A válság felelősei?

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.

Volt házaló ügynökök, vadászpilóták, katolikusok, melegek, kártyások, zsidók és George W. Bush. Összeesküvés-hívők, figyelem! Kik voltak azok a pénzügyi guruk és politikai vezetők, akik az elmúlt években hagyták, hogy irracionálisan megnőjön, majd összeomoljon az amerikai másodlagos hitelpiac. Ők voltak a jelenlegi világválság okozói?

A válsághoz vezető döntések nem maguktól születtek meg: nagy hatalmú, de hozzánk hasonlóan esendő emberek hozták meg őket, akik kitartó munkával vagy szerencsével jutottak vezető pozíciókba. Ott pedig ki-ki hozzátette a magáét a buborék felfújásához. A nemzetközi és amerikai sajtó által leggyakrabban emlegetett neveket gyűjtötte egy csokorba. Lehet, hogy valakit kihagytunk, mások pedig érdemeiken felül kerültek fel top tízes listánkra. De hogy mindannyian részt vettek a buliban, abban biztosak vagyunk.

A bunyós: Dick Fuld, Lehman Brothers
A Lehman Brothers ügyvezető igazgatója, Dick Fuld nem volt képes megakadályozni a befektetési bank csődjét. A nemzetközi gazdasági válság egyik első jeleként összeomló pénzintézet 62 éves vezére a Coloradói Egyetemen végzett 1969-ben, majd vadászgéppilótaként dolgozott a hadseregben. Onnan azonban kirúgták, miután ökölharcba keveredett egy felettesével. Fuld szerint csak egy fiatal kadétot védett meg a felettes terrorizálásától. A későbbi pénzember ezután rögtön a Lehman Brothersnél kezdett el dolgozni, és egészen a múlt évig ott is maradt a cégnél. Fokról fokra lépegetett előre majd negyvenéves karrierje alatt. A Lehman Brothers vezetése mellett a Fed, vagyis az amerikai szövetségi bank igazgatótanácsába is bekerült. Bár 2006-ban még első helyet szerzett az Institutional Investor magazin menedzserlistáján, az Egyesült Államokban ma őt tartják a pénzügyi válság egyik fő felelősének. Az ősszel az amerikai kongresszus egyik bizottsága előtt hallgatták meg a cég pénzügyi helyzetéről, majd egy ismeretlen megtámadta őt a Lehman Brothers konditermében. Az egykor ünnepelt pénzember 2008 decemberében a tekintélyes Financial Times tolvajdíjában részesült, mivel a Lehman Brothers csődje előtti két évben 74,5 millió dolláros jövedelmet szerzett.

A fekete: Franklin Raines, Fannie Mae
A Harvardon és Oxfordban végzett, hatvanéves, színes bőrű üzletember elsősorban a szövetségi közigazgatásra koncentrált pályafutása során. Carter és Clinton elnök mellett fontos állami pozíciókat töltött be, és 1999-ben a Fannie Mae jelzálog-hitelező intézet vezérigazgatója lett. Akkoriban a Fortune 500 vállalati listájának első fekete vezetőjeként ünnepelték Rainest, egy évtizeddel később bukott embernek számít. 2004-ben korai nyugdíjazással távozott a cégtől, amikor már nyomozás folyt a Fannie Mae szabálytalan vagy pontatlan hitelelszámolásainak ügyében. A jelzálog-hitelező vállalat teljesen elszabadult hitelezési gyakorlata nagymértékben hozzájárult az amerikai hitelpiaci buborék felfújódásához, majd kipukkanásához. Franklin Raines körülbelül kilencvenmillió dollárt kuporgatott össze a Fannie Mae vezéreként, 2004 óta perek folynak ellene, hogy ennek legalább egy részét visszaszerezzék a cégét zsákutcába vezető üzletembertől. 2008 decemberében őt is meghallgatta a pénzügyi válsággal foglalkozó kongresszusi bizottság. A republikánusok Obama titkos tanácsadójaként emlegették Rainest, de ezt mindkét érintett cáfolta.

A kártyás: James Cayne, Bear Stearns
A Bear Stearns befektetési bank a világ egyik legnagyobb pénzintézete volt, mielőtt az ősszel bedőlt volna. Ezután felvásárolta a JP Morgan Chase. A Bear Stearns vezérigazgatója, James Cayne igazi veterán nagypályás játékos – és nem csak az üzleti szférában. A ma 75 éves Cayne nemzetközi szintű kártyajátékos, a bridzs mestere. Cayne nem született bele a süppedő szőnyegek és bőrfotelek világába: iskoláit be nem fejezve, utazó ügynökként kezdte, s a fáma szerint vashulladékkal is kereskedett. Már fiatal korában szenvedélyes bridzses volt, és egy 1969-es New York-i játszmában összekerült Alan Greenberggel, aki felvette őt brókernek a Bear Stearnshöz. Négy évtizeden át lépkedett előre a ranglétrán, ha épp nem a kártyával volt elfoglalva. A kőkemény üzletember hírében álló Cayne idős korára meglehetősen ellazult. Többen állítják, hogy hetvenévesen nőket hívott fel a szobájába, hogy együtt szívjanak marihuánát. A pénzügyi válság kitörése hidegen hagyta emberünket: amikor 2008 júliusában a csőd szélére került a cég, a vezérigazgató egy nashville-i bridzsversenyen verte a blattot, és se telefonon, se e-mailen nem lehetett elérni. A következő napokban sem ment vissza a céghez, inkább vidéki golfpályákon ütötte el az időt. Partnerei szerint egy szót sem szólt az üzletről. Végül a válság közepén eladta Bear Stearns-részesedését mintegy hatvanmillió dollárért. Azóta jól él, amíg meg nem hal.

Az egydolláros vezér: Edward M. Liddy, American International Group Inc. (AIG)
A New Jersey-ben született üzletember az AIG vezérigazgatójaként csődbe vitte volna a biztosítóintézetet, ha az állam nem nyúl a vállalat hóna alá. Az Amerikai Katolikus Egyetemen 1968-ban végző Liddy egy év végi vállalati döntés értelmében 2008-as és 2009-es munkájáért egy dollárt kap fizetésként, és a bónuszokról is le kell mondania. Csak 2010-ben számíthat újra rendes jövedelemre, ha addigra rendbe tudja tenni a cég katasztrofális pénzügyeit. Az AIG biztosító ma már az amerikai kormányzat tulajdonában van a két bailoutnak, vagyis az állami mentőcsomagnak köszönhetően. A szövetségi kormány attól félt, hogy a hatalmas biztosító csődje az egész gazdaságot érintő láncreakciót indítana el, ezért döntött a beavatkozás mellett. Az ősz folyamán először 85 milliárd dollárt, majd 38 milliárd dollárt, végül alig nyolc héttel később további 150 milliárd dollárt toltak bele a cégbe, amely ezután is 24,5 milliárd dolláros veszteséget produkált. Edward M. Liddy vezérigazgató viszont továbbra is a helyén maradt, a veszteségek finanszírozásának ígéretével. A cégvezetők napokkal az első tőkeinjekció után elvonultak egy kaliforniai üdülőhelyre vakációzni, majd még egy bulit is tartottak a szintén napfényes Arizonában. Bár a dollárszázmilliárdokhoz képest ezek piti összegekbe kerültek, az eset mégis egész Amerikát felháborította. A 62 éves Edward M. Liddy az AIG vezetése mellett a 3M és a The Kroger Company vállalat vezetőségében ül.

A self-made man: Angelo Mozilo, Countrywide Financial
A hetvenegy éves üzletember egy bronxi hentes fiaként született New Yorkban, és jogászként végzett egy nem sokra tartott egyetemen. 1969-ben, 31 évesen társával együtt megalapította a Countrywide jelzálog-hitelezőt. Negyven év alatt a hitelintézetek egyik óriásává nőtte ki magát a cég. Az új évezred első éveiben Mozilo majdnem félmilliárd dollárt tudott zsebre tenni, miközben kedvező hitelekkel VIP-programot indított barátainak és üzletfeleinek, köztük Franklin Rainesnek, a Fannie Mae vezérének, aki hét hálószobás, mozitermes luxusvillát vásárolt a hitelből. A válság miatt viszont a komplett Countrywide-ot fel tudta vásárolni a Bank of America. Mozilót a válság egyik fő felelősének kiáltotta ki a közvélemény: tüntetésekkel akadályozták meg például, hogy felszólaljon egy a fenntartható hitelezésről szóló konferencián. Botrányt okozott az is, hogy egy Countrywide-adós hozzá érkező e-mailjét tovább akarta küldeni egy kollégájának, de véletlenül a reply gombra ütött: így az adós szembesülhetett Mozilo kommentárjával: „Ez hihetetlen. A legtöbb levél ugyanarról szól. Egyértelmű, hogy egy másik személy vagy az internet ad tanácsokat nekik. Undorító.” James Cayne-nel ellentétben Angelo Mozilo megtört a válság miatt: egy volt munkatársa szerint stresszbetegségben szenved, és „élete utolsó szakaszára” a becstelenség nyomja rá a bélyegét.

Az öreg: Alan Greenspan volt Fed-elnök
Sokan nem is a cégvezetőket, hanem az amerikai szövetségi bank, a Fed korábbi elnökét, Alan Greenspant vádolják a hitelválság kialakulásáért, mondván, az ő elnöksége alatt hozott döntések miatt szabadultak el a hitelek. A magyar zsidó családból származó Greenspan 1987-től egészen 2006-ig volt a központi bank igazgatótanácsának elnöke. Eleinte zenész akart lenni, szaxofonozott és klarinétozott, de rájött, hogy a pénzügyi pálya jobb lehetőségekkel kecsegtet. Greenspan máig a nemzetközi pénzügyi világ egyik központi figurája, aranyköpéseit és tudományos munkáit egyaránt előszeretettel idézik mindenütt. Az elmúlt két évben viszont támadni kezdték, felelőssé téve őt a válságért, azért, hogy nem állította meg a hitelbuborék növekedését. Alan Greenspan azzal védekezett, hogy a Fed döntései szakmailag megalapozottak voltak, de elismerte, hogy az amerikai gazdaság mára recesszióba került: „Sosem lesz tökéletes modellünk a kockázatokra.”

A libertinus: Barney Frank demokrata képviselő
Nemcsak az üzletemberek és pénzügyi guruk nevét visszhangozta az amerikai sajtó a válság kapcsán. Mindkét nagy pártnak voltak olyan központi figurái, akik a törvényhozó hatalomban részt vettek a hitelbuborék felfújásában. Barney Frank demokrata képviselő a radikális jobboldal kiváló céltáblája lehetne, hiszen egyesíti magában az összes általuk hitt sztereotípiát. Coming outja – az amerikai képviselők közül elsőként – 1987-ben történt meg: „Megszoktam a kisebbségi létet: balkezes, homoszexuális zsidó vagyok.” Azóta a melegjogok és a marihuána legalizálásának is az élharcosává vált. A pénzügyi válság felelősei között azonban nem ezért, hanem a képviselőház pénzügyi szolgáltatások bizottságának elnöki posztja miatt szerepel. Pozíciójából adódóan belülről láthatta a buborék növekedését, de váltig állította, hogy a Freddie Mac és a Fannie Mae jelzálog-hitelező intézetek jó állapotban vannak. Ez nem is csoda, hiszen régi kapcsolatok fűzték a cégekhez: a kilencvenes években nagy összegekkel támogatták a politikus kampányait úgy, hogy Frank akkori barátja, Herb Moses a Fannie Mae egyik igazgatója volt. A hitelbuborék kipukkanásakor viszont annyit mondott: „A magánszektor okozta a bajt, és most a kormányzatnak kell kihúznia minket belőle.” Frank később teljes mellbedobással támogatta Bush elnök bailout- (vagyis tőkeinjekciós és egyéb segítségekkel járó) terveit a megroggyant pénzintézetek megsegítésére, amiért az adójuk felhasználására érzékeny amerikai állampolgárok – és a média – igencsak felszisszentek. A 68 éves politikus a Wikipedia szerint ma egy fiatal szörfössel vigasztalódik massachusettsi otthonában.

A tétlen felügyelő: Christopher Cox volt tőzsdefelügyeleti elnök
Az Amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletet 2005 és 2009 januárja között vezette. A kelet-európai rendszerváltozások idején élénken foglalkozott térségünkkel: jó ismerősének tudhatta Lech Walesát és Göncz Árpádot is, és a magyar–amerikai üzleti kapcsolatokon is sokat ügyködött. Cox hibájául róják fel, hogy négy év alatt nem tudott egy olyan szigorú ellenőrző szabályozást megalkotni, amely valódi mérsékletre, pontos adatközlésre és a likviditás fenntartására kötelezte volna a pénzintézeteket. Christopher Cox fenntartotta az egyik elődje által bevezetett, önkéntes részvételen alapuló szabályozást, amely alól a beruházási bankok úgy kérhettek opt outot (kimaradást), ahogy csak akartak. Négyéves elnöksége végén Cox úgy panaszkodott a felügyelet nélküli, épp ezért válságba sodródott vállalatokra (mint a Lehman Brothers, a Bear Stearns és a többiek), mintha nem ő ült volna a felügyelet elnöki székében. Egy decemberi interjúban azt emelte ki az általa vezetett felügyelet előnyei között, hogy „nyugodtak maradtunk a felfordulás közepette is”.

És a tétlen vezérigazgató: Richard F. Syron, Freddie Mac
Syron 2007-ben még 19 millió dollárt vehetett fel a Freddie Mac jelzálog-hitelező intézet vezérigazgatójaként. A posztot 2003 óta töltötte be. Egy évvel később David Andrukonis, a Freddie Mac vezető kockázatelemzője figyelmeztette, hogy a cég portfóliójában növekszik a kockázat. Syron azonban nem tett semmit. Először 2007 végén beszélt arról, hogy súlyos veszteségek érhetik az intézetet. Miután 2008 szeptemberében állami felügyelet alá került a Freddie Mac, Syron repült az állásából. A korábbi vezér önéletrajzát azóta nem lehet megtalálni a Freddie Mac honlapján.

A cowboy: George W. Bush volt amerikai elnök
Végül, de nem utolsósorban George W. Bush volt amerikai elnököt is a válság felelősei közé lehet sorolni, hiszen nyolc évig tartó elnöki időszakára esett a buborék felfújódása s végül a kipukkadása. Elég csak Roosevelt New Dealjére vagy ellenkező végletként Ronald Reagan neokon-neoliberális gazdaságpolitikájára gondolni, hogy lássuk: egy vízióval és politikusi tehetséggel megáldott elnök mennyire bele tud avatkozni a világ első számú gazdaságának működésébe. Bush nyolc éve alatt ilyesmi nem történt. A közgazdasági Nobel-díjas Joseph Stiglitz Bush elnöknek azt rója fel: az adócsökkentésekkel és az iraki háború hatalmas kiadásaival arról „gondoskodott”, hogy az amerikai gazdaság ne legyen olyan ellenállóképes, mint amilyennek lennie kellett volna. Bush rendkívül laza költségvetési politikájáa miatt utódjának gyakorlatilag alig van forrása a válság kezelésére. Az amerikai elnök egyszer úgy kommentálta a helyzetet: „Egyszerűen az a baj, hogy túl sok ház épült.”

Tartalom átvétel