Fideszes kortesbiblia

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.

Nem haragszunk mi az önellentmondásokért, amiknek köszönhetően a füzetecske afféle, mint a gyurcsányi egészségbiztosítós hibridszörny. Tehát egybe nem illeszthető darabokból lett készítve. Hézag egy szál se. Néppártnál az ilyen populista eklekticizmus gyermekbetegség, amit át kell vészelni.

Hónapok óta rebesgették a jól értesültek: csuda dolgok készülnek a Navracsics-istállóban. De a részletekről alig valami szivárgott csak ki. Várakozástelt nagyfeszültség csúcsfokozatban. Mármint közíróéknál és politológusberkekben. Istenadta lakosságunk ugyanis nemigen rágja tövig körmeit a pártprogram szó hallatán, inkább kétoldali politikaundorral sercint egy hegyeset. Ezért hát nem is olvas ilyeneket. Legyünk őszinték, barátaim: a választási programfüzet nem a köznép műfaja.

A Blikk-olvasó nyugdíjas, Győzike-néző szerelősegéd, a traktorban Sláger Rádiót hallgató őstermelő nem fog végigböngészni egy kilencvenvalahány oldalas szakpolitikai tézisgyűjteményt. Ahogy a warezoldalakról kalózfilmeket letöltögető - majdani első szavazó - gimnazista sem. Még kampányidőszakban se vetemedik erre, nemhogy időközi állóvízben.

Ők az óriásplakát, telefonos direktmarketing, szórólapözön, kampány-SMS, plakáttenger célközönsége, nem az intellektuális agitpropé. A program így az újságíróknak, hivatásos analitikusoknak, felkent véleménymondóknak, médiaértelmiségieknek szól. Na meg az ellenfélnek. Hogy reagálásra késztesse. Amennyiben elemzők, lapkommentátorok, szóvivők a Mikulás és Újév közti "kis uborkaszünetben" hetekig vitatják a Fidesz-dokumentumot, akkor küldetés teljesítve.

Orbán és Navracsics vette a népszavazási gátfutás legelső akadályát. Az ellenzék főereje okult a tavalyi fiaskóból, amikor is nagy csúszásokkal rukkolt csak ki a teljes ígéretkollekcióval. Ezért az - a kampány populáris fázisában - már hatástalan volt. Mindezen dilettantizmust ama infantilisan paranoid tempóval szerették volna kidumálni, hogy féltek. Konkrétan attól, hogy a túloldal ellopja. Ami csúnya dolog, nem vitás. De aki lenyúlta a kokárdát, a polgári és nemzeti szavakat és bepróbálkozott ’56 kisajátításával is, ne rinyáljon. Politikai szimbólumokra, törekvésekre nincs copyright. Úgy tűnik, mostanra ezt a stupid fóbiát legyűrték.

*

De lássuk a medvét, pontosabban narancsot. Olvasván a terjedelmes dolgozat- és kiáltványszerűséget, rögvest szemünkbe ötlik valami. Általában minden néppárt közös átka ugyanaz, ami győzelmük eredője is. Olyan kiterjedt bázist fednek le, hogy részprogramjaik szükségszerűen ütik egymást. Vállalkozónak adócsökkentés, közalkalmazottnak béremelés. Sárkány ellen sárkányfű, sárkányoknak királylány. Ez a tünet-együttes a Fidesznél - melynek népszerűségi számai immár a hegycsúcsok légritka szférájában vannak - különösen nyilvánvaló.

Egyszerre kíván versenypárti és szociális lenni. Kijelenti, hogy a tartós egyensúly és a gazdasági növekedés párhuzamosan is futhatnak (citáljuk immár a programot). A dologban az a poén, hogy elméletileg nem megvalósíthatatlan. Ha a költségvetés balanszírozását kiadás- és adócsökkentés (nem pedig bevételnövelés) révén végzem el, úgy lehetséges. Ha a Navracsics-agytröszt produktumát egy naiv, liberális földönkívüli olvasná, kezdetben helyeslőn bólogatna.

Mert hisz afféléket vetettek papírra, hogy majdan diadalt aratva "az állam csak ott és annyiban avatkozik be a versenyfolyamatokba, ahol és amennyiben e fellépés nélkülözhetetlen." Sőt, mi több, bizonyos helyekről egyenesen kivonul az etatista bestia. Szóba jön még a piackonform exportösztönzés, európárti pénzügypolitika. Meg az is, hogy segély helyett munkahelyet, hal helyett hálót. De a piacelvű aperitif után jön az államhívő feketeleves.

Eleinte csak olyasmik, hogy a pénznyelő MÁV legyen eztán is össznépi tulajdon. A közműcégek persze dettó. Utóbbiakat a program sziklába vésett fátumként nevezi természetes monopóliumoknak. Pedig attól, hogy egy vezetéken jön áram, ivóvíz, földgáz, ugyan miért ne dönthetnék, hogy a fenti termékeket melyik cég vásárolja és szállítsa le nekem? Szabályozás dolga. Ám a fenti következetlenségeket csípőből lepipálja az ígéret, miszerint "olyan eredményorientált családpolitikában gondolkodunk, amely szoros összhangban van a gazdaságpolitikával, ugyanakkor fenntartja a családtámogatási ellátások alanyi jogosultságát."

Pont egy-két bekezdéssel azelőtt ígérte be kampányszerzőnk a családbarát adózást. Ergo, hogy a közterhek megállapításánál figyelembe veendő, hogy az illető hány embert tart el a fizetéséből. Bár az iromány nem mondja ki, az effajta családtámogatás végcélja mindenütt az, hogy azok gyermekvállalását segítsék, akik nem közsegélyből, hanem önálló magánjövedelemből élnek.

Vagyis a gyarapodó családjuk nem újabb problémát, inkább reményt nyújt a fogyatkozó népességnek. Hogy gyermekük nem a segélyezettek, hanem a közteherviselők számát növeli majdan. Magyarul, hogy elsősorban olyanok vállaljanak utódot, akik már dolgoztak pár évet. Hitel-és piacképesek, nem pedig kamaszkori terhességük hibáját újrajátszó lúzerek. De ha csökkentem a jövedelemadót és változatlanul hagyom a kontraproduktív szociális normatívákat, akkor hogyan lesz itt egyensúly? Plusz mi értelme a családtámogatásnak, ha egy jövendő dolgozóra öt segélyezett esik húsz év múlva?

*

Ugyanezen logikai paradoxon feszegeti a szöveg tartalmi kohézióját nyugdíjfronton. "Az állami nyugdíj hosszú távú fenntarthatósága érdekében alapvető fontosságú a járulékfizetési hajlandóság növelése. Biztosítani kell a magánnyugdíj-pénztárakból való visszalépést az állami nyugdíjrendszerbe" - szögezi le a párt gazdaságpolitikai receptje. Ravasz, meg kell hagyni.

Egyfelől ragaszkodik a csőd felé tántorgó öregellátás állami tulajdonához. Anélkül, hogy bevallani kényszerülne a nyugdíjasok felé: a szisztéma finanszírozhatatlan. Másrészt a jelenlegi fiatalokat is csitítgatja azzal, hogy nem lesz járulékemelés. Csupán mindenkitől beszedni igyekszünk, amit elcsal. Amivel a bibi "csupán" annyi, hogy önmagában revizori szigorral nem lehet bevételeket nagyságrendileg növelni. De ez jó terelős duma a Fidesznek arra, hogy ne kelljen nyíltan bevallani: a mostani rendszerből jövőben nyugállományba vonulók - drasztikus járulékemelés hiányában - az aktuális öregségi juttatások reálértékének töredékét kapják csak. Ennek alternatívája az öngondoskodó, piacelvű járulékkezelés. Ami persze tabu.

"Az egészségügy nem üzlet, a kórházak nem eladók" - tartalmazza a program idevágó része. Melynek kategorikusságához viszonyítva a Nemzet Orvosának saját pártjával szembemenő egészségpolitikai felfogása szinte neoliberális mételynek tűnik. Mikola István nyilatkozatai sejtetik: nem eszik ám olyan forrón a programkását, ahogyan főzik. Ahogy az Orbán-kabinet idején is volt tervbe véve kórház-privatizáció, gyógyintézeti magánbefektetés, úgy ilyenféle kiskapuk továbbra is lesznek. S kapóra jönnek, ha egyszer majd be kell látni: a kádári "ingyenműtétnek" annyi.

De itt, az ellenzékiség boldog felelőtlenségétől megmámorosodott programíró odaveti: a vizitdíj igazságtalan, hisz eddig se volt ingyenes az egészségügy. Fizettük ugyebár a tébét. Ja, már aki nem dolgozott feketén (vagy jelentette be magát tényleges jövedelmének töredékére). A vizitdíj ezt kiküszöböl(het)i. Hisz neki köszönhetően a fizetés alól kibúvók is lerónak egy szimbolikus összeget. Amely persze ezredrészét se fedezi a cech végösszegének. Persze lenne olyan rendszer, amelyben nem kell ágy- és receptdíjat kiköhögni, csak abban a gyógyítás nem becsület és dicsőség dolga. Hanem bizony üzleté is.

Magánbiztosítós szisztémának hívják azt, feleim. De akkor le kéne számolni az illúzióval, hogy az orvos hasonló a voksolási joghoz. Amely pénz nélkül, mindenkinek honpolgári jogon dukál. Ha valaki önhibáján kívül fizetésképtelen, kapna persze mentességet. De alapelvként mégiscsak ott volna az öngondoskodás.

Mellesleg szólván, le a kalappal. Az a fakultatív prevenció, önkéntes egészségmegőrzés, mely népegészségügyi alprogramként benne van a néppárti hitvallásban, profi szakmunka. Mikola doktor anyait-apait beleadott, szentigaz. De a szűrőprogramok, egészségtudatossági nevelőkampányok pozitív lehetősége hajítófát nem ér, amennyiben nincs beleépítve a negatív ösztönzés. Például, hogy aki nem lép egyszerre, illetve kihagyja a szokásos felülvizsgálatot, az nemcsak a rétestől esik el, de egészségbiztosítási jogviszonyától is megfosztják. Ennek hiányában fals blöff a dolog.

Akárcsak, hogy - szintén idézet - "egy óvoda vagy iskola létéről, megmaradásáról szóló döntést egyetlen szempont határozhat meg: képes e versenyképes tudást, minőségi oktatást, nevelést, esélyt adni az ott tanuló diákoknak. A tapasztalat azt mutatja, hogy megfelelő finanszírozás és szakmai figyelem, támogatás mellett a kistelepüléseken is biztosítható a színvonalas oktatás, nevelés". Tipikus esete ez annak, mikor hamis képeket ültetünk a polgár agytekervényeibe. Ha a fenti mondat igaz lenne - ahogy nem - akkor se helytálló. Mert nem úgy lehet a vidéki kisember betegesen alacsony helyváltoztató, földrajzi mobilitási kvóciensét növelni, ha elemista korától hozzászokik, buszozni (vagy diákotthonba cuccolni) kell a tudásdózis beszerzéséért?

*

Legvégére csupa jó hír. A Fidesz egyetért az állam és egyház szétválasztásával. Úgy gondolja, a kisebbségeket is megilleti a védelem a durva utcai támadások ellen. Továbbá "a nemzet biztonsága két pilléren nyugszik: a magyar nemzet önerején, valamint az euroatlanti integráción, a nemzetközi együttműködésen. Nemzetbiztonsági szempontból is egyértelművé tesszük: Magyarország nem híd szerepet játszik Nyugat és Kelet között, hanem a nyugati oldal hídfőállása." Világos beszéd, européer fordulatok. De ezekről aligha mondjuk a Hírszerző olvasóit kell győzködniük.

Sokkal inkább önnön bigott párthíveiket, mondjuk Lovas István hűséges rajongóit. Akiknek kedvencük a Magyar Nemzet hétvégi fotómellékletében olyan Putyin-fényező jegyzettel dorombolt, hogy a posztcsekista kvázicár választási stábja is sárgul az irigységtől. Hogy ez nem őnekik jutott eszükbe.

Összegzésként: a Fidesz időközi programfélesége olyan, amilyen. Nem haragszunk mi az önellentmondásokért, amiknek köszönhetően a füzetecske afféle, mint a gyurcsányi egészségbiztosítós hibridszörny. Tehát egybe nem illeszthető darabokból lett készítve. Hézag egy szál se. Néppártnál az ilyen populista eklekticizmus gyermekbetegség, amit át kell vészelni.

A fideszes kortesbiblia két - versenyelvű és államfetisiszta - elemét szimultán beteljesíteni lehetetlen. Ez a hatalomra jutásukat követően úgyis világos lesz. Hogy milyen irányba billentik a narancsszínű vitorlás csatahajó kormányát, ezt most sikerrel bejósolni paranormál politológus-bravúr volna. Addig meg népszavazási kampány-szamárvezetőnek szódával elmegy.

Papp László Tamás

Tartalom átvétel