Egy vegyész gondolatai a vörösiszap kapcsán

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.

Az aluminium ércét, a bauxitot őrlik lisztté, és ebből az aluminium tartalmat nátrium-hidroxiddal vonják ki. Mivel az érc nem tiszta, az oldhatatlan anyagok (agyagásványok, feltáratlan bauxit, kőzetliszt, stb) egy rozsdától vörös, iszapsűrű anyaggá állnak össze a folyamat végén.
Ennek neve találóan vörösiszap.

Ezt jobb helyeken kicentrifugálják, illetve szeparátorokban ülepítik, majd tömbökké sajtolják, és többnyire a vaskohászatban felhasználják.
Nem mellesleg ez a vörösiszap érték is lehet, mert igen dús galliumban, germániumban, amik a félvezetőipar aranyát jelentik.

Magyarországon .. , kiengedik a természetbe, "oszt jólvan".

Mivel nem víztelenítik, benne marad a nátrium-hidroxid, ismertebb nevén a marólúg egy része is.

A zagytárolók kialakításánál -igen régi történet- nem vacakoltak aláfóliázással, agyagos vízzárással, hanem letaroltak egy területet, köréhuztak egy gátat, "oszt jólvan."
Az iszap az ülepedés és tömörödés során nagyjából ugyis elvégezte ezt a drága munkát.

Eddig az eddigiek.

A tragédia: első sorban a hullámfront, ami végigszáguldott erdőn-mezőn-falun.
Ez, a közvetlen fizikai kontaktusnál egy normál tempójú autó becsapódási erejével mér ütést mindenre.
Ez az erő természetesen függ a hullámmal közvetlenül találkozó felülettől.
Amint ez megtörténik, olyan sulyos tárgyak (autók, gépek, kerti butorok, farönkök) indulnak utnak, amiket maga a sodrás esetleg nem is tudna kimozditani. Mint a vulkáni laharoknál és a cunamiknál, itt is az uszadékok romboló ereje okozza a legnagyobb kárt, és a legtöbb sérülést.
Amint az első hullám tovahalad, mögötte a sűrű, iszapos anyag áramlik.
A nagy sűrűség és a relative magas viszkozitás miatt ennek eróziós hatása is jelentős, ami a tereptárgyak sodrás felőli részén közvetlen kimosódást, mögöttük viszont komoly örvényáramlást erdményez. A szemből érkező nyomás plusz kimosódás, illetve a hátulról jövő szívóerő ujabb rönkfákat, kimosott fatörzseket visz magával. Ezek ütközése emberrel, tárgyakkal nem szorul magyarázatra.
Az utcák terelő hatása, a házfalaknál magasra csapó hullámok valamennyire irányítják,
de egyben koncentrálják is az áradat erejét.
Az elsodort emberek és állatok a gyors sodrás, a sűrű iszap miatt vannak még veszélyben.

És a legfontosabb: a lúg.

Értesüléseim szerint 12-13pH-t mértek az áradatban, ami kb 1%-os lúgkoncentrációnak felel meg.

Ez folyósabbá teszi az iszapot, ami a nagy területen való szétterülést eredményezi.
Ez a legjobb hatása.

Rosszabb, hogy ez a kevésnek tűnő mennyiség szembe kerülve nagyon rövid idő alatt vakságot okoz, így ember és állat, ha a fején átcsapott az ár, gyakorlatilag elveszett.

Lenyelve a száj és a nyelőcső felmaródását okozza.
A gyomrot kevésbé támadja, mert azt vastag nyálka, és a lúgot közömbösítő sósav védi.

A bőrre kerülve pillanatok alatt feloldja a bőrt takaró vékony zsírréteget, majd ugyanigy a bőr rétegeit is.
Ez erős égő, maró érzéssel jár, nagyon fájdalmas.
A ruha csak súlyosbítja a dolgot, mert szivacsként szívja magába a marólúgot, és azt a bőrön tartja.
Tovább súlyosbítja a marást azzal, hogy a mozgásnál dörzsölő hatást fejt ki,
és a megmart felületeket egyrészt irritálja, másrészt az elkocsonysásodott szöveteket is letörli, ezzel szó szerint friss húst ad a maró anyagnak.
Ráadásul a körmök alatt, hajlatokban, sérülésekben a marólúg megül, és napok múlva is eszi a szöveteket, súlyos gyulladást okozva még napokkal a menekülés után is.

Emberi értékek: a lúgnak olyan erős maró hatása van, hogy az üveget is megmarja.
Itt, "szerencsére" a "kis" koncentráció és a rövid behatási idő miatt erről szó sincs.
Az ekkora koncentrációju lúgkőnek a legtöbb anyag ellenáll egy ideig.

Gond ott van, hogy az iszap ezt a behatási időt nyújtja el.

A festékek lemaródnak, a vas korrodál, ám az aluminium tárgyak (utcai lámpák, táblák tartóoszlopai, az autók motorjának borítása) gyakorlatilag feloldódnak.
Ez ott jelentős, ahol ezek a tárgyak a kisebb-nagyobb tavakban megállt vörösiszapban ragadnak.
Környezet:
A földeken szétterült vörösiszap, a lugtartalom miatt gyakorlatilag sterilizálja a környezetét.
A talajlakó mikroorganizmusok, rovarok, állatok ugyanugy elpusztulnak, mint a gombák és a növényvilág.
A mikroorganizmusok hiánya a talajban a lebontást állítja meg, a növények gyökérzetének legfinomabb részei pedig szintén az oldódás áldozatául esnek, a teljes növény pusztulását eredményezve.
A pusztuló növények rothadása negativan hat -majd, ha tud rothadni- az élővilágra, és a növények hiánya miatt a magasabbrendű élet sem térhet vissza, táplálék híján.

Kell legalább egy év, mire a helyzet nagyjából rendeződik.

Az iszap felszínét az erózió kikezdi, megbontja, a lúg a levegő szén-dioxidjával reagál, és nátrium-karbonáttá (sziksó) alakul.
Még így is lugos, de nem annyira.
Az aluminium és a nehézfémek nagy része a talaj felső ötven centijében többé-kevésbé megkötődnek, a sziksóval együtt.
Hosszú évek esőzései ezt mind lassan-lassan belemossák az alsóbb rétegekbe, ahol egy részük megkötődik, más részük a talajvizben
jelenik meg, de ennek koncentrációja már csak műszerekkel és a bulvársajtó pánikkeltő, felelőtlen riogatásaival mérhető.
Ahogy a mostani radioaktivitás is, ami ugyan megvan, de olyan minimális, hogy egy zsák szuperfoszfát ehhez képest Csernobil.
Komoly sugárzó anyag az ajkai szén volt, amit meg évtizedekig égettek az emberek, a hamuját meg szétszórták az udvaron és a kertben, mégsem világít senki.
De jelenleg a szikes földnél tartunk:
Ezen már meg tudnak telepedni a szél által odasodort mikroorganizmusok.
Ezek először lebontják, amit lehet, majd lassan megjelennek a sziktűrő növények, vagy ha szerencsénk van, az un. "pionir társulások", amit mi közönségesen "gaz"-nak hivunk.
Tipikus példájuk a szántóföldek szélén burjánzó vegetáció.
Mikor ezek megélnek, és nőnek valamennyit, megélnek rajtuk a rovarok, majd erre épülve a kisebb rágcsálók, később a többi állat.
Lassan visszatér az ÉLET, de persze ez több évig is eltart.

Néhány évtized múlva pedig mindez a történelem figyelmeztető példája lesz, a földben egy vörös üledékrétegel, és kilenc emberrel, akiknek még élniük kellett volna, akiknek szeretni és szerettetni kellene még évekig.

Az áldozatokról!

Senkinek nem kellett az elmúlt évtizedekben egy ilyen méreggyüjtő mellett laknia! Ha ezt tették akkor önként tették! "Aki Csernobilban lakik, az ne csodálkozzon a sugárzást kap!" Még ezután a katasztrófa után sem költöznek el a településről, pedig a tározó maradt és maradni fog! Csak idő kérdése, hogy mikor jön a következő "iszaphullám".
Azt meg ne mondja senki, hogy a talajvízbe (vagy mélyebbre) ez soha nem szivárog le, egy ilyen állapotú tározóból! Nos, ezt issza fél Dunántúl! Proszit!

Lenne két kérdésem!


Az első: Ha ezt a végterméket vizetelenitenénk, akkor a maradék (összepréselt) vörös, de már száraz anyagot nem lehet pl. útépítéseknél felhasználni? (Arányosan bekeverni?)

A második kérdésem, hogy a maró hatást illetve, a magát nátrium-hydroxidot miért nem kötik meg vegyileg? Ezt sem lehet vagy csak drága??

Nátrium-hidroxid (nátronlúg is, maró Soda), kémiai képlet NaOH, fehér nagyon vízelvonó és szilárd. Vízben feloldódik:(-44,5 kJ / mol) miközben hő fejlődik. Az erősen lúgos nátrium-hydroxid (pH a 14-es, c = 1 mol/l). A szén-dioxiddal a levegőben, reagál s szódabikarbóna keletkezik, ezért légmentes tartályokban tárolják, egyben ez megakadályozza, hogy a nátrium-hydroxid a vízet megkötésse a levegőből. A hydroxid ion kiszorítja a gyenge és illékony bázisok sóit.

Tartalom átvétel