Veszélyben a lét, és a jogállamiság tényleges léte is!

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.

Tanulságos, közéletünk jelenlegi erkölcsi állapotát tényszerűen bizonyító alábbi eljárást 2008. október 3-án postára adott, Fővárosi Főügyészségnek címzett iratommal kezdeményeztem. Az ebben írt, feljelentésem alapjául szolgáló tényállást a Főügyészség helyesen értelmezte, foglalta össze az NF. 24566/2008/1. számú határozatának indokolása elején az alábbiak szerint:

„Dr. Léhmann György Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ellen azért tett feljelentést, mert szerinte a feljelentett 2005. elejétől gátolta a törvényben a Kormány számára meghatározott feladatok ellátását annak ellenére, hogy jól tudta azt, hogy kormányának mi a feladata. Emellett a feljelentő szerint az is megállapítható, hogy a feljelentett „abból a célból gátolta a Kormány törvényben előirt feladatainak ellátását, hogy a 2006. évi országgyűlési választásokon pártját, és ezen belül is egy szűk csoportot a hatalomban megtartson, számukra és saját maga számára a hatalom gyakorlásával együtt járó előnyöket biztosítsa.

A feljelentő szerint a feljelentett az Alkotmány 35. § 1. bekezdésének a ) – g ) pontjaiban meghatározott feladatok elvégzését gátolta meg, ami szerinte a Btk. 225. §-ában meghatározott hivatali visszaélés bűntettének alapos gyanúját kelti.”

Ami pedig a feljelentésnek ténybeli alapját illeti, iratomban ezt a feljelentettnek 2006. május 26-i, kétszáz ember előtt tartott beszédében – „öszödi beszéd” – elhangzott alábbi mondataiban jelöltem meg:

„Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött. Visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet…” illetve

„Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.”

Világos beszéd, hiszen ebből a bizonyítékból, a feljelentett által tett beismerő vallomásból lehet megállapítani azt, hogy jól tudta feljelentett azt, hogy mi kormányának az Alkotmányban is rögzített kormányzati feladata, de ebből másfél évig azért nem teljesített semmit, és azért hazudott folyamatosan, mert ily módon remélte általa meghatározott személyek nyerését.

------------------------

Valamint azt is meg lehet állapítani a beszédből, hogy az elkövetési magatartása feljelentettnek mulasztási és nem tevési magatartással valósult meg. Az ilyen, mulasztásinak megállapítható magatartás sajátosságainak figyelembevételével megalapozatlan a főügyészségi határozat indokolásának alábbi része:

„A hivatali visszaélés büntette célzatos bűncselekmény, amely akkor valósul meg ha a hivatalos személy elkövető jogellenes cél elérése érdekében a hivatali kötelezettségét jogtalan előny szerzése vagy ilyen hátrány okozása végett szegi meg, illetve él vissza hivatali helyzetével.

A feljelentés ilyen konkrét tényállításokat sem a feljelentő által megjelölt, sem más a Btk. Különös Részében meghatározott bűncselekmény törvényi tényállásával kapcsolatban nem tartalmaz és így érdemi vizsgálatra – azaz büntetőeljárás megindítására – alkalmatlan.

A feljelentésben foglalt állítások és egyúttal az azok bizonyítékaként felhívott beszédrészletek csupán az általánosság szintjét érik el és azokból a törvényi tényállási elemek fennállására vonatkozóan semmilyen megalapozott következtetés nem vonható le.

A feljelentő adós maradt ugyanis annak közlésével, hogy a feljelentett pontosan milyen magatartásával mely kötelességét szegte meg, hogyan gátolta meg a Kormányt az Alkotmánynak a feljelentő által hivatkozott rendelkezéseiben meghatározott kötelezettségei teljesítésében.”

Ugyanis a fővárosi főügyészségi határozat ezek szerint

nem vitatja azt, hogy a feljelentési iratomban idézett mondatok a feljelentett részéről 2006. május 26-án 200 ember előtt elhangzott,

nem vitatja azt, hogy a feljelentési iratomban leirt, Alkotmány 35. § 1. bek-ben meghatározottak a feljelentett által irányított kormánynak valóban a feladatai,

nem vitatja azt, hogy aki a feljelentési iratomban leirt, Alkotmány 35. § 1. bek-ben meghatározott feladatokat kormányfőként a feljelentési iratomban leirt módon nem teljesíti,

az bűncselekményt követ el, és csupán azért nem látta indokoltnak a nyomozást elrendelni, mert nem jelöltem meg az elkövetőnek bűncselekmény megvalósulását eredményező mulasztási magatartásait „pontosan”.

Megfeledkezve arról, hogy ha hasonlóan mulasztási magatartással elkövethető bűncselekmény, mondjuk segítségnyújtás elmulasztása bűncselekmény esetében az út közepén fekvő sérült sértettet elhagyó feljelentettnek a helyszín elhagyását követő beismerő vallomásán alapuló feljelentés esetén azért nem lehetne a nyomozást elrendelni, mivel a feljelentés konkrétan nem tartalmazza azt, hogy a feljelentett mit nem tett meg a sértett érdekében, mosolyt fakasztó jogi dilettantizmusra utalna.

------------------------

Közerkölcsünknek jelenlegi állapotából kiindulva már a feljelentésem megtételekor kellett tudnom azt, hogy nincs az a bűncselekmény, aminek elkövetése esetén az ország miniszterelnökét hazánkban büntetőjogilag felelősségre vonnák, ezért a határozatnak fentiek szerinti, logikátlan okfejtését az elutasítás indokaként természetesnek vettem, ellenben észleltem azt, hogy az idézett főügyészségi állásfoglalás egyéb tartalma folytán olyan szerencsében volt részem, mely egy embernek az életében csak ritkán adódik.

Hiszen ezek után mindösszesen annyi volt a feladatom, hogy a határozatot a Legfőbb Ügyészséggel is elbíráltassam, és amennyiben a Legfőbb Ügyészség a főügyészségi határozat átvizsgálása után azt helybenhagyja, akkor tényszerűen megállapítható bárki által az, hogy

Gyurcsány Ferenc feljelentett ellen a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint is nyomozást rendelnek el a feljelentésemben irt bűncselekmény miatt az esetben, ha bárki közli feljelentésemet megismételve, és kiegészíti azzal, hogy 2004. november 26-tól 2006. május 26-ig – feljelentett által közölt másfél év alatt – a kormánynak az Alkotmányban írt feladatait konkretizálva mit kellett volna elvégeznie, és ezek közül a konkrét feladatok közül mit nem végzett el.

Mulasztási cselekmény ide, mulasztási cselekmény oda, egy hazájáért aggódó ember számára hazánk jelenlegi állapotáért elsősorban felelős személlyel szemben úgy kiegészíteni „konkrétan” a feljelentést, mint ahogy a Fővárosi Főügyészségi határozat leírja, nem bonyolult feladat. Figyelemmel arra, hogy hazánk határos egy olyan országgal, melynek gazdasági helyzete a feljelentett mulasztásainak kezdetén – 2004. november 26-án – alig volt hazánkétól eltérő, míg 2009. januárjában pedig olyanná vált, hogy fizetőeszköze az EURO lett. Szlovákiára gondolok.

Mindösszesen annyit kell tenni, hogy meg kell határozni azt, hogy 2004. november 26-tól 2006. május 26-ig terjedő időszakra nézve a Szlovák kormány intézkedései közül melyek tekinthetők olyannak, melyek a Magyar Alkotmány 35. §-ban meghatározott feladatok tartalmának megfelel, és amennyiben ezekkel az adatokkal kiegészítik a feljelentésemet, nem lehet kétséges az, hogy a Legfőbb Ügyészség által helybenhagyott Fővárosi Ügyészségi határozat szerinti konkrét adatok alapján a feljelentett – Gyurcsány Ferenc – ellen a bűncselekmény gyanúja miatti nyomozást elrendelik.

Azt pedig nem tanácsolnám feljelentettnek az így meginduló és ellene folyamatban lévő büntető eljárásban, hogy védekezésként azt közölje, hogy mivel 2006. május 26-án Balatonőszödön azt mondta, hogy hazudtunk reggel éjjel meg este, így 2006. május 26-án a beszéd közben is hazudott délelőtt és délután is, azaz állítása ellenére mégis teljesítette kormánya mindazokat a feladatokat amit az Alkotmány 35. §-a előír, mert ez esetben cselekményével kapcsolatosan a hivatali visszaélésen túl egyéb bűncselekmények elkövetése is szóba kerülhet részéről.

Abból kiindulva, hogy Balatonőszödön közel kétszáz országgyűlési képviselőt kívánt beszédével befolyásolni.

------------------------

Visszatérve a főügyészségi határozatot helybenhagyó Legfőbb Ügyészségi határozat iránti korábbi óhajomra, ennek az elérhetőségének módja részemről pofon egyszerű volt. Mindösszesen arra kellett ügyeljek, hogy a Fővárosi Főügyészségi határozat elleni panaszom alapján a határozatnak számomra fentiek szerint kedvező részével a Legfőbb Ügyészség ne foglalkozzon, hiszen számítanom kellett arra, hogy hazánkban akkor, ha a miniszterelnök a feljelentett, akkor a Legfőbb Ügyészség még a Fővárosi Ügyészségnél is képtelenebb és megalapozatlanabb érvelésbe is kész úgy belebonyolódni, hogy közben a Fővárosi Főügyészségi határozatnak hazánk polgárainak kedvező, fentiekben ismertetett indokolását is változtathatja.

Ezért a fővárosi főügyészségi határozat elleni panaszom indokolása a nyomozás elrendelése érdekében a Legfőbb Ügyészség felé mindösszesen a következő volt:

„A Be. 174. § 1. bek-e szerint az ügyésznek három napon belül van lehetősége a feljelentést elutasító határozat meghozatalára.

Tekintettel arra, hogy ennek a törvényi határidőnek többszöröse telt el a feljelentést elutasító határozat meghozataláig, a feljelent elutasító határozat törvénysértő.”

Történetesen a Siófok Postahivatal BT-30821/2008. iktatószámú tájékoztatása szerint feljelentésemet a Fővárosi Főügyészség Bartáné Kónya Katalin meghatalmazott aláírásával igazoltan valóban 2008. október 7-én vette át, hogy az ezt követő 20. napi – 2008. október 27. – dátumozás látható a főügyészségi határozaton úgy, hogy a Fővárosi Főügyészségnek a Be 174. § 1. bek-e szerint ilyen határozat hozatalára legfeljebb 2008. október 10-ig lett volna lehetősége, így panaszomat kellő módon bizonyítottam.

A Legfőbb Ügyészség NF. 8824/2008/2-I. számú, panaszomat elutasító határozata is megállapította ezt követően a mulasztás tényét az indokolásának egy olyan bekezdésében az alábbiak szerint, melyben egyidejűleg közli azt is, hogy ennek a határidőnek, azaz a törvényi határidő be nem tartásának következménye ez esetben nincs:

„Az iratokat megvizsgálva megállapítható, hogy dr. Léhmann György a panaszban alappal hivatkozott arra, hogy a feljelentést elutasító határozat meghozatalára a törvényben előirt három napon túl került sor. Ez az eljárási szabálysértés azonban relatív, a sérelmezett határozat megalapozottságát nem érinti, s annak hatályon kívül helyezését nem eredményezheti.”

Azaz eszerinti Legfőbb Ügyészségi álláspont szerint mindegy az, hogy betartották-e a 3 napon határidőt, vagy megtoldották ezt további 17 nappal, valamint az is közömbös számára ez esetben, hogy a 2006. július 1-től hatályos 172/A. §-hoz fűzött indokolása az 1998. évi XIX. tv-nek (Be.) az alábbiakat rögzíti:

„Az arra jogosult szerv a nyomozás elrendeléséről, illetőleg a feljelentés elutasításáról attól a naptól számított három napon belül köteles határozni, amelyen a feljelentés hozzá megérkezett…A törvény ezért beiktatja a törvénybe az 1973. évi I. tv. által ismert, de a hatályos szabályozásban mellőzött feljelentés kiegészítésének intézményét, további adatok beszerzésére biztosítva időt és eszközöket a nyomozó hatóság, illet az ügyész számára.”

Ennek a törvényi indokolásnak alapján szerintem a Legfőbb Ügyészség jól tudta azt, hogy olyan esetben, ha egyébként – álláspontom szerint indokolatlanul – gondjai voltak a Fővárosi Főügyészségnek azzal kapcsolatosan, hogy a feljelentésemben általánosságban megjelölt tények, valamint a feljelentett beismerő vallomása a nyomozás megindításához szükséges gyanúhoz elegendőek voltak vagy sem, akkor a további adatok beszerzése végett a feljelentés kiegészítését kell elrendelni, de ennek a jogintézménynek alkalmazása az ügyészségi határozatban nem került említésre.

Rátérve a gyanúval – gyanú hiányával – kapcsolatos ügyészségi indokolásra, most, hogy a Fővárosi Főügyészségi határozat tartalmára is kiterjedő Legfőbb Ügyészségi helybenhagyó határozat sok millió ember számára mégis kedvező módon megszületett, némi problémát mégis látok.

Mondjuk abból az evidenciából kiindulva, hogy a büntetőjogban a gyanú fogalma nem más, mint a bűncselekmény elkövetésére utaló adat. Amennyiben pedig azt is elfogadhatjuk evidenciaként, hogy a gyanúsított, vagy feljelentett beismerő vallomása egyik lehetséges bizonyítékként fogadható el az eljárásban, nem ártott volna az ügyészség tekintélyének az, ha megmagyarázzák akár jogszabályhelyek alapján, akár más módon, hogy mégis mi indította a Fővárosi Főügyészséget és Legfőbb Ügyészséget arra, hogy a gyanú hiányáról beszéljenek.

Ami pedig Legfőbb Ügyészség által hozott határozatban is elfogadott Be. 174. § 1. bekezdésének b. pontját, a bűncselekmény gyanújának hiánya miatti feljelentés elutasítási okot illeti, ismét indokolt a törvény indokolásának ide vonatkozó részét teljes terjedelmében idézni:

„A b. pont azt az esetkört jelöli, amikor a bűncselekmény gyanúja hiányzik: a feljelentésben írtak köztudomású, önmagukkal, a természeti törvényekkel, vagy a tudomány egyéb eredményeivel ellentétes tényeket tartalmaznak.”

Ebből következően ugye minden magyar nyelven értő ember megállapíthatja azt, hogy ennek a jogszabályhelynek alkalmazásával nem lehet azzal az okkal elutasítani a feljelentést, ha nem elég konkrét adatokat közöl a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatosan.

De ne legyek maximalista. Elégedjek meg a Legfőbb Ügyészség határozatának következő megállapításával:

„A feljelentést elutasító határozat kiegészítést nem igénylő részletességgel adta indokát annak, hogy a hivatali visszaélés bűntettének gyanúja mely okból nem állapítható meg”,

Hiszen éppen erre a Legfőbb Ügyészségi döntésre tekintettel ismételhetem meg az alábbiakat:

Gyurcsány Ferenc feljelentett ellen a Legfőbb Ügyészség döntése szerint is nyomozást rendelnek el a feljelentésemben irt bűncselekmény miatt az esetben, ha bárki előterjeszti feljelentésemet megismételve és kiegészíti azzal, hogy 2004. november 26-tól 2006. május 26-ig – feljelentett által közölt másfél év alatt – a kormánynak az Alkotmányban írt feladatait konkretizálva mit kellett volna elvégeznie, és ezek közül a konkrét feladatok közül mit nem végzett el.

===================

Egyébként sajátos módon fejeződött be a Legfőbb Ügyészségi határozat a következők szerint:

„Tájékoztatom a panaszost arról, hogy a feljelentés elutasításával érintett cselekmény vonatkozásában az esetleges további, új tényt, körülményt nem tartalmazó beadványával az ügyészség nem foglalkozhat, azt a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 25. §-ának 2. bekezdése alapján érdemi vizsgálat és válaszadás nélkül kénytelenek vagyunk irattárba helyezni.”

Féloldalas panaszbeadványom után nem egészen érthető ez a tájékoztatás, hiszen nem tudom miből gondolták azt, hogy akár ok nélkül is zaklatni fogom őket. Ha csak azért nem gondolták így a Legfőbb Ügyészségen, mert már a feljelentésemet és a panaszomat is zaklatásnak tekintették.

Mindenesetre ezen a tájékoztatáson elgondolkozva rájöttem arra, hogy volt olyan körülmény is a 2006. május 26-i balatonőszödi beszédnél, amit kellő módon eddig nem vizsgáltam. Annak a közel kétszáz országgyűlési képviselőnek magatartását nem vizsgáltam, akik közül számosan már a korábbi országgyűlési ciklusban is képviselők voltak. Azoknak az országgyűlési képviselőknek magatartását nem vizsgáltam, akik közül egy olyanról sem tudok, aki a Gyurcsány Ferenc által elmondott másfél évi semmittevéséről a kormánynak, vagy a semmittevés indokával nem értett volna egyet.

Be kell látnom, hogy az alábbi törvényhelyek és törvényi indokolás alapján a vizsgálat elmaradása részemről indokolatlan volt:

Btk. 137. § : „E törvény alkalmazásában:

1.hivatalos személy

a./ az országgyűlési képviselő”

250. § 1. bek: „Az a hivatalos személy, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a

jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetőleg a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, büntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

2. bek: „A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a./ vezető beosztású, vagy fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személy,

b./ más hivatalos személy fontosabb ügyben követi el.”

3. bek: „Az 1. és 2. bekezdésben foglalt megkülönböztetés szerint két évtől nyolc évig, illetőleg öt

évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha a jogtalan előnyért hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, illetőleg ha a cselekményt bűnszövetségben, vagy üzletszerűen követi el.”

Indokolás: 1. A Btk. 205. § a hivatalos személy által elkövetett passzív vesztegetést szabályozza.

2. Elkövetési magatartásai a jogtalan előny kérése, a jogtalan előny, vagy ennek ígéretének elfogadása, illetve a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával való egyetértés.

Jogtalan előny mindaz, ami valamely szükséglet kielégítésére, vagy egyéni érdek előmozdítására alkalmas azáltal, hogy a hivatalos személy az addiginál közvetlenül, vagy közvetve kedvezőbb állapotba kerül, lehet vagyoni és személyes jellegű.

A jogtalan előnynek vagy ígéretének elfogadása, mint elkövetési magatartás esetén a hivatalos személy, az aktív vesztegető által elajánlott vagy ígért jogtalan előnyt elfogadja. Látszólagos tiltakozás ellenére is megvalósul az elfogadás, ha közben olyan magatartást tanúsít, amely a tiltakozásával ellentétes. A jogtalan előny kérőjével, vagy elfogadójával való egyetértés esetén nem szükséges, hogy az előny közvetlen élvezője a hivatalos személy legyen, a jogtalan előny jelentkezhet

harmadik személynél is.

3. A bűncselekmény fenti formái veszélyeztető jellegűek, és a felsorolt elkövetési magatartások tanúsításával befejezetté válnak. Nem szükséges, hogy a hivatalos személy a jogtalan előny érdekében bármit is tegyen.

4. A bűncselekmény tettese csak hivatalos személy lehet.”

------------------------

Mindösszesen azt kellett észrevennem a Balatonöszödön elhangzott beismerés alapján, hogy nem csak Gyurcsány Ferenc, hanem az ott lévő közel kétszáz fő országgyűlési képviselő is hivatalos személy. Azaz alkalmasak arra, hogy amennyiben működésükkel kapcsolatban adott jogtalan előny elfogadójával egyetértenek, úgy a Btk. 250. § szerinti bűncselekményt megvalósítsák.

Hiszen a beismerő vallomása alapján Gyurcsány Ferencnek nem kétséges az, hogy

jogtalan – alkotmánysértő – előnyt az iratomban már tett ismertetés szerint biztosított,

az sem kétséges, hogy nyilatkozata szerint a „baloldalnak”, ténylegesen a baloldalinak nevezett, hatalomba igyekvő személyeknek biztosította ezt a jogtalan előnyt,

valamint az sem kétséges, hogy ezt a jogtalan előnyt a baloldalinak mondott hatalomba igyekvők Gyurcsány Ferenctől elfogadták,

illetve az sem, hogy a Balatonőszödön lévő országgyűlési képviselők ezekkel a jogtalan előnyt elfogadókkal egyetértettek, csupán egy vitatható pontja van a büntetőjogszabály alkalmazhatóságának. Az, hogy a Balatonöszödön egyetértő országgyűlési képviselők működésével kapcsolatos volt-e a jogtalan előny, vagy sem.

Mivel Gyurcsány Ferenc Balatonöszödön a jogtalan előny ismertetése mellett a hallgatósága magatartásával kapcsolatosan is adott instrukciókat, így többek között azt is mondta, hogy

„Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már nincsen más szakmája, csak ez, tudom én.”,

lehetségesnek tartom azt, hogy az egyetértő közel kétszáz hivatalos személy – országgyűlési képviselő – esetében fennáll az ismertetett bűncselekmény elkövetésének gyanúja.

Valamint az is lehetséges, hogy a Legfőbb Ügyészség azért írta szokatlan módon hozzám intézett tiltó mondatát, mert attól tartott, hogy később a 200 hivatalos személy ellen is előterjesztem a feljelentésem.

Siófokon 2009. január 22. napján. Dr. Léhmann György

Tartalom átvétel