Hol a lé?

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.

Olvasni jó és hasznos. Az Állami Számvevőszék jelentéseit is. Örök életre szóló emléket jelent például egy 2003-ban kelt ÁSZ-háttértanulmány, amely azt próbálja összegezni, hogy is történt az ország vagyonának újrafelosztása. Mondhatnánk ismételt eredeti tőkefelhalmozásnak is. Egyszerűen fogalmazva a tanulmány azt elemzi, hogy nagyjából mennyi közös vagyonunk volt a rendszerváltoztatás hajnalán, ebből mennyi maradt, és hova tűnt el a vagyon jelentős része. Merthogy eltűnt. Nem is kevés. S hogy mennyi az annyi?

Nézzük a listát. A rendszerváltozás előtt már beindult az úgynevezett spontán vagy apport privatizáció, mert az elvtársak addigra jól tudták, hogy a magántőke bevonása nélkül nincs tovább magyar gazdaság. Ezért aztán gyorsan elkészült a gazdasági társaságokról és a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló törvény, és ezeknek köszönhetően három év alatt mintegy háromszázmillió dollár áramlott be az országba a nyolcvanas évek végén. Ez rendkívül dicséretes, az azonban már kevésbé, hogy a Németh-kormány elfelejtett nemzeti vagyonvédelmi törvényt alkotni, így aztán a komplex társadalmi tulajdon magántulajdonná tétele főként az akkori vállalatvezető-nómenklatúra és barátai államilag ellenőrizetlen hitbizományává vált. Mindennek következtében az akkor létező 2900 állami vállalatból 1990-re, a privatizáció első állami szabályának megjelenési idejére már csak 1859 kerülhetett állami kontroll alá.

Egy mértékadó tanulmány szerint a spontán privatizációval a meglévő termelői vagyon mintegy hatvan-hetven százaléka került mélyen leértékelve magánkézbe. Mondhatjuk úgy is, legális számviteli trükkök százaival ingyen vándorolt közös értékeink jelentős része elvtársak és elvtársközeli csapatok zsebébe. Így aztán, mire az állam feleszmélt, már csak mintegy 12 285 milliárdnyi privatizálható termelői vagyon maradt a kezében. Ez az adat már az ÁSZ-tól származik, és a 2002-es termelői árat tükröz. Ebből mintegy hétezermilliárdnyi vagyontömeg az, aminek a sorsát nyomon lehet követni 1990 és 2002 között. A vagyon negyvennégy százalékának, pontosan 5366,6 milliárdnyi vagyonnak a sorsa azonban ismeretlen. A vagyon csökkenésének indoka tíz-tizennégy százalékban még csak magyarázható külső és belső piacvesztéssel, rossz gazdálkodással, érték alatti eladással, de 2002-es értéken számolva négyezermilliárdnyi vagyon az ÁSZ megállapítása alapján – minden jel szerint tényleg. "Elemzők szerint ez magánvagyonná vált" – folytatja az ÁSZ. S ebben az adatsorban nincs benne a spontán privatizáció alatti állami vagyonvesztés mértéke, és nem tartalmazza a 2002 és 2008 közötti időszak privatizációs adatait sem. Pedig jól tudjuk, hogy az esztelen magánosítás igazán a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok alatt gyorsult fel. Persze az ÁSZ jelentései ezekre az évekre nézve is tartalmaznak unikális megállapításokat. Azt az ÁSZ nélkül is tudjuk a vagyontörvények mellékleteiből, hogy az 1995-ben nemzetstratégiai szempontból tartósan állami tulajdonban tartandó működő vagyont jelentő mintegy százhatvannégy társaság – amelyeknek a száma a Fidesz-kormány alatt néhány társasággal még bővült is – 2002 tavaszától az MSZP–SZDSZ-koalíció áldásos államtalanító döntéseinek köszönhetően mára negyvennyolcra csökkent. A többit már eladták, vagy éppen készülnek eladni.

Érezzük is az árakon. Egyes hírek szerint most következik a víziközművagyon és az azt működtető társaságok privatizációja. No meg a termőföldé. És az állami közfeladatokat ellátó épületeké.

A megszűnt Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. ugyan lassan már egy éve nem létezik, de a mai napig nincs zárómérlege. Törvényi kötelezettség a társaságok beszámolóinak nyilvánosan is elérhető közzététele minden év május 31-ig. Nekem úgy tűnik, mintha már októbert írnánk. Igaz, az új tulajdonosi joggyakorló szervezetnek, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek sincs mérlege. Ennek épp a nyitómérlege hiányzik, bár már tíz hónapja működik.
Az új vagyonkezelő a nemzeti vagyont sem 2007. december 31-ével, sem 2008. január 1-jével nem vette nyilvántartásba. Ezért az ÁSZ szerint a pontos nemzeti vagyonleltár hitele enyhén szólva is aggályos. Ugyan kinek fáj, hogy az ÁSZ szerint a Malév privatizációja áron alul történt, és a privatizáció folyamata nem átlátható? És ki gondolkodik el esténként azon, hogy a nemzet kisemmizésének utolsó előtti állomásaként tavaly elfogadott vagyontörvény az ÁSZ szerint úgy készült, hogy a kormány koncepcionális javaslatot nem tárgyalt, határidőt, felelősöket nem nevesített, a törvény várható gazdasági hatásait nem számszerűsítette. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy állítólag a privatizációs dokumentumokat is privatizálni akarják. Magánkézbe adni. Hogy soha ne lehessen ennek a felháborító, arcátlan magánosítási folyamatnak a valós arcát megismerni. Ha nincs papír, nem lehet elszámoltatás sem. Mindegy, mivel köti le magát a nemzet, csak ne olvasson. Főleg ÁSZ-jelentéseket ne. Mert még rájön arra, hogy tönkretették. Hogy az összprivatizációs hatalmi ügyletek következtében – mai értéken számolva – mintegy tízezermilliárdnyival lett szegényebb az ország. Milyen jól is jönne ez az összeg ma, a világgazdasági recesszió idején? Mert úgy néz ki, kedves liberálisok és szocialisták, hogy mégiscsak nagy szükség van arra a kifosztott államra! Ez a hiányzó tízezermilliárd pedig annyit jelent, mintha mind a tízmillió állampolgárnak fejenként egymillió forintot juttatott volna az állam. Csakhogy nem így van. Jelenleg mi tartozunk fejenként csaknem 1,7 millió forinttal az államnak.

Igen, kedves szocialista barátaink, önök valóban nagyon "beindultak". Így aztán nem csoda, hogy az ország magánvagyonának mintegy negyvennyolc százaléka mindössze a lakosság három százalékának, azaz durván háromszázezer embernek a tulajdonában van, míg alig tízmillióan osztozunk a vagyon ötvenkét százalékán. Kedves szocialista és liberális barátaink, önök a háromhoz, vagy a maradék kilencvenhét százalékhoz tartoznak? És ez csak a "húszforintos" kérdés volt. A többire minden bizonnyal nehezebb lesz majd válaszolniuk.

Elveszi a hatalom a

Elveszi a hatalom a bérünket azért, hogy a cigányságra(500+1.500mrd), az államadósságra(1.000 mrd) költse; valamint alacsonyan tartja a bért a jelen gazdaságpolitikával, így munkánk zömét a külföldi bankok(1.000) és multik(1.500) vágják zsebre.
Hiányzik a zsebünkből ez az évi 5.500 millíárd forint, besegítene a gyerekvállalásba erősen. Lehetne belőle lakás készpénzért, családi ház készpénzért, rezsit, gyerekcuccost, bérletet, kaját, kocsit mellényzsebből fizetnénk, minden héten 3x mennénk vacsorázni amíg a nagyi vigyáz a gyerekekre.

Tartalom átvétel