Nyílt törvénysértés a Miniszterelnöki Hivatalban

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
kép

www.205580000.hu – ezt a címet is kaphatta volna ez a cikk, amely annak jár utána, miért kerül ilyen sokba az új, online kormányszóvivői portál, de a cím legalább annyira érthetetlen lenne, mint az a 200 millió forint, amit az állam a portálra elköltött.

A már-már sumákolásba hajló titokzatoskodás és az üres általánosságok pufogtatása helyett a nyílt törvényszegést választotta a Miniszterelnöki Hivatal, amikor a jogszabály által biztosított tizenöt napos határidő után sem hozta nyilvánosságra a nagy vihart kavaró Kormanyszovivo.hu oldal részletes költségvetését és az oldal elkészítésére kötött szerződéseket. A hiányosságokat később részben pótolta, hiszen a kormányközeli Népszaván keresztül két Excel-tábla formájában megismerhettük az egyes költségsorokat – igaz, a szerződések nélkül. Pedig a Szabó Máté által június 27-én kiadott ombudsmani állásfoglalás világosan fogalmaz: „Nyilvánosak a közpénzekből felállított új internetes oldal létrehozására, működtetésére kötött szerződések, számlák, a győztes pályázatok különféle tartalmi vonatkozásai, beadóiknak személye, illetve szervezeti formája is.” Az ombudsman jelenleg szabadságon van, de amúgy sem valószínű, hogy a számos nyitott kérdés ellenére újra elővenné az ügyet. A történteket és az oldalt áttekintve azonban nehéz másra gondolni, mint hogy a titkolózásnak jó oka van.

Közepesen komoly átvilágítás

Izgalommal vegyes kételkedéssel ültem be életem első virtuális kormányszóvivői tájékoztatójára. A Kormanyszovivo.hu oldalra kevéssel az indulása után, június 24-én regisztráltam, ám akkor csak egy rövid tájékoztatást kaptam arról, hogy mielőtt valóban hozzáférnék az oldalhoz, néhány napon belül ellenőrzik az általam megadott adatok „helyességét”. Az ellenőrzés mibenlétéről vagy módjáról semmilyen részletet nem közöltek, ám nyilvánvaló volt, hogy ennek a fele sem tréfa, hiszen az e-mail címemet egy harminckét (!) jegyű, kis- és nagybetűket, valamint számokat egyaránt tartalmazó kóddal kell igazolnom. Az eljárást, így utólag, egy közepesen komoly nemzetbiztonsági átvilágításnak tippelem, és végül másfél héttel később, július 4-én jött a hír: átmentem!

Mint kiderült, az izgalom és a kétely is jogosnak bizonyult. A szerkesztőségi Macintoshon ugyanis előbb csak az jelent meg, hogy „kapcsolódás”, majd az, hogy „újrakapcsolódás”, végül néhány böngésző kipróbálása (Firefox, Flock, Opera, Safari), valamint néhány perc eltelte után nyilvánvalóvá vált, hogy ez így nem megy. Átrobogtam az értékesítő kollégákhoz, hiszen a sajtótájékoztató mindeközben már javában zajlott, és a nyári szabadságoknak köszönhetően hamarosan kaptam is kölcsönbe egy Windowst és egy Internet Explorert. Ezen már simán elindult az oldal, és hamarosan Székely Tamás és Budai Bernadett virtuális társaságában repültek a percek.

Az öröm azonban nem tartott túl sokáig. Az online kérdésfeltevésre szolgáló form ugyanis nemcsak hogy letiltott 300 karakternél (nyilvánvalóan, hogy védje a rendszert a túlterheléstől), hanem egyszerűen nem is működött. A kérdések közül pedig, amelyeket a kollégák valamilyen módon (talán a még megfelelőbb böngésző és operációs rendszer birtokában) mégis fel tudtak tenni, erőteljesen szűrtnek tűntek.

Szabadúszóknak csak korlátozottan szabad

Érdemes megemlíteni, hogy a kezdeményezés valóban úttörő, hiszen a mértékadónak vagy példaértékűnek tekinthető brit, amerikai, német vagy osztrák közigazgatási szervek egyike sem üzemeltet a Kormanyszovivo.huhoz hasonló szájtot. Igaz, a szigorú regisztrációs folyamatot joggal érte kritika, hiszen nemcsak az újságírókra szűkíti a regisztráltak körét, de még közülük is erősen válogat – az állandó munkahellyel nem rendelkező, szabadúszó újságírók, illetve a pártportálok újságíróként dolgozó munkatársai könnyen fennakadnak a rostán, hogy az angolszász világban már egyenrangú újságíróknak tekintett bloggerekről ne is beszéljünk. És az is igaz, hogy ezt a gyakorlatot igazolni hivatott kormányszóvivői indoklást – hogy technikai korlátok miatt kell szűrni a regisztráltakat – éppen az elszámolt, irreálisan magas költségek teszik visszássá.

A Kormanyszovivo.hu oldal alapkoncepciója azonban alapvetően nem rossz, és az éles teszt előtt rendkívül felületesnek és igazságtalannak gondoltam azokat a kritikákat, amelyek a szegényes dizájnnal kapcsolatban érték a szájtot. 2008-at írunk, az igazán mértékadó weboldalak mára mind letisztult, majdnem hogy minimáldizájnnal készülnek. Ám a Google és a Facebook esetében ez a minimáldizájn tökéletes funkcionalitással párosul, és ebben a tekintetben a Kormanyszovivo.hu csődöt mondott. Ameddig pedig az online jelen lévő újságírók nem lesznek egyenrangú partnerek a sajtótájékoztatón (a teremben ülők kérdései közül nemigen van módja válogatni a politikusoknak), addig akár a YouTube-ra is feltölthették volna ezeket a videókat.

Röhögött az egész osztály

Az oldal valószínűleg úgy is jogosan kavart volna vihart, ha működne. Nemcsak azért, mert kétséges, hogy egyáltalán szükség volt-e egy ilyen jellegű szolgáltatásra, hanem természetesen azért is – és ez váltotta ki leginkább a szakma és az ellenzék haragját –, mert a beruházás minden tétele szemérmetlenül felülárazott. A szakértők ebben már akkor is egyetértettek, amikor még csak találgatások voltak arra vonatkozólag, hogy milyen vas és szoftver van a nemrég indult szájt mögött, a megjelent tételsor alapján pedig aligha volt okuk meggondolni magukat.

„A kétszázmilliós összegnek körülbelül a fele a szükséges hardverek beszerzésére ment el” – mondta Daróczi Dávid kormányszóvivő, amikor a Fidesz helyettes szóvivője, Cser-Palkovics András először kérte számon a túlzónak tűnő költségeket. Néhány nappal később kiderült, hogy elég durva becslésről volt szó, de a hardverköltségek még így is nyolcvanmillió forintra rúgtak. Még később, a Népszavának eljuttatott elszámolás szerint a hardverek költsége már „csak” nettó 40 682 748 forint volt, ami még akkor is harminckétmillióval kevesebb a korábban emlegetett összegnél, ha Daróczi Dávid eredetileg bruttó tételeket említett.

„Az osztályunk fetrengett a röhögéstől, amikor meghallotta ezt az összeget” – mondja a hazai internetpiac egyik meghatározó tartalomszolgáltatójának neve elhallgatását kérő vezetője. Szerinte a húsz megvásárolt szerver mindenképpen irreális. Schneemaier Ákos, a Sanoma Budapest digitális produkciós osztályvezetője is kisebb konfigurációkat emlegetett, amikor arról beszélt, hogy ők milyen hardverparkkal dolgoznak. A Sanoma az egyik legnagyobb a hazai internetes tartalomszolgáltatók között, a rendszeres akvizícióik pedig mind a fejlesztési költségek, mind pedig a hardverbeszerzések terén naprakész ismereteket követelnek. Schneemaier szerint egy átlagos tartalmakat (tehát HTML-oldalakat és multimédiás fájlokat) kiszolgáló portál könnyedén elmegy két vagy négy szerveren. Az első két szerver a külön vasra rakott adatbázis, illetve webszervert takarja, míg a második kettő olyan tartalék, amely az elsők hibája esetén lép működésbe, így ez további kapacitásnövekedést nem, csupán stabilitást ad az oldalnak. Ehhez a négy szerverhez hozzávehetjük ötödiknek (illetve ha ebből is van egy biztonsági tartalékunk, akkor hatodiknak is) egy úgynevezett direktorszervert, amely folyamatosan monitorozza, hogy valamilyen fellépő hiba miatt át kell-e irányítani a webről érkezett forgalmat a tartalékszerverekre. Egy ilyen szerkezetű rendszer még olyan rendkívül nagy látogatottságú weboldalakat is fennakadás nélkül kiszolgál, mint amilyen a Startlap a maga hatszázezer egyedi látogatójával.

Van persze lehetőség további fejlesztésre, de erre már tényleg csak extrém terhelés mellett van szükség. A Sanoma leginkább erőforrás-igényes weboldala a fiataloknak szóló közösségi szájt, a Hot-Dog, ahol naponta körülbelül százötven-százhatvanezer látogató fordul meg, és ők nagyon sok (körülbelül másfél és kétmillió közötti) oldalt töltenek le. A Hot-Dog informatikai rendszerét folyamatosan fejlesztik ugyan, de a jelenleg a szájtot kiszolgáló tizenhárom szerver Schneemaier szerint egy kicsit „túlméretezett” a felhasználói terheléshez képest.

Ugyanígy folyamatosan fejlesztik Magyarország legnagyobb közösségi oldalának, az Iwiwnek a kiszolgáló szerverparkját is, ez azonban egy másik súlycsoportban játszik. A körülbelül 1,2 millió felhasználó itt naponta mintegy 50 millió oldalletöltést generál, amit piaci információk szerint mintegy 110-120 szerver szolgál ki. Minthogy azonban az Iwiw „hobbiból” jött létre, és távolról sem ekkora terhelésre optimalizálták (az oldal Java programnyelvben írt kódja rendkívül erőforrás-igényes), ez külön megnehezítette a gyorsan gyarapodó online közösség életét, amint erről a néhány évvel ezelőtt még rendszeres leállásokról és belassulásokról minden felhasználó meggyőződhetett. Az optimalizált kód előnyét jól jelzi, hogy az Iwiw legnagyobb konkurenciájának számító MyVIP körülbelül negyedekkora szerverparkkal, de az Iwiw felét kitevő felhasználószámmal rendelkezik.

A Kormanyszovivo.hu ehhez képest legfeljebb néhány száz (nagyra törő tervek szerint néhány ezer) újságírót kíván kiszolgálni. Az oldal valós terheléséről jó képet adhat, hogy a Népszabadság információi szerint múlt hétig a fokozott érdeklődés ellenére is mindössze háromszázötven újságíró regisztrált, és cikkünk megírásáig 45 kérdést intéztek az online felületen keresztül. Nem is kell rosszindulat ahhoz, hogy kiszámoljuk: szerverenként 19 felhasználóról, illetve két és fél kérdésről beszélünk.

Ami sok, az sok

„Még ha elfogadjuk is, hogy valamilyen oknál fogva szükség volt ennyi szerverre, harminc-harminckét millióból akkor is ki kellett volna tudni hozni a beruházást” – mondja egy felső vezető, aki később arra kér, hogy a neve mégse szerepeljen a cikkben. Szerinte a szerverek ára nagyon sok paramétertől függ, de egy csúcstechnológiás HP-szerver piaci ára egy-másfél millió forint körül van, ami még a „közigazgatási óradíjjal felszorozva” sem éri el a kétmilliót.

„A rendszerrel kapcsolatos sajtómegkereséseket az ő kérésük alapján a MEH kezeli, a kért, az összegekre vonatkozó információkat ők fogják megadni” – válaszol a megkeresésünkre szűkszavú elutasítással Kristóf Judit, a HP Magyarország marketingvezetője, majd hozzáteszi a kormányzati válaszokból már jól ismert varázsszavakat: „fontos megjegyeznünk, hogy a Kormanyszovivo.hut nem webszájtként, hanem egy teljesen egyedi, beszédfelismerő és archiváló, kulcsszavas keresőmotorral ellátott és egyszerre több száz felhasználót valós idejű media-streammel kiszolgálni képes, igen magas rendelkezésre állást biztosító rendszernek tekintjük.”

Sántítani látszik az a magyarázat is, hogy a magas biztonsági szint miatt került ilyen sokba a fejlesztés, hiszen – néhány tűzfalat leszámítva – a biztonság egyáltalán nem hardver-, sokkal inkább fejlesztési kérdés – tűzfalakra egyébként a részletes elszámolás szerint mintegy 3,4 millió forintot költöttek. Ezzel kapcsolatban azt is érdemes megfontolni, hogy a biztonsággal tulajdonképpen mit is vásárol az ember. Köztudomású, hogy minden webszájt – minél látogatottabb és népszerűbb, annál inkább – ki van téve a folyamatos hekkertámadásoknak. A biztonságra elkölthető összegek felső határa pedig a csillagos ég. Az ilyen rendszerek ROI-ja (return of investment, vagyis a piaci megtérülés) viszont gyakorta negatív, hiszen az a néhány órás leállás, amelyet egy sikeres támadás okozhat például egy online újság vagy egy közösségi szájt működésében, távolról sem hordoz magában akkora nagyságrendű piaci kockázatot.

A fentieket figyelembe véve különösen nehéz tehát megérteni, hogy egy olyan szájt, amelyen a kormányszóvivői tájékoztatók – elvileg nyilvános – videofelvételeit tárolják, miért indokolna kiemelt mértékű (és kiemelt árú) védelmet.

Pletykákra nincs komment

A piaci szereplők egyetértenek abban, hogy a pályázat „címkézve volt”, vagyis a pályázati feltételeket úgy fogalmazták meg, hogy csak a nyertes beszállító, a HP Magyarország tudjon megfelelni. A HP persze már áldozott arra, hogy „házon belül legyen”, hiszen – amint egy név nélkül nyilatkozó vezető véli – 2000-ben, amikor az első kormányzati beszerzések folytak, a HP jócskán önköltségi ár alá ment, hogy összejöjjön az üzlet. Ezt állítólag akkor csak úgy tudták elérni, hogy egy már a gyártásból kivont konfigurációt ajánlottak megvásárlásra, így azonban problémák adódtak a szállítással, hiszen miután már minden tajvani raktárat kisöpörtek, itthon kellett az alkatrészekből összerakni a gépeket. Az akkor veszteségnek tűnő extra ráfordítás mára jócskán megtérülhetett. „A piaci pletykákat az árazási modellünkről nem áll módunkban kommentálni – mondja ezzel kapcsolatban Kristóf Judit. Úgy tűnik, sejti, hogy melyik pályázatról szólhat a városi legenda, hiszen hozzáteszi: – A szóban forgó megrendelés nem forgalomból kivont, hanem modern, a legújabb technológiát képviselő eszközökre vonatkozott.”

Egy másik szempont, amelyre a piacot ismerők felhívják a figyelmemet, az az, hogy a nagy beszállítók (a HP mellett az összes informatikai óriáscég) nem elsősorban a hardveren akarnak keresni. Különösen rugalmasan tudnak árazni olyankor, amikor a hardverre adott kedvezményeket az anyacég vállalja át, mert úgy ítéli meg, hogy elég fontos neki a vevő. Szembetűnő ugyanakkor a különbség, hogy míg a hardverek listaárából ilyen módon akár irreálisnak tűnő, hatvanszázalékos kedvezmények is elérhetők, a magyarországi support ára nagyságrendekkel rugalmatlanabb. Az ismertté vált számok azt mutatják, hogy a kormányzat ezúttal nem alkudott különösebben jól.

Minden a matematikán múlik

Bár az eddig napvilágott látott elemzések elsősorban az elszámolt hardverárakat találták irreálisnak, a fennmaradó összeg is hasonlóan meghökkentő. Függetlenül attól, hogy az ismert problémák alapján többen úgy vélik, hogy ingyenes rendszerekből a jelenleginél jobb szájtot lehetett volna fejleszteni, ha a dizájnt és a projektmenedzsmentet házon belül tartják, egy teljes portál kijön tízmillió forintból. A kulcsrakész rendszerek (tehát ahol a megrendelő a nulláról kap egy teljesen működő, tartalommenedzsment rendszerrel felszerelt oldalt) sem kerülnek többe húszmillió forintnál.

A Kormanyszovivo.hu esetében ezzel szemben kizárólag tervezésre 31 millió forint ment el. A szoftverköltségek a korábban sejtett csillagászati összegekhez képest „mindössze” tizenhatmillióra rúgtak, ám nehéz megmagyarázni, hogy amíg például az összes meghatározó magyar tartalomszolgáltató igényeit tökéletesen kielégíti a relációs adatbáziskezelő MySQL vagy PostgreSQL szoftverek ingyenes verziója, addig a kormánynak hol éri meg három és fél milliót költeni MySQL licencekre.

A „rendszerintegráció”, „rendszertámogatás”, „tesztmenedzsment” és hasonló jogcímen kifizetett milliókat a konkrét szerződések ismerete nélkül nehéz értékelni, ám egyik, anonimitást kérő interjúalanyunk szerint „százhúszmillióból a teljes elektronikus közigazgatást le lehetett volna fejleszteni”.

Politikai levelezés

„Felesleges dolgokat látunk, nagyon nagy mennyiségben”, mondja Pettkó András MDF-es képviselő, aki június 22-én tette fel kérdéseit Gyurcsány Ferencnek, amire július 8-án, vagyis a törvényben előírt határidő legvégén Kiss Péter kancelláriaminisztertől kapott választ. „A www.kormanyszovivo.hu hosszú távú célja – írja Kiss Péter Pettkónak –, hogy a kormányzat tevékenységét csak részben érintő, nem kifejezetten kormányzati portálként funkcionáló oldalakkal szemben hosszabb távon integrálja a kormányzat működésével kapcsolatos tartalmakat, tehermentesítve ezzel az alapvetően más céllal létrehozott honlapokat.”

Pettkó azonban úgy véli, a nagyra törő tervekből semmi nem látszik, csak az, hogy értelmetlenség volt a „luxusportálra” ekkora összeget kidobni, amikor semmivel nem tud többet egy néhány millióba kerülő honlapnál. Szerinte az is visszatetsző, hogy a rendkívül drága eszközöket csak lebutított üzemmódban használják. „Azt még el tudom fogadni, ha a kormányszóvivői sajtótájékoztató idején korlátozzák a belépést az oldalra, de hogy utólag miért nem lehet feltenni azokat a videókat, amelyek amúgy eddig is elkészültek, az teljesen érthetetlen” – mondja Pettkó. A képviselő szerint különösen furcsa, hogy felépítenek egy olyan rendszert, amely elvileg lehetővé teszi, hogy az újságírók webkamerával jelentkezzenek be a sajtótájékoztatóra, de ezt a rendszert később nem üzemelik be. „Amennyiben ezzel kapcsolatban később mégis jelentős újságírói igény mutatkozik, meg fogjuk vizsgálni ennek a lehetőségnek a bevezetését is” – írta Kiss Péter.

Pettkó András egyébként hamarosan sajtótájékoztatót tart az ügyben, melegen akarja tartani a témát. „Nem lehet megengedni, hogy kétszázmilliót feleslegesen elköltsünk, illetve ha már kiadjuk a pénzt, nem gagyi módon kellene ezt az egészet csinálni – mondja a képviselő. Nem gyanít jogsértést a beruházás hátterében: Az eddig rendelkezésre álló adatok szerint a beruházás jogszerűen történt, csak feleslegesen és értelmetlenül.”

Mégsem pénzkérdés

A kommunikáció talán az egyetlen terület, ahol a kormány időről időre hajlandó önkritikát gyakorolni, és elismerni, hogy van még hova fejlődnie. Miközben azonban ezek a „beismerések” legtöbbször megrekednek tájékoztatás fejlesztése címén indított óriásplakát- és egyéb reklámkampányok szintjén. Éppen a Kormanyszovivo.hu esete bizonyítja, hogy a jobb kormányzati kommunikáció nem feltétlenül pénzkérdés. A szájt kommunikációján ebben az esetben azt sikerült demonstrálni, hogy hogyan lehet egy alapvetően vesztes kiinduló helyzetet katasztrofálisra fordítani kemény munkával.

„Ami itt történt, az tipikusan magyar jelenség, azzal a szóval lehetne jellemezni, hogy titkolózás, vagy Feldmár András fogalmait használva: szégyen” – mondja Szerémi Péter kommunikációs tréner. Szerémi szerint semmi baj nincs azzal, ha a kormány elkölt kétszázmilliót kommunikációra, ám már az alapfelállást is teljesen megváltoztatja a jelenlegi kontextus, ez az összeg ugyanis rendkívül magasnak hat, ha közben folyamatosan takarékoskodásról, megszorításokról és szigorú egyensúlyi politikáról szólnak a hírek. „Ha én kölcsönkérek tőled pénzt, majd meghívlak a százfős gardenpartimra a balatoni nyaralómba, akkor te azt fogod gondolni, hogy jó-jó, hogy itt vagyok, de Peti, te lógsz nekem” – illusztrálja az alaphelyzetet a szakember.

A kommunikációs hibák sorozata azonban még csak ezzel kezdődött. „Az, hogy egy hétfőn (június 16-án) induló projektet előző pénteken (június 13-án) jelentenek be, mintegy mellékesen megemlítve, hogy az oldal költsége kétszázmillió forint, semmi mást nem jelent, mint hogy pontosan tudták, hogy ebből baj lehet, és megpróbálták sunyiban elsütni, illetve megúszni” – mondja Szerémi. Bevált kommunikációs stratégia ugyanis, ha az embernek rossz hírt kell közölnie, akkor azt a hétvégére időzíti, amikor lényegesen kevesebben figyelnek oda, a mai hazai belpolitikai helyzetben azonban ezek a megoldások rendszerint visszájukra fordulnak, hiszen egy pénteken mellékesen megjelenő hír rögtön gyanússá válik, és ebben az esetben még csak nem is kellett sokáig keresni, hogy miért. Ez a hiba egyébként a magánéletben is rendkívül gyakori, ám a kormányzati kommunikációtól talán joggal várhatnánk el némileg szofisztikáltabb megoldást. „Tudták, hogy kellemetlen hírt kell bejelenteniük, ezért az utolsó pillanatig vártak, s ezzel kész helyzet elé állították mind az ellenzéket, mind a szakmát. A felháborodás ezután teljesen előre látható és magától értetődő volt” – mondja Szerémi. Szerinte ez az önbeteljesítő jóslat egyik tipikus példája.

Egészen más lehetett volna a szájt visszhangja, ha két dolgot szem előtt tartanak: egyrészt megfelelő információval szolgálnak, másrészt pedig hagynak – legalább néhány napnyi – időt az érdemi reakcióra. „Úgy kellett volna kiállni a nyilvánosság elé az előző szerdán, hogy: tudjuk, hogy drága, de megéri. Igen, benne van a miniszterelnök volt üzlettársának a cége (a Fidesz információi szerint Honti Pál cége, a Digital Natives Kft. mintegy kilencmilliós megbízást nyert a honlappal), de ezért és ezért az ő ajánlatuk volt a legjobb” – mondja Szerémi Péter. Ezeknek az információknak a hiányában a kormányszóvivői oldallal kapcsolatos kommunikáció egy kocsmai verekedés szintjén rekedt meg. A Fidesz ugyanis – a várakozásoknak megfelelően – támadott, a kormányzati kármentés (damage control) pedig abban merült ki, hogy megvádolja az ellenzéki pártot: mindössze az Orbán-beszédről akarják elterelni a figyelmet.

„Minden perc késő – véli Szerémi Péter. – Amíg nincs egy őszinte elszámolás a megfelelő indoklással, addig minden nyilvánosságra került információ azt sugallja, hogy oka van a titkolózásnak.”

- Balla Zsolt

Tartalom átvétel