Banki kódex

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
Róna Péter

A nagy hűhóval beharangozott "banki illemkódex" valójában semmire nem kötelezi és semmiben nem korlátozza a bankokat. A szerző véleménye szerint az alapvető probléma az, hogy a magyarországi bankok nem teljesítik azt a funkciójukat, amire a piacgazdaságban szükség lenne. Mindehhez egy elhibázott monetáris politika is hozzájárul.

Amikor Bajnai Gordon hivatalba lépése napján bejelentette, hogy válságkezelő csomagja „mindenkinek fájni fog” a kérdés csak az volt, hogy kit értsünk a „mindenki” alatt – netán a bankokat is? Ha figyelembe vesszük, hogy a magyarországi bankok jövedelmezősége az elmúlt öt év mindegyikében megközelítette vagy meghaladta az EU átlagának a kétszeresét, vagy azt, hogy nettó bevételük meghaladja a teljes költségvetés tíz százalékát, nyilvánvaló, hogy nem egy mellékes részletkérdésről van szó. Nos, a kormány a PSZÁF-fal és a Bankszövetséggel karöltve tegnap kézbesítette válaszát: nem, a bankoknak nem fog fájni, a megszorítások rájuk nem csak nem vonatkoznak, hanem az évek óta érvényes jogosítványuk a jövedelem önkényes átcsoportosítására a társadalom kiszolgáltatottabb rétegeitől saját kasszájukba sértetlenül fennmarad. A lesújtó eredmény sajnos várható volt, hiszen már a megszavazott adómódosítások is a bankok védett helyzetére utaltak. Történt ugyanis, hogy a „versenyképesség” helyreállításának jelszava alatt a bankok is részesültek a járulékcsökkentésben. A kormány és az Országgyűlés szerint ugyanis Európa legjövedelmezőbb bankszektora valamiféle, közelebbről meg nem nevezett versenyhátrányban szenved, amelyet csak a nyugdíj- és az egészségügyi pénztárnak befizetett járulékok csökkentésével lehet helyrehozni. Nem baj, ha az egészségügy, az oktatás az önkormányzatok, stb., stb., a csőd szélén tántorognak, a fontos az, hogy a Raiffeisen Bank, a CIB, a K&H, az OTP meg a többiek még „versenyképesebbek” legyenek, más szóval még nagyobb profitra tegyenek szert. A kieső költségvetési bevételt pedig fizessék a magyar családok a megemelt ÁFÁ-val. Amikor aztán kiderült, hogy a bankok a világon egyedülálló, csak nálunk, és csak a bankok által használt jogi oxymoron –az egyoldalú szerződésmódosítás – segítségével akkora törlesztő részleteket számláznak ki ügyfeleiknek amekkorát akarnak, a kormány nem a törvényhozáshoz fordult a helyzet rendbehozataláért, hanem a bankokat egy megfelelőbb illemtan megfogalmazására ösztönözte. Így született meg a kormány, a PSZÁF, az MNB és a Bankszövetség közreműködésével az önkéntes „Magatartási Kódex”. Nézzük a részleteket.

1. A Kódex nem biztosít az adósok számára jogilag érvényesíthető védelmet. Egy demokratikus jogállamban a kormány nem a joghiányosság haszonélvezőjével tárgyal annak pótlásáról – mégpedig a hiányosságot elszenvedők kizárása mellett – hanem a törvényhozásra támaszkodik, ahol a társadalom minden érintett rétege megválasztott képviselőihez fordulhat. A bankok tevékenysége ugyanis meghatározza az egész nemzetgazdaság fejlődési pályáját, ezért a kérdés nem lehet a Bankszövetség és a kormány zárt ajtók mögött létrejött alku tárgya. Az ún. szakértői kormány remélt hatékonyságában mindig ott lappangott a veszély, hogy a vélt szakértelem számláját a törvényesség és a demokrácia csorbulásával fizetjük ki. A Kódex az első ilyen számla. Eredménye, hogy miközben a tarthatatlan helyzet orvoslásának látszatát kelti, a lakosság pénzügyi jogbiztonsága érdemben nem javul, hanem romlik. Azzal ugyanis, hogy a Kódexben foglaltak megszegéséért kizárólag a PSZÁF jogosult lépni, továbbá azzal, hogy a PSZÁF mindössze a megszegés „minősítésére” van felhatalmazva, valójában a hitelfelvevők jogfosztása valósul meg, mert a bankok esetleges csalárd praktikáinak törvényes orvoslása helyett csak a PSZÁF „minősítésére” lesz lehetőség. A helyes megoldás az efféle magatartási kódexek alkalmazása esetében a kódex törvényes keretbe– mint pl. a fogyasztóvédelmi törvénybe - foglalása, amely biztosítja a kódex megszegésének megtorlását.

2. A Kódex a jutalékok, költségek és díjak inflációs indexálásán kívül semmiféle érdemi változást nem hoz: (a) a forrásköltségek megállapítása, a nemzetközileg elfogadott gyakorlattól eltérően, továbbra is a bankok ellenőrizetlen döntésének eredménye. A bankok jogosultak maradnak egy sor tényező bármelyikére hivatkozni, amikor megemelik a havi törlesztést anélkül, hogy a tényező valóban a forrásköltségek a számlában feltüntetett emelkedését okozták volna. A forrásgazdálkodásból származó veszteségeket a bankok teljes egészében átruházhatják hitelfelvevőikre, de az esetleges haszonban az utóbbiaknak nincs részesedésük. A kódex állítólagos szimmetriája nem létezik; (b) a bankok továbbra sem kötelesek a hitelfelvevők költségére elkészített értékbecslést átadni ügyfeleiknek. Abból az ügyfél csak egy „kivonatot”, kaphat. A fedezetül szolgáló vagyontárgyat a bank bármikor átértékelheti, átértékelésének körülményeiről pedig nem köteles bármiféle tájékoztatást adni. A költséges becslések elkészítése tehát semmit sem számít. Az abban feltüntetett értéken a bank akkor változtathat, amikor akar; (c) a bankok akkor mondhatják fel bármelyik, még a legpontosabban teljesítő egy évnél hosszabb futamidejű hitelszerződést is, amikor akarják; (d) a bankok továbbra sem felelősek az ügynökök tevékenységéért, tehát a Kódexben egyébként tiltott módszereket a jövőben is alkalmazhatják az ún. „független” ügynökök, leányvállalatok bevetésével; (e) a bankok továbbra is akkor adják el a hitelt, akinek, olyan áron, és amikor akarják a hitelfelvevő előzetes beleegyezése nélkül, még akkor is, ha az adós pontosan teljesíti kötelezettségeit. A kiskapu az adótörvények kijátszására is lehetőséget ad; (f) a szerződés díjmentes felmondásáról a bankok az ügyfeleket csak a szerződés aláírásának pillanatában kötelesek tájékoztatni, tehát csak azután, miután a hitelfelvevő már komoly költségekbe (értékbecslés, hitelelbírálás, jegyzői díj, stb.) verte magát.

…..3. A helyzet méltányosságáról mindenki saját igazságérzete szerint dönthet. A szomorú tény azonban az, hogy a fentiekben leírtak – amelyek közül egyetlen egy sem lenne lehetséges az EU többi országában - a Kódex szerint hazánkban a „tisztességes magatartás” minősítését élvezheti. A piacgazdaságban a bankrendszernek legalább két alapvető feladata van. Első feladata a gazdaság működéséből fakadó kockázatok felmérése, a vállalhatatlanok kiszűrése, a vállalhatók beárazása és vállalása. A másik a társadalom megtakarításainak begyűjtése, azok árazása és hosszabbtávú hitelekké alakítása. E két feladat ellátása nélkül a nemzetgazdaság – tekintet nélkül a kormány fiskális politikájára – nem képes növekedni, fejlődni. Hosszú évek óta a magyar bankrendszer egyiket sem látja el. Ahelyett, hogy megóvná a nemzetgazdaságot a túlzott kockázatoktól, azokat egyszerűen közvetíti, áthárítja a társadalomra, de a kockázatvállaláshoz fűződő hasznot bezsebeli. Az eredmény a magyar gazdaságban rejlő nagyon magas kockázati szint, amely aztán hozzájárul a megfizethetetlenül magas hitelköltségekhez, ami aztán a kockázati szint további emelkedését eredményezi. Ördögi kör. A betétek kölcsönné történő átalakítása szintén nem a magyar bankszektor műfaja. A megtakarítások java ugyanis nem kölcsönökké, hanem az MNB-ben elhelyezett betétekké válik, amelyekre az állam busás felárat fizet. A kölcsönök 75%-át pedig a bankok devizaforrásokból finanszírozzák, majd az abból fakadó árfolyam veszteségeket a nemzetgazdaságra hárítják. A kormány elszántan és következetesen küzd a pénzügyi egyensúly elodázhatatlan helyreállításáért, amiért elismerés jár még akkor is, ha e sorok írója több részlettel nem ért egyet. De az óriási áldozatok nem fognak hozni eredményt mindaddig, amíg a monetáris politika és a bankok tevékenysége nem biztosítja a nemzetgazdaság számára a megbízható és megfizethető tőkét. Márpedig a bankok jelenleg saját profitjukon kívül nem biztosítanak semmit.

Róna Péter
A szerző címzetes egyetemi tanár

Róna Péter New Yorkban egy neves befektetési bank, a Schroders vezérigazgatójaként karrierje csúcsára jutott, két évvel a rendszerváltás után visszatért Magyarországra, egy akkor 78 millió dollárnyi tőkét kezelő kockázati tőkealap, az Első Magyar Alap (EMA) élére. http://www.fn.hu/top200/20010215/rona_peter/

Tartalom átvétel