A hírlopás a régi média fogcsattogtatása

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.

Nyírő Andrással az iNteRNeTTo és az Index alapító főszerkesztőjével beszélget Balogh Ákos Gergely kütyükről, szociológiai modellekről, régi és új médiáról.

› Szociológus-történészként végzett, első publikációja a Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához címet viselte. Azóta egészen mással foglalkozik, mással futott be. Érdekli még a politika?
– Nagyon. Az egyetemen mikroökonómiai modelleket, választási elméleteket tanultunk, amelyek nagyon egyszerű dolgokat demonstrálnak. Például egy sakktáblára piros és fehér gombokat teszünk fel véletlenszerűen. Ezután egyetlen szabály van: a pirosak a pirosak mellett, a fehérek a fehérek mellett érzik jól magukat – néhány lépésben kialakul a szegregáció, mindenféle diszkrimináció nélkül. Ezekhez az elméletekhez nagyon jól lehetett az informatikát használni, először egy 1920-ban írt cikk modelljét írtam meg számítógépre. Azt gondoltam, hogy ebbe az irányba megy a szociológia, a politológia – nem ebbe ment.

› Alkalmasak ezek az elméletek a társadalom működésének leírására?
– Nem, ezek csak modellek. Segítek megérteni, hogyan működik ez vagy az. A bonyolultabb modelleket nehéz fejben végiggondolni, megérteni, ebben segít a számítástechnika. Egyébként is izgatott maga a számítógép. Dolgoztam segédszerkesztőként az Akadémiai Kiadóban, a szüleim fontosnak tartották, hogy megtanuljak tíz ujjal gépelni. Mit lehet megcsinálni a géppel? What you see is what you get – ez volt a Microsoft szlogenje akkoriban. Aztán megvettem az első nyomtatómat, és közel sem azt nyomta a papírra, amit a képernyőn láttam.

› Volt valami előzménye a későbbi ABCD-magazinnak?
– Igen, több is. Franciaországban éltem, flopikat küldözgettem haza levelek helyett. Kis multimédiás animációkkal, ezzel-azzal szórakoztattam az ismerősöket. Nem volt különösebben sikeres, mégis nagyon büszke voltam rá. Időnként a bölcsészes mentalitásom miatt bajok voltak a matekkal, a programozással. Emlékszem, hogy Grenoble-ban egy reggel sokáig álltam egy könyvesbolt előtt, várva, hogy kinyisson: egy általános iskolai matekkönyvre volt szükségem, hogy kikeressem belőle a háromszög egyenletét. Az MSZMP Politikai Bizottságáról összeállított anyagainkból is készítettünk CD-ROM-ot. Éveken keresztül rengeteg publikus infót gyűjtöttünk és rendezgettünk össze, aztán mire elkészült és megjelent, senkit nem érdekelt, amiről írunk. Mégis öt kiadást ért meg, mert a multimédia érdekelte az embereket.

› Ezért választotta aztán a kutatói pálya helyett inkább a tartalomfejlesztést?
– Az interaktív CD-ROM-unkat beadtuk az Akadémiához kisdoktoriként. Azzal az indokkal utasították viszsza, hogy mindenki által fogyasztható formában kell benyújtani. Ennyiben maradtunk. Egyébként nem tudom, hogy az elvégzett munkánknak volt-e értelme. Fog-e még érdekelni valakit, 1973-ban mit gondolt Biszku Béla? Az előző rendszerről nem nagyon látok igazi elemzéseket, a legtöbb médiumban elintézik annyival, hogy „az a rohadt/isteni időszak”.

› Az ABCD 1994 májusában indult el. Mit tartalmazott? Hol lehetett kapni?
– Mindent. Nagyon változatos volt a CD tartalma. Az volt az alcímünk, hogy Az interakció kultúrájáról. Volt olyan szám, amire feltettük a Shakespeare-összest, máskor Gerényi Gábor kollégám kis midibillentyűzet-programját publikáltuk. Egy török designer, Yasar Meral tervezte a kezelőfelületét, amit aztán be is választottak a ’90-es évek 100 legszebb tárgya közé. A CD-t újságosoknál lehetett kapni, 1526 Ft-os áron. 4000 példányban fogyott el egy-egy szám, negyedévenként jelentünk meg. Volt is bennem emiatt egy nagyon erős rossz érzés – nekünk háromhavi munkánk volt minden megjelenésben: ennyi ideig kódoltuk, írtuk (nem az volt, hogy utolsó éjszaka megírod a cikket, aztán mehet a nyomdába), az olvasók viszont eltöltöttek vele egy vagy két órát, és annyi. Ezért kezdett el vonzani az internet. A kislányom épp a napokban írt egy mesét.
Ki akarta nyomtatni, hogy mások is elolvashassák. Mondtam, hogy inkább tegye fel az internetre, ert úgy sokan olvashatják – így született meg a nyirofanni.blog.hu.

› Nem jutott eszébe, hogy csinál hozzá egy saját honlapot, html-ben?
– Engem az nem érdekel. A blogban az instant publikáció lehetőségét látom. Amikor elkezdtem internetezni, a szolgáltató elkérte a TAJ-számodat, ezernyi adatodat, s három hónap múlva kaptál domaint, tárhelyet, amit ezernyi hivatalos helyre bejelentettek. Ma meg regisztrálsz a blog.hu-n és kész.

› A felhasználók által készített tartalmak versenyezhetnek a tömegmédia műsoraival, írásaival?
– A mainstream média lehúzhatja a rolót. Csak az a kérdés, hogy meddig lesz még. Mi történt az Encyclopaedia Britannicával vagy a Brockhaus Enciklopédiával? Régen Nagy-Britanniában és Németországban szinte minden családnál ott volt a könyvespolcokon, ma meg ehelyett a Wikipédiát használják a legtöbben.

› A Wikipédia olyan megbízható, mint az évszázados tudásbázisú, nyomtatott enciklopédiák? Felveheti velük a versenyt hitelességben?
– Hitelességben nem, de népszerűségben igen. Ott az mp3 története. Kezdődött a bakelitlemezzel, ami hozzáértők szerint a mai napig a legjobb hangminőséget adja. Aztán jött a CD, valamivel rosszabb hangzással, most meg itt az mp3, olyan minőséggel, amit kultúr-ember nem hallgat. Mégis az mp3 visz mindent. Nézd meg a felméréseket! Ki olvas papír alapú médiumokat, napilapokat? A negyven felettiek. A fiatalabbaknak az létezik, ami az interneten van.

› De az online média jelentős részben a nyomtatott sajtó anyagainak utánközléséből él, illetve hírügynökségi anyagokat publikál, nagyjából nulla hozzáadott értékkel.
– A hírlopás a régi média fogcsattogtatása. Egy régi gondolkodásmód, amin túllépett az idő. Az új média megváltoztatja az eddigi viszonyokat. Ki fog fizetni a fotókért, amikor a fotómegosztókon hatalmas mennyiségben találhat egészen kitűnő minőségű képeket is?

› Az ABCD után következett az iNteRNeTTo. Ugyanazzal a csapattal?
– Igen, de tovább bővült. Az elején volt némi sértettség az olvasóink részéről: rábeszéltük őket, hogy CD-t olvassanak, mi meg továbbmegyünk, otthagyjuk őket. Ezt én másodszor is átéltem, amikor elmentem a Westelhez. Utálnak érte, de aztán jönnek. A legnehezebb feladat a hagyományos média újságíróival megértetni, hogy az olvasó nem ellenség. Egy olyan közegben szocializálódtak, ahol kidobták az olvasói leveleket, és erre még büszkék is voltak. Aztán idővel megértették, hogy az olvasók sokszor érdekes dolgokról írnak, hozzáértéssel és lelkesen.

› Az iNteRNeTTónak, majd az Indexnek volt nem egy regionális mutációja, amelyek közül néhány még ma is működik. Hogyan jöttek ezek létre?
– Helyi kezdeményezésre születtek, nem szabályoztuk őket különösebben (ebből azért adódtak nehézségek, mondjuk egy-egy arculatváltozás érvényesítésekor), mindenkinek örültünk. A Transindexet annak idején egy erdélyi barátommal alapítottam, többször majdnem megszűnt, aztán megtalálta a maga helyét. Más mutációk, például az iNteRNeTTo New York idővel elhaltak.

› Az iNteRNeTTóból elég kalandos módon lett Index. Nem érezték túl kockázatosnak a váltást?
– A szerkesztőségből néhányan létrehoztunk egy céget 1999-ben, amivel meg szerettük volna venni akkori kiadónktól, az IDG-től a nevet. Erre válaszul a következő szerkesztőségi ülésen többünknek felmondtak. Meg sem tudtunk szólalni a meglepetéstől. Utána törzshelyünkön, a Maros sörözőben jöttünk össze a szerkesztőséggel. Beszélgettünk, aztán elhalkultak, éreztem, hogy valamit mondani kell. Azt mondtam, hogy folytatjuk – nem gondolkoztam előtte, fogalmam sem volt, mi lesz. Nem volt B tervünk. Pár héten belül megszületett az Index, egy ember kivételével a teljes szerkesztőség jött tovább. Gyorsan nőtt az olvasottságunk, sikerült átmenteni a régi hangulatot, megőrizni a korábbi olvasótábort.

› Ennek ellenére hamarosan távozott az Indextől.
– Igen, elváltak az útjaink, de máig büszke vagyok arra, hogy az Index impresszumában alapító főszerkesztőként szerepeltetnek. A Westel nagy váltás volt az addigi munkámhoz képest. Míg az Index egy hatalmas, sokszor már-már menedzselhetetlen amatőr tartalombirodalom volt 30 kollégával, addig az új munkahelyemen 3-4 fős, de profi csapat került mellém. Egyébként abban, hogy a Westelt választottam, legalább 50%-os szerepe volt annak, hogy tudtam: ha oda megyek, biztosan lesz egy Nokia 7110-esem, ami az akkori álomtelefon volt.

› A Westelnél mi volt a feladata?
– Mobil tartalomszolgáltatásokat fejleszteni. Még régebben a Wall Streeten láttam egy figurát, aki elővett a zsebéből egy kis kütyüt, figyelmesen nézte, majd telefonált. Egy pager volt az, itthon én is azonnal előfizettem egyre az Euronetnél. Már akkor próbálkoztam mobil tartalomszolgáltatással, mérsékelt sikerrel: egyetlen előfizetőnk volt, ráadásul nagyon igényes, így sok munkát adott nekünk. De ettől még továbbra is hittem a mobil tartalmak jövőjében, hiszen a legnagyobb előnyük a számítógéppel szemben, hogy veled van a képernyő. Volt egy mottónk: ott vagy otthon, ahol le tudod tölteni az e-mailjeidet. Azt szerettem a Westelben, hogy annak ellenére, hogy nagyon komoly multi cég szigorú szabályokkal, mégis volt tér, meg lehetett valósítani a saját ötleteket. El is jutottunk odáig, hogy egymillió előfizetője lett a westeles tartalomszolgáltatásoknak. Sugár András a profizmusban hozta azt a csapatszellemet, amit én amatőr jelleggel csináltam az iNteRNeTTóban. A cégvezetést az intelligencia és az empátia összhangja jellemezte, jó volt ott dolgozni.

› A Ringier-nél hasonló volt a teendője, csak regionális szinten.
– Úgy éreztem, hogy mindig eljutottam addig, amit a magyar piac elbírt, aztán nem volt hova továbbmenni. Ez egy tíz-tizenöt milliós piac, elérsz kétmillió embert, és annyi. Úgy érzem, ha ugyanezt Angliában csináltam volna, akkor a világ mobil tartalomszolgáltatása nem ott tart, ahol ma. De Magyarországról nem lehet a világ trendjeit alakítani. Ez vonzott a Ringier közép-európai portfóliójában: hogy a sikeres nyomtatott lapbirodalomra alapozva egy nagy piacot érhessek el. Egy kiadónál a fő érték az újságíró, az ő fejében rejlő tudás. Nekem épp velük gyűlt meg leginkább a bajom: nem olvasnak SMS-t, a mobiljukra sem töltenek le képeket, így persze nehéz hiteles online, pláne mobil tartalmakat készíteni. Írtam számukra egy oktatási anyagot.
A 21. századi újságírás címmel, ami tavaly jelent meg. Aztán történt egy személyi váltás a térségi Ringier élén, és az én megbízatásom megszűnt.

› A nagy multinacionális cégek felsővezetése után most egy olyan alapítványnak dolgozik, ami a mélyszegénységben élőket, leginkább cigányokat segít internethez. Hogyan született meg a WiFi Falu?
– Eljutsz valameddig, sokat kerestél, csináltál sikeres kiadványokat – és úgy érzed, hogy valami olyasmit kéne csinálni, ami jó. A gyerekeim mit fognak rólam gondolni? Hogy apu azért dolgozott sokat, hogy a Blikkből még több meztelen nős képet töltsenek le? Azon gondolkoztam, mivel lehetne segíteni. A WiFi Falu ötletét egyrészt az előbb említett oktatási anyag, másrészt megint egy kütyü adta: a százdolláros laptop. Arra gondoltam, miért ne csinálhatnánk tananyagot nagyon szegény embereknek arról, hogy hogyan tudnak elindulni. Az indiai Prahalad az Esélyek a piramis alján című könyvében sok mindenről ír, mikrohitelről éppen úgy, mint arról, hogy mekkora segítség lehet az internet. Meghívtak Brüsszelbe, hogy mutassam be az elképzeléseimet, így kezdődött a WiFi Falu-projekt. Ma három településen működik, fél év alatt 150 falut szeretnénk elérni.

› Mit szeretne elérni a programmal? Hány emberhez lehet így eljutni?
– Egy európai projektet szeretnék létrehozni ebből. A cél, hogy olyan know-how álljon össze, amivel esélyt lehet adni a mélyszegénységben élőknek az internet megismerésére. Ha nem jutnak hozzá, elvágják magukat. Magyarországon ezt ma még nehéz elképzelni. De mi lesz tíz év múlva? Az én gyerekeim számára természetes, hogy leülnek a gép elé – fontos, hogy minden gyereknek ilyen természetes legyen. A többség számára hatalmas kockázat, ha a saját szegényeit kirekeszti ebből a világból. Nézd meg Párizst, Koppenhágát! A külvárosi srácokat. Persze ez csak az egyik oka az erőszaknak, de ezek a fiatalok nem találják a helyüket. Úgy érzik, ez nem az ő világuk.

----
Életpálya
· 1993–1995 ABCD Magazin, alapító főszerkesztő
· 1995–1999 iNteRNeTTo, alapító főszerkesztő
· 1999 Index, alapító főszerkesztő
· 2000–2004 Westel Mobil Távközlési Rt., tartalomfejlesztési igazgató
· 2004 Nyírő Consulting Group, ügyvezető
· 2005–2007 Ringier Kiadó, az E-média szolgáltatási központ igazgatója
· 2007– Login Alapítvány

Fontosabb munkái: Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989); Theory of Coalitions (interactive software, developed in Basic, 1991); Zsargon (1997); A XXI. század újságírása (2007)

Tartalom átvétel