Rogán Antal az elemi érdekről

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
71206-rogan.jpg

Kifütyülik a radikálisok. Azért ez már valami. A belváros polgármestere, „Doktor Ötker” törvénytervezetet készül benyújtani az utcai randalírozók ellen. Úgy véli, „néha határozottan ki is kell mondani, amit gondolunk”.

Hallani: szeretik önt itt, a belvárosban. Meddig marad?

2014-ig biztosan. Ha megválasztanak.

Oszt grátisz tankönyvet, az október 23-i vészhelyzetben ingyenes a parkolás a mélygarázsban, támogat időseket, nagycsaládosokat – nincs mitől tartania. Mondjuk, van miből jótékonykodni: kevés ember lakja a kerületet, ám a cégektől sok a bevétel. A minap a betegeskedő egészségügyi minisztériumot sarcolta meg parkolási díjjal.

Az jogosan járt nekünk... Több a pénzünk, mint másoknak, de nagyobb a felelősségünk is, hiszen ez Budapest kirakata. Akadnak konfliktusok. Élő belvárost szeretnék, nyáron mozgalmas fesztivált rendeztünk, s fogunk jövőre is. A nyugdíjasoknak idehoztuk a Korda–Balázs-párost – így talán könnyebben elfogadják, ha a Szabadság téren fiataloknak játszó zenekarok „ricsajoznak”. Mondok mást: bölcsődét alakítottunk ki egy házban, mire az idősek föllázadtak, hogy a gyerekek zajosak, s megtámadták a működési engedélyt. A maguk szempontjából igazuk volt. Erre én megkértem az intézmény vezetőjét, hozzunk össze egy kis műsort a tiltakozóknak, kapjanak egy-egy szál virágot a gyerekektől, és magyarázzuk el, miért fontos a bölcsi. A lakóközösség maga vonta vissza a keresetét. Hát ilyeneken múlik az élhető világ.

Meg olyanokon is, hogy a „hídfoglalás” évfordulóján kérte a rendőrséget: „A törvény szigorával lépjen fel a blokádról szóló SMS-eket terjesztő és a törvénytelenségre buzdító felhívások készítői ellen.” Miért csinálta? Hogy „jó legyen” a kerület lakóinál?

Igyekszem védeni a belvárost és lakóit. De ennél többről is van szó. Abban rejlik egy közösség ereje, ha a szabályait mindenki betartja, s a többiekkel is betartatja. Politikai ok, ilyen-olyan meggyőződés nem lehet indok, hogy egyesek megbénítsák a város életét. Sem két embernek, sem kétszáznak nincs ehhez joga. A munkába menők pártján állok.

Rokonszenves álláspont. Csakhogy az ön pártja figyelembe veszi a politikai realitásokat is: igyekszik úgy korholni a radikálisokat, hogy a voksaikat azért el ne veszítse. „Elítéljük a cselekményeket, de az indulatot megértjük.” Önt viszont már kifütyülik a radikálisok.

A Fidesznek érdeke tisztán, világosan beszélni. Konzervatív pártként definiálja magát, így az adófizetők, vagy ahogy Sarkozy mondta Franciaországban: a jegyet váltók pártján kell állnia. Persze az is hiba volna, ha a békés demonstrálókat egy kalap alá vennénk a huligánokkal. Mindössze azt a pár száz embert kellene rendszabályozni, akiket név szerint beazanosított a rendőrség.

Hogyan?

Az USA-ban ismertem meg a távoltartás jogintézményét, amelyet Magyarországon egyelőre csupán polgári peres eljárásokban, családjogi ügyeknél alkalmaznak.

Ünnepeken tiltsuk ki Budapestről a latrokat?

Védje meg magát a közösség. Tavaly még a Fidesszel is sikerült elfogadtatnom, hogy este tíz után nincs demonstráció, nincs zenélés a Kossuth téren. Az itt élők éjjel pihenni szeretnének. Én hozzájuk hasonlóan gondolkodom a világról, és úgy hiszem, a Fidesz is így van ezzel. Csak néha határozottan ki is kell mondani, mit gondolunk.

Akkor is, ha ez mínusz két százalékot jelent?

Nem hiszem, hogy ez mínusz két százalék lenne.

Amúgy én sem. Az évek óta tartó kettős beszéddel a Fidesz alighanem többet veszít középről, mint amit nyer a szélen.

Hol, ha nem a Fideszben kell ébredjen zsigeri szimpátia a kormányellenes demonstrálók mellett? De nyilvánvalóvá kell tennünk, mivel azonosulunk, és mivel nem. Mínusz két százalék abból lesz, ha az álláspontunk zavaros. Ameddig demonstrál valaki, addig bírja a szimpátiánkat. Amikor gyújtogat, elhatárolódunk tőle. Törvényjavaslatot dolgoztattam ki, remélem, március tizenötödike előtt érdemben foglalkozik vele az Országgyűlés. Kell eszköz a rendőrség kezében, hogy már azelőtt cselekedhessenek, mielőtt ég a város. Előzzük meg a bajt. Egyébként az sem normális, hogy – rendőri szempontból érthetően – nagyobb számban igazoltatják a nemzeti zászlóval a vállukon vonulókat, mint azokat, akiken nincs trikolór. Egyelőre maroknyi rendbontó áll szemben a közösséggel. De ha nem vigyázunk, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy a fél nemzet harcol az államhatalommal. Ami a magyar demokráciát, a Magyar Köztársaság legitimitását kérdőjelezné meg.

Romlottak az életkörülmények, kétséges, jövőre felpörög-e a mindenható növekedés, közeledik a népszavazás, nyakunkon sztrájkok, ráadásul némely szocik egyre gyakrabban vizionálnak a miniszterelnök megbuktatásáról...

Ó, náluk nincs olyan hét, hogy három „merénylő” össze ne dugná a fejét. Hogy aztán abból kettő rögtön rohanjon feljelenteni a harmadikat... Ráadásul mindhárom önmagáról gondolja azt, hogy ő a legalkalmasabb királynak.

A Fidesz komolyan kalkulál a kormányfő menesztésével, előrehozott választásokkal?

A miniszterelnököt sok MSZP-s szeretné megbuktatni. De nem merik, vagy nem tudják. Örvendetes, hogy a Fidesz újabban nem mindig száll be mélyíteni a koalíciós konfliktusokat, s hanyagolja végre az önmagáért való politizálást. Persze soha nem fog együtt dolgozni Gyurcsány Ferenccel, hiszen saját magát köpné szembe, ha kooperálna az őszödi beszéd gazdájával. Két kiút kínálkozik. Vagy magára talál a koalíció, s politikai ellenszélben is végigviszi a kormányzást – akár nyerhet is 2010-ben. Vagy rövidesen új választásokat kell kiírni, hogy „tisztítótűz” teremtse meg az ország irányításához szükséges harmóniát.

Kósa Lajos is azt nyilatkozta a Heti Válaszban, hogy „Gyurcsánnyal soha!”. Ám az ország előtt álló feladatok megoldása a debreceni polgármester szerint kizárólag társadalmi elfogadottság mellett képzelhető el.
Nagykoalíció?

Mondom: tisztítótűz. A következő választás után – legyen az bármikor – az új kormánynak kötelessége minél szélesebb körű politikai támogatást és társadalmi bázist teremteni.

Képes lenne arra a Fidesz, hogy sértett, bősz embereit visszafogja, és ne rendezzen „vérfürdőt”? Egyáltalán, hogy szóba álljon a túloldallal?

Elemi érdek. A józan fideszesek tudják: a választások után tárgyalóasztalhoz kell ülni. Persze, hogy lesz-e eredménye, az más kérdés. Attól tartok, egy vesztes MSZP-ben éppúgy revánsvágy támadna, mint a vesztes Fideszben támadt. „Nesztek, oldjátok meg, de nélkülünk, mi pedig azt lessük, miből húzhatunk politikai hasznot.” Nem tudom, mikor lesz képes Magyarország kilépni ebből az átkozott mókuskerékből. Rosszat tesz a demokráciának, ha az emberek úgy vélik, képtelenség összebékíteni a politikai feleket. Annál csak az károsabb, ha arra jutnak, „odafönt” egymás között mutyizva dőlnek el a dolgok.

Zárjuk egy bulvárkanyarral. Olvasom, nyáron megnősült. S olvasom azt is: jénaik helyett pénzt kért a násznéptől. Mennyi jött össze?

Egymillió-négyszázezer. Szemészeti műtőasztalt vett belőle a helyi egészségügyi intézmény. Olyat, amilyenen engem is műtöttek bő két évvel ezelőtt.

E jótettel akkora felületet kapott a bulvárban, amit sokszor ennyiből sem kapott volna meg.

Nem ez járt a fejemben, elhiheti. Más kérdés, hogy feleségemmel, Cilivel korábban eldöntöttük: nem kerüljük a bulvárnyilvánosságot. Amúgy nem is lehet.

Dehogynem. Orbán Viktor távol tartja feleségét, gyerekeit a bulvártól. Na, jó, becsúszik olykor egy szakácskönyv. Önnek viszont nincs olyan hete, hogy ne tűnne fel a könnyű műfajban. Egy internetes celebritáshatározóban a toplista 723. helyét foglalja el, a HCI-je – fogalmam sincs, mi az – 25-ös. Nem semmi.

A politika nem olyan a huszonegyedik században, mint a huszadikban meg a tizenkilencedikben volt. A magánéletem egy része is a választókra tartozik.

Az ön döntése volt „bemenni” a bulvárba?

Cilié és az enyém. Ha nem fogadná el, nyilvánvalóan őt választanám, nem a bulvárt.

Az élete nemcsak Cilivel közös, hanem Viktorral, Orbánnal meg a Fidesszel is. Kötve hiszem, hogy a vezérkar könnyen benyelte ezt a kitárulkozást.

Kaptam kritikát bőven. Mindannyiszor világosan elmondtam, mit gondolok. Az volt a legkomolyabb ellenérv, hogy gáz szerepelni a Szulák-show-ban.

Jólesett a show? Szerette? Vagy úgy ült be, hogy épp olyan meló ez, mint levezényelni egy testületi ülést?
– Nem, nem... Abban a székben egész más, mint a polgármesteriben. Önmagunkról beszélni lehetetlen a politikában szerzett rutinnal. Aki azt alkalmazza, hiteltelenné válik. A bulvárban, éppúgy, mint a magánéletben, tudnia kell önmagát adnia az embernek. És ezt, bevallom, szeretem. Ahogy szeretek kisebb közösségekben beszélgetni is.

Tényleg szereti...

Jó, ha kicsit magamat adhatom. Kell ez ahhoz, hogy ne a rám hárult szerepek uralkodjanak rajtam.

Az elmúlt hat-nyolc évben többször is kérdeztem önt, s talán egyetlen beszélgetés sem akadt, amelyben föl ne hozta volna a politikusság és az igazi én közti konfliktust. Mit szól a pszichológusa?

Maradok Max Webernél... Az egyetemen három kurzust csináltam végig belőle, tőle ez a gondolkodásmód. Szeretnék politikusként is az egyéniségemnek megfelelően, minél őszintébben mutatkozni... Azt hiszem, tényleg nagyon nagy bajba kerül, aki szerepeinek foglya lesz.

Tartalom átvétel