Vízmű-vízdíj katasztrófa előtt

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.

Közel egy évvel ezelőtt fordultam az akkor még miniszter Dr. Fodor Gáborhoz „Ne sértegessük a Balkánt” írásommal nyílt levélben az alábbiak szerint:

„Közeledik év vége, az az időszak az Ön által vezetett Minisztériumban, amikor az állami tulajdonú vízszolgáltatási részvénytársaságoknál alkalmazható jövő évi díjakról kell dönteni. Ennek az ármegállapitási folyamatnak miniszteri rendeletalkotás okából szerintem az egyetlen felelőse a T. Miniszter Úr még akkor is, ha tudom, hogy különösen a jogszabályalkotásnak előkészítési szakaszát elsősorban az ezzel megbízott minisztériumi alkalmazottai végzik.

Célom az volt ezzel az irattal, hogy nagyvonalakban tájékoztassam arról a folyamatos törvénytelen önköltség-számítási eljárásról, melynek folytán szerintem nagyon sokan jogtalanul gazdagodnak, míg mások, itt a DRV Zrt. területén többszázezer fogyasztó ezt a jogtalan és törvénytelen gazdagodást immár 10 év óta folyamatosan megszenvedi.

Kérésem pedig az, hogy T. Miniszter Úr nem nagyvonalakban mindent kövessen el a törvény, az Alkotmány követelményének megfelelően ahhoz, hogy a fogyasztóknak károsítása megszűnjön, a törvényesség helyreálljon.”

Ezt megelőzően iratomban megemlítettem azt, hogy az 1989-es 5,80 Ft-os víz és csatornadíjhoz képest az elmúlt évben 150-szeres áremelkedéssel ugyanezek a szolgáltatások 753 Ft/m3 fogyasztási díj + 443 Ft/hó „készenléti díj” összegre emelkedtek, valamint azt, hogy a hatósági ármegállapításról szóló 1990. évi LXXXVII. törvényben írtakat semmibevéve állapítják meg folyamatosan miniszteri rendelettel a törvénysértő díjakat, és áttekintettem azt, hogy miként tevékenykedik hosszú idő óta a DRV Zrt.

Ismertettem azt, hogy egy vezetői garnitúrával korábbi időszakban az ármegállapításról szóló törvény rendelkezéseivel ellentétesen a lakosság által fizetett víz és csatornadíjakból a korábbi vízművezetés alatt többmilliárd forint összegben pazarolták a pénzt SAP Controlling modul rendszer kiépítésére, 440 millió forint értékű úgynevezett „dolgozói” részvények kibocsátásával elsősorban a korábbi vezető beosztású személyeket gazdagították, illetve többek között horgászparadicsom létrehozatalán, folyamatos gépkocsipark cseréken, folyamatos külföldi utazgatásokon, évenkénti székházátépítéseken, feszített víztükrű uszodával rendelkező üdülő létrehozásán, havi 1 millió forint jövedelmükön törték a fejüket úgy, hogy

közben a DRV Zrt. áldásos szolgáltatásaitól sikerrel megszabaduló Kaposvárott ezek a szolgáltatások a lakosságnak megközelítőleg a felébe kerülnek a DRV Rt. által követelt díjakhoz képest.

Majd rátértem a miniszternek címzett iratomban a DRV Zrt-nél 2006. március 13-tól vezérigazgatónak kinevezett, korábban a Corvinus Zrt-nél 2004. december 20-ig igazgatósági tagként tevékenykedő annak a Reményi Zoltánnak vezetése alatti és jelenleg is tartó időszakra, aki 2006. augusztus 31-i újságcikkben vezetési célkitűzését a következők szerint határozta meg:

„Úgy kell közszolgáltatónak lennünk, és úgy kell minőséget nyújtanunk, hogy mellette nyereségesen működjünk.”

Az ivóvíz minősége és szennyvíz tisztítás minősége vagy megfelel a szabványnak, és akkor megfelelő, vagy nem felel meg a szabványi előírásoknak és akkor nem megfelelő, így a mondata szerint értelmezhetetlen „minőség” szó emlegetésének egyetlen indoka szerintem az volt részéről, hogy előre megmagyarázza félrevezető módon az egyébként indokolatlan és törvénytelen víz és csatornadíjakat, biztosítsa az olyan jövedelmeket is, melyekre iratomban szintén utaltam.

Megemlítettem a 2006. november 22-e óta igazgatósági tagként tevékenykedő budapesti lakosú Dr. Gombai Dénes jogi igazgatóról azt, hogy 2006-ban 9,5 millió forintot fizetett ki részére a DRV Zrt., és azt, hogy rajta kívül még tíz személy volt ügyvezetési vagy igazgatósági tagi státuszban,

Megemlítettem, hogy az öt fő budapesti lakos felügyelő bizottsági tag közül Aladics Sándor a DRV Zrt-nél 2006. július 12-től úgy került ebbe a beosztásba, hogy előtte 2006. április 15-ig annál a Corvinus Zrt-nél volt szintén felügyelő-bizottsági tag, melynél Reményi Zoltán vezérigazgató 2004. december 20-ig igazgatósági tag volt, majd azt írtam, hogy „Aladics Sándor és még négy fő budapesti lakosból létrehozott Felügyelő bizottságról az a véleményem, hogy a siófoki székhelyű vízszolgáltató cégnél csupán az igazgatóság érdekében álló látszattevékenységet végez.”

Azt pedig nem említettem meg iratomban, hogy van olyan személy a cégnyilvántartás szerint szintén budapesti lakosú Reményi Zoltán közvetlen munkatársai között – Cservenné Boros Andrea – akinek fizetését egy éven belül kétszeri emeléssel havi 160 ezer forintról 600 ezer forintra emelték,

azt sem említettem, hogy a DRV Zrt-nél dolgozóknak járó évenkénti rendszeres, általában 6 %-os fizetésemelést a felső vezetőknek újabb fizetésemelése is követi ennek többszöröse mértékében úgy, hogy utóbbinak 30-40 %-os nagyságát az határozza meg, hogy mennyi marad a DRV Zrt. bevételéből a költségek levonása után, illetve arra sem utaltam, hogy

van-e bárkinek fogalma arról, hogy a budapesti és más nem helyi lakosú ügyvezetők és igazgatósági tagok részére folyamatosan milyen összegben fizet ki a DRV Zrt. utazási és egyéb költségek címén pénzt akár a hivatalos fizetésüket meghaladó összegben, vagy arra, hogy

biztosak lehetünk-e abban, hogy ezek a személyek minden olyan alkalommal ténylegesen közlekednek is, amikor utazásuk miatt nekik fizetnek, vagy abban, hogy Reményi Zoltán vezérigazgató által használt, a siófoki Galériusz fürdő közelében bérelt lakás utáni bérleti díjat, vagy a budapesti lakásától számított útiköltséget, esetleg mindkettőt fizeti a DRV Zrt.?

------------------------

Később számomra a Heti Válasz egyik cikkére reagáló alábbi hozzászólás adott magyarázatot a vízügyekért felelős Dr. Fodor Gábor miniszter hozzáállására a DRV Zrt-nél kialakultakkal kapcsolatosan:

„Bár a nevezett úr nem viselt nyilvános tisztséget, mégis az SZDSZ háttérből érkezett – korábban a GKM delegáltjaként volt a GySEV fb. Elnöke, most meg a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. elnök-vezérigazgatója, Reményi Zoltán – aki természetesen minden korábbi szakértő vezetőt lecserélt liberális haverokra … meg kell nézni a DRV eredményeit, szépek, mert élik fel a vagyont.”

A hozzászólónak többek között azért is igaza van, mivel a mai napig felügyelő-bizottsági tagja az 5 milliárd 800 millió forint jegyzett tőkével rendelkező GySEV-nek Reményi Zoltán 2003. március 28-a óta, és ebből is megállapítható az, hogy jót tett neki a 2002-es országgyűlési választási eredmény.

Dr. Fodor Gábor miniszterként pedig ilyen körülmények között miért tett volna bármit is az iratomból megállapítható jogtalanságokkal, törvénysértésekkel kapcsolatosan. Saját párttársai hátrányára? Tisztességet, erkölcsiséget, törvényességet emlegetve még a végén elveszthette volna a pártelnökségért folyó küzdelmét. Szerintem úgy gondolta, hogy akkor inkább pusztuljon az, aminek vagy akinek pusztulni kell.

===================

Bársonyszékének elvesztésével járó legfőbb aggodalmát Dr. Fodor Gábornak a Kossuth Rádióban 2008. április 2-án tett nyilatkozata alapján a következők szerint adták hírül:

„…félelmeinek adott hangot a Kossuth Rádió Krónikájának nyilatkozva Fodor Gábor is, aki elismerte, hogy több százan veszíthetik el az országban az állásukat a koalíció bomlása miatt. Olyanok, akik formális párttámogatással, vagy nem hivatalos politikai hátszéllel kerültek pozícióba.”

Amennyiben tudott nyilatkozatalakor az egy évvel ezelőtt neki címzett iratomban leirt dolgairól a DRV Zrt. Vezetőségének, akkor megállapítható ebből az áprilisi nyilatkozatából az, hogy Dr. Fodor Gábor még távozásakor sem a Reményi Zoltán és társai által tanúsított magatartások elviselése miatti szégyenletesen gyenge miniszteri teljesítményét igyekezett legalább magyarázni, vagy jobb esetben elnézést kérni, hanem helyette azért aggódott, hogy vajon távozása után mi lesz többek között a szegény Reményi Zoltánnal és más párttársaival akkor, ha új vezetők kerülnek a DRV Rt-hez, a GySEV-hez, a Corvinus Zrt-hez és még ki tudja hány, párttársait párttámogatással vezetői pozícióba helyező céghez.

------------------------

Ilyen előzmények után lett Szabó Imre 2008. május 5-től Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter, akinek életrajzában az olvasható, hogy testnevelő tanári és labdarúgóedzői diplomával 1983-tól 1987-ig az Úttörő Szövetség Országos központjában a sport, a táborozás, a turisztika, valamint a környezet- és természetvédelem felelőse volt, így nem lehet kétséges az, hogy nem elődjének, Dr. Fodor Gábornak a párttársa.

Mint ahogy a DRV Zrt. cégkivonatának 13/77. sorszáma alatti 2008. október 9-én közzétett adat szerint igazgatósági tagként (vezető tisztségviselő) nyilvántartásba vett dr. Szűts Korinnának alábbi, „Kizárhatók-e a véradásból a homo és biszexuálisok” 1998-ban megjelent cikkre hozzászóló írásának szellemiségéből pedig az állapítható meg, hogy Dr. Fodor Gábornak a párttársai állásvesztésével kapcsolatosan fölösleges volt az év elején aggódnia:

„Nem megoldás – bár kétségkívül rendkívül egyszerű – a homoszexuálisok kizárása a véradásból, de az sem, hogy a segítségüket önként felajánló véradókat állítják minden egyes vérvétel előtt újra és újra megismétlődő tortúra alá. Talán egy kisebb költséggel járó eljárást kellene kidolgozni a HIV- fertőzöttség kimutatására, de egyelőre ez még a jövő zenéje. Az azonban tény, hogy a homo és biszexuálisok mellőzése önmagában nem mentesíti a vérellátást a HIV- veszélyektől. Ez csak egy újabb indokolatlan és felesleges diszkrimináció.”

Ez volt a véleménye tehát az újabb DRV Zrt. igazgatósági tag dr. Szűts Korinnának, de a nagyobb baj az, hogy később az origo lapban 2007. szeptember 27-i „Lehet, hogy olcsóbb lesz ásványvízzel főzni” címmel megjelent írásban vele kapcsolatosan az alábbiak is olvashatók:

„Egyetlen hazai településen sem kerülhető el a jövőben többször is áremelés – mondta az origónak Szűts Korinna, a Környezetvédelmi Minisztérium főosztályvezető-helyettese. A meglehetősen leromlott állapotú vízhálózat jelentősen befolyásolja a vízdíj emelésének mértékét. A most készülő víziközmű-törvény szerint ugyanis a szolgáltatónak a jövendő díjakba bele kell építenie az amortizációs költségeket is – ezt egyébként már régóta kéri számon az EU Magyarországon. Egy cső amortizációja 50 év, az Európai Unió pedig 25 évre gondolkodik előre, Szűts Korinna szerint az amortizációs költségeket a következő 25-30 évre osztják el.

A leendő törvény – amit a tervek szerint 2008. őszén tárgyal a parlament, és leghamarabb 2009. január elsején lép hatályba – szerint a fenntartóknak az amortizáció mellett az elavult rendszerek teljes helyreállításának a költségeit és a megtérülést egyaránt bele kell építeni a vízfogyasztás árába. Ennek nyomán 2009-től mindenképpen áremelésre kell számítani.”

Ebből a minisztériumi főosztályvezető helyettesi nyilatkozatből tehát az állapítható meg, hogy többek között a DRV Zrt. szolgáltatási területén lévő valamennyi településen azért lesz 2009-től többszöri, és így drasztikus áremelés a víz és csatornahasználati díjnál, mert az ez év végén hozandó törvény szerint az EU-s várakozásnak megfelelően amortizációs költségként az elavult rendszerek teljes helyreállításának költségeit is be kell építeni.

Elismeri ily módon Dr. Szűts Korinna minisztériumi főosztályvezető-helyettes azt, hogy nincs olyan település többek között a DRV Zrt. szolgáltatási területén, ahol elavult rendszer ne lenne található, illetve a nyilatkozatból az is következik, hogy az új törvénynek legkorábban 2009. január elsején hatályba lépéséig amortizációs költségeket az elavult rendszerek helyreállítására a vízdíjakba nem építettek be és ezért került olyan elavult állapotba a közmű rendszer, amilyenbe az EU-s normák szerint nem lehet.

Ellenben a cikk következő bekezdéséből kiderül az, hogy Dr. Szűts Korinna minisztériumi főosztályvezető-helyettes fentiek szerint csak részben mondott igazat:

„A drágulás pontos mértéke azonban egyelőre azért is kérdéses, mert az elmúlt években a vízművek fenntartói különböző – többnyire ismeretlen – mértékben vették figyelembe a vízközmű amortizációját (állami cégeknél 30-40 százalékban építették be a fogyasztói árakba) tudta meg az origó.”

Helyreigazítást az utóbbi közlésre a DRV Zrt soha nem kért, így joggal állapítható meg, hogy az origó igazat mondott. A DRV Zrt-nél és Minisztériumnál nagy titokban tartott önköltségszámítás alapján miniszteri rendelettel megállapított víz és csatornahasználati díjakban 30-40 %-os mértékben olyan amortizációs költségek is figyelembe lettek véve, mely mértéknek megfelelő pénzösszeget Dr. Szűts Korinna minisztériumi osztályvezető-helyettes elismerése folytán nem fordították a vízmű rendszer elavultságának megszüntetésére.

Ezért a más célra történt és történő pénzfelhasználás miatt lesz szükség 2009-től többszöri és így mindenképpen drasztikus vízdíjemelésre a DRV Zrt. szolgáltatási területén. Nem a világválság, nem az energia áremelkedés miatt, hanem kizárólag a DRV Zrt.Vezetők valamint a Minisztériumi alkalmazottaknak hosszú éveken át tanúsított magatartása miatt.

------------------------

Az összeg nagyságának meghatározása során a DRV Zrt. honlapján lévő „Általános műszaki és gazdasági adatok” oldal adataiból indulok ki. Termelt ivóvíz mennyiségeként naponta itt 44710 m3 mennyiséget adnak, míg elvezetett és tisztított szennyvíz mennyiségeként naponta összesen 39491 m3 mennyiség látható.

A négy éve követelt alapdíj összegeket figyelmen kívül hagyva megállapítható az, hogy ez évben a vízdíj 337.-Ft/m3, míg a csatornahasználat díja 487 Ft/m3, és ilyen adatok mellett ez évben naponta 15 millió forintot meghaladó összegű vízdíj, valamint 19 millió forintot meghaladó csatornahasználati díj fizetése esedékes a fogyasztók részéről, egy évre pedig 5,5 milliárd, illetve 7 milliárd, összesen 12,5 milliárd forint.

A már leirt tények alapján az utóbbi összegnek 30-40 %-át követelik amortizációs, elavult berendezések felújításának költségei címén 3,75-5 milliárd forint összegben és Dr. Szűts Korinna elismerése folytán ez az összeg az, ami ténylegesen nem került az elavult berendezések felújítására és emiatt kell tájékoztatása szerint 2009-től kezdődően többszöri víz és csatornahasználati díjemelésre számítani minden településen.

2000. január 1-től elvégezve a számítást azonos m3 adatokkal, de az évenkénti fogyasztási díjakat pontosan figyelembe véve megállapítható az, hogy 9 év alatt számítható víz és csatornahasználati díj összesen 92 milliárd forintra, míg ennek amortizációra hivatkozással meghatározott része 27,6 – 36,8 milliárd forintra adódik.

Amennyiben feltételezzük azt, hogy ebből az összegből 20 %-ot csak azért fordítottak felújításra, mert az elhasználódás foka a szolgáltatást közvetlenül veszélyeztette, akkor az állapítható meg, hogy 22-28 milliárd forintot kell 2009-től kezdődően többszöri áremelkedéssel a DRV Zrt. szolgáltatási területén található fogyasztóknak többlet díjként fizetni. Másodszor is ki kell fizetni az ugyanolyan címen már egyszer követelt pénzösszegeket.

Illetve az alábbiak folytán ennél nagyobb összegű többletdíjat.

===================

A DRV Zrt. mérlegadatai között Dr. Fodor Gábor miniszteri elődjének és párttársának, Dr. Lotz Károly vízügyi miniszternek az állami tulajdonú vízmű társaságoknak vagyonát állami tulajdonba vevő alkotmányos alapjogot és törvényt sértő 1997. évi miniszteri határozata után 1998-ban az addig „0” számmal jelzett „Hosszú lejáratú kötelezettség”-nél 56 milliárd forint feletti összeg olvasható. A „Rövid lejáratú kötelezettség”-nél pedig 974 millió forint látható 1998. évre úgy, hogy az előző évben még ez 544 millió forintot alig meghaladó volt. „Passzív időbeli elhatárolások”-nál ugyanekkor – 1998-ban – 224 millió forint volt az összeg.

Nagyobb változás ezt követően előbb a passziv időbeli elhatárolások rovatában volt 2000. évben, az előző évi 297 millió forint összeg ekkor 529 millió forintra emelkedett, majd 2001-ben pedig az utóbbi összeg tovább emelkedett 749 millió forintra, míg a rövid lejáratú kötelezettség összegeként 2001-ben 1 milliárd 572 millió forint látható az előző évi 1 milliárd 11 millió forinthoz képest.

2002-ben közel 200 millió forinttal emelkedett a rövid lejáratú kötelezettség és passzív időbeli elhatárolás adata is, majd 2003-ban a rövid lejáratú kötelezettségnek a szokásos 200 millió forint összeghez közeli értékű emelése mellett a passzív időbeli elhatárolások rovatában az előző évi 934 millió forint helyett 1 milliárd 347 millió forint összeg látható.

Brutális emelkedése a „Kötelezettségek” és „Passzív időbeli elhatárolások” rovataiban látható összegeknek 2005. évi adatoknál és ezt követően láthatók, így a rövid lejáratú kötelezettségek 2005-ben 2 milliárd 441 millió forintra emelkedtek az előző évi 1 milliárd 957 millió forintról, majd 2006-ban tovább emelkedett 2 milliárd 592 millió forintra, illetve a 2007. évi mérlegadat szerint 3 milliárd 432 millió forintot mutat.

A passzív időbeli elhatárolások összege pedig 2005-ben az előző évi 1 milliárd 577 millió forintról 1 milliárd 946 millió forintra emelkedett, majd 2006-ban 3 milliárd 802 millió forintot, 2007-ben pedig 3 milliárd 946 Ft-ot mutat.

Tíz év alatt 2007-ig a DRV Zrt mérlegadatai szerinti rövid lejáratú kötelezettségeit 974 millió forintról 3 milliárd 432 millió forintra, a „Passzív időbeli elhatárolások”-nál jelzett összegeket pedig 224 millió forintról 3 milliárd 946 millió forintra sikerült növelni.

------------------------

Annak megértése előtt, hogy miért okoz nagy problémát a 4.4 milliárd forint jegyzett tőkével rendelkező DRV Zrt. számára az a tény, hogy rövid lejáratú kötelezettségeknél és passzív időbeli elhatárolásoknál látható mérlegadatai összesen 7 milliárd 378 millió forint értéket mutatnak, indokolt a Számvitelről szóló 2000. évi C. tv. ide vonatkozó legfontosabb rendelkezéseit áttekinteni:

42. § 1.bek: „Kötelezettségek azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő,

pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz, valamint az állami vagy önkormányzati vagyon részét képező eszközök kezelésbevételéhez kapcsolódnak.”

3.bek.: „Rövid lejáratú kötelezettségek az egy évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel,

ideértve a hosszúlejáratú kötelezettségekből a mérleg fordulónapját követő egy üzleti éven belül esedékes törlesztéseket is. A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartozik általában a vevőtől kapott előleg, az áruszállításból és szolgáltatás teljesítéséből származó kötelezettség, a váltótartozás, a fizetendő osztalék, részesedés, kamatozó részvény utáni kamat, valamint az egyéb rövid lejáratú kötelezettség.”

44.§ 1. bek: „Passzív időbeli elhatárolásként kell elkülönítetten kimutatni

a./ a mérleg fordulónapja előtt befolyt, elszámolt bevételt, amely a mérleg fordulónapja utáni

időszak árbevételét, bevételét képezi,

b./ a mérleg fordulónapja előtti időszakot terhelő költséget, ráfordítást, amely csak a mérleg

fordulónapja utáni időszakban merül fel, kerül számlázásra,

c./ a mérleg fordulónapja és elkészítésének időpontja között a vállalkozóval szemben érvényesített,

benyújtott, ismertté vált, a mérleggel lezárt üzleti évhez kapcsolódó kártérítési igényt, késedelmi kamatot, kártérítést, bírósági költséget,

d./ a mérleggel lezárt üzleti évhez kapcsolódó, a jóváhagyással jogosult testület által megállapított,

kötelezettségként ki nem mutatott prémiumot, jutalmat, azok járulékát.”

A DRV Zrt-nek fentiekben ismertetett mérlegtételeire vonatkoztatva a törvényszöveget ez annyit jelent, hogy minden évnek december 31-i mérleg fordulónapja utáni évben lejáró, és teljesítendő kötelezettségei a cégnek a rövid lejáratú kötelezettségek mérlegrovatnál kerül megjelölésre, míg a passzív időbeli elhatárolásként nyilvántartandó összeg alapjában véve kétféle lehet.

Vagy a DRV Zrt részére jövőben esedékes, de már december 31-ig a céghez befolyt bevételt, vagy a DRV Zrt-t terhelő, már december 31-ig lejárt olyan tartozásokat jelenti, mely tartozásokat csak a következő évben fizeti ki ténylegesen a cég.

A Rövid lejáratú kötelezettségként és Passzív időbeli elhatárolásként megjelölt összegeknek azonos a DRV Zrt-nél is a funkciója annyiban, hogy mindkét fajta összeg a mérleg fordulópontja után következő év bevételi összegét apasztja. 1998. évet követő évben 1 milliárd 198 millió forinttal, 2007. évet követő évben pedig 7 milliárd 378 millió forinttal.

Ami pedig a rövid lejáratú kötelezettségként nyilvántartott összegnek hiteltörlesztő részéből megállapítható, DRV Zrt. által igénybe vett hitel nagyságát illeti, erre semmi szükség nem volt az esetben amennyiben ennél a szolgáltató cégnél is alkalmazandó hatósági – maximált – árra vonatkozó törvényi előírásokat betartják, illetve a minisztériumi ármegállapítás folytán betartatják:

1990. évi LVIIIVII. Tv. 8. §-a: „A legmagasabb árat úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő

vállalkozó ráfordításaira és működéshez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és támogatásokra.”

A miniszteri indokolás pedig az alábbiak szerint pontosítja ezt a DRV Zrt. által alkalmazott víz és csatornahasználati díjmegállapításra is kötelező törvényi rendelkezést:

„A legmagasabb árra általános előírásként kimondja, hogy annak fedezetet kell biztosítania a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és működéshez szükséges nyereségre. E szerint a hatósági ár megállapítójának felelőssége, hogy nem állapíthat meg olyan árat, mely a normális működést veszélyezteti, és az is, hogy a hatósági árban nem ismerheti el a nem hatékony működésből adódósan felmerülő ráfordításokat.”

Mániákusan emlegetem már évek óta azt az álláspontomat, hogy a működéshez nem szükséges költségeket is figyelembevevő önköltségszámítás eredményeként a törvényi rendelkezés szerinti hatékonyan működő vállalkozói ráfordításokhoz és működéshez szükséges nyereséghez szükséges összeget biztosító díjtételeket messze meghaladó víz és csatornahasználati díjat állapit meg ármegállapító hatóságként a minisztérium folyamatosan, de a törvényből és indokolásából megállapítható az is, hogy a DRV Zrt-nek a törvény szerint megengedett gazdálkodása esetén hitelfelvételére semmi szükség nem lenne.

Mindebből következik az, hogy a DRV Zrt. Vezetősége nem megfelelően gazdálkodik, olyanra is elkölti a díjakból befolyó pénzt, amire törvénytisztelő vezetők esetén mint nem nyereségorientált szolgáltató cégnek lehetősége nem lenne, illetve az amortizációra visszautalva Dr. Szűts Korinnának nyilatkozata alapján is tudjuk azt, hogy olyan felújításokra nem költi el a díjakból befolyó pénzt, amire pedig az önköltségszámítása alapján ígérte, majd amikor a meg nem engedett túlköltekezését észleli, úgy vesz fel hitelt, hogy az már a működéséhez elengedhetetlenül mégis szükséges.

Az így felvett hitelnek következő évi törlesztő részletét pedig a DRV Zrt. látszólag jogosan működéshez elengedhetetlenül szükséges költségként a következő évi díjmegállapításhoz készített önköltségszámításánál feltünteti, majd ezt a tételt a minisztérium ármegállapítása során elfogadhatja azért, mert tényleg elengedhetetlenül szükséges volt a hitel felvétele akkor, amikor a többi pénzt ezt megelőzően már a működéshez nem szükséges költségekre fordította. Az önköltségi összeg növekedése folytán pedig a következő évben a minisztérium által megállapított díjak szintén növekednek és a fogyasztóknak pedig megmagyarázzák, hogy az energiaárak emelkedése meg az infláció miatt voltak kénytelenek emelni.

------------------------

A dolog persze nem ilyen egyszerű azért, mert a DRV Zrt. Vezetősége számára a következő évben a működéshez egyáltalán nem szükséges költségeket ismét fedezni kell, így például a vezetőknek évente biztosított külön fizetésemelést és hasonlót. Ehhez szükséges pénzt úgy is elő lehet teremteni, hogy a tárgyévben még nem esedékes követeléséhez a DRV Zrt. hozzájut, illetve egy részét azoknak a cégtartozásoknak, melyek a tárgyévben keletkeztek a következő évre átviszi és máris a cégnél van olyan pénzösszeg, melyet nem kell a a tárgyévben működésre fordítani, (passzív időbeli elhatárolás mérlegtételek) hanem a vezetőség szabadon felhasználhatja. Mondjuk vezetői jutalmakra, egyebekre.

Majd jön a harmadik év, amikor pedig a két évvel korábbi indokolatlan hitelnek évi törlesztőrészletét ismét ki kell fizetni, illetve az előző évben felhasznált bevételek és előző évben esedékessé vált, de akkor még ki nem fizetett tartozások is csökkentik azt az összeget, amit ebben a harmadik évben a működésre kellene fordítani, és az így keletkező hiányt csak részben pótolja a minisztérium által elmúlt évben megállapított víz- és csatornahasználati díjemelés. Ezért a vezetőknek elhatározásából akár újabb, és a működéstől független kiadások utáni olyan hitelt lehet felvenni a működéshez szükséges költségek biztosítására, aminek a törlesztő részletét a minisztérium önköltségi tételként az újabb díjmegállapítás során természetesen ismét elfogadva újból emelheti a fogyasztókat terhelő víz és csatornahasználati díjat minden törvényes indok nélkül.

És ez így mehet tovább egészen addig, míg a 4,4 milliárd jegyzett tőkéjű DRV Zrt-nek 7 milliárd 378 millió forintra emelkedtek a „Rövid lejáratú kötelezettségek”-ként és „Passzív időbeli elhatárolások”-ként kimutatható összegek.

Ilyen előzmények után nyilatkozott, többedmagával miniszteri rendelettervezetet alkotott Dr. Szűts Korinna minisztériumi főosztályvezető-helyettes arról, hogy az EU-s követelmények miatt kell a jövőben az amortizációs költséget is fizetni a víz és csatornahasználati díjban, mondta azt, hogy többszöri alkalommal is várható jelentős díjemelés, és szavaiból az következik, hogy ami idáig történt a díjemelésekkel kapcsolatosan, az csak egy gyerekzsúr volt a jövőbeni díjemelésekhez képest.

Így és csak így érthető az, hogy ez évben a DRV Zrt. Vezetősége már a cégnek 828 millió forint értékben meghatározott 9 db. ingatlanjának eladását hirdeti. A Somogyi Hírlap május 23-i számának egyik cikkében olvashatóan „az ingatlanok értékesítéséből származó pénzt a cég a működésbe forgatja vissza.”

Miközben a DRV Zrt-ről levált Kaposváron a víz és csatornaszolgáltatás díja közel a fele a DRV Zrt. által beszedett ilyen díjaknak, miközben a díjak nagyságát a DRV Zrt-nél 30-40 %-os amortizációs költség is meghatározza úgy, hogy minisztériumi tisztviselői nyilatkozatból megállapíthatóan felújítás a cég eszközeiben nem történt, a cég működésének biztosításához, a 12 milliárd forint évi bevétel eléréséhez ez évben már el kell adni az ingatlanokat 828 millió forint értékben úgy, hogy a DRV Zrt. tulajdonában volt ingatlanok javát Reményi Zoltán vezérigazgató párttársa, Dr. Lotz Károly miniszteri határozatával tíz évvel ezelőtt már a DRV Zrt-től törvénytelenül elvette.

===================

Megtekintve a DRV Zrt. 2007. július 31-i, és jelenleg hatályos cégkivonatát megállapítható, hogy a cégjegyzésre jogosultak között korábban megjelölt Májer József siófoki, Murányiné Krempels Gabriella budapesti és Németh Zoltán szekszárdi lakóhelyű képviseletre jogosult neve jelenleg már nem látható, míg

a 2008. évben újonnan bejegyzett képviseletre jogosultak a következők:

Veigl Gábor székesfehérvári, Kollár József siófoki, Dónucz László siófoki, Horváth Béla pécsi, Kovács Attila zirci, Csertán Gábor siófoki, Szabacsiné Vendég Orsolya székesfehérvári, Dr. Lacfi Endre budapesti, Sándor László budapesti, Sánta Béla tatabányai, Dr. Szűts Korinna lébényi lakóhelyű lakosok.

Jelenleg hatályosan így az egy évvel ezelőtti 12 személy helyett az alábbi 20 cégjegyzésre jogosultja van a DRV Zrt-nek:

Csuport László budapesti, Cservenné Boros Andrea siójuti, Kellei Gábor siófoki, Reményi Zoltán budapesti, Suhajda Zsolt siófoki, Dr. Gombai Dénes budapesti, Gáspár Gyula kozármislenyi, Szekó József mohácsi, Veigl Gábor székesfehérvári, Kollár József siófoki, Dónucz László siófoki, Horváth Béla pécsi, Kovács Attila zirci, Szebényi Tibor siófoki, Csertán Gábor siófoki, Szabacsiné Vendégh Orsolya székesfehérvári, Dr. Lacfi Endre budapesti, Sándor László budapesti, Sánta Béla tatabányai, Dr. Szűts Korinna lébényi lakóhelyűek.

Megtekintettem a DRV Zrt. honlapján a társaság ügyvezetésének és igazgatóságának tagjainak fényképes felsorolását is. Jelenleg a társaság ügyvezetőinek száma 7 fő:

Reményi Zoltán, Csuport László, Csertán Gábor, Veigl Gábor, Cservenné Boros Andrea, Dr. Gombai Dénes, Kellei Gábor, míg az igazgatóság tagjainak száma jelenleg szintén 7 fő:

Reményi Zoltán, Dr. Szűts Korinna, Dr. Lacfi Endre, Sánta Béla, Sándor László, Gáspár Gyula, Szekó József

Reményi Zoltán az egyetlen a felsoroltak közül, akit a Vezetőség tablóján éppúgy lehet látni, mint az Igazgatóságnál, így megállapítható, hogy a DRV Vezetőségében és Igazgatóságában összesen 13 fő látható.

Ami pedig az ide vonatkozó törvényhelyet illeti, ez a következő:

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvénynek zártkörűen működő részvénytársaságra vonatkozó rendelkezéséből:

243. § 1. „Ha e törvény kivételt nem tesz, az igazgatóság a részvénytársaság ügyvezető szerve, amely legalább három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll.”

Ebből a törvényi rendelkezésből következik az, hogy a DRV Zrt honlapján látható „A társaság Igazgatósága” tablónál látható személyek a törvény szövegezése szerint a DRV Zrt. ügyvezetését végzik, míg a honlapon látható „A társaság ügyvezetése” tablónál látható személyek pedig kihinné, de a szóazonosság folytán szintén a DRV Zrt. ügyvezetését végzik. Reményi Zoltán pedig a társaság ügyvezetését tabló szerint úgy is végzi, mint igazgatósági tag, illetve úgy is végzi, mint vezetőségi tag.

Azt nem tudom, hogy Reményi Zoltánnál mi dönti el azt, hogy mint igazgatósági tagként ügyvezet, vagy mint ügyvezető ügyvezet. Valamint azt sem tudom, hogy a többi igazgatósági taghoz és ügyvezetői taghoz képest Reményi Zoltán jut-e kettős javadalmazáshoz azért, mert ő igazgatósági tagként is és vezetőségi tagként is ügyvezet.

Azt ellenben tudom, hogy Dr. Gombai Dénes jogi igazgató az általa is ismert fenti jogszabályhely ismeretében is a társaság tablója szerint ügyvezetőként ügyvezet. És tudja jól azt is, hogy teljesen mindegy, hogy a zártkörű részvénytársaságnál az idézett törvényhely szerint miként ügyvezetnek, mert az ügyvezetők száma akár igazgatósági tagok, akár vezetőségi tagok, nem lehet több a törvény szerint, mint 11 fő.

Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a DRV Zrt-nél az összesen 13 fő ügyvezető Dr. Gombai Dénes jogi igazgató előtt is nyilvánvalóan törvénysértően azért lehet, mert a testnevelő tanári és labdarúgóedzői diplomával rendelkező jelenlegi miniszternél meg lehet magyarázni fentieket.

------------------------

Korábban említett, szintén jogi diplomával rendelkező Dr. Szűts Korinnára visszatérve a DRV Zrt. hatályos cégkivonatának 13/77. számú sorszámnál olvashatóan „igazgatósági tag (vezető tisztségviselő)” tisztséget a cégbejegyzés szerint 2008. 08.19-től tölti be a DRV Zrt-nél.

Egy tájékoztatóból pedig azt látom, hogy Igazgatói Értekezletre került sor 2008. október 8-9-én a Hotel Sopronban, és az október 8. szerdai programra vonatkozóan a következők olvashatók:

„14 . 40 -15. 30 Ivóvízminőség javító Program – Szervezet korszerűsítési javaslat

Előadó: Dr. Ress Sándor elnök vezérigazgató (ÖKO Rt)

Felkért hozzászóló: Dr. Szűts Korinna főosztályvezető h. (KvVM)”

Utóbbi iratból látható az, hogy miközben Dr. Szűts Korinna 2008. augusztus 19-től a DRV Zrt. igazgatósági tagja lett, 2008. október 8-án a DRV Zrt. ármegállapító hatóságánál változatlanul főosztályvezető helyettesként ténykedik. Mely tényekből következik az, hogy amennyiben tényleges, igazgatósági tagsági tevékenységet végez, akkor részt vesz a DRV Zrt-nél az alkalmazható díjmegállapításhoz szükséges önköltség-számítási eljárás megfelelőségének eldöntésében, és részt vesz az ármegállapító minisztériumban a DRV Zrt. által többek között általa is elfogadott önköltségszámítás megfelelőségének eldöntésénél. Illetve tapasztalatai alapján nyilatkozik arról, hogy hányszor, miért és milyen mértékben fognak a díjak emelkedni.

Most értem meg Karinthynek az álmomban két macska voltam című írását.

Egyébként pedig nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a jogászi diplomával rendelkező Dr. Szűts Korinna előtt is nyilvánvalóan összeférhetetlen álláshalmozása a közerkölcs szabályait is súlyosan sértve azért lehetséges, mert a testnevelő tanári és labdarúgóedzői diplomával rendelkező jelenlegi miniszternél meg lehet magyarázni fentieket.

===================

Biztos vagyok abban, hogy Dr. Fodor Gábor mostanra belátta azt, hogy kár volt április 2-án amiatt aggódnia, hogy az a több száz párttársa, akik szóhasználata szerint formális párttámogatással, vagy nem hivatalos politikai hátszéllel kerültek pozícióba, elveszítik állásukat.

Sőt abban is biztos vagyok, hogy miután a pozícióban lévő több száz – szerintem több ezer – párttársának sorsát minden válság ellenére nem látja most sem rosszabbra fordulni, a december 15-i költségvetési szavazásnál ha szavazataik jelentőséggel bírnak, akkor igennel szavaznak, ha pedig nem bírnak jelentőséggel, akkor ellenzékiséget színlelve nemmel szavaznak. Nekik jó ez az állapot így, ahogy van.

Más lenne a kérdés akkor, ha a több száz – szerintem több ezer – pozícióban lévő párttársának sorsa akár kisebb mértékben is változna. Nem kétséges előttem az, hogy akkor Dr. Fodor Gábor és párttársai megmutatnák azt, hogy mi a hazafiság. Nemzetünk reménytelen helyzetének hangoztatása mellett a következő kormányt adó erőket biztosítanák azonnal támogatásukról. Annak a csekély kérésnek fejében, hogy a több száz – szerintem több ezer –, Dr. Fodor Gábor által használt szóhasználat szerint formális párttámogatással illetve nem hivatalos politikai hátszéllel pozícióban lévő párttársa jelenlegi helyzetét a következő kormány ne háborgassa.

Ez Dr. Fodor Gábornál és párttársainál ilyen egyszerű.

------------------------

Nekem pedig belül már megint Ady súg. Valahol azt írta, hogy „Adjatok egy jobbik világot, adjatok, de hamar. Mert különben mindennek vége, megállni sorsom tisztessége és ugrani soha már.”

Hogy ez most miért jutott eszembe, nem tudom…

Siófokon 2008. november 14.

Dr. Léhmann György Siófok Szűcs u. 1. sz. a. lakos

víz

A Balaton partján levő ingatlanom kincskereső hellyé változott a DRV Zrt jóvoltából.
Első esetben sikerült a keresőket meglepnem, 4-5 ember az ingatlanomon hatalmas mély és hosszú árokban lapátol, talicskázik az almafa gyökere már szétvágva. Mit keresnek ,hát vizet, hogyan jöttek be ,kerítésen keresztül, ki engedte ide önöket, a főnök. Aki sehol, telefon és tehát a szomszédnak kötik be a vizet és jobb lesz ha nem okoskodok már úgyis befejezik. Akkor még naiv és félénk lévén kivártam amíg a szétvert kerítés lábazat mellé azért még a földet is belapátolják.Ja nem tudtak értesíteni nem tudták a címemet !
Másodszor amikor hazaérkezem az ingatlanon a már régen felásott árok mellett pár méterre szintén almafa és kőtömeggel felpúpozott hant, most is kerestek valamit, . Vizet. Az ,hogy mit hagytak maguk után és mi tűnt el az ingatlanomról a lista hosszú lenne.Telefon ,fax. Közmű térkép amit nem találtak,ismerős keresése, mivel mindenki hallgatott és másra mutogatott, térkép másolat a kezemben és hihetetlen dolgok derültek ki. Tehát az ingatlanom hosszabbik oldalából, dátumot pontosan nem tudom, csak szüleimtől hallottam , elvettek pár métert kártérítés nélkül,na aztán visszakaptuk az elvett ingatlan részt.Csatornázás és aszfalt út építés kb.20 évvel ezelőtt.
A térkép amit a Drv-nél dolgozó ismerőstől kaptam, de az én településem kihelyezett irodája nem látta vagy nem akarta látni, szerepel az ingatlanom nem kevés hosszában keresztben a fővezeték. Szorgalmi jog bejegyzés, értesítés nélkül azért voltak kénytelenek felásni szintén az ingatlant, mert az utca tőlem 6 háznyira levő épületében csőtörés volt és csak nálam lehet elzárni a fővezetéket amit nehezen találtak meg. Na addig már levelek tömkelege ,így kijött a biztosító embere, fotókkal bizonyítottam a kerítés széttört léceit, beton lábazatot, a stb. Kaptam 20 000 Ft-ot, így megy ez mondta a biztosítós, ezekért a hibákért kötik a biztosítást.
Hogy gödör még ott maradt csak azért van ,mert a 20000 ft-ból már a föld oda szállítására stb-re nem tellett, igaz egy köbm. kövünk lett. Drv-nek levél hogy ez a birtokháborítás fogalmát is kimeríti és ecseteltem az esetemet, hát legyek hálás mert megóvták az ingatlanomat a víztől. Hát inkább az ilyen összegű vízdíjtól óvjanak meg, de fogalma sem volt miről van szó.
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.
Ady Endre
Egy reménykedő

"Vízmű-vízdíj katasztrófa előtt" irásom észrevételére válasz

Tisztelt Kozma András!

Október 29-i észrevétele miatt közlöm azt, hogy a http://invitel.hu/lehmann oldalon megjelent "Aki kapja marja, szomorujáték a DRV-nél" cimü irásomban olvasható Főügyészséhez cimzett bejelentésem alapján korábban értesitett a Somogy Megyei Rendőrfőkapitányság arról, hogy a nyomozást elrendelték.

Ezt követően tudomásom szerint a DRV-nek siófoki székhelyén a rendőrség megjelent, és több zsáknyi irattal távoztak. A nyomozás jelenlegi szakaszában úgy tudom szakértők vizsgálják a rendelkezésükre álló DRV Rt-vel kapcsolatos adatokat.

Üdvözlettel: Dr. Léhmann György Siófok

2009. november 1. napján.

Vizdij

Tisztel Dr Lehmann Ur.
Olvastam a megàllapitàsait ès a törvèny betartàsàra hivatkozàsàt.
Uram,ne legyen ilyen naiv !
Hol tartjàk be a törvènyeket ma a politikusaink ?

Tisztelettel: Kozma Andràs Veszprém

Tartalom átvétel