EZEK UTÁN, A RÉGI VÖRÖSKERESZTET AKARJUK!

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.

Bicskei Vöröskereszt (2010.április 20.) 2010.05.17. 11:25:02

Az alábbiakban olvasható a Magyar Vöröskereszt Bicske Területi Vezetőségének 2010. április 20-i üléséről, hangfelvétel alapján készült, szószerinti jegyzőkönyve.

Jelen vannak: (a jelenléti ív szerintiek)

A Bicske Területi Vezetőség tagjai:

- Dr. Bölcskey Károly, a területi vezetőség elnöke

- Dancsi Gyula, a területi vezetőség titkára

- Farkas Istvánné, a vezetőségi tag

- Juhászné Bányai Etelka vezetőségi tag

- Kürthy Viktor vezetőségi tag

Vendégek:

- Selymes Erik, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója

- Dr. Fábián Károly, a Vöröskereszt Fejér megyei elnöke

- Kajári Ilona, a Vöröskereszt Fejér megyei igazgatója

- Dr. Sótonyi Tiborné, a Vöröskereszt Somogy megyei igazgatója

- Dr. Baracskai Józsefné, a Vöröskereszt Zala megyei igazgatója

- Hamburgerné Újvári Irén, a Vöröskereszt Komárom-Esztergom megyei igazgatója

Napirend: a csatolt meghívó szerint.

Dr. Bölcskey Károly a vezetőség elnöke: köszönti a vezetőség tagjait, megállapítja, hogy a vezetőség teljes létszámban jelen van, tehát határozatképes. Megszavaztatja a napirendet, amit a vezetőség egyhangúlag elfogadott. Felkéri az első napirend előadóját, a napirendi pont megtartására.

Dancsi Gyula a vezetőség titkára: Tisztelt Vezetőség! Mint ahogy az a napirendi pontból is kiderül, változások várhatók április 30-ától. Március 29-én beszélgetést folytattunk a megyei igazgató asszonnyal, Almacht Ottó úr jelenlétében. Igazgató asszony vázolta, hogy az elmúlt évben durván egymillió forint veszteséget termelt a terület. Ebből különböző bevételeket levonva, durván 300 000 forint veszteség továbbra is fennáll. Korábban is elvárás volt, hogy ne legyen egyetlen egy olyan egység sem, ami veszteséges, vagyis nem termeli ki a működéséhez szükséges összes költséget. Igazgató asszonytól kaptam egy olyan ajánlatot, közös megegyezéssel, hogy munkaviszonyom április 30-ával megszűnik. Hogy mennyire igaz az, amit igazgató asszony kiszámolt, készítettem egy kimutatást, ami teljes mértékben alátámasztja az idei évre várható hiányt. (a kimutatás csatolva, melyet ismertet a jelenlévőkkel). Ez a kimutatás alátámasztja az igazgató asszony által elmondottakat. Megmondom őszintén, sajnálom, hogy közel 28 év után erre kerül sor. Sok szép emlékem, van, amibe az utóbbi másfél év nem tartozik bele, minden jelenlévő tudja, hogy miért. Azt is tudja mindenki, hogy az egész megye miért került ilyen helyzetbe. Az ügy még nem zárult le, a VPOP nyomozást folytat, állítólag már le is zárták és átadták az ügyészségre. Biztosan egész más lenne a helyzet, ha az a több mint 10 millió forint a megye számláján lenne. Kérek mindenkit, hogy a Vöröskeresztet nézze és ne azt, ami az én személyemmel kapcsolatos. Azt pedig kifejezettem kérem mindenkitől, hogy ha nekem okom is van haragudni, abban ne segítsen senki.

Juhászné Bányai Etelka: Az a meglátásom, hogy ez a módszer, ami itt most már van, elfogadhatatlan, egyszerűen nem tudom minősíteni! Ez még mindig társadalmi szervezet, és nem fizetett alkalmazottakból álló valami! Az, hogy társadalmi szervezetként olyan emberekbe, akik az életüket adták ezért a szervezetért, belerúgnak, elfogadhatatlan! Ez már nem Vöröskereszt. A fizetett alkalmazottak okozták azt a problémát, ami most van. Tudjuk, ott volt Sárbogárd, 2 millió forintot fizettünk ki a hajléktalanszálló miatt. Utána Mórt kellett támogatni, mert az volt ráfizetéses. Azok vannak, és nem hozzák azt, ami elvárható lenne, és akkor mindenféle magyarázat nélkül leírunk egy területet. Az nem magyarázat, hogy 300 000 forint veszteség van, és leírunk egy több mint harmincezres lélekszámú körzetet.

Dr. Bölcskey Károly: Kérem, hogy őrizze meg mindenki a nyugalmát, konkrétum a területtel kapcsolatban még nem hangzott el. Tudomásul vesszük, amit a titkár úr tájékoztatásként elmondott?

Farkas Istvánné: Ez már le van írva, a közös megegyezéssel a munkaviszony megszüntetve, nincs mit beszélni.

Kürthy Viktor: Mindenesetre ez a válság, ami van, nem természeti jelenség. Ezt emberek okozták. Azt gondolom, hogy mi egyszerű emberek ez ellen úgy tudunk védekezni, ha építünk azokra a kapcsolatokra, amik köztünk vannak. Egyszerűen nem is tudok mit mondani. Nekem a Vöröskereszt mindig a Gyula volt, amióta az eszemet tudom. Nagyon nehéz ezen nekünk túllépni.

Farkas Istvénné: A hatáskörökkel itt nincs vita, de szerintem jobb lett volna, ha a döntés előtt ülünk le megbeszélni a dolgokat. A véleményünket a döntés előtt nem mondhattuk el, utólag meg már minek.

Dr. Bölcskey Károly: megadom a szót Kajári Ilona igazgató asszonynak.

Kajári Ilona, a Vöröskereszt Fejér megyei igazgatója: Köszönettel szeretném kezdeni, bármennyire is furcsának tűnik a jelenlegi helyzetben. Köszönöm Gyuszinak, voltak nagyon értékes percek, órák, amikor együtt dolgozhattunk. Köszönöm a vezetőségnek is, hogy ilyen példamutatóan összetartotok. Köszönöm azt a jelzést, hogy erről hamarabb kellett volna tudni. Amióta kinevezett vagyok, azóta minden megyei értekezleten beszéltünk a költségvetésről. A tavalyi első félévről nehezen sikerült adatokat gyűjteni, mert a területek önállóan gazdálkodtak. A második félévtől az átvilágítás folyamatos. Sajnos az első félévről készített kimutatások folyamatosan mutatták, hogy havi 4-500 ezer forintos veszteséget termelt a bicskei terület. Erről folyamatosan beszéltünk. Év végén, amikor elkészült a mérleg, a hiány 1 651 231 forint volt. Törekedtem arra, hogy ne legyek igazságtalan, ne legyek embertelen. Tisztában vagyok vele, hogy minden ilyen helyzet, emberi sorsokat jelent, és ha valakinek 28 évet kell maga mögé tenni, akkor az rendkívül fájdalmas tud lenni. Gyuszival azon a bizonyos megbeszélésen végig vettük a kiadásokat. Volt egy kolléganő, aki először 8, majd négy órában lett foglalkoztatva, aztán a munkaviszonyát meg kellett szüntetni, mert nem bírtuk tartani. Ezt is levontam a kiadásokból. A megbeszélésen megkérdeztem Gyuszit a szempontokról. Alaposan felkészültem, érző ember vagyok én is, annak ellenére, hogy vezetői státuszban működök. Megbeszéltük, hogy mi módot látunk arra, hogy a vezetőséggel együtt, az ő saját személye, illetve a velem való együttműködés mi módon fordíthatná meg ezt a folyamatot. Gyuszi akkor elmondta, hogy ő nem látja ennek esélyét. Ő nem tud megújulni, ő nem tudja másképpen, ő nem tudja jobban csinálni. Én rettegtem ettől a jelzéstől. Szeretném hangsúlyozni, hogy év közben többször beszélgettünk, kerestük annak a lehetőségét, hogy mi módon lehetne valami újabb tevékenységi körrel, valami újabb külső erőforrás bevonásával megmenteni a szervezetet. Beszéltünk a polgármester úrral, hogy mi módon tudnánk részt venni a település szociális ellátásának feladataiból. Örülök annak, hogy Gyuszi munkájának köszönhetően megdőlt az a kijelentés, hogy a véradást nem lehet befolyásolni plusz rászervezéssel. Az élet és Gyuszi munkája nem ezt bizonyította. Plusz véradásokkal lehetett az eredményen javítani. Úgy zártuk a 2009-es évet, hogy a terület terve teljesítve lett. Beszéltünk a tagtoborzásról, a taglétszám növelésének esélyeiről. Azt a választ kaptam Gyuszitól, hogy ő ezt nem tudja ígérni, ezt nem tudja vállalni, ő ebben nem lát lehetőséget. És akkor megkérdeztem, hogy ő mit tenne az én helyemben? Ő akkor jobb helyzetben volt, azt válaszolta: örülök, hogy nem vagyok a helyedben, és nem nekem kell döntenem. Erre egyeztünk meg abban, hogy közös megegyezéssel megszüntetjük a munkaviszonyt. Ő akkor azt mondta, hogy erre ő készült, hiszen hosszú ideje benne van a levegőben a dolog. Nem akarom hosszúlére ereszteni, mert ezek olyan szubjektív dolgok, amit vagy elfogadtok, vagy nem. Én őszintén mondom, hogy ez a dolog így történt és ez nekem fejtörést okozott. Törekedtem arra, hogy a Gyuszi ne lehetetlenüljön el emberileg, hanem lehetőséget találjon majd arra, hogy meg tudjon élni. Ez a szubjektív oldala. Az objektív pedig, hogy ha valamilyen eredmény nem olyan, amilyennek szeretnénk látni, ha jobbat várunk el, akkor vagy a régi gárdának az újabb motiválásával, vagy pedig új emberek bevonásával lehet ezen segíteni. Az első út nem volt járható. Nem tudom azt mondani, hogyha új embert hozunk be, az egyik évről a másikra meg fogja változtatni a világot, mert erre nem lehet garanciát adni. De ha meg sem próbáljuk, akkor megértem, ha azt mondjátok, hogy hol van itt felelősségem? Ha folyamatosan termeljük a veszteséget, ezt el kell hallgatni? Hol a tűréshatár, meddig kell ezt vajon húzni?

Amit említettetek az előző másfél évvel kapcsolatban, hogy mi történt, ezt utólag nem tudom, és senki nem tudja kivédeni. Maximum megpróbáljuk keresni az igazságot és megpróbáljuk meglelni azokat a felelősöket és felelősségre vonni őket, akik elkövettek bizonyos dolgokat, de ebben mi eszköztelenek vagyunk. Én a jövőt szeretném és akarom pozitívan látni. Én a Vöröskeresztet nézem. Érdekes ez a helyzet, mert úgy néz ki, hogy mi most ellenségek vagyunk Gyuszival. Én nem érzem ellenségnek a Gyuszit. Akkor sem éreztem annak, amikor ott beszélgettünk, mert akkor nem gondolkodtam volna azon, hogy ebben a nyomorult helyzetben mégis mit tudok tenni annak érdekében, hogy ő emberileg ne lehetetlenüljön el. Nagyon örülök és köszönöm, ha ti azt mondjátok, hogy számotokra a bicskei Vöröskereszt azonos a Gyuszival. Megfáradt egy kicsit a Gyuszi? Nyilván ennek is oka van. Sok minden változás, ami itt körülötte és a szervezetben történt, ember legyen a talpán, aki ezt bírja. El tudom képzelni, el tudom hinni, hogy megfáradt. Mi magunk is vagyunk úgy, hogy bizonyos tevékenységet folyamatosan gyakorolva, egy idő után motiválatlanná válunk. Engem azért tettek ide, és én erre szerződtem, hogy megpróbálom ezt a szervezetet megújítani, rendbe tenni, eredményeket hozni, a Vöröskereszt imidzsét pozitívabbá tenni. Ezt szeretném elérni. Ehhez kérem a segítségeteket, a Gyusziét is. Érdekes módon úgy érzem, hogy ebben társak vagyunk a Gyuszival, mert megegyeztünk abban, hogy mindazt, ami pozitív volt, fektessük le írásban, kerüljön átadásra. Minden egyes részterület legyen újra átvilágítva, hogy senki ne mondhassa a negatív jelzőket a Gyuszira. Ebbe kapaszkodva kérem a ti segítségeteket is, ha úgy érzitek, hogy van bennetek egyfajta megértés. Tudom, hogy mi játszódik le bennetek. Mégis a Vöröskeresztet, annak a megújulását kell néznünk.

Dr. Bölcskey Károly: Ez a bizonyos titkári beosztás megszüntetése, illetve Dancsi Gyulának a kilépése ebből a beosztásból, munkaügyi kérdés, ezen vitatkozni nem tudunk. Neki minden bizonnyal rendelkezésre állnak azok a jogi eszközök, amire szüksége lehet. De én úgy vettem észre, hogy az egyezség az közös. Én is utólag értesültem a dologról egyébként. Az, hogy a bicskei körzetben hogy zajlik az élet, itt élek, lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de úgy vettem észre, hogy a bicskei Vöröskeresztnek - mindennek ellenére -, lehet, hogy csak a tehetetlenségi erő következtében, de még mindig jó híre van. Tekintélye van Bicskén és nem véletlen az, hogy idestova nyolc éven keresztül minden évben meghosszabbította az önkormányzat az ingyen használt helyiség bérleti szerződését. Most utoljára úgy döntött a testület, hogy meghatározatlan időre hosszabbítja meg az egy év helyett, hat hónapos felmondással. Ezt korábban a megyei vezetőségben sőt, magasabb szinteken is értékelték. Minden bizonnyal igaz az, hogy fejlődni, fiatalítani kellene, új megoldásokat, szponzorokat kellene keresni. Itt élek, de gondolom, máshol sincs ez másképp, az a néhány szponzorképes társaság, az akkora igényt nem tud kielégíteni, amekkora van! Itt Bicskén 49 civilszervezet van, mindegyik igényt tart a szponzorációra. Személyesen tapasztaltam, hogy időnként már kijöttek a sodrukból. Olyan mértékű az igény, hogy a támogatók idegeire mennek a kérésekkel. Én ebben olyan sok lehetőséget nem látok, ha csak valaki valamilyen irányban egészen elkötelezett. Aki ismer, tudja, hogy optimista embernek tartom magam. De megmondom őszintén, olyan közönyösség tapasztalható, hogy azt mondom, ha nincs katasztrófa helyzet, nem sokat bagóznak itt a közösségben történő dolgokra. Fiatalítással is hasonló a helyzet. Ismertette igazgató asszony, hogy mi is itt a helyzet. A számokból azt látom, hogy a véradásban többé-kevésbé teljesültek a tervek. Az elsősegélynyújtásban hét tanfolyamunk volt tavaly, ifjúsági szervezetünk is van. Azt kérdezném a mentoroktól, hogy máshol az általam elmondottakkal kapcsolatban mi a tapasztalat? Érvényesek ezek a tendenciák máshol is?

Dr. Sótonyi Tiborné MVK Somogy megyei igazgatója: A szponzori támogatás olyan helyeken jön elő nagyobb hangsúllyal, ahol csak a véradás és az elsősegélynyújtás jelent bevételt. Ezek viszont nem igazán tudják fedezni a kiadásokat. Somogy megyében nem alapozunk a szponzori bevételekre. Nekünk évi 300 milliós éves költségvetésünk van. Rengeteget pályázunk, intézményeket működtetünk. Fejér megyében azért került elő ez a téma, mert ezután fog lejárni az a munkaügyes büntetés, ami miatt semmiféle pályázaton nem vehetnek részt április végéig. Van megyei szinten egy ifjúsági felelősünk, aki általános iskolás korától vöröskeresztes munkát végez. Nem vagyunk büszkék az ifjúsági munkánkra, de a kis eredményeknek is örülnünk kell. Nyilván a fiatalok elfoglaltsága, szemlélete meghatározó. Amibe be lehet vonni őket, az az elsősegélynyújtás.

Dancsi Gyula: Elnök úr, bocsánat, de nem ez a napirend! Egyebekben tárgyalhatunk ezekről a témákról is, de kérem, hogy ne térjünk el a napirendtől. Szeretnék válaszolni a napirenddel kapcsolatban elhangzottakra. Lehet?

Dr. Bölcskey Károly: Ha nincs ezzel kapcsolatban több hozzászólás, akkor visszaadom a szót a Gyulának.

Dancsi Gyula: Ambivalens érzésem van. Az egyik olyan, mintha ravatalon feküdnék és éppenséggel a gyászbeszédeket hallgatnám, a másik pedig az, hogy mintha két különböző beszélgetésen vagy megbeszélésen lettünk volna március 29-én igazgató asszonnyal. (Kajári Ilonához) Légy oly kedves, idézd már fel nekem, hogy mikor mondtam én azt, hogy nem tudok megújulni, hogy a tagtoborzásban nem látok lehetőséget, és mikor mondtam azt, hogy nekem nincsenek motivációim?! Mert én nem emlékszem rá, de volt ott rajtunk kívül még valaki, akit ha nagyon muszáj, akkor megkérdezhetünk. Én egy dolgot mondtam. Megkérdezted tőlem, miben látom a kiutat. Pontról pontra végigmentem, elmondtam, hogyha a taglétszámban a jelenlegi 300 főt - és akkor most szó szerint idézem magam, nem azért mert klasszikus vagyok-, megduplázom, az akkor is csak 300 000 forint plusz bevételt jelent, ami ennyi bevételt nem jelent, mert a 60 %-a az alapszervezeteké, 10 %-a pedig a központé. Elsősegélynyújtás vonatkozásában elmondtam, amíg az itt működő háromból két autósiskola kettős székhelyű és a tanulóiknak Tatabányán szervezik a tanfolyamokat és a vizsgákat, addig nem Bicskén fognak vizsgázni!

Budapest elszívó hatásáról nem is beszélve. A véradással kapcsolatban elmondtam, a lakosság számához viszonyítva 4,9 % a vérvételi tervünk, nem növelhető a területen. Elmondtam, nagy cég egy van a területen, úgy hívják, hogy Spar Magyarország központ. Ők viszont köztudottan a Máltaiakat támogatják. Annak is örülök, hogy évi három alkalommal véradást szervezhetünk náluk, nem is rossz eredményekkel. Megfáradtam? Persze, mindenki megfárad, de semmivel nem vagyok fáradtabb, mint bárki más. Ami engem igazából elkeserített, hogy ma a Magyar Vöröskeresztben, legalábbis Fejér megyében olyan emberek dolgozhatnak, akik miatt az egész megye került oda, ahova került. Érdekes módon, azok, akik szerettek volna tiszta képet és rendet látni, azok vagy elmentek, vagy valamilyen úton-módon el lettek küldve. Azt szeretném kérni igazgató asszony, hogy azt azért tisztázzuk, nehogy már az derüljön ki, hogy én mondtam föl! Hogy én kértem azt, hogy elmehessek innen, mert most már kezd olyan kép kialakulni, mintha az lett volna, hogy én 29-én úgy mentem be, mint aki tudja, hogy miért megy be, az egy más kérdés, hogy nekem milyen érzéseim voltak és mit sejtettem. Erről szó nem volt.

Úgy vezetted elő a történetet, mint ahogy most is elmondtad, teljesen korrekt módon, kérem tisztelettel, egymillió akárhányszázezer forint a veszteség, ha ebből levonunk mindent, akkor is több mint 300 000. Meg kell szüntetnünk a veszteséges vezetőségeket, így a bicskeit is. Ezzel indultunk. Így volt? Utána kérdezted meg, hogy milyen kiutat látok? Elmondtam, hogy jelen pillanatban nem látok kiutat, de minden olyan dologra természetesen fogékony vagyok, amit meglehet valósítani. Továbbra is mondom, ma, holnap nem lesz lehetőség Bicskén arra, hogy bármilyen szociális intézményt átvegyen a Vöröskereszt. Éppen tegnapi információ, amikor kérted, hogy szerezzem meg a város szociális koncepcióját, megkérdeztem a szociális iroda vezetőjét, nem kívánnak, és az önkormányzat a jövőben sem kíván átadni egyetlen egy intézményt sem Bicskén és körzetében. Lehet az, hogy megfáradtam, lehet, hogy nem vagyok motivált, igazából az elmúlt másfél év történései miatt nem hiszem, hogy olyan, hű de motivált lehetnék, mert nem tudom, mi az, aminek örülnöm kéne. Mert azon kívül, hogy állandóan azt hallottuk, hogy nehéz a helyzet, hogy még szorítunk, még csavarunk egyet rajta, de még többet termeljetek. Szóval azért egy dolgot el kellene dönteni ebben a tisztelt Vöröskeresztben. Tényleg békében akarok innen elmenni, ezért nem szeretném nagyon fölhúzni magam. El kellene dönteni, amit évek óta mondok, Vöröskereszt, vagy vállalkozás. Mert az, amit ma a Magyar Vöröskereszt csinál, az még csak nem is vállalkozás, hanem egyéni vállalkozás. Mert ha nekem ki kell termelnem a saját béremet, annak járulékait, a munkatársam bérét és járulékait, a teljes rezsiköltséget, azt jelentem úgy hívják, hogy egyéni vállalkozás. Nem Vöröskeresztnek. Nekem ma már senki ne jöjjön azzal, mert azt én már nem eszem meg, hogy a Vöröskereszt imázsa, az segít. Itt még segít. Addig jó, amíg ezek a témák itt falon belül maradnak. Ha ez így megy tovább, a Magyar Vöröskereszt másfél éven belül, egy országos központtal rendelkezik és kész. Befejezte a ténykedését. Többek között azok miatt a cirkuszok miatt, amik zajlottak pár évvel ezelőtt, meg amiatt, mert a szociális megszorítások, a normatívák csökkentése következtében ellehetetlenülnek a több megyében működtetetett szociális intézmények, szolgáltatások. Tessék szíves lenni nekem megmutatni akár az alapszabályban, akár bármilyen Vöröskereszttel kapcsolatos jogszabályban, hol van az leírva, hogy a Vöröskeresztnek munkaerő-piaci szolgáltatásokat kell csinálni? Persze, kell. Csak éppen erre van egy családsegítő központ Bicskén, amelyik ezt évek óta csinálja, nem most kezdték el. Klasszikus Vöröskeresztes feladatot ma már szinte alig végez. Ha az baj, hogy a bicskei körzetben csak a tényleges Vöröskeresztes feladatok mentek, és egy szervezet nem képes arra, hogy havi 30 000 forinttal dotáljon egy területet, és azzal kapcsolatosan 3,1 millió forintos bevételre tegyen szert, akkor meg kell szüntetni. Számoljunk, mert a számok azok makacs dolgok, olyanok, mint a tények. Itt most végkielégítés címén járulékokkal együtt ki lesz fizetve kb. 2,5 millió forint. Meg tudom jósolni, bántás és veszekedési szándék nélkül, hogy a tagdíj, kb. a felére, vagy egy harmadára le fog csökkenni. Nem lesz, aki beszedje. Az elsősegélynyújtó tanfolyamok teljes egészében ki fognak esni. Ha külső személy fogja tartani a tanfolyamot, annak óradíjat kell fizetni, tanfolyamonként 21 000 forint. El fog menni az a maradék tanuló is Pestre, Tatabányára, akik eddig itt végeztek tanfolyamot. Ugyanez a helyzet a vizsgákkal is. A véradás bevételéhez se kell jóstehetség, az is minimum a felére fog visszaesni. Az egyéb bevételekről nem is beszélek. Tehát ebből a három millió forintból állítom, hogy minimum 1,5-2 millió egyszerűen el fog úszni! Ha ez nem ér meg a Magyar Vöröskeresztnek 300 000 forintot évente, akkor ezt be kell zárni, ezt meg kell szüntetni. Egy dologban senki ne ámítsa magát, hogy ezt önkéntes meg fogja csinálni. Nem azt a világot éljük, hogy ebben az országban sorra jelentkeznének az önkéntesek. Említettétek többen azt, hogy utólag tudtatok róla. Én se tudtam róla! Én elkövettem azt a hibát, hogy igazgató asszonytól nem kérdeztem meg, hogy miért hív be hétfőre, ő viszont nem mondta, hogy miért. Ezzel én is ott szembesültem, hogy a történet erről szól. Sejteni sejtettem. Na de bocsánat, sejtés alapján én nem fogok összehívni egy csapatot és azt mondani: hát nekem most olyan érzésem van, minthogyha most nekem megajánlanák, hogy közös megegyezéssel menjek el, gazdasági okok miatt. Remélem, hogy ez az ok, ha más, akkor meg remélem, majd elmondjátok! Én ott szembesültem ezzel a dologgal. Akkor is, most is azt mondom, igazgató asszonytól teljesen korrekt ajánlatot kaptam a közös megegyezésre, a munkatörvénykönyvben leírtaktól még kedvezőbbet. Ha valakit leültet a munkahelyi vezetője, és közli, „veszteséges vagy, látsz-e ebből kiutat”, nem tudok mondani, ötletet sem kaptam, bár hogyan kaphattam volna, hiszen helyismeretem nekem van. Mit válaszolhattam volna? Esetleg azt, amit az egyik kollégám megtett, hogy azért se! És akkor, változik valami?

A határozatlan bérleti szerződéssel kapcsolatban. Lehet azt mondani, hogy a terület így-úgy veszteséges. Én mindig azt tanultam, hogy a Vöröskereszt egy humanitárius szervezet. Úgy gondolom, hogy egy humanitárius szervezetnél az erkölcsi dolog az legalább olyan fontos, mint az anyagi, bár tudom, abból nem lehet megélni. Ha az önkormányzat nem engedi el, ráadásul határozatlan időre a bérleti díjat, ki lehet számolni, hogy évi több százezer forint is lehetne a bérleti díj. Jelenleg ez is a bevételi oldalon szerepelhetne. Elnézést, ha elragadtattam magam, de érzelmek nélkül én nem tudok lenni, mivel emberből vagyok. Nem tudok megújulni? Kérem tisztelettel, itt nem megújulásra volt szükség! Itt arra volt szükség, hogy nadrágszíjhúzás, nadrágszíjhúzás és termelj! Ez nem megújulás! Bár ha a zombivá tevést is megújulásnak nevezzük, akkor nevezhetjük ezt is annak. Nem akarok indulatokat gerjeszteni, szerintem zárjuk le ezt a témát! Ez így történt, megegyeztünk, gazdasági okokra való hivatkozással, egy közös megegyezéssel a munkaviszonyom április 30-al megszűnik. Ennyi.

Dr. Bölcskey Károly: Mivel ez munkajogi kérdés és ebben egyezség született, erről nincs mit tovább vitatkozni. Kérem, hogy a vezetőség vegye tudomásul az elhangzott tájékoztatót. Aki egyetért a javaslatommal, kézfelemeléssel jelezze. (egyhangú, négy igen szavazat, mivel Dancsi Gyula érintettség miatt a szavazásban nem vett részt)

(szünet, mivel megérkezik Selymes Erik a MVK főigazgatója és Dr. Fábián Károly a MVK Fejér megyei elnök.)

Dr. Bölcskey Károly: köszönti az újonnan érkezetteket. Következik a második napirend, megadom a szót Kajári Ilona igazgató asszonynak.

Kajári Ilona: Az elképzelés és a terv Bicskével kapcsolatban mindenképpen az építkezés és nem a rombolás. Mindenképpen szeretnénk a bicskei területet megőrizni, szeretnénk, ha azok a tevékenységek, amelyek a Vöröskereszthez tartoznak legalább annyira de, ha lehet, annál még jobban mennének, mint ahogy eddig. Tehát a véradásszervezésben minimum 4,7 % a lakosságszámhoz képest, ami elvárt. Az elsősegélynyújtásban a képzés és a vizsgáztatás is amennyire lehet, az autós iskolákat megkeresve és kiegészítve a munkahelyi, illetve alapfokú elsősegély-nyújtási ismeretek képzésével, a lakosság számára. Elnök úr többször említette a szponzorokat. Szeretném ezt kicsit átfogalmazni, és támogatóknak nevezni őket. Értem ez alatt, hogy olyan támogatókat kell keresni, akik termékben, szolgáltatásban, és anyagiakban is képesek a megújuló bicskei Vöröskereszt mellé állni. Nem feltétlenül arról szól a dolog, hogy mi szponzoráltatni akarjuk magunkat, hogy mindenáron pénzeket akarunk kérni! Olyan támogatókat szeretnénk találni, akikben tudatosul, hogy van utánpótlás. A bázisiskolákban olyan energia, vitalitás van - amit a bázisiskola tanárelnöke is igazolja munkájával -, ami megnyilvánul abban, hogy alapfokú képzésekben részt vesznek a gyerekek. Nagyon nagy szükségünk van arra, hogy az ifjúsági munka is megújuljon. Úgy kell lelkesíteni a gyerekeket a bázisiskolákban, hogy ők részt akarjanak venni az elsősegély-nyújtási képzésben. Onnan kell építkeznünk. Az alapszervezetek az alapsejtjei a Vöröskeresztnek. Alapszervezeteket, csoportokat kell létrehozni. Úgy kell megkeresni a lakóközösségeket, a munkahelyeket, hogy adni akar a Vöröskereszt, és ezért szeretnénk, ha mellénk állnának, azonosulva a Vöröskereszt eszméivel és vállalják a tagságot is és önként dolgoznak a Vöröskeresztért. És akkor már nem 298 tagja lesz a területnek, hanem ennek a sokszorosa. Az, hogy - a szociális koncepció tanúsága szerint is -, nincs olyan szabad lehetőség, amely lehetővé tenné normatívával támogatott állami vagy önkormányzati tevékenységek átvállalását, azt gondolom, hogy meg kell teremteni azokat a feltételeket amivel mégiscsak tudunk adni az embereknek, téli hidegben, nyári melegben. Amikor a bicskei menekülttáborba érkezett a svájci önkéntes, akkor beszéltünk a konkrét segítségadás módjáról. Érdekes módon ez mégsem valósult meg. Nem várható el a megyei igazgatótól, hogy minden egyes területre ő menjen, és ő intézze a dolgokat! Azért van egy-egy területnek felelős vezetője, hogy intézze ezeket a dolgokat. Szeretném, ha megmaradna a szervezet. Egyelőre olyan kép alakult, rajzolódik, – Gyuszi, valóban igazad van -, hogy önkéntest felelőssé sem lehet tenni a végzett munka iránt. Önkéntessel nem lehet betölteni ezt a státuszt. Olyan embert kell találni - mivel lejárt a büntetés-, hogy támogatással, külső erőforrással tudjunk bevonni embert, hogy ő szervezze a véradást Bicskén. E mellett szervezze a mozgalmi életet és az elsősegélynyújtás képzést is. Egyelőre Fehérvárról fog kijárni ember, mert egyelőre ott kapunk ilyen embert. Bicskén intézés alatt van, de jelenleg még nincs lehetőség ilyen ember beállítására.

Dr. Baracskai Józsefné MVK Zala megyei igazgatója: Nagyon pesszimista hangulat uralkodik itt, és mindig eltemetjük a jövőnket valamilyen módon, ahelyett, hogy építkeznénk. Amikor ideérkeztem, kérdeztem Gyuszitól, hogy mennyi a település lélekszáma. Megtudtam, hogy Bicskéé 11 000 fő, a körzet pedig 36 000 fő. Ne vádoljon senki azzal, hogy hazabeszélek, de had mondjam el, hogy Zalaszentgrót hasonló lakosú és 18 000 a kistérsége.

Ugyanígy nulláról indultunk, ma huszonketten dolgoznak - igaz, hogy kínkeservesen -, egy gyönyörű épületben. Onnan indultunk, hogy minden egyes fillérért meg kellett harcolni. De jelenleg egy 140 nm-es épületben dolgozik a Vöröskereszt, amit most fogunk bővíteni. 2900 tagja van, van egy bázisa, ami az elsősegélynyújtást véradásszervezést végzi. 1000 a véradók száma, amivel nem dicsekszem. Öt szociális szolgáltatást működtetnek, köztük támogatószolgálatot is. Különböző pályázatokon veszünk részt. Ezzel a háttérrel, amikor a mi embereink kimennek a településen a vöröskeresztes kabátban, nő a szervezet elismerése. Aminek következménye az is, hogy sokan szívesen fizetik be a tagdíjat, 16 %-os munkanélküliség mellett. Tudom, hogy itt nem egy dicsőség a múlt és nagyban visszavetetette a megyét a moratórium is. Nagyon sok jó lehetőség elment a szervezet mellett. Hibáztathatunk ezért mindenkit, talán meg is lesznek az okozók. Nagyon fájó, de mindenki azért tett, hogy ez kiderüljön, és felemelt fejjel mehessünk az emberek közé. Nagy hiba volt, de ezen nem szabad rágódni, tovább kell lépni, építkezni kell. Vannak olyan támogatási források, amivel előbbre lehet lépni. Én nagyon számítanék a mostani testületre és ki is bővíteném azt olyanokkal, akikben van szikra és van ambíció. Ebből kellene elkezdeni építkezni, apró lépésekkel. Ebben a testületben látok annyit, hogy ezt meg tudják valósítani. Biztos, hogy lehet az ifjúságot is mozgósítani. Nem könnyű, nem az a helyzet ma, hogy jönnek hozzánk, lehet, hogy nekünk kell menni hozzájuk.

Dr. Bölcskey Károly: Köszönöm a lelkesítő szavakat. Nyilván vannak strukturális eltérések, mert például nálunk a szociális szolgáltatások teljes egészében lefedettek. A szponzorációba természetesen beleértettem a támogatókat is, de az sajnos tény, ez kimerülőben van.

Dr. Sótonyi Tiborné: Felmerültek a Vöröskereszt hagyományos feladatai, amivel kapcsolatban el kell mondanom, hogy az elsődleges feladatunk továbbra is a humánum. Ebbe beletartozik a munkanélküliek támogatása is. Mi is sokáig úgy gondoltuk, hogy reménytelen, hogy szociális intézményt működtessünk. Van egy nagyon hátrányos helyzetű kistérség a megyében. Nagyon sok a fogyatékos, és erre hozunk most létre egy intézményt, amihez kapcsolódik az is, hogy munkanélkülieknek különböző képzéseket szervezünk, melynek időtartama alatt megélhetési támogatást is kapnának. Ez egy több mint negyvenmilliós pályázat. Az a tapasztalatom, hogy azokon a területeken, ahol a Vöröskereszt a megszokott feladatain kívül is tud munkát végezni, ott rendkívüli módon megnő a Vöröskereszt tekintélye is. Nálunk a hasonló nagyságú kistérségekben olyan 900-1 000 fős taglétszám van. Ebből kiindulva itt sem lehetetlen ezt a taglétszámot elérni. Nálunk is leült egy kistérségben a taglétszám, de ott a kollégától most fogunk elköszönni. Többször elmondtam már, hogy nagyon irigylem Fejér megyét és benne a bicskei kistérséget olyan vonatkozásban, hogy itt olyan lelkes önkéntesek vannak, akik a Vöröskereszt hívó szavára, akármilyen Vöröskeresztes összejövetel van, olyan nagy számban megjelennek, amit a mi megyénkben én nem tudok produkálni. Ebből gondolom, hogy ha ilyen lelkesen kiállnak a Vöröskereszt mellett, akkor biztosan lesz valamilyen pozitív elmozdulás.

Dr. Bölcskey Károly: Igazgató asszony, akkor arra térnék vissza, hogy a célkitűzések vázolása megtörtént, amikkel egyet kell értenem, de meg kell kérdeznem, hogy a vezetőséggel kapcsolatban milyen instrukciókat adna? Hogyan tovább?

Kajári Ilona: Köszönöm a kollégáimnak az általuk elmondottakat, mert ez azt mutatja, hogy van kiút. Holnapután eljön Bicskére az a kolléganő, aki először Gyuszival veszi fel a kapcsolatot, aki folyamatosan megbeszéli Gyuszival, hogy mi az, amit át kell adni, át kell venni. Ő egyelőre ismerkedik majd a területtel. Én is úgy érzem, hogyha a mostani vezetőségben van annyi hit, optimizmus, hogy azt mondja: igaz, fáj, hogy most nem megszokott arcot fogunk itt üdvözölni, de azt szeretnénk, ha a Vöröskereszt megújulna, akkor jó szívvel ajánlom a mostani vezetőség figyelmébe az új kolléganőt. Kérem, hogy aki tenni szeretne, segítse a munkáját. Segítsen új segítőket találni. A középkorosztály nagyon jól aktivizálható, akik közül sokan végeznek szívesen önkéntes munkát. Azonban azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy mindezt akarja-e, vállalja-e. Én tisztelettel kérem, hogy indulatokat félretéve próbáljuk meg a továbbiakban megerősíteni a bicskei területi szervezetet.

Dr. Bölcskey Károly: Akkor most tisztelettel megkérem a kedves vezetőségi tagokat, hogy egyenként nyilatkozzanak!

Juhászné Bányai Etelka: Előtte szeretném megkérdezni, hogy miért nem lehetett előre megbeszélni a dolgokat? Kész helyzet előtt vagyunk, és ilyenkor együttműködést kérni kicsit furcsa. Kinevezni valakit anélkül, hogy előtte egyeztetnénk, amit az alapszabály is előír, nagyon furcsának tartom!

Dancsi Gyula: Félreértés van, én, ha jól értettem, itt most nem arról van szó, hogy ide kineveznek egy új területi titkárt, hanem arról, hogy amíg nincs lehetőség arra, hogy egy közcélú ember ide beálljon, addig Fehérvárról fog kijárni valaki, a véradást szervezni. Ez nem érinti az alapszabályt. Igazgató asszonynak csak annyit reagálnék, hogy az én arcommal fognak találkozni, mert én tagja vagyok és maradok is ennek a vezetőségnek. A kérdés az, hogy a vezetőség tagjai vállalják tovább a feladatot. Egy dolog, ami nem állhat meg, az a véradás. Emiatt kell kijárni valakinek Fehérvárról, addig, amíg Bicskén nem találnak közcélút.

Dr. Bölcskey Károly: Kérdezem egyenként, ki vállalja továbbra is a vezetőségi tagságot?

Juhászné Bányai Etelka: Igen.

Farkas Istvánné: Egyelőre igen, de ez nem biztos, hogy végleges.

Kürthy Viktor: Meglátjuk, hogy mi lesz, ez azért elég váratlanul ért bennünket. Egyelőre igen.

Dancsi Gyula: Én már nyilatkoztam.

Dr. Bölcskey Károly: Én úgy jöttem ma ide, hogy a végén lehet, hogy lemondok, de akkor én is arra az álláspontra helyezkedem, hogy igen. Szeretettel várjuk a munkatársat, aztán körvonalazódik a helyzet. Aztán egy hónap múlva majd tartunk egy vezetőségi ülést.

Kajári Ilona: Köszönöm a bizalmat. Nem mondhatom felelősséggel, hogy márpedig a következő kolléga, aki itt dolgozik, ő lesz a területi titkár. Be kell, hogy dolgozza magát, meg kell, hogy ismerje a területet, kapcsolatokat kell, hogy kialakítson, bizalmat kell, hogy teremtsen maga és a munkája iránt. Segítségetekkel meg kell ismernie az alapszervezeteket, a terület aktivistáit. El kell, hogy jusson az emberekhez. Az a remény éltet, hogy sikerül olyan kollégát kiválasztani, aki meg tud felelni a feladatoknak. Ha Bicskén találnánk valakit, aki fogja tudni magát aktivizálni, attól mi lennénk a legboldogabbak.

Dr. Bölcskey Károly: A titkár úr egy közleményt szeretne megjelentetni a kábeltévében és Szuperinfóban. Ezt a közleményt, javaslatot felolvasnám, mivel tájékoztatni kell a lakosságot addig is, amíg nem rendeződnek a dolgok. Mivel itt a lakosság - főleg egy bizonyos réteg -, ahhoz szokott, hogy a helyiség állandóan nyitva van, ide be lehet jönni, segélyekért egyéb problémák miatt. Most hirtelen ez a helyiség nem lesz nyitva. Ezért ezt így fogalmazta meg a titkár úr: „A Magyar Vöröskereszt Bicske körzeti vezetősége tájékoztatja a lakosságot, hogy a Vöröskereszt felsőbb vezetésének döntése értelmében, gazdasági okok miatt, 2010. április 30-i hatállyal megszünteti a vezetőség főállású státuszát. A döntés következtében 2010. május elsejétől a szervezet irodája meghatározatlan ideig zárva tart.” Mi a vélemény ezzel kapcsolatban?

Kajári Ilona: Nem értek egyet a tartalmával, ugyanis nem erre felé megyünk.

Dancsi Gyula: Milyen tartalmával nem? Én nem fogok az utcán magyarázkodni senkinek, hogy miért nincs nyitva az iroda! Már bocsáss meg.

Kajári Ilona:. Nyilván nem. Az átmeneti állapotban, amíg a bicskei önkormányzattól vagy az itteni munkaügyi központtól nem tudunk akár közcélú munkást kapni, addig Fehérvárról jár ki kolléga, de ez nem azt jelenti, hogy bezár a bicskei terület. Ha bizonyos órákban zárva tart a bicskei iroda - éjszaka is zárva tart -, tehát, hogy az, hogy mikor van nyitva tartása, ruhaosztás egyebek, az ajtón fel lesz tüntetetve. Tehát ennek a rendje, április 30-ig ki fog alakulni.

Dancsi Gyula: Ennek jövő keddig kellene kialakulnia, mert akkor van a következő heti lapzárta.

Kajári Ilona: Az, hogy lapzártáig ez kialakul-e, munkaszervezés kérdése. Milyen időközönként jelenik meg a Szuperinfó?

Dancsi Gyula: Hetente.

Kajári Ilona: Na, akkor lehet, hogy nem ebben a lapszámban fog megjelenni, hanem a következőben. Csak azt én nem szeretem, hogyha valaki olyan helyzetet teremt, hogy nekem, most azon nyomban döntenem, kell, amikor a helyzet esetleg még nem érett meg a döntésre. Az ajtón szerepelni fog a nyitva tartás.

Dr. Sótonyi Tiborné: Éppen abban egyeztettünk a zalai kollégámmal, hogy a Vöröskereszt gazdasági helyzetét nem biztos, hogy egy ilyen hirdetésben kellene megjelentetni.

Dancsi Gyula: Nem a miatt történt ez a döntés?

Dr. Sótonyi Tiborné: Nem arról van szó, hogy mi miatt történt a döntés!

Juhászné Bányai Etelka: Az embereket értesíteni kell, hogy nincs nyitva!

Dr. Sótonyi Tiborné: Ezzel abszolút egyetértek Etelka, de nem biztos, hogy a Vöröskeresztnek - vagy lehetnénk bármilyen cég -, nem biztos, hogy az anyagi helyzetünket közzé kell tenni. Sőt, biztos, hogy nem kell közzé tenni! Ha ezt így megjelentetjük, akkor hogy várjuk azt, hogy jön valaki ide dolgozni, amikor kiolvassa az újságból, hogy ezek ilyen anyagi helyzetben vannak?

Dr. Baracskai Józsefné: Úgy gondolom, hogy ezzel a közleménnyel elronthatjuk azt, amiről az előbb beszélgettünk, hogy építkezzünk. Én tudom, hogy az embereket értesíteni kell. Személyi okok miatt, egyéb okok miatt, átmenetileg egy fogadóóra szerint működik az iroda. Van egy másik javaslatom is lehet, hogy eretneknek fogtok tartani, de ha van önkéntes, ide alkalmanként beülhetne, meghatározott időben itt tartózkodna és fogadná a klienseket. Tehát én ezt nem tenném így, mert tudjátok, nagyon nehéz a nulláról elindulni. Én azt csinálnám, hogy egy küldöttértekezletet hívnék össze, amin meg kellene választani a vezetőséget, tehát kibővíteni, amiről beszéltem és akkor abból a vezetőségből tovább építkezni. Én azt gondolom, hogy ez a négy fő – mert Gyuszi neked hivatalból más a státuszod -, ez kevés. Az lenne a javaslatom, hogy össze kellene hívni egy küldött értekezletet, amin egy tisztújítást kellene csinálni és kibővíteni a vezetőséget. Ezt a közleményt pedig úgy kellene áthidalni, hogy „Értesítjük a Tisztelt lakosságot, hogy személyi változás miatt az iroda működése meghatározott időrend szerint fog történni”. És akkor ki kell tenni az ajtóra a működési rendet.

Selymes Erik MVK főigazgatója: Semmit se kell kitűzni! Működünk, ahogy meghatározzuk! Mi vagyunk a lakosságért, és ha eddig nem sikerült kiszolgálni a bicskeieket. Etelkától hallottam jó néhány évvel ezelőtt, hogy már ki se mernek menni az utcára, ahogy néznek a Vöröskeresztre, mert annyira nem tudunk mutatni semmit…

Juhászné Bányai Etelka: Nem a bicskei, hanem az országos dolgok miatt! Nem, mi itt emelt fővel tudunk kimenni, itt még tisztelik a Vöröskeresztet! Nem erről beszéltem, hanem amit ott fönt műveltek! Ott arról beszéltem. Nem mi keltettük a rossz hírét a szervezetnek! Azért változatlanul azt mondom - és ne haragudjatok -, de hogy ilyen helyzetbe hoztok bennünket és mi válaszoljunk és adjunk ötleteket, és gondolkodjunk azonnal, mikor ilyen dolgokkal áltok elő, hogy azt se tudjuk, hogy miről van szó! Mi sem tudunk mindjárt dönteni. Hát azért nem olyan egyszerű dolog ez! Ti eldöntöttétek, hogy ez lesz, most hallottunk először arról, hogy mit akartok, de mi döntsük el, hogy hogyan legyen tovább? Hát át kell gondolni. Mindent át kell gondolni, mert emberekről van szó és a Vöröskeresztről! Mindent át kell gondolni, mert Hübele Balázs módon nem működik a dolog.

Dr. Bölcskey Károly: Ebben az átgondolásban egyetérthetünk. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy Bicskén a Vöröskeresztnek tekintélye van, ezt nem lehet elvitatni. Én nyolc évvel ezelőtt kerültem a képviselő-testületbe, akkor született az a döntés, hogy éves határidőre térítésmentesen biztosítja a bérleményt a Vöröskeresztnek. Két héttel ezelőtt született az a döntés, hogy határozatlan időre szavazta meg a testület a térítésmentes bérleményt, 60 napos felmondási idővel. 49 civilszervezet van Bicskén, senki másnak nem szavazta meg térítésmenetesen a bérleményt a testület, csak a Vöröskeresztnek, a tekintélyére való tekintettel élvezi ezt a státuszt. Úgyhogy itt Bicskén úgy érzem, hogy a Vöröskeresztet továbbra is tisztelik. Itt a Bicskei Napokon megjelenik, sátorban, ilyen-olyan szolgáltatásokkal várja a lakosságot, amit igénybe is vesznek. Elmondtam korábban azt is, hogy voltak az Egészség Hetek rendezvények. Tavaly volt az egyetlen év, hogy költségvetési támogatást csak akkor tudtunk biztosan, amikor már nem lehetett megkötni azokat a szerződéseket, amik pályázatként beérkeztek. Ezért maradt el. Itt a Vöröskeresztet tiszteli a lakosság! Az, hogy a kevés a tag (Selymes Erik közbeszólása: megszűnnek szervezetek) Igen. De azt is tudni kell, hogy Budapest és Tatabánya itt van a szomszédban. Hosszú ideig a lakosság nagy része, csak aludni járt Bicskére. Mára ez némileg változott, de még mindig Biatorbágy és Tatabánya között van egy fehér folt, ami azt jelenti, hogy Biatorbágynál és Tatabányánál megáll a befektető. Nem azt mondom, itt is nagy a fejlődés, de óriási a különbség. Itt még zömében mindig ingázók vannak. Ez az aktivitásukat nagyban befolyásolja.

Selymes Erik: Elnök úr, nagyon köszönöm, amit a Vöröskeresztért teszel, mint a szervezet elnöke, alpolgármesterként, küldöttként! Hála Istennek, módod is van rá, hogy segíts, például az irodabérlet ügyében, amit te is említettél. Végtelenül örülök annak, hogy lesz hol elhelyezni a szervezetet. Én, amit látni szeretnék, az egy élőbb itteni Vöröskeresztes, illetve a kistérséget sokkal jobban átfogó szervezet. Tatabánya itt van közelben, nem hiába ül itt Irénke. Én azt gondolom, hogy az ő tapasztalatával, az ő eredményeivel csak előbbre jut Bicske. Mindenképpen szeretném, ha ebből az agónia állapotából kikeverednétek. Azt is megértem, ha itt sok embert sok évtizedes vöröskeresztes munka után érzelmileg érint a dolog, de az élet nemcsak érzelmekből áll, hanem eredményekből és kudarcokból is. A Vöröskeresztnek ennyi év kudarc után - itt is mondhatjuk, hogy vannak eredmények -, de ha pusztán a tényeket nézzük, amik sajnos makacs dolgok, akkor azt látjuk, hogy ez a szervezet nemhogy stagnál, hanem folyamatosan visszafejlődik. Ennek levontuk az apparátuson belül a személyi konzekvenciáit. Azt gondolom, hogy korrekt módon sikerült Igazgató asszonynak a Dancsi Gyuszival megegyeznie. Gyuszitól azt kérem, hogy ebbe nyugodjon bele, ne tacepaózzon, ne Szuperinfózzon, keressen magának más elfoglaltságot. Itt volt a Vöröskeresztnél hosszú ideig, 28 esztendeig. Kiélhette magát, ki is élte. Ami benne maradt még energia, azt ne a Vöröskereszt ellen fordítsa a jövőben, hanem legyen szíves a további megélhetésére, jövőjére gondolni és ott tevékenykedni. Nem gondolom, hogy a jövőben érdemes lenne háborúzni. Ugyanez vonatkozik a többiekre is. Mindenki vonja le a saját személyi konzekvenciáját. Aki hasznos tagja a Vöröskeresztnek, az továbbra is örömmel és szeretettel tagja, akármilyen pozícióban, akár apparátusban, akár civilszervezetben, akár tisztségviselőként, akár egyszerű tagként. Aki meg úgy gondolja, hogy belefáradt, már csak keserűség van benne, vagy egyszerűen kiégett, vagy úgy érzi, hogy nem megy tovább, de mégis valamiféle közös múlthoz - ami neki örömöt okozott és kiteljesedést -, kapaszkodna, de ennek már semmi realitása, ő is vonja le a konzekvenciát. Én ezt gondolom, ezt kell kérnem egy ilyen helyzetben, és ehhez adunk mindenképpen a lehető leghumánusabb megoldásokat, stílust, türelmet. De valamikor bekövetkeznek a fordulatok. Ezeket el lehet hosszú időn keresztül odázni, de utána maguktól következnek be. Lehet, hogy jobban fáj, minthogyha ezt az ember valamilyen módon emelt fővel irányítja és alkalmazkodik hozzá.

Dancsi Gyula: Nem tehetem meg hogy nem reagálok főigazgató úr expozéjára.

Selymes Erik: Ne harcolj Gyula!

Dancsi Gyula: Én, ha harcolni akarnék a Vöröskereszttel, akkor harcolnék, tisztázzuk ezt!

Selymes Erik: De nem félünk Gyuszi, nem félünk!

Dancsi Gyula: Én sem. Ugyanis nekem nincs mitől.

Selymes Erik: Gyuszi, kibeszéltük. Nem félünk!

Dancsi Gyula: Azt mondom, én sem félek. Meg azt hiszem, ez nem félelem kérdése. Nekem valóban a 27 évből nagyon sok szép emlékem van. Persze, mindenhol eljön egyszer az idő, ahonnan az embernek mennie kell. Viszont egyet – ne haragudj ezt nem sértésnek szánom, hanem ténykérdésnek -, én nem szoktam senkinek tanácsokat osztani, és nem is nagyon várok, mert a tanács az egy nagyon veszélyes dolog. A tanácsot számon lehet kérni. Természetesen, majd én foglalkozom azzal, amivel én akarok, és - megbocsáss nekem -, de azt nem hiszem, hogy bárkitől meg kellene hallgatnom tanácsként, hogy - akár munkahelykeresés előtt állva -, mivel foglalkozzak. Lezárult az életemben egy szakasz, kaptam egy korrekt ajánlatot az Igazgató asszonytól, ezt én elfogadtam. Tudomásul vettem, hogy itt másfajta szelek fújnak, másfajta igények vannak, kívánom azt, hogy sikerüljön. Ha én ehhez hozzá tudok járulni aktivistaként, megteszem, ha nem, akkor nem teszem meg. Találok magamnak máshol helyet. Én még az életemben nem unatkoztam, most sem fogok. Ennyi.

Dr. Bölcskei Károly: Ezt korábban mi munkajogi kérdésként vetettük fel.

Farkas Istvánné: Meghoztam a döntésemet, lemondok a vezetőségi tagságról, és nagyon köszönöm mindenkinek az eddigi együttműködését. A végszó elhangzott főigazgató úr szájából, új szelek fújnak, új erők kellenek. Ha ez a szervezet itt leépült, annak mindannyian okai vagyunk. Úgy gondolom, hogy akkor friss erővel, új szelek fújnak, elölről kell kezdeni, új emberekkel, motiváltabbakkal. Úgyhogy nagyon szépen köszönöm mindenkinek az együttműködését.

Dancsi Gyula: A közleménnyel kapcsolatban szavazást kérek! Ha vezetőség úgy dönt, hogy nem jelenteti meg, akkor én magánemberként fogom megjelentetni. Nem vagyok hajlandó magyarázkodni az utcán, hogy engem most kirúgtak, meg miért nincs nyitva, meg egyéb dolog. Akkor én egy magánközleményt megjelentetek a Szuperinfóban. Azzal egyetértek, hogy a szövegből a gazdasági ok maradjon ki, de azt, hogy az iroda zárva van, nem tudom meddig, azzal kapcsolatban nem fogok magyarázkodni senkinek!

Kajári Ilona: Szeretném elmondani, hogy ameddig státuszban vagy, addig a megyei igazgató, a felettesednek az engedélyével jelentethetsz meg bármit.

Dancsi Gyula: Így van, de én magánszemélyként bármit.

Kajári Ilona: Bocsáss meg, vöröskeresztes alkalmazott vagy április 30-ig mindenképpen. Utána is van egyfajta lojalitás, az hogy mit, hogyan nem kommunikálsz erről a szervezetről. Nem bezárni kívánjuk az irodát, ezt szeretném még egyszer hangsúlyozni. Nem bezárni, hanem a nyitva tartási ideje módosulni fog. De Gyuszi, amikor már egyedül maradtál itt és Schádlné Marika nem volt, és amikor te véradásra mentél, akkor is az iroda átmenetileg bezárt. Azt gondolom az elegendő információ, ha az ajtóra ki lesz írva, hogy mikor lesz nyitva az iroda, mikor várjuk szeretettel a lakosságot ruhaosztásra, egyebekre. A megyei irodán is adódik olyan alkalom, amikor nincs ott senki és kitesszük, hogy elnézést kérünk, és jelezzük, hogy a következő nap tisztelettel várjuk a partnereinket. Kérek egy kis higgadtságot. Érzem, tapintható az indulat. Ezt én megértem, ez nyilvánvaló emberi reakció. De lojalitást kérek a Vöröskereszt érdekében.

Dr.Bölcskey Károly: Amellett foglalnék állást, hogy amikor eljön annak az ideje, jelenjen meg a kábeltévében és a Szuperinfóban az, hogy május elsejétől a nyitva tartás mikor lesz, gazdasági okokra és személyi változásra nem hivatkozva. Igazgató asszony, ez így megfelel?

Kajári Ilona: Rendszeresen megjelenik a tévé képújságjában a véradások időpontja?

Dancsi Gyula: A bicskeieké igen.

Kajári Ilona: Köszönöm, biztos voltam ebben és a Szuperinfós megjelenésben is. Ezt a véradási hirdetést ki lehet egészíteni, hogy véradás ekkor, ügyfélfogadás a Vöröskereszt bicskei irodájában ekkor és ekkor. A tényszerű közlés kérem, amely nem engedi meg azt, hogy mi is van e mögött?

Kürthy Viktor: Személyi változás csak van. Bennünket meg fognak kérdezni. De ez tényleg úgy van, ahogy az előbb mondtam, hogy a Vöröskereszt Bicskén a Gyula. Nekem az jobban tetszett, hogy a személyi változások benne voltak a közleményben, úgy volt kerek, komplett.

Dr. Bölcskey Károly: Amit igazgató asszony mondott, véradás az nincs mindig. A Vöröskereszt is egy olyan, hogy úgy mondjam közintézmény, ami arra érdemes, hogy folyamatosan tudják a lakosok, hogy ide mikor lehet bejönni. Tehát ezt nem kötném össze semmivel. Azt, hogy május 1-től a Vöröskereszt irodájának nyitva tartása így is így alakul tudniuk kell a lakosoknak. Akkor kérem, hogy aki ezzel egyetért, jelezze! (egyhangúlag, öt igennel elfogadva a javaslat.)

A bejelentések következnek.

Dancsi Gyula: A tegnap az önkormányzat szociális, egészségügyi és kisebbségi bizottsága kért egy tájékoztatót a 2009-ben végzett munkánkról. Az írásos anyag mellett mintegy 20 perces időkeretben adtam tájékoztatást az elmúlt évről. Köszönetüket fejezték ki a végzett munkáért és sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy az elmúlt évben az önkormányzat pénzügyi gondjai miatt, nem került megrendezésre az Egészség Hetek. Számítanak a Vöröskereszt munkájára a jövőben is. Tájékoztatást adtam a menekült táborban bekövetkezett változásról, arról, hogy február óta egy magyar származású svájci állampolgár ténykedik a Vöröskereszt színeiben. Ezzel még szorosabbá vált a táborral való együttműködésünk. Köszönöm ennyit kívántam bejelenteni.

Dr. Bölcskey Károly: Azt hiszem még egy téma maradt nyitottan, hogy itt egy tisztújító küldöttértekezletet kellene összehívni. Ez gondolom, április 30-ig jó lenne, ha megtörténne.

Dancsi Gyula: Nem, mert az alapszabály értelmében az értekezletet megelőzően legalább 15 nappal ki kell küldeni a meghívókat. Május vége előtt ez biztosan nem megoldható. Közben lesz még egy megyei küldöttértekezlet is, amin a közhasznúsági jelentést kell megtárgyalni.

Selymes Erik: Elnök urat kérdezem, hogy nincs küldöttértekezlet betervezve az éves programtervbe a bicskei szervezet számára?

Dr. Bölcskey Károly: Van, de ez, amiről most szó van, rendkívüli küldöttértekezlet lenne.

Selymes Erik: Nem kellene ezért kettőt összehívni. Nyugodtan lehetne május végén megtartani. Nem kell itt gerjeszteni tovább a negatív hullámokat. Kell mutatni magunkat is, kifele is, hogy normálisan működünk. Az, hogy vannak változások az életben, természetes. Igyekezni kell a lehető legjobban, úgy, hogy a lehető legkevesebbet veszítsük.

Dr. Bölcskey Károly: Én azt kérem Zsuzsától, hogy addig függeszd fel az előbbi kinyilatkoztatást, és akkor a májusi értekezleten térjünk erre vissza. (Farkas Istvánné fejbólintással jelezte, hogy akceptálja az elnöki kérést.)

Dr. Bölcskey Károly: Főigazgató úrnak annyit szeretnék még elmondani, hogy kicsit eltúlozta az én szerepemet. Én nem azt akartam itt mondani, hogy mennyi minden múlott rajtam, mert ez nem igaz. Hosszú ideig nekem nem sok közöm volt a Vöröskereszthez. Az utóbbi öt év, amiben összekötöttem az önkormányzati és a vöröskeresztes munkát. Már az előtt is így volt ez, mielőtt én színre léptem és most mindössze annyit tettem a legutóbbi alkalommal, hogy bizottsági ülésen jeleztem, mint ott jelenlévő - amikor elhangzott, hogy mennyi a Vöröskeresztre kiróni szánt bérleti díj -, azzal a felszólalással éltem, hogy eddig ingyen adtuk. Erre jött a reagálás, hogy ja, hát tényleg a Vöröskereszt ingyen kapta. Akkor hirtelen felbuzdulással azt mondták, hogy kössük meg határozatlan időre, ne egy évre. Ennyi szerepem volt benne. Azért mondom, hogy van tekintélye a Vöröskeresztnek Bicskén.

Selymes Erik: Nagyon köszönjük Elnök úr!

Dr. Bölcskey Károly: Van-e még valakinek bejelentése?

Dancsi Gyula: Mivel ebben a körben nagy valószínűség szerint már nem találkozunk, szeretném megköszönni mindenkinek a támogatását, munkáját, még akkor is, ha néha ilyen negatív hullámok jönnek. Mert általában attól jön negatív hullám, aki állandóan emlegeti. Bevallom őszintén, hogy nem készültem ekkora létszámra, de megoldom a problémát. Szeretném egy szerény ajándékkal, vagy inkább emléktárggyal megköszönni az együtt töltött időszakot. Tovább a vöröskeresztes úton, aztán majd valahol találkozunk! Köszönöm szépen!

Hitelesítők:

Kmf.

Hitelesítők:

Farkas Istvánné sk. Juhászné bányai Etelka sk.

Utóhang:

Május 12-én rendkívüli ülést tartott a bicskei vezetőség, négy fővel. Egyetértettek Kajári Ilona megyei igazgató azon kezdeményezésével, miszerint a területi titkári feladatot a munkaügyi központ által kiközvetített, "közcélú munkás" lássa el. 2010. június 1-től ezt a feladatot Bacsa Marianna végzi. Addig munkanapokon 10-14 óráig egy fehérvárról kijáró munkatárs tart ügyeletet a Kossuth téri irodában.

Selymes Erik főigazgató 2010. május 13-án közös megegyezéssel, azonnali hatállyal, Kajári Ilona Fejér megyei igazgató munkaviszonyát megszüntette.

gecsomane

egyre több gonosz nő kerül pozícióba, őket nem lehet kicsinálni, ők csinálnak ki másokat megrendelésre vagy önérdekből.
mocskos világ lett ez amióta a ők hatalmat kaptak.

Komárom Esztergom-Megyei Vöröskereszt

„Úttörőmunka előrehaladásához-nem viszi előbbre a törekvést,ha a kollégák között van egy maliciózus szurkálódó idős asszony
A Vöröskereszt dolgozóira vonatkozó etikai, morális szabály adminisztratív gondnoki joggal felruházott dolgozó, Molnár Piroska dolgozó esetében kérem megállapítani a:
-Gondozói képviselői joggal visszaélést
Indokolás: 2011.05.16-án azt állította hogy a "főorvos"-tól kapott egy levelet ami szerint
engem,xy gondozottat a főorvos arra utasított hogy vonuljak a Megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórház Pszichiátriai Osztály Szanatórium út 1 sz alá ideg-elme gyógykezelésre
Még aznap küldtem egy levelet a főorvos úrnak és később 2011.05.20-án telefonos beszélgetésünkkel kiderült hogy semmilyen levelet nem küldött a Megyei Vöröskereszthez. Kiderült hogy Molnár Piroska tagadja 2011.05.16-án tett kijelentését. A főorvos úrnak azt mondta hogy csak félreértés lehet,de én meggyőződtem hogy ez szándékos rosszhiszemű , megtévesztő magatartás.

Tartalom átvétel