekezdés) megjelenik. Tisztességtelennek az a kikötés minősül, amely a jóhiszeműség és tisztesség elvét sérti. Az egész Ptk.-ra kiterjedő elvet a jogalkotó ehelyütt azzal pontosítja, hogy olyan kikötések sértik ezt az elvet, amelyeknek eredményképp az egyik fél jogai és kötelezettségei egyoldalúan és indokolatlanul hátrányosan kerülnek meghatározásra. Valójában ezekben az esetekben is arról van szó, hogy a Ptk. biztosítani kívánja a szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek kiegyenlített eloszlását. Ha a Ptk. által diszpozitív szabályokkal biztosított egyensúly súlyosan felborul, a jogalkotó valamilyen módon beavatkozik a jogviszonyba. A szerződési feltétel tisztességtelenné nyilvánítása ennek egyik eszköze.

(2) A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.

A TANÁCS 1993. április 5-i 93/13/EGK IRÁNYELVE

a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről

3. cikk

(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.
i) a fogyasztót visszavonhatatlanul kötelezik olyan feltételek vonatkozásában, amelyek alapos megismerésére nem volt tényleges lehetősége a szerződés megkötése előtt;
j) feljogosítják az eladót vagy szolgáltatót a szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatására a szerződésben feltüntetett és érvényes indok nélkül;
m) megadják a jogot az eladó vagy szolgáltató számára annak megállapítására, hogy az áruk vagy szolgáltatások megfelelnek-e a szerződésnek, illetve megadják azt a kizárólagos jogot, hogy a szerződés bármely feltételét az eladó vagy szolgáltató értelmezze;
========================

7./ A következő, II.4.) jelöléssel jelzett szövegrészt teljes egészében ismertetem előrebocsátva azt, hogy sok hozzá fűzni valóm ehhez nem lesz:

„Az adósok fizetési késedelem esetén a késedelem idejére a Hitelezőnek késedelmi kamatot kötelesek fizetni .A késedelmi kamat éves mértékének százaléklába mind a kölcsöntőke, mind a hiteldíj fizetési késedelem esetén: a Hitelező ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzálog típusú hitelek kamatáról, díj- és költségfeltételeiről szóló, mindenkori hatályos Hirdetményében meghatározott, a jelen kölcsönügyletre irányadó ügyleti kamat éves mértékének a késedelembe esés időpontja szerinti százaléklába, plusz a Hitelező ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzálog típusú hitelek kamatáról, díj- és költségfeltételeiről szóló, mindenkori hatályos Hirdetményében meghatározott, a jelen kölcsönügyletre irányadó kezelési költség éves mértékének a késedelembe esés időpontja szerinti százaléklába, plusz a késedelem időszakában a Ptk. 301. § 2. bekezdése szerinti kamatmérték százaléklábának együttes összege, de legalább a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mérték.”

---------------------------------

Így egybefüggően, bekezdés nélkül, szószerint ezt írták ennél a szerződési feltételnél.

Gondoljunk csak bele, hogy mennyire minden törvénytelenséget megengedő módon kellett a PSZÁF-nak a hitelezői Bankokkal kapcsolatosan eljárni eddig, vagy a törvényhozóknak törvényeket alkotni ahhoz, hogy az ország elsőszámú hitelezői bankja ilyen szerződési feltételt merjen diktálni kölcsönszerződésében a kiszolgáltatott helyzetben lévő adósok felé.

Természetesen minden, ebben az iratomban már felsorolt törvénysértésre, jó erkölcsbe ütközési problémára, tisztességtelenségre hivatkozom ennél a szerződési feltételnél is, de nem üti meg ez a számomra, mint magyar ember számára is más nemzet előtt szégyellnivaló színvonala ennek a szerződési feltételnek azt a mértéket, ami miatt ennek vizsgálata akár egyetlen szót is megérdemelne.

Igyekszem elfelejteni.

======================

7./ A kölcsönszerződésnek általam vizsgált III.2.) pontja első része a következő:

„A törlesztő részletek szám: 300 (háromszáz)

A Hitelező a Adósok részére a tőketörlesztésre a futamidő első 100 (egyszáz) hónapjára haladékot, azaz türelmi időt (a továbbiakban türelmi idő) biztosít. A türelmi idő alatt az Adósok csak a hiteldíjat (kamat, kezelési költség kötelesek megfizetni. A türelmi idő lejártás követően az Adósok a hátralévő futamidő alatt egyenletes törlesztéssel kötelesek teljesíteni.”

Figyelemmel arra, hogy a II.1.) pontnál irt rendelkezés szerint az ügyleti kamat 4,95 %, illetve az első év után a kezelési költség mértéke a II.2) pont szerint 2,04 %, megállapítható az, hogy a havi kamat 0,41 %, míg a kezelési költség havi mértéke 0.17 %

Ez annyit jelent, hogy a 100 havi „haladék”, vagy „türelmi idő” az adósok számára 88 hónapon át összesen 0,58 %-kal, míg 12 hónapra „csak” 0,41 %-kal számolva 51,04 %, illetve 4,92 % többletköltséget jelent a felvett kölcsönösszeg arányában.

Összesen tehát a felvett kölcsönösszegnek 55,96 %-val nagyobb összeget kell visszafizetni az adósoknak csupán azért, mert 100 havi „haladék”-ot, a hitelező bank által diktált kölcsönszerződés szóhasználata szerint az adós kapott.

Mondjuk a vizsgált kölcsönszerződés szerinti kölcsönösszeg alapulvételével ily módon 3 millió 469520.-Ft- kárt okozott az adósok számára hitelezői bank ezzel a „kedvezményével”.

És akkor nézzük az ide vonatkozó jogszabályhelyet:

205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.

(3) A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.

A Ptk. 205. § (3) bekezdése a Ptk. 4. § (1) bekezdésében megfogalmazott együttműködési kötelezettséget a szerződések tekintetében külön is meghatározza. Az együttműködési kötelezettség nem a szerződés létrejöttétől terheli a feleket, hanem már a szerződéses tárgyalások során is. Az együttműködési kötelezettség megsértése - annak megfelelően, hogy létrejött-e a szerződés - szerződésszegési szankciót vagy kártérítési kötelezettséget von maga után. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget a Ptk. egyes szerződések tekintetében külön is nevesíti (lásd például az adásvételi szerződés tekintetében a Ptk. 367. § (1) bekezdését, illetve vállalkozási szerződés tekintetében a Ptk. 392. § (2)-(3) bekezdését.

-------------------------------

Az ismertetett jogszabályhely alapján a szerződést diktáló hitelezői bank azzal a magatartásával, hogy „haladékot”, „türelmi időt” úgy emlegetett a vizsgált szerződési feltételnél az adósnak juttatott kedvezmény látszatát keltve, hogy egyetlen szóval sem tájékoztatta az adósokat arról, hogy az emiatti látszólagos kedvezmény miatt az adósoknak a kölcsönösszeg több mint fele összegével többet kell fizetni, e törvényhely alapján kártérítési kötelezettsége van azért, mert létrejött a szerződés, és adósoknak bekövetkezett a károsodása.

Ptk. 205. § 3. bek-e alapján 3 millió 469520.-Ft. összegű olyan kártérítés megfizetése esedékes ez ügyben a hitelezői banknak leírt magatartása miatt,

melyet az elmulasztott részletfizetésekbe az esetben van lehetősége a banknak beszámítani, amennyiben késedelmi kamatkövetelésétől eltekint.

Amennyiben pedig ragaszkodik késedelmi kamathoz, akkor természetesen a 3 millió 469520 Ft. banki tartozásnak ugyanolyan mértékű késedelmi kamatának bank általi megfizetéséhez természetesen én is ragaszkodom.

======================

8./ A szerződésnek általam vizsgált, III.2.) pontja első bekezdésének utolsó mondata ekként rendelkezik:

„A jelen közjegyzői okirat aláírásának napján a törlesztő részlet összege a Bank által ez év január hó 14. (tizennegyedik) napján alkalmazott deviza eladási árfolyam figyelembe vételével: 164,-CHF-nek (egyszázhatvannégy svájci franknak) megfelelő 25.580,-Ft, azaz huszonötezer-ötszáznyolcvan forint.”

Ily módon értünk el az ebben a fejezetben már ismertetett 1. pont alatti indokolással ahhoz, hogy a szerződést diktáló hitelezői bank a most idézett szöveg elfogadtatásával „nem létező sötét szobában a nem létező fekete macska 10 dg. macskaeledelét” az adóson behajtsa.

És így jutottunk el oda, hogy az 1. pontban írtakat itt az alábbiakban megismételve megerősítsem azt a tényt, hogy a PSZÁF-nak tisztességtelen tartalmú és törvénysértő támogatását jelentő közleménye nélkül a hitelezői bank egyszerűen nem merte volna a magyar jogrendszert megcsúfolva a nem létező devizaszolgáltatásokra hivatkozó és semmiséget eredményező színlelt szerződés miatt és nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközően általa megállapított követelését még csak meg sem említeni:

„És akkor nézzük meg a most leírtakkal kapcsolatos szövegrészt a PSZÁF által közreadott, iratomban már idézett, devizaalapú ingatlanfedezetű hitelekkel kapcsolatos közleményben:

„Devizaalapú, ingatlanfedezetű hitelek

A devizában meghatározott és nyilvántartott hitelösszeg folyósítása és törlesztése általában forintban történik. Folyósításkor a hitelintézetek jellemzően devizavételi árfolyamot alkalmaznak, hiszen a jóváhagyott hitelösszegnek megfelelő devizát – forintfizetés ellenében – megvásárolják a hitelfelvevőtől. A törlesztő részletek megfizetésekor deviza eladási árfolyamon az esedékes törlesztéshez szükséges összegben devizát adnak el az adósnak.

Forintban történő folyósítás és törlesztés esetén ezért számolni kell a deviza vételi és eladási árfolyam között különbséggel is. A különbség, azaz árfolyamrés nagyságát a hitelintézet – az adott deviza piaci kondícióra, illetve a hitelintézet üzletpolitikájára figyelemmel – szabadon állapíthatja meg. Mértéke változhat, akár 2-3 % is lehet.”

----------------------------

Az idézet első részében tehát a PSZÁF azt állítja, hogy a Hitelező Bank a társadalom legszegényebb rétegeitől azért, hogy részükre hitelt folyósítson, pontosan olyan összegű devizát vásárol, mint amennyi az ezt követően általa nyújtandó hitel összege. Filozófiai hasonlattal élve nem mást mondott ekként a PSZÁF mint azt, hogy nem létező sötét szobában a nem létező fekete macska 10 dg. macskaeledelt eszik.

A jog nyelvére pedig lefordítva az ilyen tartalmú megállapodásról a Ptk. az alábbiak szerint rendelkezik:

„207. § (1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

(6) A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.

Gyakorta előfordul, hogy a felek szerződéses nyilatkozatot tesznek, noha valós ügyletkötési akaratuk nincs, vagy az a kinyilvánítottól eltérően részben vagy egészben másra irányul. Ennek oka általában valamely jogszabály vagy harmadik személy jogainak, törvényes érdekeinek kijátszására irányuló törekvésben keresendő. Ilyenkor közöttük színlelt szerződés jön létre. Ekként kell minősíteni tehát, például

A fentiekből is kitűnően a színlelt szerződést csak valamennyi ügyletkötő fél tudatos, akaratának megfelelő magatartása hozhatja létre. Az egyoldalú színlelés tehát a jelen szabály alkalmazásában közömbös. Ha az egyoldalú színlelés a (3) bekezdés szerint minősül, úgy a megállapodás érvényességét egyáltalán nem érinti, más esetben azonban megtévesztő magatartásként a Ptk. 210. § (4) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségéhez is vezethet.

------------------------------------

Tehát éppen a PSZÁF közlésének szándéka ellenére de a tájékoztatása alapján lehet kétségtelenül megállapítani azt, hogy a perbeli szerződésnek vizsgált, devizavételi és eladási árfolyammal kapcsolatos mondata azért felesleges, mert csak színlelt, azaz semmiséget eredményező érvénytelen megállapodás alapján van lehetősége a Hitelezői Banknak „árfolyamrész” címén bármiféle szolgáltatást követelni az adóstól. Attól függetlenül, hogy akár 2-3 %-ban határozza meg ezt állítólagos szabadságára tekintettel, akár nagyobb százalékban. Egyetlen forint sem jár törvényesen ezen a címen a Hitelezői Banknak.

A színlelt szerződésekre vonatkozó Ptk. 207. § 6. bek-én túl természetesen hivatkozom a Ptk. 200. § 2. bek. második fordulatában irt „jó erkölcsbe ütközés” miatti semmisége okra is ez esetben.

======================

Valamint a Ptk. 201. § 1. bek-ben meghatározott Alkotmány által védett polgári jogi alapelvre is visszautalok:

201. § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár.

A törvény e rendelkezése a szerződésekre az egyenértékűség elvének vélelmét mondja ki. Az egyenértékűség magában foglalja a visszterhességet, de a Ptk. 201. § (1) bekezdése nem kizárólag ellenértéket, hanem megfelelő mértékű ellenértéket kíván meg. Kivételes tehát az a szerződés, amelyben a szolgáltatásért ellenszolgáltatás nem jár, azaz amikor a szerződés ingyenes.

------------------------------

Az Alkotmány által védett egyenértékűség elvének védelmére utalok, melynél fogva a nem létező devizaszolgáltatásért ellenszolgáltatást követelni a devizaárfolyam különbség okából nyilvánvaló alkotmánysértéshez – Alkotmány 2. § sérelme – is vezet a fenti jogszabálynak semmibevételén túl.

Egyébként pedig a PSZÁF-nak nem sikerült közleményében a deviza vételi és eladási árfolyam közötti különbséget helyesen meghatározni a „Mértéke változhat, akár 2-3 % is lehet” közlésével, mivel 2-3 % csak a középárfolyamhoz képest megállapítható különbség, míg a vételi és eladási árfolyamat közötti tényleges különbség ennek éppen a duplája, 5-6 %…

=======================

9./ A szerződésnek általam vizsgált II.2.) pontja második bekezdésének közepén olvasható a következő mondat:

„Amennyiben a kölcsön folyósítását követő naptári hónap negyedik napjától számított 5 (öt) éven belül a hiteldíj, vagy a devizának a Bank által alkalmazott eladási árfolyamat eltér a jelen szerződésben rögzített mértéktől, és emiatt a fix törlesztő részlet csak a hiteldíj egy részének a megfizetésére elegendő, a hiteldíjnak a ki nem egyenlített része a kölcsöntőke összegét növeli.”

Ebben a hitelezői bank által diktált szerződési feltételben, vagy a kölcsönszerződés más részeiben nem került rögzítésre az a lehetőség, hogy mi van akkor, ha a kölcsön folyósítását követő naptári hónap negyedik napjától számított 5 éven belül a hiteldíj, vagy a devizának a Bank által alkalmazott eladási árfolyamat úgy tér el a szerződésben rögzített mértéktől, hogy a fix törlesztő részlet által többletfizetés történik az adós részéről.

Vagy „megfeledkezett” erről a lehetőségről a szerződést diktáló hitelezői bank, vagy szándékosan úgy gondolta, hogy adós általi többletfizetés esetén egyszerűen elteszi a hitelezői bank a többletet, mint jogos járandóságát. Ilyen esetre a 93/13. EGK Irányelv a következők szerint rendelkezik:

A TANÁCS 1993. április 5-i 93/13/EGK IRÁNYELVE

a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről

3. cikk

(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.
A 3. cikk (3) bekezdésében említett feltételek
1. Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy:
i) a fogyasztót visszavonhatatlanul kötelezik olyan feltételek vonatkozásában, amelyek alapos megismerésére nem volt tényleges lehetősége a szerződés megkötése előtt;
------------------------------

A hitelezői Bank által ekként diktált „ami a Tied az az enyém is, ellenben ami az enyém ahhoz Neked semmi közöd” elv az idézett irányelvi rendelkezés alapján is tisztességtelen, de tisztességtelen a Ptk. 209. § 1. bek-e alapján is:

209. § (1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.

A Ptk. 209. § (1) bekezdése az egyetlen hely a Ptk.-ban, ahol a jóhiszeműség és tisztesség elve (Ptk. 4. § (1) bekezdés) megjelenik. Tisztességtelennek az a kikötés minősül, amely a jóhiszeműség és tisztesség elvét sérti. Az egész Ptk.-ra kiterjedő elvet a jogalkotó ehelyütt azzal pontosítja, hogy olyan kikötések sértik ezt az elvet, amelyeknek eredményképp az egyik fél jogai és kötelezettségei egyoldalúan és indokolatlanul hátrányosan kerülnek meghatározásra. Valójában ezekben az esetekben is arról van szó, hogy a Ptk. biztosítani kívánja a szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek kiegyenlített eloszlását. Ha a Ptk. által diszpozitív szabályokkal biztosított egyensúly súlyosan felborul, a jogalkotó valamilyen módon beavatkozik a jogviszonyba. A szerződési feltétel tisztességtelenné nyilvánítása ennek egyik eszköze.

------------------------------

Valamint a jó erkölcsbe ütközés folytán semmisség okából is érvénytelen, de van a vizsgált szerződési feltételnek egy rejtettebb törvénysértése is.

Az idézett mondatnak arra a részére gondolva, hogy amennyiben a hitelezői bank által kitalált „fix hiteldíj” a devizaárfolyam változás miatt nem elegendő a kölcsön folyósításától számítottan öt éven belül, akkor „a hiteldíjnak a ki nem egyenlített része a kölcsöntőke összegét növeli.”

A kölcsöntőke összegének ily módon történő emelkedése pedig nem kétségesen azzal a következménnyel jár, hogy a kamatot, valamint egyéb költségeket is százalékos arányban az emelkedett kölcsöntőke összeg alapján kell később az adósnak fizetni. Ez annyit jelent, hogy amennyiben a futamidő a vizsgált szerződés szerinti 300 hónap, a vizsgált szerződési feltétel alapján megemelkedett kölcsöntőke után kell tehát ily módon 300 hónap figyelembevételével kamatot és egyéb költséget „hiteldíjat” fizetni.

Igaz az, hogy a devizának eladási árfolyamának korábbi pontokban részletezettek szerinti színlelés miatt érvénytelenség okából semmi köze a „hiteldíj”-hoz,

igaz az is, hogy a „hiteldíj” után a szerződés szerint nem kell újabb „hiteldíj”-at fizetni,

igaz az is, hogy az adós egyetlen szóval sem kíván tartozni „fix hiteldíj” tartozás miatt, de mindez nem érdekli a szerződést diktáló hitelezői bankot.

Átgázoltak ezzel a szerződési feltétellel a tisztességgel összefüggésbe hozható minden jogszabályon, a legcsekélyebb mértékben sem vették figyelembe a kölcsön visszafizetésének terhei miatt szorult helyzetben lévő emberek sorsát, és ki tudja milyen erkölcsiségtől vezérelve kitalálták ezt a tisztességesen gondolkozó embereknek soha eszükbe nem jutó képtelen ötletet is profitjuk növelése érdekében.

Az adósokra ráerőltetett „fix” hiteldíjat, általam nem létező macska eledeljének jelzett árfolyam különbségi problémát kihasználva, és „elmaradt hiteldíjnak” nevezve egy kitalált összeggel úgy növelték meg a tőke összegét, hogy az „elmaradt hiteldíj” után éppúgy kelljen újból kamatot és költséget fizetni, mintha eredetileg ezt az elképzelt összeget tényleges kölcsönként az adósok felvették volna.

A kérdés már csak az, hogy a jó erkölcsöt illetően van ennél lejjebb?

Egyébként pedig a 7. pontban irt ismertetés alapján a Ptk. 205. § rendelkezéseire hivatkozással kártérítési igényemet a fentiek alapján is érvényesítem.

=======================

10./ A szerződésnek IV.2.a.) pontjának általam vizsgált első bekezdése a következő:

„A szerződő felek megállapodnak abban, hogy a Zálogjogosult a zálogból való kielégítési jogának akár a zálogjoggal biztosított követelés lejárta folytán, (ideértve a felmondással történő esedékessé tételt is), akár egyéb okból történő megnyíltával a kielégítési jogot a bírósági végrehajtás mellőzésével akként is gyakorolhatja, hogy a zálogtárgynak a kielégítési jog megnyíltától számított 12 (tizenkét) hónap alatti értékesítésére záloghitel nyújtásával, vagy árverés szervezésével üzletszerűen vagy hivatalból foglalkozó személynek megbízást ad, avagy a zálogtárgyat a kielégítési jog megnyíltától számított 12 (tizenkét) hónap alatt maga értékesíti. Az ilyen módokon történő értékesítés esetén a zálogtárgy legalacsonyabb eladási árát a szerződő felek a kölcsön fedezetéül felajánlott ingatlannak a hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozó jogszabályok, a Zálogjogosult jelzálog-hitelintézeti hitelbiztosítéki érték-megállapítási szabályzata alapján a Zálogjogosult által az értékesítés időpontjára, avagy az értékesítést legfeljebb 90 (kilencven) nappal megelőző időpontra aktuálisan meghatározott hitelbiztosítéki értéke 70 %-ában (hetven százalékában) állapítják meg. A zálogtárgy értékesítése előtt mindegyik fent írott esetben a Zálogjogosult, vagy az értékesítéssel megbízott köteles a Zálogkötelezetteket értesíteni az értékesítés módjára, helyéről és idejéről. A Zálogjogosult a fentiek szerinti értékesítés esetén a fenti megállapodás alapján – a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva – jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának átruházására, az erre vonatkozó adásvételi szerződés megkötésére, és a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva a vevő tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez a bejegyzési engedélyt megadására.”

Pontosan idéztem, tehát így, ekként ideömlesztve, egyforma betűnagysággal és vastagsággal lett megszerkesztve a hitelező bank által diktált az a szerződési feltétel, mely szerint az adós hozzájárul ahhoz, hogy a tulajdonát képező lakóingatlanát akár a zálogjogosult, akár a zálogjogosult által kijelölt más személy vagy szervezet jogosult eladni, az eladásról szóló adásvételi szerződés aláírni, és tulajdonjog bejegyzésére alkalmas engedélyt megadni, más szóval földönfutóvá tenni a zálogkötelezett adóst.

Egyetlen szóval sem említi a szerződési nyilatkozat azt, hogy mely jogszabályhely alapján íródott ez a szöveg, de az alábbi jogszabályhelynél feltehetően fellelhető a hitelezői bank által alkalmazott jogszabályi alap:

A zálogjog érvényesítése

255. § (1) A zálogtárgyból való kielégítés - ha jogszabály kivételt nem tesz - bírósági határozat alapján végrehajtás útján történik.

257. § (1) A felek - a legalacsonyabb eladási ár, illetve ennek számítási módja és a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltától számított határidő meghatározásával - írásban a kielégítési jog megnyílta előtt is megállapodhatnak a zálogtárgy közös értékesítésében. Ha a megállapodásban meghatározott határidő alatt, illetve feltételek mellett a zálogtárgyat nem sikerült értékesíteni, a közös értékesítésre irányuló megállapodás hatályát veszti.

(2) Ha a zálogtárgynak hivatalosan jegyzett piaci ára van, vagy ha a jogosult záloghitel nyújtásával üzletszerűen foglalkozik - a zálogjoggal biztosított követelései tekintetében ideértve minden hitelintézetet -, a felek az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel abban is megállapodhatnak, hogy a jogosult a zálogtárgyat bírósági végrehajtás mellőzésével maga is értékesítheti.

(3) Ha a (2) bekezdés alkalmazásának nincs helye, vagy azt a felek alkalmazni nem kívánják, úgy az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel megállapodhatnak abban, hogy a jogosult a zálogtárgy értékesítésére záloghitel nyújtásával, illetve árverés szervezésével üzletszerűen vagy hivatalból foglalkozó személynek megbízást adhat.

A megbízott lehet zálogház, jelzálog-hitelintézet, egyéb hitelintézet, bírósági végrehajtó vagy pedig felszámoló is.

A megállapodás tartalmi elemeire a Ptk. 257. § (1) bekezdésében foglalt szabály az irányadó.

(4) A felek az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel megállapodhatnak a zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítésében is.

258. § (1) A zálogtárgy értékesítésére vagy az erre irányuló megbízás kiadására feljogosított [257. § (2)-(3) bek.] e joga alapján - a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva - jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának átruházására. Ha a zálogtárgy nincs a birtokában, az értékesítés céljából annak kiadását kérheti.

A törvény itt teremti meg annak a lehetőségét, hogy a zálogjogosult vagy a Ptk. 257. § (3) bekezdésében a zálogjogosult megbízottjaként meghatározott személy - képviselőként (Ptk. 219-221. §) át tudja ruházni a zálogtárgy tulajdonjogát. Hiszen a helyzet az, hogy a zálogtárgy az értékesítést megelőzően a zálogkötelezett tulajdonában van, így szükséges egy felhatalmazó szabály, amely a Ptk. 257. § (2)-(3) bekezdései esetében a nem tulajdonos számára is lehetővé teszi a zálogkötelezett tulajdonjogának átruházását. Ehhez a zálogjogosult és a megbízott a zálogtárgy kiadását is követelheti a zálogtárgy birtokosától.

(2) A zálogtárgy értékesítése előtt a kötelezettet értesíteni kell az értékesítés módjáról, helyéről és idejéről.

(3) A zálogtárgy értékesítésének bevétele a jogosultat illeti meg, de köteles a kötelezettel elszámolni, és a követelését, annak járulékait, valamint az értékesítéssel kapcsolatos költségeket meghaladó bevételt kiadni. Semmis a zálogjog megszűnése előtt kötött az a megállapodás, amely a jogosultat az elszámolási kötelezettség alól mentesíti.

(4) Jogszabály a bírósági végrehajtás mellőzésével történő értékesítés módjára vonatkozóan további szabályokat is megállapíthat.

A törvény felhatalmazást ad arra, hogy jogszabály a Ptk. 257. §-ában foglaltakon túl a zálogtárgy bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének módját meghatározza. Ezen felhatalmazás alapján született a 12/2003. (I. 30.) Korm. rendelet. A rendelet akkor alkalmazandó, ha a zálogtárgyat a Ptk. 257. § (2)-(3) bekezdése szerinti megállapodás alapján a zálogjogosult vagy az általa megbízott személy bírósági végrehajtás mellőzésével értékesítheti. Közös értékesítés esetén a rendeletet az abban foglalt eltéréssel kell alkalmazni. Üzletszerűen folytatott - zálogházi tevékenység keretében nyújtott - kézizálogkölcsön esetén csak akkor kell alkalmazni a rendeletet, ha az erre vonatkozó külön jogszabály azt előírja, vagy alkalmazását a felek írásban kikötötték.

A rendelet több kötelezettséget ír elő. Ilyen például az értesítési kötelezettség (2. §), birtokba bocsátás követelésének joga (3. §), leltárkészítési kötelezettség (5. §), értékesítési napló-vezetési kötelezettség (6. §).

Ahhoz, hogy a hitelezői bank által diktált szerződési nyilatkozatnak törvénysértését megállapíthassuk, a most idézett jogszabályhelyet teljes egészében felesleges átolvasni, csupán az általam kivastagított és aláhúzott törvényszövegre érdemes figyelni az alábbi értékelés miatt.

Arra a Ptk. 255. § 3. bek-ben irt törvényszövegre, hogy az „(1) bekezdésben foglalt feltételekkel megállapodhatnak abban”, törvényi rendelkezés alapján van lehetősége a hitelezőnek, vagy másnak arra, hogy az adós tulajdonában lévő lakóingatlant értékesítse.

Valamint arra a Ptk. 257. § 1. bek-ben irt törvényszövegre érdemes figyelni, hogy „A felek a legalacsonyabb eladási ár, illetve ennek számítási módja és zálogjogosult kielégítési jogának megnyiltától számított határidő meghatározásával -„ van lehetőség eltérni a bírósági végrehajtás szabályaitól az értékesítés során.

A lényeg az utóbbi szövegben a „legalacsonyabb eladási ár, illetve ennek számítási módja” szöveg értelmezésénél van. Mert ha az illetve szócskával azt közli a jogalkotó, hogy vagy a legalacsonyabb eladási árat, vagy ennek számítási módját kell közölni, akkor a hitelező bank által diktált szerződési nyilatkozat törvényes, míg az esetben, ha az illetve szócskával mindkét feltételnek teljesülni kell, azaz a legalacsonyabb eladási árat valamint ennek számítási módját is közölni kell a törvényalkotó szándéka szerint, akkor a hitelező bank által diktált ezen szerződési nyilatkozat törvénysértő.

Példaként, ha azt vesszük, hogy ennek a szerződési nyilatkozatnak vizsgálatánál figyelembe vettem a Polgári Törvénykönyvet, illetve ennek végrehajtására vonatkozó 1960. évi 11. sz. tvr-t, akkor mindenki számára egyértelmű az, hogy mindkettőre utalok az illetve szóval akkor is, ha a példámban említett törvényszövegekre gondolok, és akkor is, ha az idézett törvényszövegben az illetve szóval elválasztott feltételekre gondolunk.

Ebből következően ahhoz, hogy a hitelező Bank, vagy általa kijelölt más személy, vagy szervezet földönfutóvá tehesse az adósokat, ahhoz a legalacsonyabb eladási árat közölnie kellett volna az ömlesztett formában leírt szövegben. De ennek közlését a pontosan idézett szerződési nyilatkozatában elmulasztotta.

Szerintem tudta jól a szerződést diktáló hitelező Bank azt, hogy törvénysértő e tekintetben is a szerződése, ezért szerkesztette ömlesztve a szöveget úgy, ahogy leírták. Azt pedig szerintem tudta jól, hogy a nem létező devizaforgalom miatti árfolyamkülönbség törvényességet hirdető PSZÁF olyan kicsiségre nem fog figyelni, hogy egy törvényi feltétel nincs biztosítva az adósok kisemmizéséhez vezető szerződési nyilatkozatban.

Mellesleg ennél az utóbb vizsgált szerződési nyilatkozatnál is valamennyi eddig ismertetett tisztességtelenségi, erkölcstelenségi és semmiségre vezető egyéb jogsértésre is természetesen hivatkozom.

=====================

IV.

Iratom II. részének vége felé már foglalkoztam a Ptk. 312. §-ban meghatározott szerződés megszűnési okkal, a szerződés lehetetlenülése folytán:

A teljesítés lehetetlenné válása

312. § (1) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős.

(2) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett felelős, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet.

(3) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

A teljesítés akkor válik lehetetlenné, ha a szolgáltatás a szerződéskötést követően bekövetkezett okból nem teljesíthető. Ha a szolgáltatás olyan feltételt tartalmaz, amely már a szerződéskötéskor sem volt teljesíthető, akkor nem lehetetlenülésről, hanem lehetetlen feltételről beszélünk, amely a Ptk. 227. § (2) bekezdése értelmében semmis. A lehetetlenné válás jogi, természetbeni (fizikai), érdekbeli, gazdasági okokra visszavezethetően egyaránt bekövetkezhet.

A kártérítési felelősség módjára és mértékére a szerződésen kívül okozott károkra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni (Ptk. 318. §).

---------------------------------

Ezt a jogszabályhelyet most azért indokolt felvetni, mert a hitelező Bank által diktált szerződésnek „Egyéb rendelkezések” címe után az olvasható, hogy a kölcsönszerződés a Hitelező által akkor is felmondható, ha „az Adósok vagy a Zálogkötelezettek a jelen szerződés alapján őket terhelő valamely kötelezettségüknek nem tesznek eleget.”

Ennek szerződési nyilatkozatuknak diktálásánál feltehetően elkerülte a figyelmüket az, hogy érvénytelen, vagy megszűnt szerződés nem mondható fel.

Elkerülte a figyelmüket azt a tény, hogy az Adósok vagy a Zálogkötelezettek nem jókedvükben nem tesznek eleget a kötelezettségüknek, hanem azért, mert gazdasági okokra visszavezethetően a kötelezettségüket teljesíteni képtelenek. Ha ezt az állításomat elfogadják, akkor azt is el kell fogadniuk, hogy akkor, amikor az adósok gazdasági okokra visszavezethetően képtelenné váltak a kötelezettségük teljesítésére, abban az időpontban a most idézett törvényhely szerint a kölcsönszerződés megszűnt.

Pusztán a fizetésképtelenség tényénél fogva szűnt meg úgy, hogy ezt követően a szerződést diktáló hitelező bank a szerződésébe foglalt felmondási lehetőségével nem élhet. Mert ugye megszűnt szerződést még egyszer megszüntetni logikailag és jogilag sem lehetséges.

Egy probléma maradt ebből következően csak hátra. Az, hogy a gazdasági okokból lehetetlenült teljesítés miatt megszűnt szerződés folytán bekövetkezett kárt az adós, vagy a hitelező viseli a fenti törvényhelynek megfelelő alkalmazásával.

----------------------------

A hitelképesség vizsgálatát hitelező Bank számára kötelezően előírva a 2010. június 11-től hatályos alábbi törvényi rendelkezés az alábbiak szerint szabályozza

2009. évi CLXII. törvény

a fogyasztónak nyújtott hitelről

A hitelképesség vizsgálata

14. § (1) A hitelező a fogyasztó hitelképességét a rendelkezésére álló információk alapján értékeli. A hitelképesség vizsgálatának részletes szabályait jogszabály állapítja meg.

(2) Ha e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály eltérően nem rendelkezik, az információk a fogyasztó által nyújtott tájékoztatáson és a hitelreferencia-szolgáltatás igénybevételén alapulhatnak.

(3) Ha a felek a hitelszerződés megkötését követően a hitel teljes összegének növelésében állapodnak meg, a hitelszerződés módosítását megelőzően a hitelező köteles a fogyasztó hitelképességét díj-, költség- és egyéb fizetési kötelezettségmentesen ismételten értékelni.

(4) Ha a hitelező a hitelreferencia-szolgáltatás igénybevétele alapján a fogyasztóval nem kíván szerződést kötni, a fogyasztót a hitelreferencia-szolgáltatás igénybevétele során történő adatátadás eredményéről és a hitelreferencia-szolgáltatás jellemzőiről haladéktalanul és díjmentesen tájékoztatja, kivéve, ha a tájékoztatási kötelezettség teljesítését törvény vagy az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa kizárja.

A felelős hitelezés követelménye alapján a hitelező minden esetben köteles a fogyasztó hitelképességét értékelni. Ehhez az értékeléshez szükséges információkat elsősorban magától a fogyasztótól kapja meg a hitelező, de rendelkezésére áll hitelreferencia szolgáltatás igénybevétele is, így elsősorban a Központi Hitelinformációs Rendszerből történő referenciaadat-lekérés. A hitelképesség vizsgálatának részletes szabályait kormányrendelet állapítja meg. A hitelképesség értékelésének követelménye nemcsak a hitelszerződés megkötése előtt terheli a hitelezőt, hanem ennek olyan módosítása esetén is, amikor a hitelösszeget a felek megnövelik.

--------------------------------

Ezt megelőzően pedig az alábbi jogszabályhely rendelkezett hasonló módon:

2. számú melléklet az 1996. évi CXII. törvényhez

Értelmező rendelkezések

I. Pénzügyi szolgáltatások

10.3. A hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja.

--------------------------

Ennek a jogszabályi kötelezettségének bizonyítottan nem tett eleget a szerződést diktáló hitelező bank azzal bizonyítottan, hogy az adósok fizetésképtelensége folytán a szerződés teljesítés lehetetlenülése folytán megszűnt.

Önmagában ez a bizonyított kötelességszegése, vétkessége a hitelezői banknak a teljesítés lehetetlenülése miatt is indokolja azt, hogy a Ptk. 312. § 3. bek-e alkalmazásával a jogosult felelőssége miatt szabaduljanak az adósok úgy a kötelezettségük alól a megszűnt szerződések esetében, hogy egyúttal követelhetik a káruk megtérítését is.

A hitelező bankoknak ezt a felelősségét állítja az alábbi, 63/200. VJ számú Versenyhivatali határozatban leírt, általánosítható magatartásuk is:

63/2008. VJ

Raiffeisen Bank Zrt. - gazdasági erőfölénnyel való visszaélés

V.

A vizsgálati jelentés megállapításai

21. A vizsgálati jelentés megállapítja, hogy a már leszerződött fogyasztók esetében a piac sajátosságai azt eredményezhetik, hogy az egyes szolgáltatók olyan viselkedést tudnak tanúsítani, ami megfelel az erőfölényben levő szolgáltatók viselkedésének.

22. A vizsgálók megállapításai szerint a visszafizetendő kölcsön refinanszírozása, más bankhoz történő átvitele kimutathatóan magas váltási költségekkel jár. A vizsgált hitelpiacokon az explicit váltási díjak rendkívül jelentősek, azok minimális mértéke a futamidő utolsó 2-3 évétől eltekintve, a lakáscélú jelzáloghitel piacon a hitel jelenértékének 4-8%-a, míg személyi hitelek (és szabad felhasználású jelzáloghitelek) esetében 4-10%-a között mozog, az adott lejárathoz tartozó jelenértékhez viszonyítva.

23. A váltási költségeken túl az elsődleges korlát érvényesülése (a már meglevő fogyasztók szerződésből történő kilépése) ellen ható további tényező, hogy az ágazati szabályozás által megkövetelt transzparencia jelenlegi formájában nem segíti elő megfelelő mértékben a versenyző termékek összehasonlítását. Az árak összehasonlíthatóságának hiánya ugyanakkor nem pusztán a váltáshoz kapcsolódóan korlátozza a verseny érvényesülését, hanem a szolgáltatás igénybevételének kezdetekor is megfigyelhető.

24. Továbbá, az egyoldalú szerződésmódosítások alkalmazásának rendszere a vizsgálat idején egyrészt tartalmában túlzottan széleskörű volt, másrészt formájában nem biztosított a fogyasztók számára megfelelő lehetőséget arra nézve, hogy érdemben reagálhassanak az általuk esetlegesen elfogadhatatlannak tekintett változtatásokra.

25. A gyakorlatban nemcsak az egyoldalú módosítások túlzottan széleskörű terjedelme, hanem a tájékoztatás formája, a fogyasztók válaszlépéseire rendelkezésére álló idő korlátozottsága is komoly problémát jelent. A vizsgálat idejében hatályos szabályozás szerint a módosításokat mindössze 15 nappal a hatálybalépés előtt kell közzétenni, hirdetményi úton. Ez az időtartam bonyolult szerződések esetében nem elegendő megfelelő alternatív ajánlat felkutatására, illetve esetlegesen új szerződés megkötésére. Ráadásul a tájékoztatás technikája, az egyénre szabott értesítés helyett történő hirdetményi értesítés következtében az érintett fogyasztói kör nem szerez tudomást a szerződési feltételek - számukra hátrányos - megváltoztatásáról.

26. A helyzetet csak súlyosbítja az általános banki - szerződéskötés előtti - tájékoztatási gyakorlat, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási feltételre külön nem hívják fel a potenciális ügyfelek figyelmét. Ezért összességében a vizsgálók következtetése szerint a lakáshitelezés piacán az átlagfogyasztó nincsen tisztában az e feltétel alkalmazásából fakadó fogyasztói kockázatokkal.

27. Következtetésük szerint az egyoldalú szerződésmódosítások lehetősége ráadásul a jövőbeli fogyasztók esetében is gyengíti a piac működését. Amennyiben ugyanis a fogyasztók a hitelfelvételi döntésük során mindössze tizenöt napig lehetnek biztosak a kondíciók változatlanságában, és ezután - gyakorlatilag a piac bármely szereplőjénél - ki vannak téve az ellenőrizhetetlen módosítás lehetőségének, nem várható el, hogy a fogyasztók a döntés meghozatalakor valóban figyelembe vegyék döntésükben az egyoldalú szerződésmódosítási jogosultság indokolatlan kihasználásának kockázatát.

28. A vizsgálat szerint végezetül az állami támogatások az ügyfelek időbeli megkülönböztetésének elősegítésével a másodlagos korlátok érvényesülését is gátolják. A hitelt nyújtó pénzügyi szolgáltatóknak nem feltétlenül kell számolniuk azzal, hogy leendő fogyasztóik az aszimmetrikus helyzet potenciális kihasználását jelentő esetleges szerződésmódosítás után fogyasztási döntésüknél büntetik majd a bankot, hiszen ezek a fogyasztók nem feltétlenül érzékelik közvetlenül a változtatást. Ennek következtében az állami támogatások változásai, és minden olyan tényező, amelyek segítik a piac fogyasztói csoportok mentén történő szegmentálását, a másodlagos természetes korlátok érvényesülése ellen hatnak.

29. Az állami támogatások hordozhatóságának hiánya miatt továbbá a fogyasztónak nemcsak a váltási költségek megfizetésével, hanem az állami támogatások elvesztésével is számolnia kell. Azaz az állami támogatott hitelekkel rendelkező fogyasztók esetében a bankokra nehezedő versenynyomás jelentősen csökken.

Az elő- és végtörlesztési díjak változtatása a Raiffeisen Bank esetében

30. A Raiffeisen Bank magatartása a Bank által felszámított explicit váltási díjakat növelte. A Raiffeisen Banknak a szerződésben levő fogyasztóival szemben alkalmazott magatartása kétféleképpen jelentheti a Raiffeisen Bank piaci helyzetének kihasználását: egyrészt akadályozhatja a piac működését azzal, hogy ezeknek a fogyasztóknak gátolja a hitelek kiváltását (bankváltást), másrészt a fogyasztóknak a hitelkiváltásért (illetve a szerződésből való kilépésért) fizetendő költségei jelentősen megemelkedtek, bizonyos szolgáltatásokért indokolatlanul magas díjakat számít fel.

VIII.

A Versenytanács döntése

37. Az érintett termék jellegéből adódóan a fogyasztók jellemzően nagy hitelösszeg hosszú távon történő visszafizetésére kötelezik el magukat. A szerződések hosszú futamideje miatt - a prudenciális követelmények létéből, s a hitelezési kockázatok ésszerű mértékűre történő csökkentésének céljából adódóan - a hitelintézetek korrekciós lehetőségeket építenek a szerződésekbe. A pénzpiaci helyzethez, külső körülményekhez történő igazodás kényszere - a Versenytanács álláspontja szerint - mind a kínálati, mind pedig a keresleti oldalon ésszerű, és elfogadható magatartássá teszi a változásokhoz való valamilyen módon (egyik oldalon az előtörlesztéssel, a szerződéses időtartam rövidítésével, hosszabbításával, a másik félnél az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségének megadásával) történő alkalmazkodást.

38. A vizsgált magatartás - szerződéses feltételek megváltoztatása egyoldalúan -versenyjogi értékelése szempontjából azonban alapvető jelentősége annak a ténynek van, hogy a hitelfelvételre kényszerülő fogyasztók számára nem létezett és létezik olyan banki termék, amely esetén a fogyasztó ne kényszerülne elfogadni a hitelintézeti egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötést. Ez azt eredményezi, hogy a hitelfelvételi döntés során ebben a tekintetben nem érvényesül az ügyfél részéről a versenypiacokon feltételezett szabad döntés, szabad megállapodás, választás lehetősége.

39. A vizsgált esetben a Raiffeisen Banknak az ügyfelek számára hátrányos, többletköltséget okozó megemelt elő- és végtörlesztési díjak bevezetése esetén alappal nem kellett tartania attól, hogy az ügyfél felmondja a szerződést. A fogyasztó számára egyrészt inkább kézenfekvőnek látszhat egy emelt díj kényszerű elfogadása, mint a szerződés felmondásával és kiváltásával járó anyagi (egyebek közt hitelbírálati díj, értékbecslői és közjegyzői díj, folyósítási jutalék) terhek és ügyintézéssel járó procedúra vállalása, vagy annak kockáztatása, hogy a tartozás nem időben történő rendezése esetén a Bank végrehajtást kezdeményezhet.

40. A vizsgált esetben a fogyasztó az idő rövidsége miatt sincs valós döntési helyzetben. A fogyasztók ugyanis az egyoldalú szerződésmódosításból fakadó változásoknak a Hpt. vonatkozó - a hitelintézetek számára előnyös - szabályain alapuló közzétételi módja miatt vagy nem is szereznek válaszlépésre alkalmas időben tudomást a változásról, vagy ha igen, akkor sem képesek hatékonyan lépni a piac sajátosságai (magas váltási költségek, adminisztratív korlátok) miatt.

41. A már leszerződött ügyfelek esetében, az egyoldalú módosítási kikötést tartalmazó szerződés eredményeként olyan piaci helyzet jön létre, amelynek következtében a Raiffeisen Bank a szerződő felek viszonylatában képes számára kedvezőbb feltételeket érvényesíteni.

42. Az elő- végtörlesztési díjak megemelése vitathatatlanul megnövelte a kilépési és ezáltal a váltási költségeket. E díj nélkül jelentősen kisebbek lettek volna a bankváltás költségei, s így okszerűen magasabb lett volna a hitelkiváltó végtörlesztők száma.

-----------------------------

Valamint a szerződést diktáló hitelezői bankok által milliárd forintos nagyságrendben megrendelt az a gátlástalan reklámtevékenységük is megalapozza a kártérítési felelősségüket, melyek miatt nincs a napnak olyan órája, melyekben akár a köz, akár a kereskedelmi adókon át ne olyan színvonalú és hazug ígéretet terjesztenének, hogy amennyiben Rómeónak Julia megközelítéséhez mindösszesen egy méter madzag szükséges, akkor vegyen fel Rómeó és Julia együtt kölcsönt ahhoz, hogy boldogok lehessenek.

Elhallgatva azt a tényt, hogy amennyiben Rómeó és Julia egy méter madzag értékének megfelelő kölcsönt vesz fel, akkor a hitelező bank által diktált szerződés alapján ellehetetlenített teljesítés okából rövid időn belül a kölcsön reménytelen visszafizetése miatt boldogtalanná vált Rómeónak és Juliának oda lesz mindene.

----------------------------

Ebben az iratban a Ptk. 312. §-sal kapcsolatosan megemlített igényeinket egyenlőre nem terjesztjük elő, de fenntartjuk jogainkat arra, hogy az iratban nem vizsgált általános szerződési feltételekkel kapcsolatos igényérvényesítési lehetőségekkel együtt ebben a perben kártérítési jogainkkal is éljünk.

Fentiekre tekintettel a csatolandó meghatalmazással igazolt ügyvéd útján

k e r e s e t t e l

élünk, és kérjük T. Fővárosi Bíróságot arra, hogy az ide mellékelt, 2008. január 17-én alperes, valamint felperesek által aláírt,

„DEVIZÁBAN NYILVÁNTARTOTT JELZÁLOG-TÍPUSÚ KÖLCSÖNSZERZŐDÉS”-nek keresetlevelünk III. fejezetében megjelölt számozást követve az alábbi

1./

„A Hitelező kötelezettséget vállal arra, hogy a jelen közjegyzői okiratban meghatározott összegben és feltételekkel az adósok, mint egyetemleges jogosultak részére svájci frankban nyilvántartott (továbbiakban Deviza) jelzáloghitelt nyújt a jelen közjegyzői okiratban megjelölt ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett.

Az Adósok tudomásul veszik, hogy a jelen szerződés alapján nyújtott kölcsön, annak ügyleti kamata és kezelési költsége, valamint a késedelmi kamat és egyéb költségek a folyósítást követően Devizában kerül megállapításra.” ( szerződés 2. oldalának utolsó bekezdése )

-------------------------

2./

„A kölcsön folyósításának további feltétele a kölcsönösszeg 2,6 %-ának (kettő egész hat tized százalékának) megfelelő összegű, azaz 161.200.-Ft. azaz százhatvanegyezerkettőszáz forint törlesztési biztosítási díj forintban történő megfizetése a Hitelezőnek.” (3.old.alulról a 3. bek.)

-------------------------

3./

„Az induló teljes hiteldíj mutató (THM) a jelen közjegyzői okirat aláírásakor évi 5,14 % (öt egész tizennégy század százalék) (3. old. utolsó bek.)

-------------------------

4./

„A kölcsön ügyleti kamata e közjegyzői okirat aláírásakor évi 4,95 % (négy egész kilencvenöt század százalék)” (4. old. 2. bek.)

-------------------------

5./

„A második ügyfélév kezdetétől alkalmazandó kezelési költség mértékét az OTP Ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzálog típusú hitelek kamat-, díj-, jutalék- és költségfeltételeiről szóló Hirdetmény tartalmazza, az adósok az OTP Ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzálogtípusú hitelek kamat-, díj-, jutalék- és költségfeltételeiről szóló Hirdetmény szerinti mértékű kezelési költséget kötelesek a Hitelezőnek megfizetni.” (4. old. 3. bek.)

Illetve az ezt követő II.3.) jelöléssel jelzett „Közös rendelkezések” első része a következő:

„A hiteldíj (kamat és kezelési költség) a második ügyleti évtől kezdve változó mértékű, amelyet a Hitelező a kölcsönszerződés fennállása alatt jogosult egyoldalúan megváltoztatni. A hitelező a változás – annak hatályossá válását megelőző legalább 15 nappal – a Banknak az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben kifüggesztett, az Ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzálog típusú hitelek kamatáról, díj- és költségfeltételeiről szóló Hirdetményben teszik közé.

A hiteldíj mértékének e pontban írott megváltoztatása esetén az Adósok kötelesek a Hitelezőnek az ekként megváltoztatott mértékű hiteldíjat megfizetni.” (4. old. 4. bek.)

--------------------------

6./

„Azon feltételek, illetőleg körülmények részletes meghatározása, amelyek esetében a hiteldíj az Adósokra hátrányos módon megváltoztatható, a következő: A Hitelező jogosult a hitel ügyleti kamatát, egyéb költségét, és az erre vonatkozó szerződési feltételt egyoldalúan módosítani, ha a bankközi hitelkamatok, vagy a fogyasztói árindex, vagy a jegybanki alapkamat, vagy az állampapírok hozama, vagy a Hitelező forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költsége növekszik, vagy a lakossági hitelek kockázati tényezői a Hitelezőre nézve romlanak.” (4.old. utolsó előtti bek.)

------------------------------ (4. old. utolsó előtti bek.)

7./

„Az adósok fizetési késedelem esetén a késedelem idejére a Hitelezőnek késedelmi kamatot kötelesek fizetni .A késedelmi kamat éves mértékének százaléklába mind a kölcsöntőke, mind a hiteldíj fizetési késedelem esetén: a Hitelező ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzálog típusú hitelek kamatáról, díj- és költségfeltételeiről szóló, mindenkori hatályos Hirdetményében meghatározott, a jelen kölcsönügyletre irányadó ügyleti kamat éves mértékének a késedelembe esés időpontja szerinti százaléklába, plusz a Hitelező ingatlanfedezet mellett nyújtott jelzálog típusú hitelek kamatáról, díj- és költségfeltételeiről szóló, mindenkori hatályos Hirdetményében meghatározott, a jelen kölcsönügyletre irányadó kezelési költség éves mértékének a késedelembe esés időpontja szerinti százaléklába, plusz a késedelem időszakában a Ptk. 301. § 2. bekezdése szerinti kamatmérték százaléklábának együttes összege, de legalább a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mérték.”

--------------------------------- (4. old. utolsó bek.)

8./

„A jelen közjegyzői okirat aláírásának napján a törlesztő részlet összege a Bank által ez év január hó 14. (tizennegyedik) napján alkalmazott deviza eladási árfolyam figyelembe vételével:164,-CHF-nek (egyszázhatvannégy svájci franknak) megfelelő 25580-Ft, azaz huszonötezerötszáznyolcvan Ft.

---------------------------------- (5.old.alulról a 3. bek.)

9./

„Amennyiben a kölcsön folyósítását követő naptári hónap negyedik napjától számított 5 (öt) éven belül a hiteldíj, vagy a devizának a Bank által alkalmazott eladási árfolyamat eltér a jelen szerződésben rögzített mértéktől, és emiatt a fix törlesztő részlet csak a hiteldíj egy részének a megfizetésére elegendő, a hiteldíjnak a ki nem egyenlített része a kölcsöntőke összegét növeli.”

---------------------------------- (5. old. alulról a 2. bek.)

10./

„A szerződő felek megállapodnak abban, hogy a Zálogjogosult a zálogból való kielégítési jogának akár a zálogjoggal biztosított követelés lejárta folytán, (ideértve a felmondással történő esedékessé tételt is), akár egyéb okból történő megnyíltéval a kielégítési jogot a bírósági végrehajtás mellőzésével akként is gyakorolhatja, hogy a zálogtárgynak a kielégítési jog megnyíltától számított 12 (tizenkét) hónap alatti értékesítésére záloghitel nyújtásával, vagy árverés szervezésével üzletszerűen vagy hivatalból foglalkozó személynek megbízást ad, avagy a zálogtárgyat a kielégítési jog megnyíltától számított 12 (tizenkét) hónap alatt maga értékesíti. Az ilyen módokon történő értékesítés esetén a zálogtárgy legalacsonyabb eladási árát a szerződő felek a kölcsön fedezetéül felajánlott ingatlannak a hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozó jogszabályok, a Zálogjogosult jelzálog-hitelintézeti hitelbiztosítéki érték-megállapítási szabályzata alapján a Zálogjogosult által az értékesítés időpontjára, avagy az értékesítést legfeljebb 90 (kilencven) nappal megelőző időpontra aktuálisan meghatározott hitelbiztosítéki értéke 70 %-ában (hetven százalékában) állapítják meg. A zálogtárgy értékesítése előtt mindegyik fent írott esetben a Zálogjogosult, vagy az értékesítéssel megbízott köteles a Zálogkötelezetteket értesíteni az értékesítés módjára, helyéről és idejéről. A Zálogjogosult a fentiek szerinti értékesítés esetén a fenti megállapodás alapján – a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva – jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának átruházására, az erre vonatkozó adásvételi szerződés megkötésére, és a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva a vevő tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez a bejegyzési engedélyt megadására.”

(10. old. 2. bek.)

szerződési nyilatkozatokról állapítsa meg azt, hogy semmiség folytán érvénytelenek, majd

az érvénytelenség jogkövetkezményeként a Ptk. 237. § 2. bek. 2. mondata alapján, figyelemmel az

1/2010.(VI.28.) PK vélemény 5. pontjában,valamint a PK. 267. állásfoglalás II. pontjában és az 1/2005. PJE határozat indokolásának III. r. pontjában írtakra

a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal – ex tunc hatállyal – az érvénytelenségre okot adó szerződési körülményeket küszöbölje ki olyképpen, hogy a felek szerződési akaratának megfelelően

határozza meg ítélettel a szerződés érvényes tartalmát.

Kötelezze T. Bíróság alperest perköltség megfizetésére.

----------------------------------

Megállapításra irányuló kereseti kérelemre vonatkozó, Pp. 123. § 2. mondata szerinti perindítási feltétel azzal következett be, hogy a kölcsönszerződés alapján történő teljesítésre képtelenné váltunk.

Pertárgy értéke a kölcsönösszeghez igazodóan: 6.200.000.-Ft.

Bíróság illetékessége a Pp. 30. § 1. bek-én nyugszik.

Bíróság hatásköre a Pp. 23. § 1. bek. a. pontján nyugszik.

Felek e pert megelőzően közvetítői eljárást nem vettek igénybe.

Csatolandó költségmentességi nyilatkozat alapján az eljárásban költségmentesség kedvezményét kérelmezzük.

------------------------------------

Bizonyítási indítványként kérjük T. Fővárosi Bíróságot arra, hogy kötelezze alperest a kölcsönszerződéssel kapcsolatosan általa készített valamennyi okirat csatolására.

Siófokon 2011. február 27. napján.

Tisztelettel:

képv.:

................... és tsai felperesek

Fővárosi Bíróságnak

B u d a p e s t

k e r e s e t l e v e l e

........................................ I. r.,

............................................

II.r.,

......................................... III. r.,

mindannyian

....................................... szám a. lakosok

felpereseknek,

képv.:

OTP Jelzálogbank Zrt.

1051. Budapest Nádor u. 21. sz. a.

alperes elleni

szerződés érvénytelensége és jár. iránti peres eljárásban.

deviza alapú hitelezés

Tisztelt érintettek!

Adalék a hitelszerződések semmissé nyilvánításához:

A hitelszerződést aláíró bank abból a deviza állományból kell hitelt nyújtson, amivel saját maga ténylegesen rendelkezik. Azt és mennyiségben maximum ugyanannyi jogot (pénzt, ingót, ingatlant, stb)adhatsz el, vonhatsz be szerződésbe, amennyivel Te magad is rendelkezel. A forinthitel fedezetét a bank tényleges forintbetét állománya képezi. Így kell legyen ez a devizahitel esetében is. Tehát ami nem a tiéd, arról nem is rendelkezhetsz.

Magyarországon a deviza alapú hitelezés kezdetétől vizsgálta már valaki, hogy a hitelek üzleti évenkénti állományának minden bankban megvolt-e a fedezete az elszámolás tárgyát képező devizanemben?

Ha nem volt meg a fedezet úgy több ezer milliárdos csalással állunk szemben.

A bankok konszolidált mérlegeiből ez a kérdés megválaszolható! A mérlegek nyilvánosak.

banki mérlegek

Letöltöttem az engem svájci frankban hitelező bank éves jelentését a tárgyévre, de ennek értelmezéséhez tisztában kellene lenni a fogalmakkal, vagyis hogy az egyes fogalmak alá a belső számviteli rendjükben mit könyvelnek le. De a számok így is beszédesek.
Tudnál segíteni a mérleg értelmezésében?
szunce69@gmail.com

A mérleg értelmezése

Sajnos a mérleg és a főkönyv értelmezéséhez nem értek.
Profi könyvvizsgáló kell a bankod pénzügyi nyilvántartásainak kiértékeléséhez.
Amit korábban írtam az egész biztosan tetten érhető.

Tartalom átvétel