"Elprivatizált ország"- nemzeti vagyon visszaszerzésének lehetőségei

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.

A privatizációval kapcsolatosan készült tanulmányok általában azt állapítják meg, hogy „sok, erkölcsileg és talán jogilag kifogásolható eset fordult elő, ezért joggal lehet elítélni”, de hozzáteszik azt is, hogy „A folyamat összességében azonban történelmi távlatban sok pozitívumot hordozott.”

Ennél hamisabb állítás szerintem nem létezik. Részben azért, mert az erkölcsi követelményeknek és jogszabályoknak egymástól eltérő tartalmat tulajdonít, részben azért, mert a nemzet vagyonának megfelelő ellenérték szolgáltatása nélküli gátlástalan megszerzésével okozott kár nagyságának ismeretében pozitívumot emlegetni ezzel az eljárással kapcsolatosan – minden képzeletet felülmúló cinizmust is jelent.

Kimutatások szerint 2003. év harmadik negyedévéig a privatizációs eljárásokból szerzett állami bevétel hazánkban 1811 milliárd forint volt, de a kimutatások arról nem írnak, hogy ezáltal a nemzet vagyona piaci értéken milyen mértékben csökkent.

Írásom első részében egy meghatározott privatizációs eljárás ismertetésével, ennek általánosításával bizonyítom azt, hogy 1811 milliárd forint privatizációs bevétel elérése folytán a nemzet vagyona piaci értéken számolva 20000 milliárd forintot meghaladó értékben csökkent, valamint azt, hogy ezt az eredményt milyen magatartásokkal érték el az ügyletekben részt vevő személyek.

I.

SIOTOUR Kereskedelmi és Idegenforgalmi Részvénytársaságot 1992. május 2-án hozták létre 1 milliárd 750.000.-Ft- jegyzett tőkével. A társaság a Balaton partján 1,5 millió négyzetméter telekterülettel, 52000 m2 épülettel rendelkezett, részvényei pedig a balatonparti helységek önkormányzatainak tulajdonába került különböző mértékben.

A társaság részvénycsomagja 1992. május 2-től 1999. április 14-ig névértékben megfelelt a jegyzett tőke értékének – 1 milliárd 750.000.-Ft. – , majd később a társaság újabb részvényeket bocsátott ki, és ezáltal 1999. november 17-ig 43 milliárd 969 millió 700000.-Ft. névértékű részvénnyel rendelkeztek a cég részvényeinek tulajdonosai, míg ezt követően 2003. június 25-ig újabb részvénykibocsátás folytán 70 milliárd 868 millió 750.000.-Ft- névértékű részvénnyel.

Közben 2002. év nyarán lehetett arról olvasni, hogy a Magyar Fejlesztési Bank felvásárolja az önkormányzatok tulajdonában volt részvényeket, majd egy július 5-i alábbi újságcikk után lehetett megállapítani ennek a tranzakciónak lényegét:

„A Fidesz- MPP megyei szervezete – Somogy megyei – úgy véli: Somogy polgárainak érdeke sérül azáltal, ha a megyei önkormányzat javaslata alapján a maradék 1 millió forintnyi Siotour Rt. részvényt a társaság vagyonának 0,2 százalékát 3 millió forintért 300 százalékos árfolyamon az MFB – Magyar Fejlesztési Bank – megvásárolja.”

Az így közölt 1 millió forintot a teljes vagyon 0,2 százalékának elfogadva, a Siotour teljes vagyonának értékét 500 millió forintban jelölte meg a Fidesz-MPP a közleménye úgy, hogy a Siotour Rt. tulajdonában ekkor volt 37 db. ingatlan közül egyetlenegynek – mondjuk a balatonszemesi Vadvirág Campingnek – értéke ebben az időben meghaladta a hárommilliárd forintot.
Ténylegesen tehát a Fidesz-MPP az önkormányzati vagyon védelmezőjeként tetszelegve a Vadvirág Camping piaci értékének fele értéke körül alkudozott a teljes vagyon ellenértékének meghatározása során a cikkben.

A lényeg pedig ugyancsak ezekből az adatokból kiindulva szerintem a következő volt:

Azáltal, hogy a Siotour Rt-nek alapításkori vagyonának – ingatlanainak – értékét 1992-ben könyv szerinti értékelésen vették figyelembe a jegyzett tőke meghatározásakor – 1 milliárd 750000.-Ft. –, tudták 1999-ben is azt, hogy amennyiben a tényleges piaci értékek szerinti vagyonértékelési szabályok szerint állapítják meg a Siotour tulajdonában lévő ingatlanok értékét, akkor a részvények névértéke csak akkor lesz azonos a Siotour vagyona értékének megfelelő hányaddal, amennyiben pontosan olyan névértékű részvényt bocsátanak ki, amekkora a Siotour vagyon piaci értéke adott időpontban.

És azt is tudták, hogy erre hivatkozással érhetik el azt, hogy az alapításkor 100 %-os mértékben önkormányzati tulajdonba kerülő részvényekre jutó teljes vagyon 1/1-ed tulajdoni hányadát 2003. év végére 100075/7086875-ed – kerekítve 1/70-ed – tulajdoni hányadra csökkentsék az önkormányzatoknál.

Nyilvánvalóan ezért lett a részvénycsomag értéke előbb közel 44 milliárd forint, majd 70 milliárd forint.

Majd a Fidesz-MPP nyilatkozatából következően az önkormányzati részvényeknek felvásárlása során szerintem arra hivatkoztak, hogy mivel könyvszerinti értéken került az önkormányzatoknak részvény átadásra, ezért a könyv szerinti értéken lenne indokolt a felvásárlása is, de nagyvonalúságukat jelezve beígérték ehhez képest a 200 százalékos felárat. A Fidesz- MPP újságnyilatkozata alapján valamiféle 500 millió forint vagyoni értékre utalva ezzel a trükkel lettek 1,5 milliárd forinttal kifizetve azok az Önkormányzatok, melyek eredetileg a teljes 70 milliárd forint értékű vagyonnal rendelkeztek részvényeik folytán. Azt pedig, hogy a Fidesz-MPP az 1 millió forinthoz emlegetett 0,2 %-os mértékből következő 500 millió forint vagyonértéket honnan vette nagy tiltakozásuk közepette, talán csak a jóisten tudja.

Céljukat elérve, az önkormányzati tulajdonban lévő részvények felvásárlását követően pedig már nem volt számukra értelme annak, hogy bármi emlékeztesse a magyar nemzetet arra, hogy a Siotour Rt. vagyonának tényleges értéke 70 milliárd forintot eléri, ezért a céggel kapcsolatos további tervek megvalósítása érdekében a jegyzett tőkét továbbra is 1 milliárd 750000.-Ft-on hagyva 2003. június 25-től a részvények nagy részét bevonták, és a részvények névértékét újból a jegyzett tőke értékére - 1 milliárd 750000.-Ft-ra mérsékelték, tartották nyilván.

------------------------

Ilyen előzmények után jutottak el a terv kiagyalói az eddigi tevékenységük eredményének realizálásához, az MFB-től ÁPV Rt-nek időközben átadott Siotour Rt. részvények privatizálásához.

2004. június 2-án délelőtt 11 órakor Siófokon, a Szent László u. 183-185. szám alatti Alisca Étteremben az ÁPV Rt. Igazgatóságának Elnöke – Mészáros Tamás – mint eladó, valamint a törvény szerinti minimális jegyzett tőkével rendelkező SCD Balaton Holding Rt. Vezérigazgatója – Jászai Gellért – mint vevő aláírta azt a szerződést, mely szerint 3,1 milliárd forint vételárért megvásárolta vevő a Siotour valamennyi részvényét úgy, hogy vevő a vételár megfizetésére halasztást kapott.

Két héttel a részvényvásárlás előtt a vevőt még SCD Holding Rt-nek hívták, valamint ugyancsak ebben a két hétben vásárolta fel a vevői cég valamennyi részvényét az a SCD Group Manegement Kft, melynek 100 %-ban tulajdonosa volt a 2 Lansdowne Row, Suite 242. Berkeley Squre London WIJ6HL, Nagy Britannia címen nyilvántartott székhellyel rendelkező SCD (UK) LIMITED postafiók cég.

A vételár megfizetésére adott haladék lejártának napján – 2004. június 16-án – kölcsön biztosítására 2 milliárd 496 millió forint összegben keretbiztosítéki jelzálogjog, valamint vételi jog került ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre a Siotour valamennyi ingatlanának tulajdoni lapjára az OTP javára úgy, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV tv-nek akkor hatályos 226/H §-a következőket rendeli:

1. bek: „A részvénytársaság nem nyújthat kölcsönt, nem adhat biztosítékot, továbbá pénzügyi pénzügyi kötelezettségeit azok esedékessé válását megelőzően nem teljesítheti, ha annak célja az általa kibocsátott részvények harmadik személy részéről történő megszerzésének az elősegítése.”
2. bek: „Az 1. bekezdésbe foglaltakba ütköző szerződés semmis.”

Ez a nyilvánvaló törvényszegés a kölcsönszerződéssel kapcsolatosan éppúgy nem zavarta az OTP Bankot, mint ahogy az sem, hogy egy londoni székhelyű fantom cég kizárólagos tulajdonában álló Kft kizárólagos tulajdonában álló minimális tőkével rendelkező részvénytársaságnak vállalt a bank adni 4 millió forint híján kettő és fél milliárd forint kölcsönt. Azt pedig, hogy „keretbiztosítéki” jelzős jelzálogjog esetén vételár kifizetéséhez nyújtandó kölcsönösszeg nyújtása szintén törvényi tilalomba ütközik azáltal, hogy ilyen jelzálogjog esetében csak tartós jogviszonnyal kapcsolatos kölcsön nyújtható – az OTP-nél egyszerűen észre sem vették.

A lényeg számukra az volt, hogy a londoni fantomcég mögött álló személyek 600 millió forintnak, valamint a törvénybe ütköző semmis kölcsönszerződéssel folyósított kettő és fél milliárd forintnak – összesen 3,1 milliárd forintnak – kifizetése esetén a részvényvásárlási manőverrel mindenképpen hozzájussanak 70 milliárd forint értékű állami tulajdonú nemzeti vagyonhoz. Nem volt az a törvény – törvénytelenség – hazánkban, ami ennek a tervüknek megvalósítását akadályozhatta volna.

------------------------
Indokoltnak látom kitérni a Budapesti Igazságügyi Műszaki és Árszakértői Intézet által készített egyik szakértői véleménynek alábbi megállapításaira a részvények értékének meghatározásával kapcsolatosan:

„Az üzletrészek (részvények) értékének a vagyonértékelés módszerével történő megállapítása a vagyontárgyak, az eszközök piaci értékének illetve a kötelezettségek elfogadott és várható értékének megállapításával, az összes eszköz piaci értéke és az összes elfogadott kötelezett értéke adott időpontban fennálló különbözetének kiszámításával történik.”

„A vállalkozás saját tőkéje értékének üzletértékelés módszerével történő megállapítása az elérhető (tervezett) jövedelem alapján, hozamszámítás segítségével történik.”

„Egy vállalkozás könyv szerinti értéke bármely pillanatban meghatározható, azonban ez az érték csak véletlenül eshet egybe az árral, vagy az előbbiekben vázolt érték-kategóriák szerinti értékekkel.”

Egyéb értékelési módszer nem létezik, ezért állítom azt, hogy akár veszteséges vállalkozásnak is tekintve a Siotour Rt-t, a vagyonértékelés módszerével figyelembe vett vagyontárgyak és eszközök piaci értékének alapul vételével a 2004. június 2-i vétel időpontjában részvényeinek értéke legalább 70 milliárd forint volt.

De voltak olyanok is, akik ezt a több milliárd forintos semmis kölcsönszerződéssel fűszerezett több mint 2000 %-os hasznot kevesellték a londoni fantom cég mögött álló személyeknél. 2005. december 3-i számában „Merre folyik a Balaton” című írásban többek között a következők olvashatók:

„A négypárti konszenzussal támogatott tervezet szerint a beépíthetőség 25 százalékosra emelkedne erősítette meg a HVG értesülését Gruber Attila, Siófok országgyűlési képviselője, a parlamenti bizottság tagja. Elmondta, hogy a javaslat mögött egyfelől az SCD korrekt, nyílt lobbytevékenysége, másfelől az a felismerés áll, hogy egyre csökken a sátorozó kempingezés iránti kereslet a magyar turisztikai piacon.”

Szerintem nem tehet Gruber Attila Siófok Fideszes országgyűlési képviselője arról, hogy a Siotour részvényeket megvásárló vevői körnek érdekében általa javasolt több mint kétszázezer m2 balatonparti többletterület beépíthetősége miatti környezetrombolás következményeit nem észlelte. Évek óta figyelem közéleti tevékenységét és a siófoki utcanevek változtatásaival kapcsolatos tevékenységén kívül csak kártékony cselekedeteiről tudok. Szerintem a károkozási hajlama ösztönös és ezért nem tehet róla.

Ellenben azok a személyek akik érdekében Gruber Attila vezetésével az Országgyűlésben négypárti konszenzus jött létre, mások. Ők érzik a veszélyt, és a Siotour Rt. cégnyilvántartási adatainál 2007. december 12-én bekövetkezett változás szerint úgy döntöttek, hogy ebből a cégből eltüntetik az ingatlanvagyont. A cégmásolat szerint ekkor a Siotour Rt-ből történő kiválással létrehoztak 14 db. Kft-t 17 millió forint és 828 millió forint közötti összegű jegyzett tőkével, illetve ingatlanvagyonnal, míg

a Siotour Rt-nek 2007. december 12-től kezdődően 5 millió forint jegyzett tőkéje és az értéknek megfelelő ingatlana, a Balatonszabadi Gamásza Kemping Gamásza Puszta 0141/2. hrsz. alatti ingatlan maradt.

Az így létrehozott 14 db. Kft-ből tíznek luxemburgi a tulajdonosa, és ebből kilencnek ugyanaz az alábbi címről:

„SCD Quinlan Private Balaton Development S.A.r.l.
LU-1145 Luxemburg rue des Aubépines 180.”

Ennél ideálisabb állapot hazánkban a Balaton parton gondolom Gruber Attila és négypárti társai szerint sem jöhetett volna létre egy tanulmánynak alábbi megállapításai figyelembevételével:

„Egy offshore cégből több minőségben is lehet hasznot húzni. A cég haszonélvezője lehet az igazgató, a tulajdonos, vagy az anonim tulajdonos. Az ilyen személy előnyei kézenfekvőek: teljes rendelkezési joggal bír egy olyan cégben, adóterhei minimálisak, senki nem lát bele az üzleti könyveibe, vagyona biztonságban van.”

2008. június 12-i cégbejegyzés szerint pedig a Siotour Zrt az ingatlanain kívül még a nevét is elveszítette, ettől kezdve DÉLIPARTY CAMPING Zrt. a neve. A Siotour név ettől kezdve az idegenforgalomban nincs többé. Gruber Attila és négypárti társai meg lehetnek elégedve.

------------------------
Ellenben a Siotournak 2004. június 2-án tulajdonában volt ingatlanvagyona nem került teljes egészében a kiválással létrehozott 14. db. Kft. tulajdonába.

Így például a cégnyilvántartása szerinti 7/70. sorszám alatti „8621 Zamárdi Kilátó utca 3509, 3512. hrsz. ép.” jelölésű ingatlanból a Siófoki Földhivatal bejegyzése szerint a zamárdi 3509. hrsz. alatti ingatlanból előbb 42.533/2005. 08. 01. számú földhivatali határozattal megosztással öt ingatlant hoztak létre, majd az így létrejött

Zamárdi 3509/4. hrsz. alatti 1550 m2 területű ingatlannál 18 nappal később – 2005. 08. 19-én – ugyanazon a napon háromszor is tulajdonosváltozás történt a földhivatali bejegyzések szerint.

Előbb a Siotour Rt. tulajdonjogát törölték, és az SCD Group Management Kft tulajdonjogát adásvétel jogcímén bejegyezték, majd

az SCD Group Management Kft tulajdonjogát törölték és a Tomcsányi Tamás Ügyvédi Iroda tulajdonjogát adásvételi jogcímén bejegyezték és végül

Tomcsányi Tamás Ügyvédi Iroda tulajdonjogát törölték és adásvétel jogcímén Dr. Medgyessy Péter és Dr. Medgyessyné Csaplár Katalin tulajdonjogát jegyezték be.

Ugyanazon a napon kérelmezték mindhárom tulajdonjog-változás átvezetését ugyanazon a jogcímen, melyből következően a háromból két tulajdonjog-változásra vonatkozó szerződés minden bizonnyal színlelt és ennek következtében semmis. A valóságos szándék feltehetően az volt, hogy közvetlenül a Siotour Zrt-től vásárolja meg Dr. Medgyessy Péter volt miniszterelnök és felesége az ingatlant, míg a további két színlelt szerződésre valamiféle előnynek – adófizetési kötelezettség, illeték alóli kibúvás, stb. – érdekében volt szükség.

Számításom szerint ennek az 1550 m2 területű üres ingatlannak piaci értéke meghaladta a 38 millió forintot, míg a szerződésekbe írt vételárak nagyságáról nincs tudomásom.

Egyébként pedig a Siotour Rt. részvényeinek 2004. június 2-i eladásakor Magyarország miniszterelnöke Dr. Medgyessy Péter volt…
===================

A Siotour részvényeladásának fentiekben is részletezett körülményeiről a http://invitel.hu/lehmann oldalon olvasható Dr. Orbán Viktornak címzett „Fejük a vályúban” című írásomban beszámoltam és iratom 21. oldalán ezt a témát „Tisztelt Elnök Úr!” megszólítás után a következők szerint zártam:

„Ami pedig a fentiekben részletezett ügyeket illeti, Önt is és mindenkit, aki ezt a nyílt levelet olvassa arra kérem, hogy segítsen. Segítsen abban, hogy akár a Somogy Megyei Főügyészség, akár más szervek tegyék a dolgukat és ne csak úgy tegyenek, mintha tennék.

Segítsen abban, hogy a leírtak szerinti sokmilliárd forintos vagyonvesztés ne következzen be, illetve ahol bekövetkezett, ott az eredeti állapot a törvényes előírások mellett helyreálljon.”

Siófokon 2006. augusztus 23-30. Tisztelettel: Dr. Léhmann György”

A Fidesz részére két elektronikus levélcímen is megküldtem az iratot, de válasz, vagy bármiféle reagálás nem érkezett. Ellenben válaszolt az írásom egyik olvasója az alábbiak szerint.

„Lehmann úr
tetszett legutóbbi, Orbán Viktornak irt levél, egyben téved egy
nagyot, hogy OV bármit is tenni fog. Ugyanis az SCD egy
Fideszhez is közel álló cég, tudom, mert dolgozom nekik.
Jászai úrhoz személyesen szokott OV bejárni.
Tehát ne reméljen megoldást, mert a haverokat minden oldal
védi.”

Amennyiben az utóbbiakkal kapcsolatosan bárki többet kíván megtudni, úgy javaslom azt, hogy keressék fel az internetoldalam végén található észrevételeket és az itt olvasható szöveg küldőjének e-mail címén vegyék fel vele a kapcsolatot.

Nincs okom és ténybeli alapom ahhoz, hogy feltételezzem más privatizációs eljárások különbözőségét az előzőekben ismertetett eljáráshoz képest. Ezért állítom azt, hogy ha a leírtak szerinti erkölcstelen magatartásokkal lefolytatott fenti eljárásnál több mint 2000 %-os volt a vagyonszerző haszna, akkor 1811 milliárd forint privatizációs bevétel esetén még a költségeket figyelembe véve is meghaladta mindenképpen az erre az összegre eső nemzeti vagyon elvesztésének mértéke a 20000 milliárd Ft. – húszezer milliárd forint – piaci értéket.

A nemzeti vagyonnak ilyen mértékű elvesztése késztet arra, hogy a visszaszerzés törvényes, erkölcsös és eredményes jogi lehetőségeit a következő fejezetben ismertessem.

II.

2008. június 30-án hozta meg az Alkotmánybíróság azt a határozatát – 801/B/2002. AB határozat – melyben az erkölcstelenség és jogellenesség kapcsolatát részletesen elemzi a polgári jogi jogviszonyokra alkalmazhatóan. A határozat szerint az indítványozó azért kérte a Ptk. 200. § 2. bek. második mondata szerinti

„Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.”

törvényi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, mert álláspontja szerint a jogbiztonság megköveteli azt, hogy a jogalkotó elkerülje a túl tág, vagy túlságosan határozatlan fogalmak használatát, az eltérő vagy önkényes jogértelmezés lehetőségét. Indítványozó szerint a „nyilvánvalóan” és „jóerkölcsbe” kifejezések „önállóan is sértik a jogbiztonság követelményét, a jogalkalmazó részéről fennálló együttes alkalmazási, figyelembe vételi kötelezettségből eredően pedig az értelmezés lehetősége korlátlan, parttalan és kiszámíthatatlan.”

A támadott jogszabályhely az idézett szövegezéssel 1991. június 9-e óta van hatályban, ezért önmagában az a körülmény is elgondolkoztató az indítványozó érvelésével kapcsolatosan, hogy vajon miért várt több mint tíz évet azzal, hogy a „jóerkölcsbe” szóról leírja azt, hogy önállóan is sérti ennek a kifejezésnek használata a jogbiztonságot.

Szerintem egyetlen elfogadható magyarázat erre az időmúlásra az lehet, hogy az indítványozó a „jóerkölcs” kifejezés tartalmát a közerkölcsre is értelmezve úgy gondolta, hogy 2002. évre jutott hazánk abba az állapotba, amikor már közerkölcsről beszélni nem lehetett, csak közerkölcstelenségről, illetve látta azt, hogy ez az erkölcstelenségi – közerkölcstelenségi – folyamat a nemzet teljes tönkretételéig úgy erősödik tovább is, hogy eközben a megsemmisíteni kért jogszabályban irt „jóerkölcsbe ütközik” semmiségi okra hivatkozással határidő korlátozása nélkül bárki kérheti a nemzet vagyonát sértő szerződések miatti kártalanítását a nemzetnek, a Ptk. 234. § 1. bek. alábbi rendelkezései alapján:

„A semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.”

Szerintem az indítványozó valódi célja az volt, hogy a nemzet vagyonának tisztességtelen magatartással történő megszerzésével kapcsolatos eljárások szereplőinek háborítatlanságát elérje a polgári jogi rendelkezések alkalmazhatósága esetén.

------------------------

Az Alkotmánybíróság határozatának indokolását szerintem helyesen azzal kezdte, hogy a jóerkölcs mint magánjogi kategória kapcsolódik a közerkölcshöz és a közerkölcs védelmének a szükségességét a legfontosabb nemzetközi emberi jogi dokumentumok kivétel nélkül elismerik. Ezek a nemzetközi jogi dokumentumok biztosítják a határozat szövegezése szerint a „nemzeti jogrendszerek számára a közerkölcs – és ezzel összefüggésben a közrend – védelméhez szükséges” alkotmányos, törvényes és más jogszabályi lehetőségeket, míg az Alkotmány 7. § 1. bekezdése szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és belső jog összhangját.

Megemlíti az alkotmánybírósági határozat azt is, hogy a nagy európai magánjogi kódexek kivétel nélkül megfogalmaznak a „jogügyletekkel kapcsolatban etikai követelményeket, és tilalmazzák a jóerkölcsbe ütköző szerződés kötését.”, majd a támadott jogszabály természetére vonatkozóan megállapította azt, hogy a jóerkölcsbe ütközés tilalma felfogható úgy is, mint a „szerződéses szabadsággal való visszaélés tilalma”.

Egy másik alkotmánybírósági határozatra – 31/1998. (VI. 25.) AB határozat – utalva megállapította azt az Alkotmánybíróság, hogy ez a jogelv „nem szorítkozik egyetlen jogágra, hanem e tilalom az egész jogrendszerben érvényre jut.” valamint azt is, hogy ez a megállapítás közvetlenül az Alkotmány 2. §-ának 1. bekezdéséből vezethető le.

------------------------

Rátérve a „jó erkölcs” jogi fogalom tartalmának meghatározására kiemeli a határozat azt, hogy annak ellenére, hogy a jóerkölcsöt sértő egyes tényállásokat – pl. uzsorás szerződés – a jogalkotó külön is nevesítette, de ebből még nem vonható le az a következtetés, hogy a „jóerkölcs” általános kategóriája szükségtelenné vált.

A „jóerkölccsel ellentétes viselkedés” tartalmát az Emberi Jogi Európai Bíróság úgy határozta meg, hogy „a jóerkölccsel ellentétes viselkedés olyan magatartásként határozható meg, amelynek jellegzetessége, hogy azt az érintett személy kortárs honfitársainak nagy többsége inkább rossznak, mint jónak tartja”, míg a magyar bíróságok gyakorlata szerint:

„A jó erkölcs a kialakult értelmezés szerint – polgári jogi értelemben – a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általános elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi k. Az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje az a mérce, amely a jó erkölcs absztrakt fogalmának meghatározásánál irányadó”

Ezt követően az alkotmánybírósági határozat még megállapította azt, hogy

„Amikor ítélkezése során a bíróság egy-egy magatartást jóerkölcsbe ütközőnek minősít, akkor az Alkotmány értékrendje mellett a társadalomban érvényesülő erkölcsi normarend követelményeire kell tekintettel lennie. Döntésével a magánautonómiának – konkrétan a szerződési szabadságnak – az alkotmányos jogrend és az erkölcsi normarend követelményeire kell tekintettel lennie.”,

illetve azt, hogy

„Mivel az Alkotmány értékrendje a társadalom erkölcsi normarendje mindenki által ismert, az ezekkel nyilvánvalóan ellentétes szerződést kötő felek nem hivatkozhatnak arra, hogy a támadott norma tartalma nem világos, vagy bizonytalan.”,

és mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította indítványozók kérelmét.

===================

A Ptk. 234. § 1. bek. második mondata – „A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.” – ismeretében nem látom okát és értelmét azon vitatkozni, hogy iratom I. részében példaként ismertetett „privatizációs”, azaz köztulajdon elherdálását eredményező nyilvánvalóan és durván, és sokszorosan erkölcstelen eljárás általánosíthatósága folytán valamennyi szerződés vagy más jogügylet semmis anélkül, hogy ezeknek a szerződéseknek érvénytelenségét a bíróság megállapította volna. Mind a 20000 milliárd forint értékű köztulajdonban álló vagyontárgyak elidegenítésére vonatkozó szerződés vagy más jogügylet.

Érdekessé az teszi ezt a tényt, hogy nemcsak az Alkotmánybíróság által vizsgált Ptk. 200. § 2- bek 2. mondata alapján állapítható meg mindez, hanem többes semmiségi ok folytán a Ptk. 202. § alapján is:

„Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis. (uzsorás szerződés).”

Annak ellenére, hogy az utóbbi törvényi tényállás megvalósulása esetén a szerződő félnek – uzsorás – ismernie kell a másik fél helyzetét, és ez a feltétel lehetőséget ad a köztulajdont szerzőnek arra hivatkozni, hogy nem ismerte mondjuk a példámban felhozott SIOTOUR Rt. helyzetét, a BH 1993. évi 604. számú döntvény rávilágít arra, hogy a hazánkban történt privatizációs eljárás során ennek a törvényi feltételnek bizonyítása nélkül is megállapítható a Ptk. 202. § szerinti semmissége a szerződésnek:

„Egy rendszerváltozás folyamatát élő országban a felbomlott politikai politikai és társadalmi struktúrához kötődő jelentős számú és nagy értékű vagyontárgy elidegenítésében érdekelt felekkel szemben a jó erkölcs követelményének szintjén megfogalmazott igény: győződjenek meg arról, hogy ügyletük nem ellentétes-e a közmegegyezéssel, nem sért-e a közmegegyezésen alapuló már megindult törvénykezési folyamatokat.”

Világos beszéd. Aki egy 45 évig tartó kommunista agymosás utáni lezüllött erkölcsi és gazdasági helyzetben lévő országban képes volt arra, hogy akár 2000%-os haszonnal vásároljon közvagyonhoz tartozó vagyontárgyat, azzal szemben az uzsora megállapításához nem kell bizonyítani semmit. Ugyanis az ilyen szerződés nem lehet érvényes, csak érvénytelen. Úgy kell tekinteni, mintha nem kötötték volna meg.

===================
III.

Nehezebb jogi probléma a tényként megállapítható semmis szerződésekkel kapcsolatosan az eredeti állapot helyreállítása körében merül fel. Az általános szabály szerint – Ptk. 237. § – az eredeti állapotot kell helyreállítani, míg az esetben amennyiben az eredeti állapot nem állítható helyre, akkor a bíróság a határozathozatalig terjedő időre a szerződést hatályossá nyilvánítja.

Ebből a jogszabályhelyből kiindulva a semmis szerződések jogkövetkezményeinek bíróság általi megállapítása az iratom I. fejezetében ismertetett Siotour ingatlanoknak többségében luxemburgi tulajdonú gazdasági társaságokba történt szétszórása után gyakorlatilag lehetetlen, de ugyanígy lehetetlen az esetben is, amennyiben az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény 63. §-ában megjelölt határidők elteltek az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlésével kapcsolatosan.

Ellenben a Ptk. 238. § 2. bek. 2. mondata szerint:

„Ha a felek valamelyike a harmadik személlyel szemben rosszhiszemű volt, teljes kártérítéssel tartozik akkor is, ha az érvénytelenség nem az ő magatartására vezethető vissza.”

Érdekes jogszabályi rendelkezés és ismét visszatértünk a közerkölcs-jóerkölcs problémájához.

Ugyanis itt tételesen megállapítja a Ptk azt, hogy a kártérítésre is mód van olyan érvénytelenség esetén, amikor a felek erkölcstelenül – rosszhiszeműen – jártak el, és ez nem is lehet másként azért, mivel az előző fejezetben részletezett jó erkölcs fogalmának tartalma hazánkban összefügg a kártérítésnél is ismert elvárható magatartás fogalmával.

Azaz a jóerkölcsbe ütköző semmis szerződés esetén a további jogi lehetőség a sérelmet szenvedőnek az, hogy a vétkességen alapuló kártérítési felelősségi rendszerünk alapján – Ptk. 339. § – kártérítést követeljen a jó erkölcsbe ütköző magatartást tanúsító azokkal a személyekkel szemben, akik közreműködtek kár bekövetkeztében.

A csattanója ennek a jogi lehetőségnek az, hogy nem csak a szerződést kötő felek, hanem mindazok a személyek is kötelezhetőek az eredeti állapot helyreállításának elmaradása esetén ez esetben kártérítésre, akik a szerződéskötés körül nem úgy jártak el, ahogy ez tőlük az adott helyzetben elvárható lett volna.
20000 milliárd forint állami tulajdonú vagyontárgy elidegenítése esetén, ha 1811 milliárd forint folyt be az államkasszába és fele ennyi volt az állam kiadása az elidegenítés során, akkor a kára az államnak 17000 milliárd forint. Tételezzük fel azt, hogy a semmis szerződésekkel kapcsolatos eredeti állapot helyreállítása során, illetve kártérítés folytán az állam hozzájut ebből a kárból 5000 milliárd forinthoz. Ez is pénz a mai viszonyok között, de ami ennél fontosabb az, hogy a kártérítésre kötelezett személyek elleni végrehajtási eljárás miatt az ő tulajdonukba nem valószínű, hogy a jövőben vagyontárgy kerül, hiszen az ilyen vagyontárgyakat a végrehajtónak lefoglalnia kötelessége lenne. Egészen addig, amíg a kártérítési kötelezettségének eleget nem tesz.

Emellett tartanám természetesnek törvényhozói szándék esetén azt is, hogy amennyiben a kártérítésre kötelezett személy köztisztviselő volt, akkor a felelősségét megállapító ítélet jogerőre emelkedésétől kezdődően törvény által meghatározott ideig köztisztviselői állást nem tölthet be, vagy amennyiben gazdasági társaságnak volt tisztségviselője, úgy a jogerőre emelkedéstől kezdődően gazdasági társaságnak tisztségviselője nem lehet a törvény által meghatározott ideig.

Vagy addig, amíg a vele kapcsolatos kárt meg nem fizeti.

------------------------

Rátérve az igény érvényesítésére jogosultak körére, indokoltnak látom az Alkotmány 10. § 1. bek-ét felidézni:

„A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.”

Abból kiindulva, hogy a Ptk. 94. § 1. bek-e szerint „Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet.”, azt lehet megállapítani, hogy az Alkotmánynak e rendelkezésében irt „magyar állam tulajdona” szavak jelentése alatt mindazon birtokba vehet dolgot értjük, amiknek tulajdonosa a Magyar Állam.

„Vagyon” szó jelentésénél pedig elfogadhatjuk Szladits Károly jogtudósnak 1933-ban megjelent könyvében irt alábbi fogalom meghatározását:

„Vagyonnak nevezzük elsősorban valamely személy vagyonérdekű jogainak és vagyoni tárgyú kötelezettségeinek az összességét (universitas juris).”

Ami pedig a mondatszerkezetét illeti az Alkotmány 10. § 1. bek-ben irt szövegnek, ebben nyelvtanilag egy olyan birtokviszony lelhető fel, ahol a nemzet a birtokos, és a magyar állam tulajdona a birtok.

Ilyen értelmezése mellett mondhatta Dr. Zlinszky professzor helyesen azt, hogy a nemzet vagyona felett a pénzügyminiszternek rendelkezési joga nincs. Én pedig hozzáteszem azt is, hogy a magyar állam egyetlen szervének, vagy a magyar állam által létrehozott egyetlen más szervnek sincs rendelkezési joga a magyar nemzet vagyona felett. A magyar nemzet vagyona felett az Alkotmány 10. § 1. bek. helyes értelmezése szerint a magyar nemzetnek van rendelkezési joga némi pontosítással.

Ugyanis a Szladits féle vagyon fogalom meghatározás szerint csak személynek lehet vagyonérdekű joga, melyből következően a magyar nemzet vagyona feletti rendelkezés joga a magyar nemzethez tartozó személyeket illeti meg. Így már pontos, az Alkotmány 10. § 1. bek. helyes értelmezéséből ez következik.

------------------------

Ezért volt helytelen a 2008. évi CVI. tv. címét „az állami vagyonról” szavakkal jelölni, hiszen a fenti ismertetés alapján az Alkotmány szerint „állami vagyon” nem létezik, csak „nemzeti vagyon”. Állami tulajdon és állami tulajdonban lévő vagyontárgyak léteznek, de mindezek a vagyontárgyak a nemzeti vagyon részét képezik.

Szerintem mindezeket a tényeket az említett törvény alkotói is jól tudták, ezért írtak a törvény 3. §-ában „Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács”-ról és „Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt”-ről.

Azt pedig egyszerűen nem is értem, hogy miként merte az Alkotmány ismeretében a törvényalkotó ennek a törvénynek preambulumát úgy kezdeni, hogy „Az Országgyűlés az intézményes privatizáció lezárása után…” , amikor bármit lezárni az tud, akinek ehhez joga van.

Mióta van egy törvényhozói és végrehajtói állami hatalomnak – Országgyűlés és Kormány – joga lezárni a nemzetet alkotó személyeket megillető vagyoni jogokkal kapcsolatos folyamatot.

Mióta van joga az állam bármely szervének értékelni azt a nemzeti vagyon pusztulását eredményező folyamatot, amivel kapcsolatos károkozásért éppen az értékelő állami szerveknél tevékenykedő és állam által foglalkoztatott személyek felelősek többek között.

Mégis mit képzelnek saját magukról? És a nemzetről? A 2000 %-os „haszon” elérése után úgy gondolják, hogy akár ezt is megtehetik a nemzettel?

Egyébként pedig szerintem sajnos a nemzethez tartozó személyek bátorították fel őket arra, hogy 2007-ben az említett törvény megalkotásával nyíltan szembefordultak az Alkotmány rendelkezésével. Szerencse, hogy ebben a fenti törvényi rendelkezések miatti konkrét esetben véleményem szerint azért nem szükséges az alkotmánysértés megállapításához az Alkotmánybírósághoz fordulni, mert a törvény szóhasználata ellentétes az Alkotmány szóhasználatával. Fölösleges a magyarázkodás.

Ezúton közlöm azt, hogy majd akkor lesz lezárva a nemzeti vagyonnal kapcsolatos állami szervek által lefolytatott és támogatott intézményes privatizáció, ha a nemzethez tartozó személyek ezt lezárják. Ellenben az előzőekben ismertetett „semmis” szerződések jogkövetkezményeinek megállapításáig ez lezárhatatlan.

------------------------

Semmis szerződések miatti jogkövetkezmények és kártérítés iránti peres eljárások megindítására a Ptk. 234. § 1. bek. egyértelmű megfogalmazása alapján bárki jogosult:

„A semmis szerződés érvénytelenségére …bárki határidő nélkül hivatkozhat.”

„Bárki” szónak jelentése a „mindenki” szóval nyelvtanilag a magyar nyelvben azonosítható, ezért ennek a törvényszövegnek alapján kétség sem férhet ahhoz, hogy a törvényalkotó szándéka szerint mindenkinek megadta a jogot ahhoz, hogy semmis szerződésre hivatkozva polgári peres eljárást kezdeményezzen.

Ellenben a Legfelsőbb Bíróság másként gondolja ezt. Számos határozatában kifejtette, hogy döntése alapján bárki hivatkozhat semmiségre, de mindenki mégsem élhet ezzel a törvényben irt jogával keresetindítás esetén:

„Keresetindítási jogosultság csak a jogi érdekeltséget igazoló felperest illeti meg. A jogi érdekeltség megállapítása körében irányadó szempontok. (BH 2001. 335. számú és még számos más döntvény)”

A jogi érdekeltséget pedig konkrét szerződés, vagy más jogviszony teszi megállapíthatóvá a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, azaz a Legfelsőbb Bíróság szerint a nemzeti vagyonban sok ezer milliárd kárt okozó semmis szerződésekkel kapcsolatos peres eljárások megindítására a károsultak, a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult nemzethez tartozó személyek nem jogosultak még akkor sem, ha a Ptk. Idézett rendelkezéséből nyelvtanilag éppen az következik, hogy erre mindenki jogosult.

Nem lenne probléma ebből a nyilvánvaló alkotmánysértésből akkor, ha nem a bírói hatalom követné el ezt az alkotmánysértést. Ugyanis a bírói hatalommal azonos hatalmi ágon tevékenykedő Alkotmánybíróság nem jogosult saját határozatáról megállapítani alkotmánysértést éppúgy, mint ahogy a Legfelsőbb Bírósági döntvényről sem.

Nincs más hátra, mint törvényhozás során elérni azt, hogy a Ptk. 234. § 1. bekezdést egy olyan harmadik mondattal módosítsák, hogy „Bárki határidő nélkül jogosult a semmisség megállapításával kapcsolatos perindításra is.”

Ez a törvényi rendelkezés zárná ki azt, hogy a már meglévő törvényszövegnek csűrés-csavarásával éppen azoknak a jogát csorbíthassa a Legfelsőbb Bíróság, akiknek a semmiség előidézése során káruk következett be.

Ez a probléma azonban átvezet a következő fejezetben írtakhoz.

==================

IV.

Hatalomra kerülés esetére az ország jelenlegi állapotáért felelősök felelősségre vonását a felelősségre vonás mikéntjének ismertetése nélkül jogi végzettségű embernek fél évvel az országgyűlési választások előtt úgy ígérgetni, hogy egyetemi tanulmányai alapján jól tudja azt, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás az időmúlásra tekintettel „A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére” törvényi rendelkezés, valamint az elévülési idő eltelte miatt egyre reménytelenebb – politikustól sem szép dolog.

Az ilyen közlések során az egyéb felelősségre vonási lehetőségére pedig nem is utalva az elkeseredett embereknél elérni azt, hogy a telefonálós műsoroknál már fél évvel a választás előtt is mást sem hallani, hogy „fel kell őket kötni”, vagy egyéb módon kell valakiknek életére törni, - kifejezetten csúnya dolog.

Úgy gondolom, hogy ezek a nem részletezett, „elszámoltatás lesz, ha hatalomra kerülünk” közlések a hatalom megszerzésének igyekezetén túl azzal is magyarázhatók, hogy az Országgyűlésben most még ellenzékként szereplő hangoskodók tudják legjobban azt, hogy nem látták el sok éven át a Deák Ferenc által alábbiak szerint megfogalmazott ellenzéki feladatukat és most az utolsó időszakban mulasztásukat kompenzálni kívánják:

„Kísérje az ellenzék figyelemmel a kormány minden lépteit. Őrködjék szigorúan a törvények sértetlen fenntartása felett. Minden hibát, minden törvényszegést rójon meg személyes tekintet nélkül, minden hiányt fedezzen fel, nyilatkozzék pártérdek és mellékes tekintetek nélkül. Törvény, igazság és lelkiismeretes meggyőződés szerint, félelmet, csüggedést, önhaszonkeresést ne ismerjen, s védje mindenkor az alkotmányos szabadságnak és törvényes rendnek egyesült érdekeit. Ez az ellenzék nemes feladata, ez legszentebb kötelessége.”

Tisztelt Dr. Gruber Attila és tsai ellenzéki képviselők! Tükör előtt olvassák át újból ezeket a sorokat és legalább saját maguknak mondják meg azt, hogy tényleg szigorúan őrködtek a törvények sértetlen fenntartása felett, amikor a televíziós közvetítés idejének 80 %-a alatt 90 %-uk jelen sem volt a parlamentben?

Tényleg minden hiányt felfedeztek pártérdek és mellékelt tekintetek nélkül? Talán ha egy olyan hiányt mondanának, amit saját pártjukkal kapcsolatosan fedeztek fel, lenyűgöznének.

Tényleg félelmet, csüggedést, önhaszonkeresést nem ismerve védték mindenkor az alkotmányos szabadság és törvényes rend egyesült érdekeit? Talán ha elmondanának egy olyan esetet, amikor személyes anyagi veszteségük volt abból, hogy a törvényes rend érdekeit védték, lenyügöznének.

És ha még ezek után is a tükörbe tudnak nézni, miért nem szólnak elnöküknek azért, hogy ne ígérgesse azt, hogy hatalomra kerülésük után elszámoltatnak bárkit is, hiszen Önök eddig is maradéktalanul tették a Deák Ferenci ellenzéki kötelezettségüket, az elszámoltatási kötelezettségüket is teljesitették, ezért amikor majd kormányozniuk kell akkor már csak a kormányzati feladatokat fogják félelmet, csüggedést és önhaszonkeresést nem ismerve végezni.

Miért nem mondják meg elnöküknek, hogy fordítva ül a lovon akkor, amikor hatalomra jutásuk esetére ígéri az elszámoltatást annak ellenére, hogy ez ellenzéki feladat lett volna. Végülis hogy gondolják azt, hogy hatalomra kerülésük után ki fog kormányozni akkor, ha az elszámoltatással lesznek elfoglalva?

------------------------

Ellenben ha ezek a közszereplők igazán tenni akarnak az iratom előző fejezeteiben írtak alapján az alkotmányos rendbe illeszkedő, és a nemzet kárát enyhítő, akár elszámoltatásnak is nevezhető eljárás érdekében, ehhez tényleg készek hatalomra jutásuk esetén a szükséges jogszabályi és intézményi háttért biztosítani, akkor kérjük meg őket arra, hogy lennének szívesek ennek az iratnak hátoldalán pontosan leírni és aláírásukkal ellátni azt, hogy mit vállalnak.

És talán azt is, hogy mindezt pártérdek, mellékelt tekintetek és önhaszonkeresés nélkül hajlandóak-e vállalni. Azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben az írásban így tett vállalásukat bármely oknál fogva – EU előírások és ehhez hasonló kifogások – nem teljesítenék, úgy készek azért lemondani országgyűlési képviselőségükről, mivel ez elismerését jelenti annak, hogy a nemzet károkozásában tevékenyen részt vettek.

Higgyék el azt, hogy önszántukból nem fogják ezt a nyilatkozatot tenni. Világossá kell tenni számukra azt, hogy nyilatkozat híján nincs hatalomszerzés, és a következő gyűlésük megtartására alkalmas helynek elegendő lesz a Halászbástya területe is.

Háború idején hallgatnak a múzsák. Ezért veszem rossz néven azt, hogy azok a magyar emberek pedig, akik soha nem vettek részt az erkölcstelen vagyonszerzésben, most azzal foglalkoznak, hogy milyen legyen az új Alkotmány, vagy rovásírásunk miként fejlődött. Most nem ennek van itt az ideje.

Most létünk, életünk van kockára téve. Vagy sikerül tisztességre kényszeríteni a tisztességes többségnek a következő választáson megválasztandó hatalmi elitet, vagy megérdemeljük sorsunkat.

Fél évig a megválasztandó eliten kívüli honfitársainknak kell az ellenzéki feladatokat a Deák Ferenci követelmények szerint ellátni. Létünk, nemzetünk a tét.

Siófokon 2009. december 5. napján.

Dr. Léhmann György

Tartalom átvétel