A megszorítócsomagok fő célpontjai a bérek voltak Európa-szerte, a fizetések váltak a belső leértékelési intézkedések fő eszközeivé. Az adatokból kiderül, hogy Magyarországon 2009 és 2012 között - Görögország és Litvánia után - a harmadik legnagyobb reálbércsökkenést mértek.
A bércsökkentő intézkedések a magas munkanélküliséggel párosítva veszélyes mixet alkotnak az állampolgárok számára - figyelmeztetett az ETUC az európai munkaerő-piaci adatokkal kapcsolatban, amelyek mind uniós, mint eurózónás szinten javulást mutattak ugyan, de az EU egészében még mindig rekordmagas szinten áll.
Az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) - az ETUC kutató intézete - közelmúltban közölt felmérése arra mutatott rá, hogy azon országok többségében, ahol a munkanélküliség emelkedett, ott általában a fizetések is csökkentek, amelynek súlyos következményeiként az elszegényedés és a társadalmi kirekesztettség kockázata is nő. (Erre a veszélyre egyébként korábban már többször figyelmeztetett a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) is, valamint az utóbbi időszakban az Európai Bizottság is adott már efelőli aggodalmának hangot és - az államadósság csökkentése mellett - hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a béreket a termelékenységhez kell igazítani - azaz ahol lehetséges, ott emelni kell.) Az ETUC ennek kapcsán kiemelte, hogy az eurózónában a válság által leginkább sújtott országokban - pl. Görögország, Portugália - volt a legnagyobb mértékű a bérek csökkenése.
A bérek alakulása viszont arra is rámutat az érdekvédelmi szervezet szerint, hogy a megszorítócsomagok fő célpontja a bérek voltak Európaszerte, a fizetések váltak a belső leértékelési intézkedések fő eszközeivé, vagy a kiigazító mechanizmusává - idézi az EurActive.com Bernadette Ségol, az ETUC főtitkárának közleményét. A főtitkár ugyanakkor arra is rámutatott, hogy ez a trend nem oldotta meg a "versenyképességi" problémákat, különösen nem azokban az országokban, ahol pénzügyi mentőcsomagokra volt szükség. Sőt, inkább súlyosbította a már meglévő problémákat, úgy, hogy a leginkább kiszolgáltatott réteget sújtotta a legjobban.
Kötelező olvasmány
József Attila -
Szöveggyűjtemény
HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. május