Olvasni jó és hasznos. Az Állami Számvevőszék jelentéseit is. Örök életre szóló emléket jelent például egy 2003-ban kelt ÁSZ-háttértanulmány, amely azt próbálja összegezni, hogy is történt az ország vagyonának újrafelosztása. Mondhatnánk ismételt eredeti tőkefelhalmozásnak is. Egyszerűen fogalmazva a tanulmány azt elemzi, hogy nagyjából mennyi közös vagyonunk volt a rendszerváltoztatás hajnalán, ebből mennyi maradt, és hova tűnt el a vagyon jelentős része. Merthogy eltűnt. Nem is kevés. S hogy mennyi az annyi?

Kereskedelmi csatornán nézem az "Új Magyarország Vidékfejlesztési Program" reklámját ahol arra buzdítanak, hogy közösen fejlesszük a vidéket, tegyük rendbe a köztereinket, stb..stb.. A szpot végén aztán közlik az internet címet is, hát gondoltam itt az alkalom én is utána nézek mit is tehetek.

Kik jártak ezzel rosszul? Mindenki, akinek sok dollárja volt. Itt van például Kína, akinek a világon jelenleg a legtöbb pénze (készpénze, valutatartalékja) van. Hogy lehet Kína vagyonát megfelezni? Egyszerű el kell vele költetni a pénzt, mondjuk Olimpiára, és/vagy el kell a pénzt értékteleníteni, amivel rendelkezik. Nos ez megtörtént. Ha Kínának kevesebb a pénze, kevesebb a befolyása. Igen ám, de ez nem fogja őket megállítani.

Folyamatosan olyan dolgok mérgezik körülöttünk a levegőt (nevezhetjük őket akár szellemi környezetszennyezésnek), amelyek arról szólnak, hogy nem lehet bennünk megbízni, tisztességtelenek vagyunk, törvényekkel kell minket "tisztességre kényszeríteni".

Mostanában szocialistáéknál sok pénz van - hülyeségekre. Pár hónapja milliárdos beruházással sikerült összegagyizniuk a zoom.hu -t, most pedig 200millióért sikerült egy olyan kormányszóvívői oldalt is csinálniuk melynek "tanúsítványa ismeretlen".

Csepeli György szociálpszichológus, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium volt politikai államtitkára, ismert SZDSZ közeli értelmiségi, a következőket írta blogjában február 26-án: „Az úton arról beszélgettem asszisztensemmel, hogy van-e empirikus bizonyíték az emberek egyenlőségére. Fiziológiai bizonyítékokat hozott föl, mire azt válaszoltam, hogy akkor az állatok is osztoznak az emberekkel az egyenlőségben. Vitatkoztunk, majd arra az álláspontra lyukadtunk ki, hogy az emberek egyenlők az egyenlőtlenségben. Az egyenlőség addig jó, amíg az előjogok lebontására irányul, de amint azoknak vége, az egyenlőtlenségé a prím. A képességek egyenlőtlensége a verseny alapja, melyben az erősebb, az okosabb, a bátrabb győz.” Csepeli nagyjából ez idő tájt Friderikusz értelmiségi beszélgetésnek álcázott kormánypropaganda-műsorában is elkezdte fejtegetni filantróp nézeteit. Eszerint Európának végre föl kellene ismernie, hogy nem bírja a versenyt az új gazdasági hatalmakként felemelkedő országokkal, Kínával, Indiával, stb. ezért le kellene végre számolni régi tradíciójával, az egyenlőség elvével. Sajátos logikai csavarként még hozzátette, hogy az ázsiai országok sikere a kollektivista mentalitásban keresendő, nekünk, európaiaknak azonban semmiképp nem szabad kollektivistává válnunk.

„Mindössze az emberek 14 százaléka érzékeli, hogy számára könnyebb lett a megélhetés” – tudjuk meg Vásárhelyi Mária „Csalódások kora. Rendszerváltás alulnézetben” (MTA Társadalomkutató Központ 2005) című könyvéből, amely a magyarországi rendszerváltást követő másfél évtized néhány tapasztalatát vázolja szociológiai felmérések alapján. Vagyis országosan reprezentatív mintavételek szerint az emberek 86 százalékának nem hozott jót a gazdasági rendszerváltás. A többség megalapozottan érzi magát a rendszerváltás vesztesének, „hiszen a lakosság jelentős részének gazdasági, egzisztenciális és szociális viszonyai valóban jelentősen romlottak”.