Egy nehéz év optimizmusa

  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
  • : Function ereg() is deprecated in /home/neplap/neplap.net/www/includes/file.inc on line 646.
Optimista

Manapság divatos pesszimistának lenni. Ehhez a baloldalon elég a közvéleménykutatási adatokra, a jobboldalon pedig a Fidesz legutóbb összegányolt programjára ránézni. A várható értékelések a 2007-es évről tehát mély pesszimizmusban fogannak majd mindkét oldalról, de az alig létező középről is, mert látszólag mindenkinek jó oka van feltételezni, hogy rossz évet zártunk. Nagyon kényelmes dolog tehát most szembemenni a többségi véleménnyel, mert a feketének is csak véges számú árnyalata van, s ezért lényegében minden elemző ugyanazt mondja. Az elmúlt negyedévben egy százalékra lassult le a gazdasági növekedés, nem növekedett a foglalkoztatottság, növekedett viszont az infláció, és a parttalanná vált elégedetlenséget kihasználva percemberkék dáridója folyik a közéletben. A magyar társadalom a tüntetési üzemmódba ment át, az egyik sztrájk a másikat éri, s így az átlagember lassan már azt sem tudja, hogy ki sztrájkol éppen és miért.
Pedig a nagy zűrzavar ellenére, sőt éppen azért, a 2007-es év nagyon sikeres volt. Ehhez elég áttekinteni a korábbi kormányzati ciklusok menetrendjét. Eddig minden kormányzati ciklus fényesen indult, mert a kormányok az első két évben igyekeztek ügyesen elkerülni a várható konfliktusokat. Aztán következett a fordulat, amit felező válságnak neveztem el, és több ciklusban bemutattam: a kormányzati ciklus felező pontján az ajtón kikergetett konfliktusok visszatértek az ablakon, avagy a gyenge fuvallatok idővel orkánná erősödtek. A ciklus második felében így rohamosan csökkent a kormány népszerűsége és kibontakoztak a következő ciklus körvonalai. A Horn kormány kilenc hónapos késlekedése a megszorítások bevezetésével a választások elvesztésébe került, mert a gazdasági felélénkülés már elindult, de az emberek még nem érezték a maguk kis világában a fellendülést. A jelenlegi kormányzati ciklus viszont, ahogy a kézikönyvekben meg van írva, a konfliktusok teljes felvállalásával kezdődött, a szokásos tétovázás és bénaság helyett a teljes konfrontációval, vagyis tulajdonképpen a ciklus második fele már lejátszódott az első két évben. Először történik meg tehát a politika legutóbbi történetében, hogy a konfliktusos szakaszt a kormány már az első két évben ledolgozta, ezért érdemi új konfliktus már nem merül fel a második két évben. Igen nehéz éven vagyunk túl, aminek a sikere nem abban van, hogy mindenki elégedett, hanem abban, hogy mindenki túlesett a változások nehezén, így az elégedetlenségek csúcspontja nem 2010-re halasztódott, hanem már azon is túl vagyunk.

De az is kiderült 2007-ben, hogy a Fidesz még az ellenzéki szerepre is alkalmatlan, hiszen az ellenzéknek az a dolga egy demokratikus rendszerben, hogy alternatívát állítson a kormányprogrammal szemben. A Fidesz erre már a 2006-os választásokon sem volt képes, ahogy erre a nemzetközi közvélemény is felfigyelt, beleértve a Fidesz családját, az Európai Néppártot is. A programkészítési impotencia azonban a Fidesz 2007 decemberére összegányolt "alapprogramjában" mutatkozott meg igazán, mivel ebben a mesekönyvben a párt egy valódi populista szervezetként mutatkozott be, vagyis minden szépet és jót kínálva, mint egy tündérmesében, de egyetlen feszítő probléma megoldását sem kísérelve meg. Egész Európa reformlázban ég, s minden országban ugyanazokkal a súlyos gondokkal küszködnek a nyugdíjreformtól a közigazgatás reformjáig. A szakértők hangosan vitatkoznak, a politikusok mérlegelnek és kockáztatnak, a tömegek pedig az utcán tüntetnek, mert a radikális változások ugyan senkinek sincsenek a kedvére, de mégis elkerülhetetlenek. Egyedül a Fidesz fagyott bele a reformellenességbe, mert nem alternatívát kínál, hanem a konfliktusok halogatásának kellemességét. Úgy viselkedik, ahogy korábban a kormányok tették, igyekszik nem tudomást venni a problémákról és elkerülni a választ a nyitott kérdésekre, mert minden lehetséges megoldás valamely társadalmi csoporttal konfliktusra vezet, míg az olaszok által most is gyakorolt "édes semmittevés" látszólag a legjobb megoldás a konfliktusok elkerülésére.

A Délibábok Hőse tehát megjelenik a szószéken, és mindenkinek mindent megígér. Újra abban bízik, hogy a programmentesség a legjobb program 2010-re, mert a lakosság az ígéretek mákonyára vágyik, és elege van már a változásokból és a konfliktusokból. Ez ugyan már 2006-ba se jött be, de 2010-ben is csak akkor, ha a lakosság nagy része a reménytelenség szigetére marad bezárva. 2006-ig ugyanis a lakosság nagy része valamilyen módon a régi jó békeidők, a kádári világ visszatérésében reménykedett, és a Fidesz is ellenzékben a gondoskodó állam mítoszán élősködött, azzal áltatta a lakosságot, hogy erőfeszítések nélkül is eljön a Kánaán. Az első két keserves év az új kormányzati ciklusban viszont a lakosság többsége megértette, hogy nincs visszatérés. Ez a megrázkódtatás az MSZP-ének óriási veszteséget okozott a tömegtámogatásban, de már ennek az árát is megfizette, s most már ezen a drámai rádöbbenésen is túl vagyunk.

A Gyurcsány kormánynak két éve van arra, hogy újabb konfliktusok helyett eredményeket mutasson fel, a konfrontáció helyett konszenzust keressen. Eddig jórészt lebontotta a régi intézményeket, s éppen csak megkezdte felhúzni az új épületeket. Mindezidáig a kisebb állam ideológiája ment, de most már ez kevés és félrevezető. Nem "nagy", de hatékony állam kell, sok új funkcióval, amit az uniós tagság és a globális alkalmazkodás megkövetel. Talán rájönnek arra, hogy váltani kell, ha esetleg az SzDSz egy rövid szünetet tart a szokásos pánikjában és államellenes kirohanásaiban, hiszen a magyar állam még mindig igen gyenge és kiépítetlen. Lesz tehát a kormánynak dolga elég a ciklus második felében is, mert az emberek szívét és eszét visszanyerni csak a gazdasági növekedéssel és a közrend helyreállításával lehet. A 2007-es év a reformelit magányosságáról is szólt, mert a kemény változtatásokat a kormányzati elit egésze sem tudta felvállalni. A bátor kezdeményezés után Gyurcsánynak azt is bizonyítania kell, hogy tud jó csapatkapitány is lenni, hiszen a csapatjáték és a konszenzusteremtés két hosszú éve van még előttünk a következő választásokig.

Tartalom átvétel