Hazánk leggazdagabb embere – Demján Sándor – a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott október 18-i csúcson 12 óra 11 perckor kezdte meg hétperces monológját azzal, hogy „Mindenki szégyellheti magát, aki az asztal körül ül”, majd beszélt arról, hogy béreket nem lehet megőrizni, adókon nem lehet változtatni és egy olyan átkozódással fejezte be beszédét, hogy mikor szakadjon a jelenlévőkre az épület mennyezete.

Szerintem beszéde előtt utánanézett annak, hogy az épület 1862 tavaszán kezdődő kivitelezésének vezetője Ybl Miklós és Skalnitzky Antal volt és ezért volt biztos abban, hogy átka semmiképpen nem teljesedhet be.

Beszédét követő 16 percben még meghallgatott két felszólalót, nézhette közben azt, hogy az utóbbi felszólaló mögött a miniszterelnök által elrendelt csúcson Budai Bernadett kormányszóvivő miként tud „rágózni”, majd a részt vevők elmentek 44 percig ebédelni. Két és fél óráig tartó olyan hozzászólók elmélkedése után, akiknek egy része feltehetően nagyobb hozzáértéssel tudott volna szólni a relativitáselmélet és kvantummechanika összefüggéseiről, mint arról, amihez éppen hozzászólt.

Arról nem tudok, hogy az ebédnél volt-e lazac és libamáj éppúgy, mint a néhány nappal korábbi MSZP-s összejövetelen, valamint arról sem, hogy az ebédért fizettek-e a résztvevők, vagy pedig ki tudja milyen pénzből vendégelték meg őket, de azt tudom, hogy 183 évvel ezelőtt az országnak akkor nem a leggazdagabb embere mit tett a hazáért.

Nem volt felelős az országnak akkori állapotáért, nem kellett szégyellnie magát semmiért sem, de 1825. november 3-án felállt a pozsonyi országgyűlésben és birtokainak egy évi jövedelmét, 60 ezer forintot a Magyar Tudós Társaság – mai Tudományos Akadémia – létrehozására felajánlott.

Meggyőződésem az, hogy ha az ország jelenlegi állapotában most az ország leggazdagabb embereként 260 milliárd forint vagyonnal élne és hazájával szemben szégyellni valója lenne, átkozódás helyett vagy vagyona nagy részét a hazája boldogulásához adná, vagy előbbre hozná életének befejezését. Írják azt, hogy élete vége felé a hazája sorsa miatti aggódása miatt bomlott meg elméje és emiatt vetett végett életének.

Lehet. De az biztos, hogy a nemzeti csúcson részt vevők tényleg szégyellhetik magukat azért, hogy ennek az embernek, majd később másoknak adományából is létrejött intézmény épületének dísztermébe úgy tették be lábukat nemzeti érzést színlelve okoskodni, hogy magatartásukból ítélve sem az erkölcsiségéhez, sem a tisztességéhez, sem emberi nagyságához semmi közük.

Ha templom lenne a Magyar Tudományos Akadémia épülete, most újra kellene szentelni. Arra tekintettel, mert 2008. október 18-án megbecstelenítették.

------------------------

Egy személy kivételével hozom szóba az 1825. november 3-i történést. Az ország jelenlegi miniszterelnöke kivételével.

Ugyanis a magyar köznyelv ismeri az „ebül szerzett jószág ebül vész el” erkölcsi megállapítást, ebből pedig becsületes magyar ember számára az következik, hogy az ebül szerzett jószág igaz jószággá soha nem változhat át.

Indokolt a miniszterelnök vagyonával kapcsolatosan idézni az Internet „Wikipédia” oldaláról Apró – Klein – Antal életútjára vonatkozóan a következőket:

„1944-ben lakhatásért cserébe, gyümölcsszüretelő munkásként élt dr. Lovassy Stürmer Aurél érdi barackosában. 1949-ben jótevője, Lovassy gyümölcstermését már ő maga értékesíteni a piacon, amit őstermelői bizonyítvány hiányában azonban nem tehetett meg. Feljelentette Lovassyt, akit 4080 forintra megbüntettek.”

Ennek alapján ha jól értem, a lakással nem rendelkező Apró Antal elszegődött gyümölcsszüretelő munkásnak 1944-ben olyan helyre, ahol lakhatást kapott, majd öt évig tartó gyümölcsszüretelési tevékenysége után úgy gondolta, hogy a leszedett gyümölcs az ő tulajdona. Ezért sajátjaként a gyümölcsöt igyekezett erre vonatkozó jogosítvány nélkül eladni, majd miután az eladás így nem sikerült, feljelentette a gyümölcs tényleges tulajdonosát nem tudni miért, de ezt az Apró Antalnak éveken át lakhatást és munkát biztosító személyt a feljelentés alapján megbüntették.

„1956. október 23-án éjszaka az MDP KV Katonai Bizottság tagjává választották. Másnap egy belső utasításban fasiszta csőcseléknek nevezte a forradalomban részt vevőket és parancsot adott az állami fegyveres erőknek, hogy a civilek közé lőjenek.”

Ennek alapján ha jól értem Apró Antal volt az, aki az 56-os forradalom második napján a kommunista felső vezetők közül elsőnek nevezett minden forradalmárt csőcseléknek anélkül, hogy tényleges szándékukról nevezetteknek meggyőződött volna, illetve Apró Antal volt az aki a fegyveres erőknek ugyanekkor parancsot adott arra, hogy lőjenek a civilek közé. Tekintet nélkül arra, hogy azok fegyverrel rendelkeznek, vagy sem, illetve férfiak vagy nők, öregek vagy gyerekek. Szerintem az utóbbi cselekedettel több emberen aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének felbujtói – bűnrészesi – magatartással történt a megvalósítása Apró Antal által.

„Személyesen felügyelte Nagy Imre és mártírtársainak koncepciós perét, 1958. június 17-én ő jelentette be a Parlamentben Nagy Imre és három társa kivégzését, amelyet „a nép jogos elégtételének …az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezett. Az MSZMP KB határozata alapján ezen érdemeiért a budapesti Szemlőhegy utcában kiutalták részére a nagypolgári Lovassy–Stürmer orvoscsalád volt villájának nagyobbik lakrészét. A nép körében a 1956 utáni keményvonalas megtorló politikát támogató fellépése miatt vált hírhedtté.”

Ennek alapján ha jól értem Apró Antal volt az, aki még 1958-ban is az 56-os forradalom megbosszulását kívánta, rendezte és felügyelte, és mindezekért a tetteiért ajándékként pedig a jelenlegi miniszterelnökünk jelenlegi lakóhelyéül szolgáló annak a villának nagyobbik részét kapta, amelyik korábban éppen annak a családnak volt tulajdona, amelyik a háború idején és azt követően éveken át Apró Antalnak és családjának lakhatást és munkát biztosított.

Közli azt is a Wikipédia, hogy ennek az Apró Antalnak leánya Apró Piroska közgazdász, és unokája Dobrev Klára a jelenlegi magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc felesége. Én pedig fenti tények összegzéseként hozzáteszem, hogy nevezettek most együtt lakják azt a Szemlőhegy utcában lévő villát, amit tehát Apró Antal olyan cselekedetei jutalmaként kapott ajándékként kommunista párttársainak legmagasabb szinten hozott határozatával, mely cselekedetei miatt a nép körében az 56-os forradalmat megtorló politikája miatt vált hírhedtté. Valamint azt is hozzáteszem, hogy hazánk miniszterelnökének nemcsak az Apró Antal által ajándékba kapott villa biztosit lakhatást és jelentős mértékű vagyont, hanem jelenlegi mértékű egyéb vagyonának megszerzése is elképzelhetetlen lett volna számára Apró Antal leszármazói nélkül.

Mindezeknek, valamint korábbi, „A miniszterelnök indokolt feljelentésének körülményei” című írásomban részletezett miniszterelnöki tevékenységnek, és ennek a tevékenységnek hazánkat sújtó károsítása nagyságának ismeretében állítom tehát azt, hogy a jelenlegi miniszterelnök volt az egyetlen személy az október 18-i nemzeti csúcson, akitől nem volt elvárható úgy viselkedni, mint ahogy a legnagyobb magyar 1825. novemberében tette.

Tőle a nemzet, ha a legkisebb önérzettel is bír, még egy pohár hideg vizet sem fogadhatna el.

------------------------

Ami pedig Dobrev Klárának önérzetes magatartását illeti október 23-án a 301-es parcellától eljövőben, nem értem. Arra az esetre gondolok, amikor férjét az egyik sírnál felszólították letérdelésre és bocsánatkérésre, erre válaszul férjével ellentétben felcsapta fejét a letérdelésre felszólító hölgy felé.

Egyetlen olyan politikusnak házastársát sem láttam a 301-es parcellánál azok közül megjelenni, akik elsősorban protokolláris okoknál fogva október 23-án ott megjelentek. Azt nem értem, hogy mi keresnivalója volt éppen Dobrev Klárának a nagyapja által többek között ebben a parcellában is eltemetettekkel és ezek hozzátartozóival szembeni bosszú realizálásáért ajándékba kapott Szemlőhegyi utcában lévő villából elindulva ezen a napon ezeknél a síroknál.

Minden évben egy olyan alkalommal megyek el az említett sírokhoz, Mansfeld Péterhez és a többiekhez, amikor feltehetőleg az eltemetettek hozzátartozói ott nincsenek, érzéseiket, emlékezésüket nem zavarom.

De olyankor, amikor tudom, hogy valamiféle nevezetes alkalom folytán ott találhatom az ott eltemetettekhez közel állókat, eszembe sem jut oda menni. Annak ellenére, hogy az én nagyapám örült hogy élt, tisztességben nevelhette gyermekeit és még véletlenül sem gondolt senki arra vele kapcsolatban, hogy több emberen elkövetett gyalázatos gyilkosságoknak tevékeny résztvevője, felbujtója volt.

Fentiekben leírt magatartása Dobrev Klárának így nem önérzetes, hanem egyszerűen ízléstelen volt.

Jobban járt volna, ha október 23-án az 1994-ben meghalt nagyapjának Farkasréti temetőben lévő sírját látogatta volna meg. Ha esetleg elfelejtette, hogy hol van, a 12/2-1-40. számú sírnál megtalálta volna, és esetleg egy imát mondhatott volna engesztelésképpen azért, mert másnap – október 24-én – volt az évfordulója annak, hogy ha addig nem, de ezen a napon 1956-ban a nagypapa mindenképpen bűnözővé, felbujtóvá vált.

===================

Fél 11 órakor a nemzeti csúcson felszólalt a legnagyobb ellenzékinek mondott párt elnöke is és arra gondoltam, hogy az 1989-ben Műcsarnok előtti koporsók mellett tartott beszédének hazafiságát most lesz alkalma visszaidézni. Mondjuk közölhette volna azt a hely szellemének megfelelően, hogy pártjának parlamenti frakciójához tartozók rendelkeznek a közpénzből annyi jövedelemmel, hogy azok, akik közfunkciójuk mellett gazdasági társaságokból is részesednek jövedelemből, az utóbbiból egy vagy több évi jövedelmüket ajánlják fel általa a nemzet sorsának jobbá alakítása céljából. Márcsak azért is közölhette volna ezt, mert saját bevallása szerint sem tudott az ellenzék ténylegesen semmit tenni a parlamentben az ország helyzetének romlása ellen 2002. év óta, azaz minden eredmény, vagy haszon nélkül pusztította az ellenzék az ország pénzét parlamenti javadalmazásuk folytán immár hat éve.

Lehetősége volt azt is közölni az ellenzéki elnök úrnak, hogy kormánya tényleg komolyan gondolta a 2001. januárjában hozott 12/2001. Korm. rendelet bevezetőjében írtakat. Azt, hogy „a gazdasági lehetőségekkel összhangban a házasok, a többgyermekes fiatal családok és más arra rászorultak lakásigénye kielégítése érdekében” lesz csak lehetséges a kormányrendelet rendelkezései alapján később állami támogatást igénybe venni közvetlen, vagy kamattámogatás formájában.

Lehetősége volt azt is közölni, hogy nagyon sajnálja azt, hogy éppen a kormánya által hozott ezen rendelet vált hazánkban a katasztrofális bankválság egyik közvetlen okozójává azáltal, hogy a közpénzből finanszírozott állami támogatást lakásnak hazudott luxusüdülő építők és tulajdonosok ezerszámra vették igénybe.

Lehetősége volt azt is közölni, hogy utólag belátja azt, hogy 2000-ben rosszul mérte fel kormánya az ország gazdasági helyzetét azzal, hogy a visszaélésszerűen is alkalmazható kormányrendelet alapján már 2001. januártól kezdődően folyatták el azokat a milliárdokat, melyek részben spekulációs magáncélokra részben a nem jogosultak számára kerültek felhasználásra, és ténylegesen ennek a kormányrendeletnek helytelen bevezetésével indult el 2001-ben hazánk gazdasága azon a lejtőn, melynek végén most a szakadék tátong.

Lehetősége volt azt is közölni, hogy belátva kormányának fenti kormányrendeletével okozott kár nagyságát és saját hibáját, most a kormányrendeletnek jelenleg hatályos alábbi rendelkezéseinek betartatása végett a Legfőbb Ügyészhez fordul:

18. § 4. bek: „Ha az igénylő a hitelintézetnek vagy az igazolást kibocsátónak valótlan adatot tartalmazó

nyilatkozatot tett, és ez alapján jutott közvetlen támogatáshoz, illetőleg kamattámogatáshoz, akkor az igénylő a folyósított összeget az igénybevétel napjától a Ptk. 232. §-a szerint számított kamataival együtt köteles visszafizetni.”

5. bek: „A folyósító hitelintézet felelős a Magyar Állammal szemben minden olyan kárért, amely a jelen

rendelet alapján őt terhelő kötelezettség megsértésével keletkezett. Mentesül a hitelintézet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható.”

Azaz lehetősége volt a kormányának rendeletével immár katasztrofális gazdasági helyzetet előidéző kár okozását tényleges bűntudattal beismerni. és lehetősége szerint a kár nagyságának kisebbítése érdekében intézkedéseket indítványozni. Lehetősége lett volna nagy államférfihez méltó erényeket megmutatni.

A leírtak helyett 14 percig közhelyekről, a törvényességről, mértéktartásról, egyenes beszédről általánosságban beszélt, emberi gyarlóságot, kapzsiságot emlegetett anélkül, hogy kifejtette volna azt, hogy mire gondol, majd a kormányzópártnak különböző módon történt pocskondiázása mellett adócsökkentés indokoltságát és valamiféle 400 milliárd forint összegű kormány miatti évi veszteséget emlegetett.

Tényleg igaza volt akkor, amikor beszéde elején azt mondta, hogy „Tanácskozásunk előkészítetlen és átgondolatlan.” Beszédére is utalt minden bizonnyal ekkor.

------------------------

Néhány nap múlva – október 23-án – pedig az elnök úr ismét beszédet tartott, fent a várban. Kevés olyan hely van a fővárosban, amelyik annyira ne emlékeztesse az embereket az 56-os forradalomra, mint éppen a Budai vár, itt ünnepelni a forradalmat olyan, mint ha a keresztények Jézus születésének ünnepét a Józsefvárosi piacon tartanák.

Pesten ezek után ezen az ünnepnapon nagyobb tömeg csak egyfajta gyűlt össze, a rendőrség. Ők pedig feltehetőleg nem ünnepeltek, hanem átkozódtak, de az ellenzéki pártnak mindenképpen így sikerült bebizonyítani azt, hogy semmi köze a forradalom emlékhelyein összegyűlt radikálisnak mondott, és más, valóban ünnepelni vágyó emberekhez, illetve az 56-os forradalomhoz, annak eszméjéhez. Ami pedig az ellenzéki elnök úrnak Várban elhangzott beszédét illeti, kiemelem a tapsot is kiváltó azt a mondatát, hogy

„Ültek már efféle ingyenélő, szélhámos kalandorok máskor is a mi nyakunkba, de a végén csak leráztuk őket és a porban kötöttek ki.”

Feltehetőleg a „mi” szó mögött a nemzetünket és nem a pártját értette, míg az „efféle szélhámos kalandorok” alatt a jelenlegi kormánytagokat és azokat a jelenlegi parlamenti képviselőket értette, akik a jelenlegi kormányfő pozíciójának megtartását eredményezően szavaznak mostanában a parlamentben.

Ilyen értelmezése mellett vitatom az elhangzott mondatot annyiban, hogy nemzetünk nyakára ülve a jelenlegi mennyiségben és minőségben szélhámos kalandorok csak az erkölcstelenséget, tisztességtelenséget elfogadó marxista elveket valló hatalmi elit kialakulása után az elmúlt század második felétől jelentek meg hazánkban akár úgy is, hogy ennek az elitnek ilyen fajta magatartásának köszönhető sikerén felbuzdulva a nem marxista elveket valló elit is átvette az erkölcstelenséget, tisztességtelenséget természetesnek tartó, a hatalom, a jólét megszerzéséhez szükséges egyetlen lehetséges útnak vallott magatartási formát.

Azt pedig különösen vitatom, hogy ezeket szélhámos kalandorokat a nemzet a nyakáról bármikor le tudta volna rázni, vagy azt, hogy ezek a porban kötöttek ki.

Beszéde elhangzásakor is jól tudta az ellenzékinek mondott párt elnöke azt, hogy a porban most is, és korábban is mindig a nem szélhámos kalandorok kötnek és kötöttek ki, de mivel nem tudott megnyugtató választ adni arról, hogy mi lesz a pártjához tartozó szélhámos kalandorokkal akkor, ha hatalomra kerülnek, inkább hazudott a hallgatóságának az idézett mondat szerint.

------------------------

Életrajzi adatoknál az internet Parlamenti oldalán azt olvasom, hogy a két gyermekes, elvált, 1960-ban született Lengyel Zoltán 1983-ban mezőgazdasági gépész üzemmérnöki, 1987-ben szaküzemmérnöki, 1997-ben szakközgazdász oklevelet szerzett.

Munkahelyeit illetően 1987-től 1991-ig a vértesacsai tsz. Műszaki vezetője, illetve műszaki főágazat vezetője volt, majd feltehetően elírták a következő, 1991-től 1999-ig tartó Műszaki Szolgáltató Kft-nél betöltött ügyvezetői beosztását, mivel egyetlen ilyen nevű Kft. alakult hazánkban Nyirlugos-Cserhátó székhelybejegyzéssel, és ennek Lengyel Zoltán soha nem volt cégnyilvántartásba bejegyzett tisztségviselője

Ellenben az Enyingi Agrár Rt.- vel kapcsolatosan nincs elírás. Ennek a korábban Enying Kossuth L. u. 42. szám alatti székhelyű cégnek Lengyel Zoltán valóban volt tisztségviselője a cégnyilvántartás szerint.

Igaz nem igazgatósági elnökként úgy, ahogy a lap írja, hanem igazgatósági tagként 2000. május 26-től 2002. május 11-ig, de az akkor 549 millió Ft. jegyzett tőkével rendelkező cégnél minden bizonnyal jól jövedelmező állás volt Lengyel Zoltánnak ez is.

Politikai pályafutásának ismertetésénél pedig az olvasható, hogy 1990. évben Sáregres Képviselőtestületének tagja, 1994-ben Sáregres Polgármestere, 1998-ban Fidesz-MDF-FKGP-MKDSZ jelöltként újra polgármester lett,

1998-tól a Fejér Megyei Önkormányzat Közgyűlése tagja, 2002-ben és 2006-ban sárbogárdi országgyűlési képviselő, utóbbi alkalommal az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága tagja is lett.

Bruttó tiszteletdíjként 2008. szeptemberében 440.610 Ft., költségtérítési átalányként 231.900.-Ft., szállásköltség térítésként 115.950 Ft., összesen 788.460 Ft. összegben javadalmaztatták.

Ő az a Lengyel Zoltán, akiről 2007. augusztus 15-én az volt olvasható, hogy

„Kilép a Fidesz-KDNP frakciószövetségből Lengyel Zoltán, akiről a közelmúltban állítólag őt ábrázoló meztelen képek jelentek meg.”,

és ő az a Lengyel Zoltán, aki miután megmentette az MDF frakciót a közelmúltban a feloszlatástól, a következőket mondta:

„Miután felvállaltam független honatyaként a kisgazda eszme képviseletét, egy rendszerváltó párt irányát viszem tovább. És bizony rendszerváltó párt az MDF is, így eszmeiségében rokon a kettő”

------------------------

Fenti adatok birtokában előttem nem kétségesen csak akkor lehetett Lengyel Zoltán az állami tulajdonban lévő részvényekkel rendelkező Cg. 07-10-001081. cégnyilvántartási számú Enyingi Agrár Zrt.-nek igazgatósági tagja 2000. május 26-i bejegyzés szerint, amikor az őt támogató Fidesz-KDNP pártszövetség az 1998-as országgyűlési választás folytán hatalmon volt, és akkor kellett sürgősen Lengyel Zoltánnak az állami tulajdonú részvényekkel rendelkező ennek a cégnek minden tisztségéből távoznia cégnyilvántartás szerint, amikor az őt támogató párt – Fidesz-KDNP – az ország vezetéséből újabb választás során kiszorult.

Az ismertetés alapján a problémám nem az, hogy az állítólagos meztelen képeiről elhíresült, Fidesz-KDNP által országgyűlési választáson támogatott Lengyel Zoltán 1998-tól kezdődően a Sáregresi Polgármesteri és a Fejér Megyei Önkormányzati Közgyűlés tagsági, illetve a testület vagyonügyi tanácsnoki állás elvállalása folytán és az eközben vállalt, Enyingi Agrár Rt-nél betöltött igazgatósági tisztség alapján milyen tevékenységet folytatott akkor, amikor állítólag meztelen képeket készítettek róla,

sőt az sem, hogy az ilyen körülmények között végzett közéleti, Fidesz-KDNP által támogatott fenti tevékenységei folytán milyen javadalmazásban részesült,

hanem az a problémám, hogy az 1998-tól 2002-ig hatalmon lévő Fidesz-KDNP a Lengyel Zoltánon kívül még hány hasonló személyt juttatott ebben az időszakban hasonló állásokhoz és jövedelemhez, illetve hányan üvöltöznek most is csak azért ennek a pártszövetségnek következő választási sikere érdekében, hogy a Lengyel Zoltán féle helyzetbe jussanak, vagy maradhassanak.

Nem értem, hogy honnan veszi a bátorságot az ellenzék elnöke ahhoz, hogy nemzeti ünnepünkön ingyenélő szélhámos kalandorokat emlegessen úgy, hogy senki nem lehet meggyőződve a tények alapján arról, hogy pártjához tartozók döntő többsége nem olyan, mint amilyennek látszik.

Amikor pontosan ugyanolyan ingyenélő szélhámos kalandornak látszanak azok a hatalomra ácsingózó pártjához tartozók is, mint azok, akikre az elnök úr utalni kívánt.

Siófokon 2008. október 30. napján.

Dr. Léhmann György Siófok Szűcs u. 1. sz. a. lakos